Saját válogatás


Az iskolában több új órát is útjára indítottak október 13 óta, többek között kard edzést. Ezeket a fegyvereket Xing Yi kardoknak hívják, kétféle van belőlük: Egyenes (jian) és szablya (dao). Figyeltem az első néhány edzést, és szimpatikus volt számomra, úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom. Gyakorlatban is szimpatikus, és ami még menőbb, és ahhoz képest, hogy először csináltam, egészen jól ment. Jól áll a kezemben a kard, azt érzem. Úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogom csinálni, örvendtem a szerencsének, hogy kipróbálhattam valami újat.

Még régebben összeállítottam egy saját albumválogatást, mely 12 dalt tartalmaz: 11 Okui Masami és 1 Hayashibara Megumi. Az alábbiakat:

  1. Okui Masami: Just do it
  2. Okui Masami: Chou
  3. Okui Masami: Shounen
  4. Okui Masami: Mitsu
  5. Okui Masami: OVER THE END
  6. Okui Masami: WHEEL
  7. Okui Masami: CHAOS
  8. Okui Masami: lotus
  9. Okui Masami: Melted Snow
  10. Okui Masami: Moon
  11. Okui Masami: Gift
  12. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni

Úgy állítottam össze a sorrendet, hogy az egész egy történetet meséljen el. Itt-ott vannak bakik e téren, de ez a 12 dal nagyon jelentős, szinte kijelenthetem, hogy mintegy ideális album számomra. Természetesen vannak mások is, melyek legalább ekkora jelentőséggel bírnak az életemben, de úgy gondolom, hogy ezek a dalok így alkotnak egy teljes egészet. Miért?

Just do it – Egy útnak indító, bátorító dal, ha van álmod, célod az életedben. Harcolj érte, de ne félj szembenézni a fájdalmakkal!

Chou – Márpedig abból lesz bőven. Ez a dal az első nagy csalódásokat szimbolizálja, és az abból fakadó fájdalmakat. A címe magyarul pillangó, ez a lelket szimbolizálja, és minden vágya, hogy szabadon szállhasson annak ellenére, hogy ezt a körülmények nem engedik. Ez a fajta mondanivaló vissza fog még köszönni.

Shounen – Az egyik legérdekesebb dal Okui Masamitól. Itt nem egy létező fiúról énekel, ahogy a cím engedné következtetni, hanem ismét a lélekről énekel, a benne élő fiúról énekel. Akinek szárnyakat adott, de eltörték és lezuhant. Újra felszáll és ha megtanul repülni, akkor megcsodálja a mennyek országát is.

Mitsu – Sokáig gondban voltam afelől, hogy mi az az emberi kapcsolat, ami még erősít minket, és honnan kezdődik a társfüggőség. De az biztos, hogy nagyon kevés embernek mutathatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában, szinte szomjazunk arra, hogy megmutassuk neki magunkat. Ha találkozunk valakivel, és annyira szimpatikussá válik, hogy a legféltettebb titkainkat is megosztjuk vele, annál nagyobb boldogság nem nagyon van. De ha ő csak félrevezet… Nos, nem gondolom, hogy elemezni kell, hogy mekkora fájdalom az.

OVER THE END – Hasonló az előzőhöz, de könnyedebb stílusban. Keserű felismeréssel kezdi, hogy egy kis szeretetért bárkivel képesek vagyunk összejönni, és észre sem vesszük, hogy összetöri a szívünket. A dal ennek túléléséről szól.

WHEEL – Nem véletlen választottam egy átmenetet, ennek a dalnak nagyon egyedi hangzása van. A természettel való azonosulást szimbolizálja a tradicionális hangzás, az album szempontjából pedig az eddigi problémákra megoldást, megnyugvást, melyet a természetben meg lehet találni. Lezárja az eddigi gondolatokat, és reményekkel néz az új időkbe.

CHAOS – De aztán alaposan vissza a közepébe. Főleg az Oroszlánkirály 2 kapcsán írtam, hogy nagyon szép bölcsességekkel rendelkezni, de mi van azok alkalmazásával? Az már teljesen más. Ez a dal nem is szerelmi csalódás, hanem nem ért a jelekből, és azt hiszi, hogy baj van, de az a tekintet, az a mosoly, az nem lehet véletlen… Ismerős? Ezt elemzi ez a dal, nem is akármilyen rock balladában.

lotus – Az egyik legnagyobb hatású Okui Masami dal. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaságot jelképezi, hiszen még a legmocskosabb vízben is gyönyörűen virágzik. De ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik azt a bizonyos vizet szimbolizálják, ott nagyon nehéz gyönyörű virágként maradni. Ha nagyon költői akarnék lenni, erről szól ez a dal. De micsoda zene megy alatta! Ennek a válogatásnak ez a csúcspontja.

Melted Snow – Erről nemrég írtam, hogy ez karácsonyi ballada, a szeretet ünnepének nem a szép oldaláról. A magányosokról, de azokról is, akik lelkileg egyedül vannak.Nekik a karácsony a legszomorúbb ünnep, mert nem érzik meg az ünnep szeretet-mivoltát. Én ilyennek érzem ezt a dalt.

