Újdonságok vs nosztalgia


Most, hogy felszabadultam a vizsgaidőszakból, ismét rendezgetem a kategóriákat a blogban. És ahogy beleolvasgattam a régi blogpostokba, eszembe jutott, hogy manapság eléggé keveset hallgatom a régi nagy japán kedvenceket: Hayashibara Megumi, Okui Masami, JAM Project, Suara és társai. Ennek baromi egyszerű oka van: Sajnos manapság nagyon kevés új dallal jönnek ki. Ebben gondolom, az is közrejátszik, hogy mivel nagyon lecsökkentek ezen előadók kiadványainak eladásai, ezért nem éri meg a kiadóknak foglalkoztatni őket. Igazából nem is az újdonságérzet hiányzik, hanem sok más dalt megismertem, amiket megszerettem, és általuk sok új impulzus ért, ami… nagyon csúnya lenne azt írni, hogy elinflálta a régieket, mert ez így nem igaz, hanem háttérbe szorította.

Nemrég volt egy beszélgetésem az egyik Discord szerveren, hogy a ’90-es években mennyivel jobb volt minden. Annak ellenére, hogy sokáig én is úgy voltam vele, hogy áldás, hogy a ’90-es években voltam gyerek, mert akkor már nem volt kommunizmus, de még nem ért minket annyi impulzus, mint a mostani gyerekeket az internet korában, ma már inkább azt gondolom, hogy találjuk meg a maiak között is az értékeket. Mert vannak. Most már egyre inkább úgy vagyok vele, hogy a hajam kihullik a “régen minden jobb volt” szövegtől. Megvoltak a maga jó dolgai a ’90-es éveknek, de legalább ennyi hazugság volt akkor is, csak ezeket egyrészt elfedi az a tény, hogy a jókat gyerekként éltük meg, másrészt akkor más volt az értékrend. Ezért más volt akkor a trend, mint ahogy más most is. Őszintén azt gondolom, hogy nem rosszabb, csak más. És a mai trendek között is meg lehet találni azt, ami nekünk szól, csak nyitottnak kell lenni, és befogadni azt, amit jónak hallunk.

És az, hogy megtalálom őket, segít abban, hogy jobban megélem a jelent. Sokáig csak a japán zenében éltem, és kizártam magamból a nyugatiakat. Mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy 2006-ban, amikor találkoztam a japán zenével, akkor egy nagyon rossz időszakból kerültem egy nagyon jóba, ez akkor nagyon komolyan rányomta arra a bélyegét, hogy a zenei ízlésem jelentősen megváltozott. Sok idő kellett, mire rájöttem, hogy nemcsak azért zártam ki a nyugati zenéket, mert azt gondoltam, hogy nincs semmi érték ma már nyugatról, hanem mert többek között arra a nagyon rossz időszakra emlékeztettek. Ahogy sikerült elengedni őket, és egyre gyakrabban hallgatok rádiót (angol, német és holland rádióadók… ^^), rájöttem arra, hogy ugyan a trendek valóban változtak, ezáltal a zene is, és vannak olyan dalok, amiken mosolygok, hogy ez mégis kinek tetszik? De meg lehet találni azokat, amik nekünk szólnak. Azért kerültem az “érték” szót, mert azt inkább “minőségi” aspektusban szeretem használni. Tehát ha szól valamiről a dalszöveg, meg van írva a zene, és az egész egyben van. De ha csak erre mennénk rá, akkor azért lássuk be, hogy tényleg szinte teljesen kizárnánk a jelent. Ugyan szoktam zenéket, filmeket kritizálni, de vannak olyan dalok, amiket nem az értékük miatt szeretek, hanem a hangulatuk miatt. Van olyan, hogy most arra van szükségem, hogy ellazuljak. Akkor épp nem akarok okoskodást, vagy olyan gitárszólót hallgatni, hogy csak győzzem visszatenni az államat a helyére, hanem csak szóljon valami, ami tetszik, és ellazít.

Főleg a néhai Rock FM, és később a Rocker Rádió hallgatása során tudatosodott bennem, hogy csak azért, mert egy dalt élő hangszerekre írtak meg, nem jelenti egyúttal azt, hogy értékes is. Mert könnyen előfordul, hogy vagy a dalszöveg mondanivalója érvénytelen számomra, vagy az énekes stílusa olyan, hogy nem egyszer inkább kikapcsoltam a rádiót, csak ne halljam. Ez ma is eszembe jutott, amikor a Csaba Centerben voltam, és szólt a Magna Cum Laude: Vidéki Sanszonja. Valószínűleg a kisebbséghez tartozok, de én nem szeretem azt a dalt. Erős tudatosságot érzékelek abban a dalban, hogy mivel akkor lett ismert, amikor sok igénytelennek titulált zene ment a rádiókban, és mintha éreztetni akarták a Vidéki Sanszonban van valami, ami miatt kiemelkedik az aktuális trendekből. Nem érzem a spontaneitást. De ez persze a saját gondolatom, elképzelhető, hogy “hátsó szándék” nélkül íródott a dal.

