Játék Határok Nélkül 1999


Kicsit megszaladtam a kilencessel a címben, és majdnem a 18000 évvel későbbi adásról kezdtem el írni. ^^’ De a lényeg. Hát, levetíti az M3 az 1999-es Játék Határok Nélkült is. Soha nem felejtem el, hogy annak idején mennyire csalódott voltam. Már önmagában amiatt is, hogy csak 6 csapat volt. Ez nekem már azt jelezte elő, hogy valami baj van. Bár akkoriban nem láttam az 1996-osat, ezért nem tudtam, hogy nem az ezredforduló előtti évi az első, melyben 6 csapat volt csak. Ugye 1997-től kezdtem el nézni, és ahhoz képest kevésnek tűnt a hat csapat, olyan lassú volt, de ami még érdekesebb, hogy úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak meg bennem az újdonságok, ugyanis nemhogy totál elfelejtettem, hogy nem egy, hanem két csapat maradt ki egyszerre, hanem még be sem ugrott, hogy esetleg volt ilyen. És egyszerre ketten játszottak fonaljátékot. Ez azért rossz, mert azokban a játékban, ahol kimaradtak, ott csak négyen játszottak, így 4 ponttal gazdagodott a játék győztese. Még az a szerencse, hogy jokerezni csak akkor lehet, amikor mind a hatan játszanak, így azért meg lehet ugrani pontok tekintetében, de hogy 50-55 ponttal lehet nyerni, az nagyon kevés. De van egy érdekes pontja az 1999-es játékoknak. Ennek akkoriban nagyon haragudtam, de mostani fejjel nagyon jónak tartom. Ugyanis az eredménytábla háttérzenéje szignifikánsan megváltozott, olyannyira, hogy nem is emlékeztet az előző évek hangulatos zenéire. De mostanra azt mondom, hogy nagyon tetszik, mert konkrétan a Nintendo 64-es Mario Party játékok zenéire emlékeztetnek. És akár egyéb gondolatokra is alapot adhat, mivel az első Mario Party 1999 elején jelent meg, így lehet tovább gondolni, hogy mivel a MP is sokban hasonlít a Játék Határok Nélkül szellemiségéhez, ezért találtak ki hozzá hasonló zenét.

De annak idején éreztem, hogy valami nincs rendben, és hogy ebben a formában nem mehet tovább a játék. És megmondom őszintén nem is csodálkoztam rajta 2000-ben, hogy nincsenek új adások. Annyira nem volt rossz, de ezt élveztem a legkevésbé, konkrétan majdnem elaludtam. Most még csak az első adás volt, de szinte biztos, hogy az 1999-es lesz a sereghajtó az eddigi hét évből. De ezek adásait is megőrzöm magamnak az örökkévalóságig. És most már 100%-osan biztos vagyok valamiben:

1997-ES JÁTÉK HATÁROK NÉLKÜL MINDENEK FELETT!!!

Magasan a legjobb. De ezeket az adásokat majd otthon fogom nézni novemberben, mert tényleg annyira különleges számomra az 1997-es adások, ennél érzem a legjobban, hogy visszamegyek abba az időbe. És ez szent és sérthetetlen, ezt csak magyar közegben lehet elérni.

