Lista Chihara Minori dalokból


Írtam nemrégiben Chihara Minori-ról, és mi tagadás. Nagyon jól jött, hogy van egy új dal tőle, amit megszerettem. Teljesen ráfüggtem. Szerencsére a Spotify-en elég sok dala fellelhető, így össze tudtam állítani egy listát a kedvenc dalaimtól tőle.

Ezeknél a daloknál érzem leginkább azt, hogy igazán elemében van. Olyan érzelmeket énekel ki, melyekkel teljes mértékig tudok azonosulni, a zene is tökéletesen passzol az énekhez. Minden egyes dala ékes bizonyítéka annak, hogy miért imádom a japán zenét, és bizony ő méltán öregbíti a japán zene hírnevét. Ezek mind olyan dalok, amelyek már ha csak az első hangot meghallom, már akkor széles mosolyra derülök, hát még ha még jobban elmélyedek a dalokban. Írnak sem tudok, túl vagyok áradva a jókedvtől.

Újabb kiváló Chihara Minori dal


Többször írtam már arról, hogy azért szeretem a japán zenét, mert azok az előadók, akiket szeretek, képesek most is olyan dalokat írni, hogy valósággal rácsodálkozok, hogy születnek most is olyan dalok, melyek valósággal a hatalmukba kerítenek? Ez azért nagyon jó, mert olyan érzésem van, hogy általuk jobban megélhetem a jelent. Hiszen ha folyamatosan régebbi dalokat hallgatnék, az olyan érzetet adna, mintha beleragadnék a múltban. De ha folyamatosan felfedezem, hogy ma is születnek kiváló dalok, azáltal folyamatosan megélem az újdonság élményét, és ez nemcsak azért jó, mert úgy érzem, hogy megélem a jelent, hanem lélekben fiatalon tart.

Néhány napja a gépemen pihen Chihara Minori: Amy kislemeze, mondván, hogy majd meghallgatom. Ma végül rászántam magam. A címadó dal a Violet Evergarden movie betétdala, igazából jó, de nem az a fajta dal, ami lázba hoz. Na de a kislemez harmadik dala… Sokszor visszahallgattam, teljesen ráfüggtem.

Imádom, amikor Chihara Minori ennyire elemében van, mindig tűzbe hoznak az ilyen szenvedélyes dalai. Márpedig van neki jó néhány ilyen, mégis olyan érzetet ad, hogy képes újat mutatni. Ez a dal is csupa élet, tűz, szenvedély. Én is ilyen vagyok, amikor nagyon önmagam vagyok.

Újdonságok vs nosztalgia


Most, hogy felszabadultam a vizsgaidőszakból, ismét rendezgetem a kategóriákat a blogban. És ahogy beleolvasgattam a régi blogpostokba, eszembe jutott, hogy manapság eléggé keveset hallgatom a régi nagy japán kedvenceket: Hayashibara Megumi, Okui Masami, JAM Project, Suara és társai. Ennek baromi egyszerű oka van: Sajnos manapság nagyon kevés új dallal jönnek ki. Ebben gondolom, az is közrejátszik, hogy mivel nagyon lecsökkentek ezen előadók kiadványainak eladásai, ezért nem éri meg a kiadóknak foglalkoztatni őket. Igazából nem is az újdonságérzet hiányzik, hanem sok más dalt megismertem, amiket megszerettem, és általuk sok új impulzus ért, ami… nagyon csúnya lenne azt írni, hogy elinflálta a régieket, mert ez így nem igaz, hanem háttérbe szorította.

Nemrég volt egy beszélgetésem az egyik Discord szerveren, hogy a ’90-es években mennyivel jobb volt minden. Annak ellenére, hogy sokáig én is úgy voltam vele, hogy áldás, hogy a ’90-es években voltam gyerek, mert akkor már nem volt kommunizmus, de még nem ért minket annyi impulzus, mint a mostani gyerekeket az internet korában, ma már inkább azt gondolom, hogy találjuk meg a maiak között is az értékeket. Mert vannak. Most már egyre inkább úgy vagyok vele, hogy a hajam kihullik a “régen minden jobb volt” szövegtől. Megvoltak a maga jó dolgai a ’90-es éveknek, de legalább ennyi hazugság volt akkor is, csak ezeket egyrészt elfedi az a tény, hogy a jókat gyerekként éltük meg, másrészt akkor más volt az értékrend. Ezért más volt akkor a trend, mint ahogy más most is. Őszintén azt gondolom, hogy nem rosszabb, csak más. És a mai trendek között is meg lehet találni azt, ami nekünk szól, csak nyitottnak kell lenni, és befogadni azt, amit jónak hallunk.