De bőven lehet példát mondani arra, hogy csak azért, mert egy dal élő hangszerekre lett írva, nem jelenti egyenesen arányosan azt, hogy az igényes is. Szintetizátorra írt zenék közül is lehet kiváló műveket találni, elég csak a Depeche Mode-ra gondolni. De csak hogy visszatérjek a japán zenére, két olyan céget (vagy ügynökséget… nem tudom, hogy hívják őket) ismerek, akikről tudom, hogy trance-ben mozognak: I’ve Sound és Elements Garden. Az Elements Garden elsősorban Chihara Minori-nak, Mizuki Nanának ír dalokat, de néhány dalt JAM Project-nek is írtak. Alapvetően szeretem őket, de az I’ve Sound által írt zenéket tartalmasabbnak, egyedibbnek érzem. Náluk van például Shimamiya Eiko, Kawada Mami, KOTOKO, Kurosaki Maon, de még Okui Masami is énekelt két dalt, amik kiválóra sikeredtek. De az I’ve Sound kiváló példa számomra arra, hogy elektronikus zene is lehet kiváló, igényes, nem utolsó sorban fájdalmas. Hallatszik, hogy dolgoztak azon a dalon: Van dallama, odafigyeltek az énekre, a hangszerelésre. Ezek pedig mind emlékezetessé teszik a dalt.

Ezért is van az, hogy nem köteleződök el egy zenei stílus mellett sem. Mindegyikben megtalálom azt, amiről úgy érzem, hogy nekem szól. Ugyanígy a mai értékek között is. Nem gondolom, hogy érdemes azzal jönni, hogy hétvégente reggelenként voltak a rajzfilmblokkok, vasárnap volt Disney-délután, a joghurtos pohárban 200 g joghurt volt, meg a jó ég tudja még mivel. Ma már könnyen összehozhatunk magunknak hétvégi rajzfilmblokkokat, Walt Disney délutánt, és bármit, amit hiányolunk a ’90-es évekből. Hiszen ott vannak a DVD-k, Blu-ray-ek, stream programok, a Spotify-nak köszönhetően akár a ’90-es évek kedvenc dalaiból is összeállíthatunk egy saját lejátszási listát. Mindenre van lehetőség.

Néha azért most is szeretek “visszavonulni” úgymond, és vizionálom, hogy ha lesz majd tartós lakhelyem (saját lakásban nem gondolkodok), be fogok rendezni oda egy retro-szobát, ahol kifejezetten a régi, ’90-es évekbeli dolgok lesznek. A berendezés már adott: van régi képcsöves TV-m, van videokazetta-, kazettagyűjteményem, videómagnóm, kazettás lejátszóm, retro Nintendo konzolom. Csak a szoba kell. Jó lesz majd oda visszavonulni, de alapvetően azon vagyok, hogy a mai dolgok között találjam meg azokat, amiket szerethetek. És csak hogy visszautaljak a post elején megemlített régi nagy japán kedvencekre: Szó nincs arról, hogy ezentúl őket soha többet. Nagyon megvan a méltó helyük, és ha kijönnek valami új dallal, kislemezzel, vagy albummal, elsők között meghallgatni.

A karácsonyi szezon kezdete


Ugyan többször írtam erről az évnek ezen a napján, de a Twitterre még nem tettem ki, és úgy voltam vele, hogy akkor álljon itt is. November 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. Méghozzá azért, mert ezen a napon jelent meg Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Meg is vannak eredetiben.

Soha nem felejtem azt a 2008-as napot, amikor megjelent. Bár akkor az Ohmi Tomoe kislemezt még nem ismertem, de az Okui Masami kislemezét nagyon kerestem aznap. És ekkor vártam az Akasha albumot is, mert nem volt biztos számomra, hogy akkor most elhalasztják a megjelenést 2009-re vagy nem? Végül elhalasztották, de ez a kislemez óriási örömöt okozott számomra annak ellenére, hogy amúgy szomorú karácsonyi dal. Emlékezetessé tette számomra 2008 karácsonyát. Meg a későbbieket is, amikor hallgattam. Nagyon sok ilyen emlékezetes dala van Okui Masami-nak, ezért van az, hogy ugyan jött idén a Haikyuu!! az életembe, ami olyan hatással volt rám, mint amikor gyerekkoromban felfedeztem magamnak a Super Mario játékokat, és más zene dominált nálam a japán zenén belül, de semmi nem fogja Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t kitörölni nálam.

És ha már Nintendo, akkor a Nintendo 3DS-emben is beállítottam, hogy a három karácsonyi Mario téma váltakozzon.