Kerek számok


Az utóbbi időkben nem voltam túlzottan aktív se interneten, sem a “valós” világban, 2-3 hete nem érzem magam valami jól. Fejfájás, gyengeség, fáradékonyság… csak attól voltam lelkes, hogy étvágyam rendesen volt / van, ezért reméltem, hogy nincs nagy baj. De mivel nem javul magától, csütörtökön megelégeltem ezt az állapotot, és elmentem a háziorvoshoz, aki vashiány gyanújával vérvételre küldött. Ezt meg is csináltam már másnap, derüljön ki, minél hamarabb, hogy mi van. Hétfőn lesz eredmény, de van benne valami, ugyanis pénteken vettem vas pezsgőtablettát, és szerencsére szeretem a spenótot, úgyhogy nem nehéz kúrálni magam, és ma határozottan jobban érzem magam. Több energiát érzek magamban, végre buzog bennem a tenni akarás. Ezelőtt csak ágyban feküdni volt kedvem, és nem egyszer több mint 9 órás alvás után is olyan fáradt voltam, hogy tényleg nem sok mindenhez volt kedvem. De ha holnap is hasonlóan jobban leszek, mint ma, akkor szerencsére nincs nagy baj. Csak furcsa érzés betegségben megélni az emberi lét gyengébb oldalát. Amíg éli az ember az életét a maga ritmusában, ereje teljében, addig meg sem fordul a fejében, hogy bármikor beteg lehet, de amikor megtapasztalja… És így mentem el tegnap nyelvvizsgázni. Eleve nem volt valami könnyű a feladatlap, szóbelin is egyszer-egyszer kevertem a szavakat… eredmény december 20-án.

Egy ideje készen vagyok már a Mariós oldalon a Mario Party játék részletes leírásával, de csak most jutottam el oda, hogy ide is közzé tegyem. Most a Mario Party 5 készül, a december 5-ei megjelenés 10. évfordulója alkalmából, hamarosan hasonló okok miatt hasonló (legalább a maihoz hasonló) lendülettel vetem magam bele a Super Mario All-Stars leírásába, az december 16-án lesz 20 éves.

És néhány kerek szám a Last.fm-ről, bár az egyik nem annyira friss már, csak a kettőről együtt akartam írni. Elsőként Suara érte el nálam az összességében 4000-es meghallgatást:

Suara 4000 lastfmSuara 4000 scrobblerMég október végén elkezdtem ismét hallgatni a Karin albumát, a hamarosan elérkező téli szezon örömére, és nagyon kellemes érzés fogott el. Egyrészt, mert rég nem hallott dalokat hallottam, másrészt meg az volt az érzésem, hogy valahol itt kezdődik az örökzöld fogalma, szerintem ezt az albumot 20 év múlva is akkora hévvel fogom hallgatni, mint most. De ezt inkább nem akarom elkiabálni.

A másik egy sokkal szebb szám:

Megumi 10000 lastfmMegumi 10000 scrobblerHayashibara Megumi neve önmagában örökzöld, és azért látszik, hogy bár sajnos ma már nagyon inaktív, mégis élmény hallgatni a több éve ismert dalait. Igazán kijárt neki ez a nagy szám, és hogy Okui Masami mellett ő legyen a második, akinek ötjegyű szám van a hallgatottsági listáján. Csak sajnálom, hogy nincs neki karácsonyi albuma, mint Okui Masami-nak.

Ahogy november elején egyre inkább karácsonyi hangulatba öltözik az utca, meg járok a Tescóba, ott is egyre inkább emlékeztetik a vásárlót, hogy itt a karácsony, be kéne vásárolni, nem gondolod? Én nem gondolom. Nekem a sok díszlet nem a vásárlási lázat, hanem a zenehallgatási lázat hozta el. Szinte egész vásárlás alatt az Okui Masami: angel’s voice albumának dalait énekelgettem magamban, és itthon ténylegesen hallgatva az albumát, teljesen megérintette a szívemet. El is gondolkodtam azon, hogy milyen érdekes, hogy Japánban, ahol soha nem volt hagyománya a karácsonynak, oda is csak a fogyasztói társadalom miatt vitték be (de legalább szép jelentést adtak neki azzal, hogy szerelmesek ünnepe), és onnan jön egy énekesnő, aki nagyon hitelesen és csodálatosan énekel a karácsonyról, annak szépségéről és fájdalmáról. Már a dalcímekből is kisejlik, hogy ő is mint szerelmesek ünnepe énekel a decemberi ünnepről. Meg manapság a JAM Project-re kaptam rá ismét, őket is régen hallgattam már.