És az, hogy megtalálom őket, segít abban, hogy jobban megélem a jelent. Sokáig csak a japán zenében éltem, és kizártam magamból a nyugatiakat. Mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy 2006-ban, amikor találkoztam a japán zenével, akkor egy nagyon rossz időszakból kerültem egy nagyon jóba, ez akkor nagyon komolyan rányomta arra a bélyegét, hogy a zenei ízlésem jelentősen megváltozott. Sok idő kellett, mire rájöttem, hogy nemcsak azért zártam ki a nyugati zenéket, mert azt gondoltam, hogy nincs semmi érték ma már nyugatról, hanem mert többek között arra a nagyon rossz időszakra emlékeztettek. Ahogy sikerült elengedni őket, és egyre gyakrabban hallgatok rádiót (angol, német és holland rádióadók… ^^), rájöttem arra, hogy ugyan a trendek valóban változtak, ezáltal a zene is, és vannak olyan dalok, amiken mosolygok, hogy ez mégis kinek tetszik? De meg lehet találni azokat, amik nekünk szólnak. Azért kerültem az “érték” szót, mert azt inkább “minőségi” aspektusban szeretem használni. Tehát ha szól valamiről a dalszöveg, meg van írva a zene, és az egész egyben van. De ha csak erre mennénk rá, akkor azért lássuk be, hogy tényleg szinte teljesen kizárnánk a jelent. Ugyan szoktam zenéket, filmeket kritizálni, de vannak olyan dalok, amiket nem az értékük miatt szeretek, hanem a hangulatuk miatt. Van olyan, hogy most arra van szükségem, hogy ellazuljak. Akkor épp nem akarok okoskodást, vagy olyan gitárszólót hallgatni, hogy csak győzzem visszatenni az államat a helyére, hanem csak szóljon valami, ami tetszik, és ellazít.

Főleg a néhai Rock FM, és később a Rocker Rádió hallgatása során tudatosodott bennem, hogy csak azért, mert egy dalt élő hangszerekre írtak meg, nem jelenti egyúttal azt, hogy értékes is. Mert könnyen előfordul, hogy vagy a dalszöveg mondanivalója érvénytelen számomra, vagy az énekes stílusa olyan, hogy nem egyszer inkább kikapcsoltam a rádiót, csak ne halljam. Ez ma is eszembe jutott, amikor a Csaba Centerben voltam, és szólt a Magna Cum Laude: Vidéki Sanszonja. Valószínűleg a kisebbséghez tartozok, de én nem szeretem azt a dalt. Erős tudatosságot érzékelek abban a dalban, hogy mivel akkor lett ismert, amikor sok igénytelennek titulált zene ment a rádiókban, és mintha éreztetni akarták a Vidéki Sanszonban van valami, ami miatt kiemelkedik az aktuális trendekből. Nem érzem a spontaneitást. De ez persze a saját gondolatom, elképzelhető, hogy “hátsó szándék” nélkül íródott a dal.

De bőven lehet példát mondani arra, hogy csak azért, mert egy dal élő hangszerekre lett írva, nem jelenti egyenesen arányosan azt, hogy az igényes is. Szintetizátorra írt zenék közül is lehet kiváló műveket találni, elég csak a Depeche Mode-ra gondolni. De csak hogy visszatérjek a japán zenére, két olyan céget (vagy ügynökséget… nem tudom, hogy hívják őket) ismerek, akikről tudom, hogy trance-ben mozognak: I’ve Sound és Elements Garden. Az Elements Garden elsősorban Chihara Minori-nak, Mizuki Nanának ír dalokat, de néhány dalt JAM Project-nek is írtak. Alapvetően szeretem őket, de az I’ve Sound által írt zenéket tartalmasabbnak, egyedibbnek érzem. Náluk van például Shimamiya Eiko, Kawada Mami, KOTOKO, Kurosaki Maon, de még Okui Masami is énekelt két dalt, amik kiválóra sikeredtek. De az I’ve Sound kiváló példa számomra arra, hogy elektronikus zene is lehet kiváló, igényes, nem utolsó sorban fájdalmas. Hallatszik, hogy dolgoztak azon a dalon: Van dallama, odafigyeltek az énekre, a hangszerelésre. Ezek pedig mind emlékezetessé teszik a dalt.

Ezért is van az, hogy nem köteleződök el egy zenei stílus mellett sem. Mindegyikben megtalálom azt, amiről úgy érzem, hogy nekem szól. Ugyanígy a mai értékek között is. Nem gondolom, hogy érdemes azzal jönni, hogy hétvégente reggelenként voltak a rajzfilmblokkok, vasárnap volt Disney-délután, a joghurtos pohárban 200 g joghurt volt, meg a jó ég tudja még mivel. Ma már könnyen összehozhatunk magunknak hétvégi rajzfilmblokkokat, Walt Disney délutánt, és bármit, amit hiányolunk a ’90-es évekből. Hiszen ott vannak a DVD-k, Blu-ray-ek, stream programok, a Spotify-nak köszönhetően akár a ’90-es évek kedvenc dalaiból is összeállíthatunk egy saját lejátszási listát. Mindenre van lehetőség.