Moon – Bár a dal szövege az útkeresésről szól (I’m looking for the truth), mégis ide gondoltam a legjobbnak, mert van lezárása, mely azt jelképezi, hogy már az eddig felvértezett erővel képes tovább lépni a csalódásokon, és új utakon új boldogságot keresni, találni.

Gift – Ahogy meg is kapja azt, és ezzel vége a nehéz időknek. Ez a dal nekem azt a bölcsességet szimbolizálja, hogy minden egyes emberrel való találkozás egy ajándék, hiszen mindenkitől tanulhatunk valamit, amitől erősödhetünk, de kétségtelen, hogy a legszebb ajándék, ha mindezekhez tiszta érzelmek párosulnak. Ennek a boldogságát érzem ebben a dalban. Becsüljük meg, mert nagyon ritka.

Kagirinai Yokubou no Naka ni – És a még annál is nagyobb ajándék, ha megtaláljuk az igaz szerelmet. Az eddigi életút lezárását érzem ebben a dalban, hiszen ha tanulunk a megélt fájdalmakból, akkor csak még többek lehetünk, és olyan boldogságot élhetünk meg, ami csak azoknak adatik meg, akik megdolgoztak érte. Így találjuk meg önmagunkat, és így tudunk őszintén és oldottan mosolyogni, és tiszta szívből nevetni. Ez az élet értelme.

Valóságos érzelmi fejlődés ez a válogatás, nem véletlen hát a sorrend. Kellemes érzés így ezeket a dalokat végighallgatni. Benne van a fájdalom, a megnyugvás, de a végén ott van az is, hogy a kemény munka mindig kifizetődik.

Heti edzés és magyar zene


Ha lehet, ma még annál is családiasabb hangulatú volt az eheti Kung Fu edzés, ugyanis csak ketten voltunk a kínai sráccal. Illetve később csatlakozott egy lány, de ő eredetileg San Shou-ra akart volna jönni, csak eltévesztette az időpontot, így csatlakozott hozzánk. Remélhetőleg nem bánja, hogy tévedett, járjon heti szinten. A felnőtt edzéseken ezen túl a formák gyakorlása mellett mindig lesznek gyakorlatok arra, hogyan szabaduljunk ki fogságból. Mint megtudtam, ezek a mozdulatok a legerősebb kézszorítások esetén is hatásosak, hiszen ezeknek az a céljuk, hogy a lehető legkisebb fizikai erő kifejtése mellett a lehető legnagyobb hatást érjük el. Hiszen ahogy írtam régebben, a távol-keleti küzdősportoknak az a lényegük, hogy a belső energiáidat használjuk fel, így erősebb támadásokra vagyunk képesek, mintha a fizikai erőnket használnánk. És hogy mennyire nem szükséges izom a Kung Fu edzésre, jól példázza az is, hogy jár egy pár fizikailag jobban kigyúrt fiatal (bár azt hiszem, hogy ezt is írtam) edzésekre, és bizony nem is csinálják annyira jól, mert az izomerejüket használják fel. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a válluk felemelkedik, mert oda helyezik az energiáikat, így viszont a karjuk erőtlen marad. Ezért is van az, hogy a mozdulatsoruk nagyon furcsán néz ki. Viszont, akiknek nincs annyi erejük, azok tényleg csak a belső energiáikkal fejlődnek, így a mozgásuk sokkal szebb. Persze ehhez formálni kell a tudatot, hiszen aki másfajta edzésekre járt, és annak köszönhetően tettek szert nagy fizikai erőre, náluk érthető, hogy szinte ösztönösen jön, hogy onnan merítsenek erőt, ahonnan eddig is.

Az utóbbi időkben ismét a magyar zenék felé orientálódtam, köszönhetően annak, hogy teljessé tettem a Skorpió zenei gyűjteményemet flac-ban. Mivel nem jelent az összes albumuk CD-n, ezért csak egyféle módon lehetett ezt megtenni: Ha megvásároljuk a Hungaroton weboldaláról a zenéket. A kiadó egy ideje ugyanis digitális formában teszi elérhetővé a náluk kiadott lemezeket. Valaki más jóvoltából elérhető lett a “Kelj fel” album veszteségmentesen, így osztottam, szoroztam, két album hiányzott a gyűjtemény teljessé tételéhez:

  • Gyere velem
  • Azt beszéli már az egész város

Miután az azt beszéli már az egész város album a kedvencem a Skorpiótól, ezért úgy döntöttem, hogy beadom a derekam, és megszakítva “digitális formában nem vásárolok zenét” szokásomat, megvettem. De nem ám az egész albumot, ugyanis a Hungaroton árszabása rettenetesen idétlen. Egy dal letöltése flac-ban 289 forint, az egész album pedig 2899 forint, de az album csak 9 dalból áll… Valószínűleg a kiadó is tudja, hogy nem megfelelő az album árszabása, az ilyen eseteket úgy oldják meg, hogy egy bizonyos dalt csak albummal értékesítenek. Itt az a szerencsés eset állt elő, hogy a “Ne félj” dalt adják csak albummal, ami viszont rajta van a Skorpió 1973-1993 válogatásalbumon, ami már nekem be van rippelve CD-ről, és a címadó dal is rajta van, így csak 7 dalt kellett külön leszedni, így kb. 1000 forinttal lett kevesebb számomra az egész album. Legalább annyi esze lehetett volna a kiadó cégnek, hogy egy olyan dalt tesznek csak albummal elérhetővé, ami csak azon a lemezen hallható, és akkor ne adj isten, az én eszemen is túljártak volna. De maga a mentalitás az, ami nem tetszik: Nem vagyunk hajlandóak csak azért olcsóbban adni egy lemezt, mert kevesebb dal van rajta, ezért egy-egy dalt nem adunk oda csak úgy. Ez valószínűleg a CD-ről visszamaradt gondolkodás, hiszen egy lemez sem volt csak azért olcsóbb, mert kevesebb dal volt rajta, és ezt nem akarják a digitális letöltéssel sem megváltoztatni.

A Gyere velem album viszont ellenpélda, ugyanis az albumon eredetileg 10 dal van, viszont rátették a Boszporusz partján című dalt is, ami az albumot promotáló kislemezen jelent meg eredetileg, és az összesen 11 dalra alkalmazták azt az árszabást, amit az Azt beszéli már az egész város albumon. Ebből a szempontból meg sokkal jobb az összkép, és ha már csak ez az album hiányzik, akkor megveszem ezt is. Meghallgatom, de annyira nem szeretem. Az aranyalbum 1973-1983-on meg mivel nincs új dal, ezért a korábbi albumokról hoztam össze az azon szereplő dalokat, így újabb albummal lettem gazdagabb. Így sikerült teljessé tenni a digitális gyűjteményt. Flac-ban 3,56 GByte, míg 320 kbps mp3-ban 1,09 GByte-ot tesznek ki. Úgyhogy örvendve vagyok, és így megint jobban elmerültem azokban a magyar zenékben, amiket szeretek, így az LGT és Zorán is előtérbe került. De még a Skorpióról: Továbbra is az a véleményem róluk, amit 1-2 éve írtam, hogy amit Frenreisz Károly csinált zeneileg (az LGT első 2 albumán is) az világszínvonalú, ha csak erre alapozunk, akkor az együttes sokkal többet érdemelt volna, viszont szerintem pont a szövegek miatt nem lett akkora jelentősége  a csapatnak az utókorra, mint például a fentebb felsorolt LGT-nek vagy Zoránnak. Azt már korábban is írtam, hogy egyetértek azokkal a kritikákkal, hogy a szövegeik igencsak hagynak kívánnivaló maga után. De érdekes, hogy inkább most kezdett el zavarni, hogy például a Vezess át az éjszakán és a Kelj fel jóember dalokban sorokat, versszakokat a végtelenségig ismétel, gyerekként ez egyáltalán nem foglalkoztatott. Ugyanakkor, ha megnézek egy Frenreisz Károly interjút, akkor odajutok magamban, hogy tőle nem is kell többet várni, ez ő maga. Amiket mond, és ahogy beszél, nem tűnik nekem olyan embernek, akiből mély érzelmek törnek elő. Ezt lehet érezni annak ellenére, hogy valaki egyébként teljesen normálisan nyilatkozik, de például Presser Gábor vagy Zorán teljesen más. Frenreisz Károly ilyen, ő így egyéniség, és így alkotott maradandót a Skorpióval. Bár nem annyira a nagyvilágnak, hiszen a rádiók legtöbbször két dalt játszanak az együttestől: Így szólt hozzám a dédapám és az Azt beszéli már az egész város, míg más rock együttesektől többet. Erre mondom azt, hogy bár szövegileg tényleg problémás (legtöbb esetben, mert azért van egy-két nagyon jó szövegük), de mégis többet érdemeltek volna. Több olyan kritikát is olvastam, hogy ha egy nagyon jó szövegíró írt volna az együttesnek szövegeket, sokkal jobb lett volna. Én ebben kételkedek, és pont a frontember egyénisége miatt. Mert írhat például Sztevanovity Dusán olyan kaliberű szövegeket az együttesnek, amilyeneket még testvérének sem, de ha nem igazodik az énekes stílusához, akkor nem tudja jól előadni, és hiába teljesít a szöveg versként világszínvonalút, ha az előadásmód nagyot csorbít rajta. Ezért gondolom azt, hogy a Skorpió úgy jó, ahogy van. Tőlük nem kell többet várni.

És máris jelentkezett a hatás a Last.fm profilomon, ugyanis az eddig oly sokáig 8. helyen álló Ohmi Tomoe helyére az LGT került.

LGT8Egyébként is akarom erősíteni a magyar zenei vonalat a profilomban, ezzel is jelezni, hogy örök érvényűek nálam. A másik meg az, hogy ha magát a zenét nézem, akármennyire is szeretem Ohmi Tomoe dalait, de korántsem annyira jelentősek, mint az LGT, úgyhogy  a változtatás nem volt kérdés. A Skorpió sincs messze a nyolcas listától, de ahhoz, hogy mind a ketten fent maradjanak, ahhoz Yonekura Chihirónak kell áldozatot mutatni. Most egyelőre ennyi van.