Grafikai érdekesség a Mario Party 5-ben


wallpaper_mario_party_5_01_10248 éve megvan már a Mario Party 5, de csak most tűnt fel egy ilyen grafikai… dolog (nem hívnám bakinak), és tippem szerint sokan ezért húzták le annak idején a látványosságot. Amikor a táblán képernyőváltás történik, akkor sötétedés mellett elpixelesedik a kép, és pixelesedésből “tér vissza”, ha az a következő játékos van soron. És ugyanez van a Wii-s 8. részben. Azzal most játszottam, mert Blooper még hiányzott, mint játszható karakter, ezért megszereztem. Semmiség volt. Ugyanúgy van Story Mode, végig kell menni mindegyik táblán, a végén Bowserrel küzdünk meg. Hát nem fordítottak nagy gondot arra, hogy kihívás legyen, szinte fájdalmasan könnyű volt.

Most ilyen Mario Party-s korszakom van, hirtelen hogy megszerettem a játéksorozatot. Az első rész játéka során jutott eszembe, hogy a nagy előd is érdemel akkora hírnevet, hogy tesztet írjak róla:

Mario Party

Mindenféleképpen ajánlott az első résszel is tenni egy próbát, és megszerezni azoknak, akiknek van Nintendo 64-e, nagyon jóra sikeredett. Aztán most nézegetve a 8. részt, látom, hogy még sok minden nincs megvásárolva, úgyhogy azzal is kell játszani, ahogy a DS-es változatban is. Nagyon remélem, hogy a hamarosan megjelenő 3DS (vagy 2DS-es…) rész eléri a Nintendo 64-es verziók színvonalát, de legalább a DS-ét. Az áll hozzá a legközelebb.