HNI_0003HNI_0004HNI_0002

A második okostelefon


Pár hete megérkezett az okostelefon, amit rendeltem, és már akkor szerettem volna írni róla, de nem voltak olyan összeszedettek a gondolataim, mint most, mert mostanság fedezem fel csak igazán a telefonban rejlő lehetőségeket. Furcsa erről nekem írni, mert soha életemben nem voltam oda az okoscuccokért, úgy voltam velük, hogy ezeket csak azért találták ki, hogy gátlástalanul lopják az adatainkat mindenhonnan, ahonnan nem szégyellik. És miért lenne szégyenérzetük? De ez nem az első, hanem a második, amit kaptam. Az elsőt tavaly májusban kaptam. Hogy milyen a viszonyulásom az okostelefonokhoz, azt nagyon jól jelzi, hogy anyám mondogatta már nagyon, hogy ugyan legyen már okostelefonom, mi az, hogy nekem nincs? Nagyon sokáig következetesen elhatárolódtam tőlük, de úgy voltam vele tavaly, akkor legyen. Annak ellenére, hogy mindig, amikor másnál láttam ilyen készüléket, egyáltalán nem mozgatott meg, nem éreztem semmit, ahogy rájuk néztem. Talán azért, mert a többségüknél csak a Facebookot láttam megnyitva, azon beszélgetnek, és olyan érzés, mintha a telefonjuk rabjai lennének, és örültem a szabadságomnak. Amikor nézelődtem, hogy melyik lehet a menő, megkérdeztem bagszit is, mondta, hogy neki Xiaomi telefonja van, és maximálisan elégedett vele, mert elmondása szerint sokat tud ahhoz képest, hogy milyen jó ára van. Akkor legyen az. A Xiaomi Redmi 3 mellett döntöttem. Megjött, és kifejezetten tetszett, mert tényleg volt benne “erő”. De a belőle fakadó lelkesedés nem tartott sokáig, mert nem ismertem a benne rejlő lehetőségeket, soha nem használtam ki a valódi tudását, ezért 9 hónap után félretettem, és elővettem a régi Nokia 106-os telefont. Egyáltalán nem bántam meg akkor, hogy visszacseréltem, mert akkor tényleg, amire használtam a telefont (vagyis szinte semmire), nekem bőven elég volt a sima mobiltelefon. El is adtam a Xiaomi telefont.

De aztán csak elkezdett hiányozni az okostelefon, kezdett felmerülni bennem, hogy egy újabb olyan adás-vételt bonyolítottam le, amit megbánok. És egyre jobban hiányzott, és kezdtem érezni, hogy igenis tudnám mire használni. Nézelődtem, azóta már új Xiaomi telefon jelent meg, méghozzá a Redmi Note 4X-es, amit épp, hogy nem vonnak be cukormázzal, de annyira dicsérik, hogy középkategóriás áron csúcsminőségű telefon, ilyen erős processzor, olyan erős váz, tiszta, gyönyörű hang, pixelsűrűség tökéletes. Egyedül a kamerát kritizálták. De az nálam azért nem játszik, mert van digitális fényképezőgépem, amit szeretek használni, úgyhogy ez nem hiszem, hogy nagyon fog érinteni. Hacsak nem szeretem meg annyira a telefont, hogy még a TV-t is helyettesíteni fogja. Mindenesetre összegeztem az anyagi lehetőségeket, és az euStock-tól megrendeltem a telefont, 57.000 forint volt. Gyorsan megérkezett, ami miatt szidtam a webshopot, az a sokrétegű ragasztás. Gyűlölöm, ha egy rendelt terméket túlcsomagolnak. Komolyan mondom, többet ártanak vele, mint használnak. Kishíján ráment az idegrendszerem, mire nagy nehezen kiszabadítottam a telefont a dobozából. A telefon doboza… Hát, meg kell hagyni, nagyon minimalista.

029

Legalább a telefonról valami “modellkép” kerülhetett volna a dobozra, de semmi ilyesmi. Viszont nem értettem, hogy miért csomagoltak hozzá külön magyar adapter átalakítót. Ja, hogy ez a telefon annyira kínai, hogy a töltője és a használati utasítása is kínaiul van írva. Amúgy érdekes volt olvasni az oldalán a kínai karaktereket a “Note 4X” kifejezés előtt, mert az első karakterre speciel emlékszem, a piros kínaiul. Japánul is használnak egy ehhez hasonló karaktert (kurenai), csak az nem a konkrét piros, hanem annak egy árnyalata.

Azt a nagyon kevés kínait is, amit tanultam, szinte tökéletesen elfelejtettem, úgyhogy még annyi hasznát sem veszem neki. Igen, ott a kínai csatlakozós töltő is, ehhez kaptam magyar átalakítót.