Családi hangulatú edzés


A héten beindították a Kung Fu iskolában az új órarendet, ami részemről annyi változással jár, hogy a csütörtöki edzés átkerült szerdára. Ugyanis külön lettek választva a gyerekek és a felnőttek, és a gyerekek maradtak csütörtökre, mi pedig átjöttünk szerdára. Hát, nagyon meglátszik, hogy gyerekek járnak döntő többségében, a felnőtt edzésen ugyanis csak négyen voltunk. Nővéremék más okok miatt gondolom nem lelkesek érte (bár erre még lehet mondani, hogy most kezdtük), de hogy ilyen jó órában soha nem volt részem, az is egyszer tény. Szerintem mindenki ismeri a kis csoportos foglalkozások előnyeit: Oldottabb hangulat, jobban odafigyel az edző (jelen esetben Huicong) az egyénekre. És jobban mondta, hogy az adott gyakorlatot így és így kell csinálni, ezzel együtt jött a felismerés, hogy ja… Ha ezt így csinálom, nem is olyan egyszerű. Én is jobban odafigyelek, és menőnek érzem magam, ha meg tudok csinálni egy gyakorlatot. És végre új dolgot is tanultunk! Persze nem haszontalan a shaolin formát (vagy hogy mondják magyarul) gyakorolni, de a változatosság gyönyörködtet. Különböző fogásokat kezdtünk el gyakorolni, hogyan szabadulhatunk eredményesen egy hirtelen jött támadásból. Ezeket elsősorban San Shou-n oktatják, de jól jön ide is, nem árt tudni őket. Egy kínai sráccal gyakoroltam párban, ilyen vak vezet világtalant elv alapján. Amikor Huicong nem mutatta nekünk a kézmozdulatot egyénileg, akkor ment egy darabig nélküle, de utána már csak elszórakoztuk az egészet amíg nem tért vissza. Egy kicsit azért elgondolkodtam azon, hogy ezek tényleg mind szépek és jók, de mi van akkor, ha egy olyan erős egyén támad meg minket, akinél örülhetünk, ha egyáltalán nem töri ripityára a csontunkat. Vagy ha nem számít, hogy milyen erősen fog le minket, mert ezek biztos fogások, akkor semmi baj. Mindenesetre nagyon örültem ennek az órának. A szombati menetrend marad, mivel akkor felnőttek és gyerekek együtt vannak, és megmondom őszintén, örülök, hogy pont a csütörtöki lett külön választva, mert kevesen járnak mindkét alkalommal egy héten, és a szombati csoport jobb. Nem hittem el, hogy néha fegyelmezni kell a gyerekeket. Eddig én csak örülök a változásoknak, és bízok abban, hogy majd jönnek többen is.

Az angol nyelviskola is elég jól megy. Már itt is meg lehet tapasztalni, hogy valóban vannak különbségek angol is magyar oktatási rendszer és elmélet között. Itt jobban odafigyelnek magára az egyénre és a tanulási módszereire. Volt egy amolyan “tutorial” elbeszélgetés a tanárral, akihez lehet fordulni, amikor is mindenkivel egyénileg elbeszélget, hogy kinek mi a célja ezzel a nyelviskolával, hogyan tudja azt elérni, mik a múltbéli tanulási módszerei, mennyire jöttek be, és ilyenek. Ez tetszik, mondta is a tanár, hogy mindenki egyéniség, és mindenki más módszerrel jut el a céljáig. Effektíve a tanárok is szimpatikusak, és abból a szempontból érdekes, hogy mivel ugye az ismeretlen szavakat nem tudja elmondani mindenkinek a saját nyelvén, ezért körülírja. Ez is érdekessé teszi, bizonyos szavakat hogyan lehet körülírni angolul. Voltak közmondások, szólások. Például macskát a galambok közé engedni azt jelenti, hogy szándékosan megzavar egy addig jól menő dolgot. Vagy még egy macskás: Kijön a macska a táskából = Kibújik a szög a zsákból. Meg akik ugyanabból az énekkönyvből énekelnek, azok mind egy követ fújnak. És hasonlók, most ezek jutottak eszembe. Meg sok az interaktív, párban dolgozós, beszélgetős feladat. Jobban kíváncsiak arra, hogyan gondolkodunk. Úgyhogy örülök ennek a tanfolyamnak, akár itt maradok Angliában, akár hazamegyek, csak a hasznomra válik.