Krisi születésnapja


Ma délután voltam Krisi születésnapján (konkrétan pár perce jöttem haza, imádkozva, hogy elérjük az utolsó metrót. :D). Jó volt, ott voltak, Ninty, Szabolcs, Rokai, Norbi, Ricsi, Csibi, Ádám és én. Szerettem volna játszani a Donkey Kong Returns-szel, de erre végül nem került sor. Helyette volt Super Smash Bros. Brawl, Mario Kart Wii, WarioWare, és sok egyéb. Igazából a mai napig rácsodálkozok Krisi Nintendo-gyűjteményére, a Nintendós társaságunkból magasan neki van a legnagyobb, de pont ezért én ezt már a másik végletnek tartom. Több Japán konzol, és játék… de nagyon jól néznek ki. Először Brawllal játszottunk négyen, majd a többiek Pokémon Battle Revolution-öztek. Krisi, Ricsi, Csibi és Ádám, többször Pokémon TCG-ztek, majd amikor üres lett a szoba, megszemléltem a Pokémon White Version dobozát, és leírását. Szép, a pokés játékok dobozaira küllemére mindig is nagy gondot fordított a Nintendo. A kis szobában összeszereltük a Nintendo 64-et, és egy általam soha nem játszott játékszériát próbáltam ki, a Mystical Ninja, a Goemon. Nagyon ígéretes, élveztem. Jó buli volt, csak volt egy ilyen négy kockás oszlop, azon nem tudtunk Ninty-vel továbbjutni. Azt kiderült, hogy nekem nem volt meg egy képességem hozzá. Ezután kiválasztottunk egy négy-öt NES játékot, amit szerettünk volt kipróbálni (volt is választék), én a Duck Tales-t vittem magammal. Jó volt, érdekes volt Dagobert bácsi sétabotja rugónak szolgál. 😀 Annyiszor ugrálsz vele, ahányszor csak jólesik, kicsit Kirby-utánérzése van. De ezekről a játékokról azért nem tudok részletesebben írni, mert jobban el kell merülni bennük, és így, társaságban nem megy. De ettől függetlenül jó volt. A nappaliban mindig arénáztak valamit a többiek, a Super Smash Bros. Brawl mindig nagyszerű alkalmat ad arra, hogy ökörködjenek. 😀 Én félrevonultam egy kicsit SNES-ezni, a Stret Fighter 2-vel, nagyon régen nem játszottam vele. De ez is olyan játék, amiből semmit nem felejtettem. És élvezetes. Bár ennek is van ezer meg egy alcíme, de én ezt is élveztem. 0-ás, legkönnyebb szinten játszottam, és sikeresen végigvittem. Később Rokai-jal játszottunk Mario Party-t Nintendo 64-en. A Mario Partyk döntő többségét valamiért mindig én nyerem, már régóta az az érzésem, hogy a gép direkt csinálja úgy a dolgokat, hogy én nyerjek. 😀 Ekkor jött meg a pizza, kimentünk enni. Volt húsimádó, hawaii, és ilyen tejfölös-tarjás. Ebből nekem természetesen a Hawaii ízlett a legjobban, de a többi kettő is finom volt. Bár én a pizzában annyira nem szeretem a kolbászt, mert nekem túlzottan erős. Vagy nem is, hogy erős, hanem számomra nem harmonizál a pizzával. Már nem is voltunk nagyon a kis szobában, a nappaliban játszottunk WarioWare Smooth Moves-szal, GC-s WarioWare-rel, és Mario Kart Wiivel. Eközben lettem figyelmes arra, hogy Krisi anyja nézi a ValóVilág párbaját. Ahogy lehet, úgy gyűlölöm az egész mindent, ami ekörül van, de a kíváncsiság csak odahúzott. Csak azt kaptam, amit vártam. Hatalmas cirkuszt, a nézősereg kiabál minden egyes elejtett hülye mondaton, és az a reklámsereg… Annyira látszik az egész manipuláció, de a milliós nézettség sajnos nem ezt tükrözi (mármint, hogy látszana). Az egész egy nagy cirkusz, amit már az ókorban is tudtak: Kenyeret és cirkuszt a népnek, hogy eltereljük a figyelmét a napi problémáiról. De az egész tényleg azért van, hogy bámulj, mint borjú az új kapura, csodálkozz, közben fogyaszd a reklámozott termékeket. Én meg a kezembe temetem a fejemet, hogy ez volt az, amit régen még én is szerettem… Nem hiszem el. Egyszer voltam még 2007-ben Csillag Születik felvételen, meg volt adva, hogy mikor tapsolhatunk, bár annak a “cirkusz-értéke” feleekkora sem volt, mint a ValóVilágnak. De valami rettenetes, hogy mi megy. Már csak kíváncsiságból is kivártam az egész eredményt, aztán mentünk is haza. Nagyon jó volt egyébként. Én még ezt a TV-zést is élveztem. 😀 Cukkoltuk egymást a Ninty-vel meg Rokai-jal, de egyszerűen tényleg lehetetlen, hogy erre van igény. A 31-es buszra várva Ninty-vel és Norbival, kicsit aggódtunk, hogy elérjük-e a metrót, szerencsére az utolsó előttit sikerült, így mindnyájan rendben hazaértünk.

Ádám örül, hogy hamarosan a 19. kerületbe költözök. Igen, március végén fogok új helyre költözni, ez már annyira biztos, hogy péntek este át is adtam a kaució összegét (papír van róla természetesen), úgyhogy költözhetek. 🙂

A szabadság felbecsühetetlen értéke


Tegnap este megbeszéltem Lam’O-val, hogy elmehetek hozzájuk, mert leszedték nekem Okui Masami GIGS 2007 Masami Life koncertjét, és átmásoltuk a külső merevlemezemre. Tegnap direkt megkérdeztem, hogy mikor menjek, mert nem akarok megint az ébresztőórájuk lenni. És odaértem olyan ¾ 11 fele. Az egész nap összességében eléggé felemásra sikeredett, mert szegény Duong beteg volt, látszott is rajta, hogy most nincs valami jól, de ennek ellenére játszottunk. Most a Nintendo 64-et vittem, mert úgy gondoltam, hogy van ezen egy pár játék, amivel nagyon jókat lehet multiban játszani:

  • Mario Kart 64
  • Mario Golf
  • Mario Party
  • Mario Party 2
  • Goldeneye 007

Kerestem a Pokémon Stadiumot, de nem került elő. Na ezt is elvesztettem? -_- Mindegy, ez már semmi a múlt heti diákigazolvány és diákbérlet kálvária után… Majd egyszer megírom, hogy mi történt, csak azért, hogy mások is tanulhassanak.

Szóval most szerencsére időben érkeztem meg. Első dolgok közé tartozott, hogy átmásoltuk a koncertet a merevlemezre, majd este megnézem. De kicsit belenéztünk, nagyon jónak ígérkezik. ^_^ Bár nekem minden jó, ami Okui Masamitól van. ^^’ Az első szám az It’s my life volt. Duong felszólal, hogy mintha ismerné a számot. Kicsit vicces lenne, mert ez egy animének sem a zenéje, ez egy saját dal, és bár készült kislemez a dalból, de nagyon kevés helyen lelhető fel. Mondjuk ez még nem zárja ki, hogy ne hallotta volna valahol. Kicsit még ügyködtek a gépen, mert Laci újratette a Windows 7-et, Zoli (random írom a magyar és a vietnami nevüket, ahogy jön ^^’) meg új gépet kapott, most már neki is az új Windowsa van. A StarCraftot próbálták  feltelepíteni, de nagyon nehezen ment valamiért.

Utána mentünk fel játszani, de először csak Zolival, Laci most valamiért az átlagnál is többet játszott PC-n. Különben ezek a PC játékok teljesen érdektelenek számomra, egyáltalán el sem tudom képzelni azt, hogy órákig üljek a monitor előtt, de a TV az valamiért más. Szó sincs arról, hogy PC-ellenes vagyok, csak valamiért TV-n játszani sokkal feelingesebb. És ebbe a PlayStation is beletartozik! Emlékszem, amikor kicsi voltam, rengeteget játszottam PC-n, de ez idővel 100%-ig átment Nintendóba. Úgy érzem, hogy a PC játékok egy idő után, ahogy bejött a sok végtelen RPG, elmentek egy számomra rossz irányba, és semmilyen hangulata nincs nekik. De aztán valaki meg pont ezeket imádja. De fent játszottunk Nintendo 64-gyel. Először egy kis Mario Kart 64 volt, aztán rákérdezett, hogy mi az a Mario Party, mondtam neki, hogy társasjáték. Kipróbáltuk, szerintem tetszett neki. Csak hát neki is – mint sok más embernek – unalmas kivárni a sorát. De a örök végén a mini-játékok feldobták a hangulatot. A 20 körös menet után lementünk.

Ő Detective Conan mangát olvasott (dicséretes) neten, majd egy kicsit lepihent. Nézte az írásomat, nem tudta elolvasni.. ^^’ Igen, különben általános iskolában ezért voltam nem annyira jó magyarból, mert a külalakra szinte mindig 1-est kaptam. Sok betűt elég hülyén formálok meg, így pl. a k betű h-nak látszik. Ezután kicsit felmentünk még játszani (megint kettesben) ekkor mondtam neki, hogy van egy pár sport, amit bár nem tudok művelni, jó lenne, ha tudnék játszani. Például a pingpong és a sakk, de ilyen az úszás is. Mondjuk az úszás eléggé érzékeny pont volt gyerekkoromban, ugyanis a fülem miatt nem tudtam megtanulni úszni, ugyanis 3 éves koromban rendesen begyulladt, és felszúrás után nem gyógyult be rendesen, így a bal fülemre sokáig igen rosszul hallottam. Ehhez hozzátett a sok rosszul sikerült műtét Gyulán. Hát azt a kálváriát azt senkinek nem kívánom. És CSAK 2006-ban csinálták meg Pesten rendesen. Hihetetlen, hogy Budapestre kell jönni, hogy megcsinálják a fülemet rendesen… Hogy most mehetnék-e úszni, azt nem tudom, egy nap felkeresek egy fül-orr-gégészt, és megtudakolom.