031

Ez az első olyan eset, amikor örülök egy okostelefonnak, és úgy érzem, hogy hasznát tudom venni. Gyorsan birtokba is vettem, személyre szabtam rajta mindent. És hihetetlenül tetszik. Nem gondoltam volna, hogy mennyire fogok örülni egy okostelefonnak, de ez tényleg rengeteget tud. 8 magos processzor, 2,1 GHz, IPS képernyő, mely 5,5″, Full HD-s, és megannyi termékjellemző, amit még nem tudok értelmezni, mert nincs összehasonlítási alapom. Bár a telefon hatására elkezdtem komolyabban nézegetni, hogy mit is jelentenek ezek a számok. És meg kell hagyni, hogy árához képest tényleg sokat tud. Örültem annak, hogy a Nokia komolyan visszatér a telefonok piacára, és felmerült bennem, hogy a Nokia 6-os okostelefont vegyem meg, de az Árukeresőn összehasonlítva azzal a telefonnal, ami nekem van, meglepetten láttam, hogy a Xiaomi telefon technikailag többet tud, csak a Nokiának jobb a kamerája. De ez nálam tényleg nem téma.

De a telefon pozitív dolgaira tényleg csak most kezdek ráérezni, mert amúgy rettenetesen zavar, hogy legtöbben csak kommunikációra használják azt. Pszichológusok is állandóan mondják, hogy már az élő kapcsolat rovására megy, amit részint tapasztalok is, mert egyáltalán nem örülök annak, amikor együtt vagyok egy ismerőssel, baráttal, és azt látom, hogy 10 percenként ránéz a telefonjára, hogy na, írt-e neki valaki, és ha igen, no arra válaszolni… Mert nem ér rá akkor, amikor egyedül van. -_- Ez most is zavar. Mert azt gondolom, hogy ha valakivel élőben vagyunk, akkor azzal töltsünk el minőségi időt, már ha szívesen vesszük a társaságát. Ha nem, effektíve felesleges egymás idejét pazarolni, szerintem mindenki ideje drága a felületes kapcsolattartáshoz. Legalábbis az én introvertált személyiségem ezt mondatja velem. Egy telefont sokkal több mindenre is lehet használni, hiszen egyben lehet rádió, zene-, videólejátszó eszköz, különböző játékok vannak rajta, de akár még a Microsoft Office programjainak alkalmazásai is letölthetők rá. De ugyanúgy lehet újságot, könyvet olvasni rajta elektronikus formában. Sőt, újabban fizetni is lehet vele, és még nem is soroltam fel mindent, ezek jutottak eszembe hirtelen. Úgyhogy rengeteg mindent lehet használni egy telefont, nemcsak kommunikációra.

Kipróbáltam a képernyőről képet csinálni, ez eléggé problémás ennél a telefonnál, mert két gombot kell megnyomni egyszerre, de ezt sokszor nehezen érzékeli. Jobb oldalon a kapcsoló, és a hangerő-csökkentő gombokat kell egyszerre megnyomni, de volt olyan, hogy csak a huszadik nyomásra reagált.

Screenshot_2017-06-22-23-34-28-370_com.miui.home

A főoldal így néz ki. Komolyabban szétnéztem a Google Play áruházban. Zenét már korábban is vettem ott alkalomadtán, mert nagyon imponáló, hogy kislemezeket akár 3-400 forintért is meg lehet venni, egy teljes albumot is olcsóbban, mintha dalonként venném meg. Zene terén kiváló lehetőségeket nyújt, néhány japán zene is fent van. Konkrétan úgy lett meg Hayashibara Megumi: with you albuma, hogy innen leszedtem digitálisan. Alkalmazások tekintetében azért változékony a terep. Ingyenes letöltéseken belül az mikrotranzakciós lehetőségek nem mindig rosszak, annak ellenére, hogy sokan kritizálják ezt a rendszert. Ha egy alkalmazás jó, és felajánlja például a reklámmentességet párszáz forintért, akkor azt gondolom, hogy azt megéri, ezzel is támogatjuk az alkalmazás fejlesztőjét. De ha tényleg az van, hogy kényszerít a vásárlásra, például egy játék esetében nem lehet továbbmenni, vagy más módon vet véget a játékunknak, ha nem fizetünk, az már tényleg problémás, és ott többségében jogos a felháborodás. Személy szerint tényleg úgy vagyok vele, hogy ha egy alkalmazás kellőképpen jó, akkor megvenném kb. 3-500 forintért a reklámmentességet. Volt olyan alkalmazás vagy játék, amit azért töröltem, mert telenyomta reklámokkal, és nem ajánlotta fel a reklámmentesség megvásárlását. Sokszor sokkal zavaróbb a reklám, mint maga a jó alkalmazás. Filmek tekintetében ért csalódás árak tekintetében. Emlékszem, Szelivel beszélgettem néhány éve, aki elkötelezett híve a digitális formában vásárolt filmeknek. Azzal érvelt, hogy nem kell tokban gyűjteni lemezen a filmeket, hanem digitális formában bárhol elérheti. Én meg ebből a szempontból a hagyományos híve vagyok. Úgy vagyok vele, hogy az adott film DVD-n és Blu-rayen meglesz nekem mindig a polcomon, és bármikor betehetem a lejátszóba és megnézhetem. És úgy néz ki, hogy maradok ennél, mert szétnéztem, milyen lehetőségek vannak. Filmek ugyan vannak bőven, de az árakon igencsak megrökönyödtem. Sok helyen láttam ilyen 900-1200 forintot, na mondom, de olcsón hozzá lehet jutni filmekhez. Na persze, ahogy én azt képzelem… Ezek kölcsönzési díjak, ezekért az árakért lehet 24 órára kikölcsönözni az adott filmet, és megnézni. Megvásárolni is meg lehet, de azon néhány film esetében, amit megnéztem, ilyen 3.700 forintért vannak körülbelül, de ami még érdekesebb, hogy külön van ára annak, hogy SD vagy HD formában vásárolunk meg egy filmet. A legmagasabb ár, amit láttam HD-ben, az 5.200 forint volt. Hát biztos, hogy digitális filmért nem adok ki ennyit. Komolyan mondom, még mindig jobban megéri Blu-rayen megvenni a filmet, mert az fizikális formában kézben fogható, ezáltal jobban érződik, hogy az enyém. Egyelőre nem érzek késztetést arra, hogy digitálisan vegyek filmet… Könyvek körében néztem még szét, ez már nem annyira rossz, de kevés a magyar nyelvű könyv. Ezek sem sokkal olcsóbbak, mint a könyvesboltban kapható könyvek, úgyhogy szerintem könyveket sem nagyon fogok digitálisan venni. A filmre és a könyvre “alternatív” megoldásokat fogok alkalmazni.