Változások


Szép dolog változtatni, valami újba belefogni. Ahogy írtam tegnap ismét sok munka van az iskola körül, október 13-ától jelentősen kibővül az órarend. Elsősorban azért, mert nem kezdő és haladó Kung Fu lesz, hanem szintekre lesznek osztva a csoportok, méghozzá ha jól tudom, eredeti kínai “szintezés” szerint. Ez úgy néz ki, hogy indul 5. Ji-ről, majd eléri az elsőt, innen átmegy Duan-ba, ami egyestől indul, és hatos a csúcs. De az már olyan csúcs, hogy nyakad-kezed-lábad kitöröd, olyanokat tudsz. Xingbo pedig a legmagasabb szint (tehát a 6. Duan) mestere. Ennyire nem lesznek szintekre osztva az órák, hanem úgynevezett “Gold-“, “Silver-” és “Bronze Eagle”-re. A tanulók közül a legjobbakat az 1. Ji-be sorolták, de már az is elég kemény nekem, ők vannak a “Gold Eagle” csoportban, a kettes, hármas szintűek (egyszerűsítsünk) a Silver-ben, míg a négyes, ötös a Bronze-ban. Engem a négyesbe soroltak be, az pont helyén való, de azt tudni kell rólam, hogy amekkora fizikai erő birtokában voltam gyerekként, kész csodának számít, hogy eljutottam idáig.

Legfőképp a Kung Fu órák bővültek, Tai Chi és a San Shou (kínai kick-box) annyira nem, akrobatikus Kung Fu pedig maradt a heti egy alkalom. Csak hát sajnos, ahogy lenni szokott, a változásokhoz stressz is párosul, melyből nekem is jutott, és ez egy kicsit megviselt lelkileg. De szerencsére vannak itt olyan emberek, akikkel ezeket meg tudom beszélni, érzem és tudom, hogy figyelnek rám, meghallgatnak, aztán a végére kölcsönös és oldott beszélgetés lesz. Ilyenkor van az, hogy nem számít, hogy múlik az idő, mert jól érezzük magunkat, és ezek nekem mindennél többet érnek. Ezért is van az egyébként, hogy nem nagyon szeretek csak úgy felületesen beszélgetni, szerencsére elég hamar észreveszem, ha valaki csak udvariasságból “figyel”, és akkor gyorsan abba is hagyom. De a komoly beszélgetések köszönhetően 2-3 nap alatt helyrerázódtam, de ennek ellenére elbizonytalanodtam, hogy jöjjek vissza novemberben, vagy sem? Amúgy szórólapokkal is hirdetjük az új órákat, és tegnap szórólapozás közben gondolkodtam ezen, aztán arra jutottam magamban, hogy érdemes lenne visszajönni, és adni egy pár hónapot, hogy lássuk, mi lesz az újdonságokból, valamint, hogy fogják viselni. Könnyen meglehet, hogy minden jóra fordul, az idő úgyis keményen igazságot tesz mindenki felett.

Sűrűsödő események


Úgy tűnik, nem lesz eseménytelen az életem, ha tényleg itt maradok, ugyanis most, hogy Xingbo is értesült arról, hogy csak látogatóba megyek haza, komolyabb tervei vannak velem. Jobban be akar vonni az iskola dolgaiba. Valószínűleg előadásokra, Workshopokra is vinni akar, mivel egyik célja, hogy megtanítsa nekem is az oroszlántáncot. Nem különösen lelkesedek érte, meg is mondtam nővéremnek őszintén. Megnézem, de nem érzem azt, hogy nekem ezt csinálni kell. Erre mondta, hogy jobban be akar vonni ezekbe a dolgokba, mint egy családtagot, és azt akarja, hogy tegyek érte. Különben ez tipikus ázsiai gondolkodás, és nem is azért van, mert tetőt adnak a fejem fölé (ahogy szokás fogalmazni), főznek, mosnak rám, hanem mert minden távol-keleti nép közösségekben gondolkodik, akinek együtt kell cselekedni a célért. És a családot tartják a legerősebb köteléknek, közösségnek, melynek mindig együtt kell működni. És ebbe beletartoznak olyan dolgok is, melyeket egy egyén nem csinál adott esetben szívesen. És egy ilyen családban pont ott kezdődik a probléma, ha valaki túlságosan kilóg a sorból, emiatt sok mindent csak kényszerből csinál. És ezt hosszasan lehetne sorolni, hogy az egyénnek miért káros, Japánban rengeteg ilyet lehet hallani, elég csak a hikikomori-kra gondolni, biztosan sok a családi ok is. De nem is akarom elemezgetni, mert aztán végiggondoltam magamban, és oda jutottam, hogy ha tényleg szeretem az iskolát, akkor ezt fel lehet úgyis fogni, hogy ennyi áldozatot megér. Egy énekes is, ha igazán jó akar lenni, akkor be kell vállalni olyanokat, amiket nem szívesen tesz, de ha valaki igazán el akarja érni a célját, az bevállalja. Ez a szemlélet segített megváltoztatni a gondolkodásomat. Meg hát próbáljuk meg, hátha tetszeni fog.