De visszatérve a játékra, elkezdtük a Mario Party 2-t, de jött Lam’O játszani, így áttértünk a Mario Golfra. Egy 18 menetes játékot terveztem, de Lam’O a 15. után elment, mert elege lett. Mondtam is nekik az elején, a Mario Golf egy nagyon-nagyon jó játék, de nagyon nehéz megtanulni az irányítását. És hiába adtam nekik tanácsot, nem éreztek rá a helyes irányításra, elsősorban az volt a gond, hogy az erősséget nem találták el. Duong játszott volna, pedig ő sokkal rosszabbul állt (+36 pontja volt, aki esetleg nem tudná a Golfban az a lényeg, hogy minél kevesebb pontunk legyen). Így visszatértünk a Mario Party 2-re. Egyértelműen jobb ez a játék, sok hibáját kijavították az első résznek. Itt is 20 kört játszottunk, aztán mennénk le, de…

Kinézek az ablakon, szegény kutyák még mindig lánc alatt. Amior jöttem, már akkor is úgy voltak. Mondtam neki már szabadítsuk ki őket, ha már nincs akadály (reggel állítólag locsoltak), mert valahányszor kinéztem, és észrevettek, nem győztek a szemükel könyörögni, hogy szabadítsam ki őket. Végül is kimentünk, és nagy nehezen leszedtük a láncot róluk. Hát az a boldogság, ami egy kutyán megjelenhet, azt mind láttam rajtunk. Eleve nagyon nehezen tudtuk kiszabadítani őket, mert ugrándoztak össze-vissza, de ahogy kiszabadultak, ugrándoztak körülöttünk, meg össze-vissza nyaltak minket, ahogy értek, hihetetlen boldogok voltak.  Még bent játszottunk egy kicsit velük.

Még voltam velük egy kicsit, aztán mentem is, igen gyorsan telik az idő. Csak megint nehezen szabadultam, mert a kutyák mindig kiszöknek, amikor Duong kikísér engem. Az egyik után muszáj volt menni, mert lefordult a másik utcába. Hiába nyitja ki épp csak egy résnyire a kaput, a kutyák vannak annyira körmönfontak, hogy azon is megtalálják a kiutat. Úgyhogy ennyi volt mára.

Casual vagy Hardcore gamer?


Teganp a Gamer365 fórumán vetette fel valaki a témát. És hogy őszinte legyek, meglepett, hogy több idősebb játékos Casual gamernek vallotta magát. Mondván, hogy a munkából hazajövet már nincs erejük, meg idejük játszani annyit. Én is kifejeztem álláspontomat affelől, hogy mennyire megváltozott az egész videojáték kultúra. Ez rám is nagy hatást gyakorolt. Régen az SNES-es, N64-es időkben szinte az összes játékot, ami megvolt nekem, szinte mesteri módra vittem végig. A GameCube azonban rengeteg sok negatív nyomot hagyott bennem. a Super Mario Sunshine adta nehézségek, a a GC-s folytatások középszerűsége (Mario Kart DD!! szerintem a leggyengébb a Mario Kart sorozatban, és a Mario Party is nagyon rossz lett). Azóta jóval kevesebet játszok Nintendón. És igen, elsősorban a kudarctól való félelem miatt. Egyedül a Zelda játékok, amik visszahoztak valamennyit a régi életerőmből.