A végére pedig álljon két kép. Amint lehetett letöltöttem a Super Mario Run játékot, és kipróbáltam. Tetszetős, ezt már fényképezőgéppel csináltam.

032033Menő játék, és ha hatékonyan ki tudom használni az okostelefon előnyeit, az új korszak kezdetét jelenti számomra.

 

Új Hayashibara Megumi & Okui Masami közös kép


Hayashibara Megumi & Okui MasamiNagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.</p>

Okui Masami: Symbolic Bride – első benyomások


Ez a hónap igencsak “eseménydús” számomra japán zene tekintetében, ugyanis három nagy kedvencem jelentet meg új albumot:

  • Okui Masami: Symbolic Bride (Június 10.)
  • JAM Project BEST COLLECTION XI ~X less force~ (június 17.)
  • Hayashibara Megumi: Time Capsule (június 17.)

Okui Masami - Symbolic BrideMind a hármat nagyon vártam, ebből már kettő el is érhető interneten, a Hayashibara Megumi-ra még várni kell. Kezdjük is az elsőként megjelent albummal, az Okui Masami legújabb, szám szerint a 17. stúdióalbumával, mely Symbolic Bride címet kapta. Nagyon vártam az albumot, Makkun-tól új dalokat hallani mindig nagyon jó élmény. Ahogy elérhető lett, azonnal rárepültem, és alig vártam, hogy meghallgassam. Viszont a hatalmas nagy lelkesedésből gyorsan kijózanodtam. No nem azért, mert annyira rossz lenne az album, szó sincs róla, ismét nagyon igényes korong készült, a lelkesedés gyors múlásának egészen más oka van. Okui-sama eddig is kifejezte saját nőiességét néhány dalban, melyek mind színesítették az albumot, de a Symbolic Bride az első olyan album, mely szinte teljes mértékig a női érzésekről, a nőiesség megéléséről szól. Így férfiként nem tudok azonosulni a dalokkal, ez az első olyan Okui Masami album, amivel problémám van.

Az új album mondanivalója nagyon érett. 47 éves már az énekesnő, így már talán el is várható az érzelmi érettség, és szerencsére vannak rajongók, akik nagy lelkesedéssel nemcsak romanizálják a dalszövegeket, hanem angol fordítást is írnak. Néhány kész is van, ezek alapján a szövegek egy érett nő énekel a szerelemről, a barátságról, az életről. Ami miatt nagyon tetszik az album, hogy végtelenül optimista, kevés olyan Okui Masami album van, mely tisztán optimista, ez ilyen. Ugyanis nem úgy énekel a szerelemről, hogy csak egy illúzió, elmúlik, nem ér semmit, hanem hogy a sok csalódás után is meg kell adni az esélyt arra, hogy tanulva a hibáinkból újabb esélyt adjunk annak, hogy megtaláljuk az igazit. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem jutott el az üzenet a rajongókhoz, ugyanis az album csak a 65. helyet érte el az Oricon charton, és 838 példányt adtak el belőle az első héten. Ha nem lesz a jövő héten második heti eladás, akkor ez lesz az Okui Masami albumok közül a legrosszabbul teljesítő eladások tekintetében. Valószínűleg marketing, promóciós okokat is lehet erre mondani, meg hogy nem vesznek már Japánban sem CD-t az emberek (65. helyen 838 példányszám iszonyú kevés) de azt gondolom, hogy az album tematikája miatt rengeteg rajongót zárt ki, ugyanis az énekesnő rajongóinak döntő többsége férfi, főleg azért, mert olyan visual novel-ek dalait is énekelte, melyekkel férfiak játszanak. Amivel ajánlani lehet az erősebb nemű rajongóknak, hogy az album tematikája miatt azt érezhetjük, hogy betekintést nyerhetünk Okui Masami életébe, érzéseibe, bár ezt a korábbiakra is el lehet mondani.