Viszont ez is olyan, hogy fizikai edzések kellenek hozzá, mert azért kívülről is látszik, hogy nem egyszerű bizonyos mozdulatokat megcsinálni. Fizikai edzés meg lesz, ugyanis másik terve velem, hogy jobban tudjam a Kung Fu-t, és jobban akar edzeni engem. Az alapok meg már megvannak, azok egyre jobban mennek, hiszen amiket tudok, azok már dinamikusan is mennek. Kezdetnek futást javasolt, a többi majd kiderül. És ha tényleg komolyan gondolja, akkor elmegyek a háziorvoshoz, hogy a karomat megnézze, ugyanis a felkarom könnyen kificamodik egy hirtelen gyors mozdulat után. Ezért bánok óvatosan vele, így évente kb. egyszer van csak baj. Ez amúgy 2010 júliusa óta van, amikor elkísértem anyámat a repülőtérre, és az egyik hátizsákot is vittem, ami elég nehéz volt. És egy rossz mozdulat volt az egész, ahogy a vállamra vettem, és megtörtént a baj. Ugyan helyre tudtam hozni magamtól, de azóta nem tudom 100%-osan mozgatni a bal karomat. És szerintem vállra nehezedő súly külön probléma volt. Amúgy nem nagy lebénulást kell elképzelni, mert – ha már százalékban írom – 95%-ban tudom rendesen mozgatni, de nagyon kifele mozdítani, ahogy az átlagembernek még megy, azt már nem tudom. És nem tudom, hogy rendes csonterősítéssel (pl. több gyümölcs, zöldség, D- és K-vitaminok, több edzés) vissza lehet-e hozni a rendes állapotába, vagy orvosi beavatkozás kell már ehhez, ezért kértem időpontot a háziorvoshoz. Mert amúgy szívesen csinálom komolyan is, mert amikor ott vagyok, és látom, mit csinálnak haladó kung fu-n, az is tetszik, meg az akrobatikus kung fu is, csak azt pont ezért nem vállaltam be. Ott meg sok olyan gyakorlat van, amit nem tudtam az iskolai testnevelés órákon megcsinálni. Pl: Kézenállás, fejenállás, cigánykerék, ezek a halálom voltak, pedig már akkor is tudtam, hogy csak lendület kell hozzá. Meg utána megfelelő karizom, hogy megtartsam magam. De félek, hogy egyetlen rossz mozdulat, és mivel terhelés közben jönne a baj, ezért még annál is súlyosabb lenne a sérülés, mint amennyire súlyos eddig volt. Na majd kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani.

Ja, meg lehet, hogy munka is lesz. Az egyik kínai étteremben keresnek felszolgálót. És mivel családi barátok, ezért szóltak nekünk is. Először Huicong-nak és telefonon egy magyar ismerősünknek mondta nővérem, ekkor jutott el a fülembe, és jelentkeztem, hogy én is. Kiderült, hogy azért nem szólt, mert szerinte úgysem vállalnám el. Hát tévedett. Birkenhead-ben van az étterem, és a minőségibbek közé tartozik, nagyon finomak a kajáik. Pénteken és szombaton kellene menni, vagyis lehet jelen időben beszélni, ugyanis most kaptam a telefont, hogy ma be kell menni, hogy megtanuljam a számítógépes rendszerüket. Nagyon várom. Tudom, hogy nehéz rólam elképzelni, hogy a vendéglátásban dolgozzak, de hát kínai étteremről van szó, és ha már ennyire közel kerültem az ázsiaiakhoz az elmúlt 8 évben, abban reménykedek, hogy ez lelkesíteni fog, hogy csináljam. Sokat tanultam tőlük, és bizony már 8 éve, hogy japán pop zenét hallgatok.

ChinaCon


Ma volt a nyílt nap a China Spirit UK-nek, melyet oly sokat promotáltunk. Nagyon-nagyon jól sikerült, majdnem olyan volt, mint egy AnimeCon, csak kínaiban. Azért látszik, hogy nővérem az évek során nagyon kitanulta a marketinget, és hogy hogyan kell egy vállalkozást fellendíteni, minden flottul ment.