A másik ok, ami miatt lényegesen kevesebbet játszok az az, hogy azt tapasztaltam, hogy nálam az első végigjátszás után elmúlik a játék varázsa. Ezt leginkább akkor a Super Mario 64 120 csillag szerzése után éreztem meg, hogy hiába veszem elő még egyszer a SM64-et, már nincs meg a varázsa. Ezért egy olyat próbáltam meg, hogy kevesebbet játszok egyszerre, de továbbtartson a játék élménye. De akkor meg az jut eszembe, hogy mennyi végigjátszatlan játékom van. Vezetek erről egy nyilvántartást: http://backloggery.com/options.php?user=supermario4ever
És akkor felmerült bennem a kérdés, hogy melyik jobb? Inkább játszunk végig egy játékot 36 nap alatt 1 órán keresztül, vagy 3 nap alatt 12 órán keresztül? Az első verzió, a régi időkben, amikor még rövidebbek voltak a játékok, akkor sokkal inkább megállta a helyét, de mostanság… Amikor annyi játék van, hogy alig tud választani az ember, akkor mi a jobb. Igazából az, hogy rengeteget Minish Capeztem egyhuzamban elgondolkodtatott, hogy talán mégsem annyira rossz dolog egyszerre sokat, de pár nap alatt végigvinni a játékot. Szóval szerintem át fogok állni a sokat kevés ideig sémára, és így fogom végigvinni a Super Mario Galaxyt.

Nemcsak a szája nagy…


Na megpróbálom második nekifutásra, hátha a végére érek ^^ Igazából már harmadjára írom le, mert először aznap írtam le a GPortálos honlapom blogjábam csak akkor kb. 1 órát pepecseltem vele, és amikor leokéztam volna, kiléptetett. Annyira mérges voltam. Csak az tartott vissza, hogy törjek-zúzzak, hogy Matildáéknál voltam, és mivel először voltam ott (meg amúgy is) nem akartam, hogy rossz színben tűnjek fel előttük ^^ Mert, hogy április 30-án múlt hét hétfőn Matilda Mattise-éknál voltam. És nagyon jól éreztem magam náluk, nagyon jó fej srác így élőben. Kíváncsi voltam rá, hogy élőben milyen lehet, mert MSN-en, elég érdekes. Néha nagyon értelmes dolgokat ír, és nagyon jókat el lehet beszélgetni vele, de néha olyan hülyeségeket ír, hogy csak nézek, hogy most mi van? Na de egy a lényeg, hogy élőben az előbbi az igaz nála ^^ De egész jól elvoltunk. Elhívta az egyik barátját, aki szintén jó fej. Egy kis Pokémonozás után játszottunk GameCube-on a Mario Party szériával (4, 5, 6) majd Mario fociztunk. Egész jó érzéke van a Mario focihoz, nagyon jól játszik vele, le a kalappal előtte. Csakhogy Matilda egyvalamit nem tudott: Hogy a Mario Party szériákban nem elég pusztán jól játszani, hanem egy csöpp szerencse is kell. Csak azért írom ezt le, mert MSN-en előző nap mondogatta, hogy mindenkit laposra fog verni minden játékban. Csak épp, hogy nem utolsó helyen végzett ^^ Meg volt Kirby Air Ride. Itt jó, hogy ő menö, mert neki 2 hónap előnye van. Én csak egyszer-kétszer játszottam vele Krisi jóvoltából ^^ De nagyon tetszik, mint minden Kirby játék. Meg amikor épp nem volt kedvem játszani, Matilda barátjával TCG-ztem. Látszott, hogy egyáltalán nem ismeri a suzabályokat, de úgy voltam vele, hogy nem baj, amiben tudok, segítek neki. Inkább a sorozatos figyelmetlensége idegesített, mert így néha felrúgtuk a szabályokat. Meg hát elég volt nekem leraknom a Gengart, neki máris vége volt. Nagyjából ennyi volt az egész nap. A 23:10-es vonattal mentem haza, de nagyon jól éreztem magam, megérte ezt a napot megérni. ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)