Dalonkénti jellemzést viszont még nem tudok írni, ugyanis az egyik nagy problémám az albummal az, hogy az új dalok nem maradnak meg a fejemben. Elvesznek a többi között, tizenkettő egy tucatban feeling és hasonlók. Egyedül a CHAOS LOVE, ami különleges közöttük, az egy trance stílusú dal, szerencsére mindig van ilyen, jól áll az énekesnőnek, színesíti az albumait. Részletesebb értékelést majd később írok, amikor meglesznek a szövegfordítások (annyira még nem tudok japánul), és meg fogom jegyezni a dalokat. Mert jó album, de a többi Okui Masami albumhoz képes szegényesebb. Nagyon remélem, hogy később meg fogom szeretni az albumot. Mindenesetre meg kell becsülni, mert az énekesnő azt nyilatkozta, hogy csak azért születhetett meg ez az album, mert most kevesebb munkája volt a JAM Project-nek, így tudott új szólóalbumot készíteni. Azért őszintén remélem, hogy nem ez lesz az utolsó album.

 

Best of 2014


Ahogy szokás volt az elmúlt években, most is közszemlére tenném a Last.fm profilom 2014-es évre vonatkozó statisztikáit.

Top 10 Előadó 2014

  1. Okui Masami (3.469)
  2. Hayashibara Megumi (2.872)
  3. JAM Project (1.176)
  4. Pa-Dö-Dő (719)
  5. Zorán (634)
  6. LGT (585)
  7. Suara (341)
  8. Skorpió (325)
  9. Nagata Kenta (146)
  10. Miyazaki Ui (145)

Eléggé orientált volt ez az év, bár nálam mindig bérelt helye van Okui Masaminak és Hayashibara Megumi az első két helyen, de hogy a 10. helyre egy előadó dalainak 145×-ös meghallgatása is elég volt, ez példátlan.

Top 10 albumok 2014

  1. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (545)
  2. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (400)
  3. Okui Masami: Love Axel (325)
  4. Hayashibara Megumi: CHOICE (202)
  5. Okui Masami: V-sit. (168)
  6. Hayashibara Megumi: Fuwari (162)
  7. Hayashibara Megumi: Enfleurage (158)
  8. Okui Masami: Gyuu (153)
  9. Hayashibara Megumi: bertemu (141)
  10. Okui Masami: Ma-KING (140)

Miután a kedvenc előadóim igencsak inaktívak voltak idén, ezért a régi klasszikusok felé fordultam. A JAM Project új válogatásalbuma azért nem került fel, mert vannak dalok, amiket jó hallgatni, a többit meg inkább kellemetlen, így az összkép eléggé furcsa. Na de a kislemezeknél robbantott.

Top 10 kislemezek 2014

  1. JAM Project: Breakthrough (322)
  2. Okui Masami: Mitsu (137)
  3. Okui Masami: Shake it (87)
  4. Okui Masami: OVER THE END (78)
  5. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (77)
  6. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (72)
  7. Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ (70)
  8. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (68)
  9. JAM Project: The Gate of the Hell (64)
  10. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… (63)

Egyedül a JAM Project volt aktív, és többször is írtam, hogy kijöttek olyan kislemezzel, amiről már akkor tudtam, hogy az év kiadványa lesz. Remélem, a 2015-ös évre is tartogatnak valami hasonló durranást.