9-kor indultunk el itthonról, még az utolsó simításokat el kellett végezni a 10 órási kezdéshez. Az emberek nem nagyon jöttek az elején, ami részint az útlezárásnak is betudható, ugyanis 10 km-es futóverseny volt, és Birkenhead Road-ot is érte. Csak hallom, hogy tapsolnak, nem tudtam, minek örülnek ennyire. Kimegyek, és látom, hogy a futóknak tapsolnak, beszálltam én is. Jó volt látni a sok lelkesen futó egyént, később kihoztuk a kínai dobot, és Anna valamint Christofer, a két hozzáértő, doboltak nekik. Örültek a biztatásnak. Miután kezdtek beszállingózni az első vendégek, kezdtük csinálni a workshop-okat. Úgy volt ugyanis a program, hogy 10-13 óra között lesznek a workshop-ok, majd 13-14 óra között a nagy bemutató műsor, majd 14-17 óra között ugyanazok a workshop-ok, melyek délelőtt voltak. Először gyerek- majd felnőtt jóga volt, majd gyerek- és felnőtt kung fu, san shou végül Tai Chi. Most nem vettem részt semmiben, inkább fényképeztem, és segítettem, ahol tudtam. A műsorra pedig elég sokan lettünk, olyan 120-150 körülire tippelem a jelen lévők számát. A China Spirit UK elit tagjai tartottak Tai Chi, Kung Fu bemutatókat, de volt oroszlántánc, kínai tradicionális hangszer, valamint evőpálcika használó verseny is. Az két oroszlán elég érdekesen debütált. Jött a polgármester is, és velük akarták üdvözölni. Egyszer csak látom, hogy robajjal megjelennek az oroszlánok, és a mellettem álló kisfiú rémülten rohan az apjához. Hát biztos, hogy én is sírógörcsöt kaptam volna, ha gyerekként láttam volna. Nekem nem szimpatikusak, hogy őszinte legyek, de elfogadom, hogy az oroszlán a kínai kultúra része. Inkább a Kung Fu Panda, de néha még attól is megijednek a gyerekek, hiába mosolygós a jelmez. A lényeg inkább, hogy a polgármester megjelent. Ők viselik azt a nagy láncot, amit lehet látni filmekben is. Az előadáson természetesen az első sorban kapott helyet. Nagyon jó lett az egész, mindenki a legtöbbet hozta ki magából. Voltak vendégek is, például az egyik hölgy, aki tradicionális kínai táncot mutatott be. Ő az a tipikus szépség, akit úgy kifestenek, és kecses mozdulataival olyan távolinak tűnik a jelenléte. A másik vendég játszott azon a bizonyos kínai pengetős hangszeren, nagyon szép volt a játéka. Csak a háttérben levő vendégek zsibongása nagyon zavaró volt. Erre azt csinálom, hogy kizárom a tudatomból a “háttérzajt”, és csak zenére összpontosítok. Máris másképp hangzik. A kaját csak 14 órára hozták meg, de sajnos a hatalmas sor nem csillapította az éhségemet. Azt találtam ki, hogy nem állok be a sorba, majd ha nem lesz ott senki, akkor majd veszek magamnak. De szükség nemcsak törvényt, hanem tervet is bont, inkább beálltam. Az eleinte igen lassan induló sor végre önmagára talált, és találtam pirított tésztát, volt valami rántott szezámmagos kenyér, vagy mi, de rizs mellett tekercsből is lehet enni. Sajnos csak csirkeszárny volt, pedig reméltem, hogy teleehetem magam szezámmagos csirkével vagy illatos-omlós csirkével. Maradt a fentebb felsoroltak (a csirkeszárnyat leszámítva) és a rákszirom. Nagyon finomak voltak. A délutáni workshop-okat már nem néztem, és nem is nagyon találtam a helyem. Még mindig úgy vagyok, habár több embert is ismerek, de kevés emberrel tudok beszélni, és még félek angolul megnyilvánulni, mert sokszor keresem a szavakat, így a kommunikáció akadozóvá válik. Azok, amiket korábban írtam, azok még most is igazak, bár tényleg úgy érzem, hogy valami haladgat, csak belassult. De nagyon jó volt látni, hogy mennyien jöttek el. Az apróbb csúszások ellenére amilyen jól ment a szervezés, ezek után fel kell lendülnie a vállalkozásnak.

A délutáni workshop-ok már nem voltak olyan komolyan megtartva, 16-17 óra között rapid sebességgel csökkent a létszám. Utána páran takarítottak, míg mi nlhányan a kis szobában beszélgettünk, és játszottunk. Az egyik szervezőnek, Annának (aki dobolt) a telefonján van tarot kártya alkalmazás, azzal játszottunk. Illetve kezdtük komolyan venni, ugyanis szinte minden igaz volt, amit kihoztak a virtuális kártyák. Rajtam és egy másik magyar lányon, Icukán nevettünk a legtöbbet, ugyanis nekem mindig azt hozta ki, hogy szerelem közelít, a titkos kérdésemre is a LOVERS kártyát hozta ki. Nem bírtam már megállni, hogy ne piruljak bele. Icukának meg kisbabája lesz hamarosan. Nekem annyiszor hozta ki, hogy mondom magamban, ha júniusban nem jön el az igaz szerelem (true love, úgy kérdeztem rá), akkor minden egyes szava hazugság volt. Írtam már többször róla, hogy fontos számomra a szerelem, ugyanakkor az utóbbi időkben feladtam, hogy bármi sikerem is legyen e tekintetben. Nem a csalódásokról van szó, hanem ismerem magamat, és tudom, hogy vannak olyan tulajdonságaim (ez főleg itt, Angliában jött ki, amik belső háborgást váltottak ki bennem), melyekről tudom, hogy a sok ezer emberből, aki ismer, maximum 10 fogadja el. Nevezhetném egyfajta védelemnek is, hogy nem akarom a másik felet kitenni annak, hogy frusztrált legyen miattam. Bár tény, hogy azonnali hatállyal ki is lépnék abból a kapcsolatból. Mindenesetre ez most őszintén fellelkesített, aztán ki tudja. Lehet, hogy maholnap tényleg lesz valami.

Képeket is csináltam, kitettem őket a képmegosztó oldalon a profilomra. Elég sok homályos lett, mert nem akartam a műsort “adók” szemébe belevakuzni, mint múltkor. Valamint egy idő után abbamaradt a fényképezés, mert nagy tumultus alakult ki ott, ahol fényképeztem, és ahova álltam, onnan nem nagyon lehetett jó képeket csinálni. Mindenesetre lessétek meg őket:

China Spirit UK Open Day

És azt is örömmel vettem, hogy visszatért a lelkesedésem a Kung Fu-hoz. Csak helyre kellett tenni a dolgaimat. Az egyik kissrác, aki rendszeresen jár, mondta is, hogy örül, hogy újra lát. Ez jól esett. Ha minden jól megy, ismét rendszeresen fogok járni. Nővérem is megköszönte a segítséget, ami a mai napért tettem. Boldogan, amibe az akaratom benne van, abba a tudásom legjavát adom bele.

Szórólapozás


Igaz, hogy a nővéremtől kaptam ezt a munkát, de már ennek is örültem. A Kung Fu iskolában új tanfolyamokat indítanak, ezeket promotáljuk szórólappal. Hétfőn és kedden ezeket osztogattam. Azért kijött most is, hogy rendesek, közvetlenek a britek. Egy rossz szót nem hallottam senkitől, hogy mit osztogatom a szemetet, senki nem kíváncsi rá. Bár az biztos, hogy hétfőn az elején volt rossz érzésem, hogy azért privát területbe lépek be, nem biztos, hogy kéne… Mert ugye itt a házak nagyrésze emeletes, egy kis belépőterülettel. És én már azt is a ház privát területének gondolom, ezért volt szokatlan, de aztán, ahogy láttam, hogy az embereket ez nem zavarja, úgy oldódott ez is. Akik kint voltak, azoktól megkérdeztem, hogy adhatok-e, és volt olyan is, aki kedvesen elutasította, de tényleg senkitől nem hallottam, hogy bárkinek is nem tetszene, amit csinálok. Amúgy kisgyerekeknek (2-5 éves) indítanak Kung Fu tanfolyamokat, valamint különböző jóga tanfolyamok indulnak. Weboldal itt.

Amúgy hétfőn nagyon rossz idő volt, de az, ami már a lélekre is rossz hatással van. Rám is, mert megszoktam, hogy májusban azért már itt-ott utalások vannak a nyár érkezésére, itt meg folyamatosan ősz van. Ha időjárás, akkor gyűlölöm Angliát. És ha ilyen lesz a nyár, én gyalog Magyarországig hazaszaladok. -_- Amúgy pont a mostani Heti Hetesben mondta az egyik új nő, nem tudom a nevét, hogy a brit nők úgy néznek ki – nem idézem pontosan – mint akiket gyurmából kifaragtak, aztán ledobták a földre. Ez nagyon igaz. Tényleg csúnyák a brit nők, és pont azért, mert ritka itt a napsütés. A hangulatot is befolyásolja, viszont, ha komolyabban megmutatja magát a Nap, mert erre is van példa, akkor a magyar májusi meleggel vetekszik az itteni klíma. De a hétfői rossz időnek van utóélete, ugyanis csúnyán megfáztam. Ha hallanátok a hangomat… XD Az orrom szokatlanul gyorsan javul, viszont kicsit lejjebb már nagyobb a baj. Pont azon röhögtem magamban, hogy 1-2 hete néztük a Jóbarátokat, mert az nővérem nagy kedvence, és én is szeretem, ezért be szoktam kapcsolódni, és az a rész ment, ahol Phoebe mindent megtett azért, hogy megfázzon, mert olyan szexi a hangja akkor. Kinyitotta az ablakot, és a vizes haját a szélnek eresztette, szemetet szórt szét a szobában, és ami a legviccesebb, amikor a kávézóban gitározott, és egy nálánál jóval idősebb férfi ment el mellette, aki épp köhögött, csak ennyit mond neki: “Csókolj meg!”. Akkor végem volt! Csak ezt most így megélni, és hallani a hangomat. Ez nálam nem tartozik a szexi kategóriába, inkább a viccesbe. Mindegy, amíg nem meg a fülemre, addig nincs nagy baj.

Önkéntes munka jól megy, Kung Fu, Tai Chi felől pedig elvesztettem a lelkesedésemet. Igazság az, hogy részint azért is mentem, hogy bekerüljek valami jó közösségbe, de mind a kettő kifut, mert Kung Fu-n jóformán 6-10 évesek vannak, egy-két 12 éves, és az a pár felnőtt, akik tanársegédi munkát látnak el. A Tai Chi-nál pedig minimum 50 évesek járnak, így nagyon nem sikerült hasonló korú egyénekkel találkozni. Mondjuk, a Tai Chi külön poén, mert azt néha ugyan mutatják egyesével, lépésenként a mozdulatokat, de múlt szombaton az volt, hogy elkezdtük, az eleje még ment, de aztán eljöttek a hibák, majd egyre nagyobb mértékben, majd azon kapom magam, hogy 10 perc múlva sincs vége. Ez így nem megy, ki is szálltam. Hibát hibára halmozok, és végeláthatatlan mozdulatsorozatok… már azt se tudtam, mit csinálok, csak mentem a többiek után. Aztán mondtam magamban, hogy jó, a szórakozást befejeztük. Szoktam egyébként magyarul kommentálni a látottakat, úgysem érti senki. Kung Fu-n, amikor gyerekek mennek egymás után, de szorosan követik egymást, erre mondom, hogy másszatok egymás nyakába, úgy kell! Meg ilyenek. Úgyhogy megvagyok én, nincsenek nagy bajok.