Top 100 dalok 2014

  1. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) (113)
  2. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (105)
  3. Okui Masami: Mitsu (instrumental) (81)
  4. Okui Masami: CHAOS [instrumental] (71)
  5. Okui Masami: WILD SPICE (70)
  6. Okui Masami: spicy essence (64)
  7. Okui Masami: Shake it (off vocal version) (64)
  8. Okui Masami: Rose & Release (63)
  9. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) (63)
  10. JAM Project: Majin Kenzan!! (60)
  11. Okui Masami: Mitsu (59)
  12. Pa-Dö-Dő: Jó nekem így (57)
  13. Naoko Mitome & Chika Sekigawa: Gap of Frag (56)
  14. JAM Project: Breakthrough (56)
  15. Taro Bando & Hajime Wakai: The Long Distance of Murder (54)
  16. Neon Jungle: Welcome to the Jungle (54)
  17. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (50)
  18. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~ (49)
  19. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes (49)
  20. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (48)
  21. JAM Project: Breakthrough (off vocal)
  22. Hayashibara Megumi: KOIBUMI
  23. Okui Masami: BI-YA-KU
  24. Hayashibara Megumi: I & Myself
  25. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto…
  26. Okui Masami: OVER THE END [instrumental]
  27. Okui Masami: REINCARNATION
  28. Okui Masami: SNOWY (instrumental)
  29. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
  30. Okui Masami: Sora ~Ikite Ireba~
  31. Okui Masami: LOVE SHIELD
  32. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
  33. Hayashibara Megumi: Give a reason
  34. Okui Masami: Dogma
  35. Pa-Dö-Dő: Vár már a nyár
  36. Ishida Naoto: Big Blue
  37. Hayashibara Megumi: REINCARNATION
  38. Okui Masami: INSANITY [off vocal]
  39. Pa-Dö-Dő: Hómunkások dala
  40. Okui Masami: Energy
  41. Hayashibara Megumi: Give a reason ~Ballade Version~
  42. Okui Masami: Chou
  43. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
  44. Aya Tanaka: Space Match
  45. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (OFF VOCAL VERSION)
  46. Hayashibara Megumi: Ame no Koinu
  47. Hayashibara Megumi: Lively Motion
  48. Okui Masami: Shake it
  49. Hayashibara Megumi: raging waves (off vocal version)
  50. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  51. Okui Masami: Jama wa Sasenai (OFF VOCAL VERSION)
  52. Okui Masami: LOVERS
  53. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… <OFF VOCAL VERSION>
  54. Hayashibara Megumi: Plenty of grit ~TV size~
  55. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he
  56. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged
  57. Hayashibara Megumi: raging waves
  58. Hayashibara Megumi: RUN ALL THE WAY!
  59. Okui Masami: TRANSMIGRATION
  60. Pa-Dö-Dő: 450 780 132
  61. Okui Masami: Melted Snow
  62. Okui Masami: Divine love
  63. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  64. Okui Masami: Niji Iro Shooter
  65. Hayashibara Megumi: I’ll be there
  66. Okui Masami: I can’t… [daydreamix]
  67. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
  68. Okui Masami: Remote Viewing (Instrumental)
  69. Hayashibara Megumi: Revolution
  70. Nagata Kenta: Lava World
  71. Hayazaki Asuka, Yokota Mahito, Hama Takeshi: Desert Overworld
  72. Hayashibara Megumi: Shakunetsu no Koi
  73. Okui Masami: Key (off vocal version)
  74. Pa-Dö-Dő: Pusz-Pussz (Szögedre möntem)
  75. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  76. Okui Masami: Friends
  77. Hayashibara Megumi: Going History
  78. Hayashibara Megumi: Touch Yourself
  79. Okui Masami: Live alone Sennen Tattemo
  80. Hayashibara Megumi: Ame Nochi Kumori Nochi Hare…
  81. Okui Masami: wild cat
  82. Okui Masami: Remote Viewing
  83. Hayashibara Megumi: JUST BEGUN
  84. Okui Masami: STRATEGY
  85. Clean Bandit feat. Jess Glynne: Rather Be
  86. Hayashibara Megumi: Kimi Sae Ireba
  87. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
  88. Hayashibara Megumi: be Natural
  89. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni
  90. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (remix version)
  91. Lin Fu Chan: Free Hands
  92. Okui Masami: Gift
  93. Hayashibara Megumi: Meet again
  94. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sadame
  95. JAM Project: Victory Soul
  96. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
  97. Okui Masami: CHAOS
  98. Hayashibara Megumi: feel well
  99. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged (off vocal version)
  100. Okui Masami: Saikou no GAMBLE

Saját válogatás


Az iskolában több új órát is útjára indítottak október 13 óta, többek között kard edzést. Ezeket a fegyvereket Xing Yi kardoknak hívják, kétféle van belőlük: Egyenes (jian) és szablya (dao). Figyeltem az első néhány edzést, és szimpatikus volt számomra, úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom. Gyakorlatban is szimpatikus, és ami még menőbb, és ahhoz képest, hogy először csináltam, egészen jól ment. Jól áll a kezemben a kard, azt érzem. Úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogom csinálni, örvendtem a szerencsének, hogy kipróbálhattam valami újat.

Még régebben összeállítottam egy saját albumválogatást, mely 12 dalt tartalmaz: 11 Okui Masami és 1 Hayashibara Megumi. Az alábbiakat:

  1. Okui Masami: Just do it
  2. Okui Masami: Chou
  3. Okui Masami: Shounen
  4. Okui Masami: Mitsu
  5. Okui Masami: OVER THE END
  6. Okui Masami: WHEEL
  7. Okui Masami: CHAOS
  8. Okui Masami: lotus
  9. Okui Masami: Melted Snow
  10. Okui Masami: Moon
  11. Okui Masami: Gift
  12. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni

Úgy állítottam össze a sorrendet, hogy az egész egy történetet meséljen el. Itt-ott vannak bakik e téren, de ez a 12 dal nagyon jelentős, szinte kijelenthetem, hogy mintegy ideális album számomra. Természetesen vannak mások is, melyek legalább ekkora jelentőséggel bírnak az életemben, de úgy gondolom, hogy ezek a dalok így alkotnak egy teljes egészet. Miért?

Just do it – Egy útnak indító, bátorító dal, ha van álmod, célod az életedben. Harcolj érte, de ne félj szembenézni a fájdalmakkal!

Chou – Márpedig abból lesz bőven. Ez a dal az első nagy csalódásokat szimbolizálja, és az abból fakadó fájdalmakat. A címe magyarul pillangó, ez a lelket szimbolizálja, és minden vágya, hogy szabadon szállhasson annak ellenére, hogy ezt a körülmények nem engedik. Ez a fajta mondanivaló vissza fog még köszönni.

Shounen – Az egyik legérdekesebb dal Okui Masamitól. Itt nem egy létező fiúról énekel, ahogy a cím engedné következtetni, hanem ismét a lélekről énekel, a benne élő fiúról énekel. Akinek szárnyakat adott, de eltörték és lezuhant. Újra felszáll és ha megtanul repülni, akkor megcsodálja a mennyek országát is.

Mitsu – Sokáig gondban voltam afelől, hogy mi az az emberi kapcsolat, ami még erősít minket, és honnan kezdődik a társfüggőség. De az biztos, hogy nagyon kevés embernek mutathatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában, szinte szomjazunk arra, hogy megmutassuk neki magunkat. Ha találkozunk valakivel, és annyira szimpatikussá válik, hogy a legféltettebb titkainkat is megosztjuk vele, annál nagyobb boldogság nem nagyon van. De ha ő csak félrevezet… Nos, nem gondolom, hogy elemezni kell, hogy mekkora fájdalom az.

OVER THE END – Hasonló az előzőhöz, de könnyedebb stílusban. Keserű felismeréssel kezdi, hogy egy kis szeretetért bárkivel képesek vagyunk összejönni, és észre sem vesszük, hogy összetöri a szívünket. A dal ennek túléléséről szól.

WHEEL – Nem véletlen választottam egy átmenetet, ennek a dalnak nagyon egyedi hangzása van. A természettel való azonosulást szimbolizálja a tradicionális hangzás, az album szempontjából pedig az eddigi problémákra megoldást, megnyugvást, melyet a természetben meg lehet találni. Lezárja az eddigi gondolatokat, és reményekkel néz az új időkbe.

CHAOS – De aztán alaposan vissza a közepébe. Főleg az Oroszlánkirály 2 kapcsán írtam, hogy nagyon szép bölcsességekkel rendelkezni, de mi van azok alkalmazásával? Az már teljesen más. Ez a dal nem is szerelmi csalódás, hanem nem ért a jelekből, és azt hiszi, hogy baj van, de az a tekintet, az a mosoly, az nem lehet véletlen… Ismerős? Ezt elemzi ez a dal, nem is akármilyen rock balladában.

lotus – Az egyik legnagyobb hatású Okui Masami dal. A keleti világban a lótuszvirág a tisztaságot jelképezi, hiszen még a legmocskosabb vízben is gyönyörűen virágzik. De ha olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik azt a bizonyos vizet szimbolizálják, ott nagyon nehéz gyönyörű virágként maradni. Ha nagyon költői akarnék lenni, erről szól ez a dal. De micsoda zene megy alatta! Ennek a válogatásnak ez a csúcspontja.

Melted Snow – Erről nemrég írtam, hogy ez karácsonyi ballada, a szeretet ünnepének nem a szép oldaláról. A magányosokról, de azokról is, akik lelkileg egyedül vannak.Nekik a karácsony a legszomorúbb ünnep, mert nem érzik meg az ünnep szeretet-mivoltát. Én ilyennek érzem ezt a dalt.

Moon – Bár a dal szövege az útkeresésről szól (I’m looking for the truth), mégis ide gondoltam a legjobbnak, mert van lezárása, mely azt jelképezi, hogy már az eddig felvértezett erővel képes tovább lépni a csalódásokon, és új utakon új boldogságot keresni, találni.

Gift – Ahogy meg is kapja azt, és ezzel vége a nehéz időknek. Ez a dal nekem azt a bölcsességet szimbolizálja, hogy minden egyes emberrel való találkozás egy ajándék, hiszen mindenkitől tanulhatunk valamit, amitől erősödhetünk, de kétségtelen, hogy a legszebb ajándék, ha mindezekhez tiszta érzelmek párosulnak. Ennek a boldogságát érzem ebben a dalban. Becsüljük meg, mert nagyon ritka.

Kagirinai Yokubou no Naka ni – És a még annál is nagyobb ajándék, ha megtaláljuk az igaz szerelmet. Az eddigi életút lezárását érzem ebben a dalban, hiszen ha tanulunk a megélt fájdalmakból, akkor csak még többek lehetünk, és olyan boldogságot élhetünk meg, ami csak azoknak adatik meg, akik megdolgoztak érte. Így találjuk meg önmagunkat, és így tudunk őszintén és oldottan mosolyogni, és tiszta szívből nevetni. Ez az élet értelme.

Valóságos érzelmi fejlődés ez a válogatás, nem véletlen hát a sorrend. Kellemes érzés így ezeket a dalokat végighallgatni. Benne van a fájdalom, a megnyugvás, de a végén ott van az is, hogy a kemény munka mindig kifizetődik.