Néha azért most is szeretek “visszavonulni” úgymond, és vizionálom, hogy ha lesz majd tartós lakhelyem (saját lakásban nem gondolkodok), be fogok rendezni oda egy retro-szobát, ahol kifejezetten a régi, ’90-es évekbeli dolgok lesznek. A berendezés már adott: van régi képcsöves TV-m, van videokazetta-, kazettagyűjteményem, videómagnóm, kazettás lejátszóm, retro Nintendo konzolom. Csak a szoba kell. Jó lesz majd oda visszavonulni, de alapvetően azon vagyok, hogy a mai dolgok között találjam meg azokat, amiket szerethetek. És csak hogy visszautaljak a post elején megemlített régi nagy japán kedvencekre: Szó nincs arról, hogy ezentúl őket soha többet. Nagyon megvan a méltó helyük, és ha kijönnek valami új dallal, kislemezzel, vagy albummal, elsők között meghallgatni.

Animekarácsony 2013


A karácsonyi időszakra új sablont állítottam be, remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Mielőtt a lényegre térnék, egy örömhír: Több, mint 4 év kihagyás után új önálló Suara kislemez! ^_^ A Cardfight!! Vanguard kártyaharcos animének fogja a legújabb endingjét énekelni, a címe Fly away -Oozora he- lesz. Megjelenés: 2014. január 15. Alig várom, bár egy kicsit tartok attól, hogy milyen dallal fog jönni ennyi kihagyás után. Majd kiderül. Információk a kislemezről.

Régen utaztam már, kifejezetten hiányzott, hogy egy kicsit kimozduljak. Bár tény, hogy egy kicsit még féltem, mert még nem éreztem magam, teljesen rendben, nem tudtam, hogy fog érinteni az utazás, de minden rendben volt. 🙂 6.15-ös vonattal mentem. Az út elején kifejezetten fájt a fejem, és attól tartottam, hogy ez be fogja árnyékolni az egész napomat, de kb. Mezőtúr után olyan szinten áthatott az utazás kellemes érzése, és hogy visszatérek Pestre, hogy ettől szinte elmúlt a fejfájásom. Innentől kezdve minden rendben volt. Az úton folytattam a Super Mario Advance 2: Super Mario World végigjátszását, végigvittem a 6. világot, meg olvasgattam a Konzol magazin új számának még azon tesztjeit, amiket még nem olvastam, de érdekeltek. Vártam, hogy most hétvégére megjelenik a legújabb szám, de láttam a weboldalon, hogy dec. 13-ig várják a leveleket, hát akkor biztosan nem fog most megjelenni… De mindegy is. A vonat rendben 8.50-kor érkezett meg. Lementem a Keleti metróaluljárójába először jegyet venni, de olyan hatalmas sor állt, hogy úgy döntöttem, hogy én ezt nem várom meg. Visszamentem a vasútállomásra, és egy újságosnál vettem jegyet, ahol alig pár ember volt. Ha nem muszáj, ne álljak nagy sorba.

Először csak a Deák térig mentem el, ugyanis egy vaterás adás-vételt lerendeztem. A Zrínyi utcára kellett mennem, itt átvettem a Baby Sisters: Hoppá!!! albumát CD-n. Bár csak ez az egy CD hiányzott a teljes gyűjteményhez, gyakorlatilag a legjobb albumuk. 1998. júniusában jelent meg, megjelenés után pár nappal vettem meg kazettán, és rengeteget hallgattam. Mivel nyáron jelent meg, ezért mint nyári album maradt meg az emlékeimben. Walkman-en szinte mindig velem volt.

Baby Sisters gyűjtemény

Hát így néz ki. És hogy tizenegynehány év múlva is jó ezeket az albumokat hallgatni, azt én sem hittem volna.

A Deák térről már egyenesen a Széll Kálmán térre (nekem szóban ez mindig Moszkva tér marad) mentem metróval. Innen nem voltam biztos, hogy pontosan merre kell menni, ezért felosontam a 4-es villamosra 1 megálló erejéig. A Széna térről már magabiztosabban sétáltam. Sajnos nagy sor állt a Millenáris előtt, több mint egy órát álltam sorba, de türelmesen kivártam. Olyan 11.30-ra értem be, és miután a karaoke terem közvetlen a főbejáratnál volt, ezért benéztem oda. Döbbenten láttam, hogy a 10 órára ígért kezdést ismét valami hiba miatt el kellett halasztani. Még ott próbáltak, beénekeltek, én addig szétnéztem. A konzoloknál most több régi konzol volt, azokat mind az Insert Coin kulturális egyesület adta be, totál meglepődtem a Nintendo GameCube-on Mario Kart: Double Dash!!-sal és négy szinte makulátlan állapotú controllerrel. Én nem is tudom, hogy lehet a controllereket megőrizni ilyen jó állapotban, amikor az analóg karja ilyen gumis alapú (nem tudom pontosan milyen), az a lényeg, hogy nyoma marad, ha például belemélyesztem a körmömet. Nekem egy lila és egy fekete GC controllerem van, a lila analóg karja már eléggé leharcolt állapotban van, a feketéé talán jobb, azt ritkábban használom. A 3DS Hungary jelen volt, amit nagyon díjaztam, innen felnéztem a MAT pulthoz bagszihoz. Régen láttam, hiányzott nagyon.

Kicsit beszéltünk, utána visszamentem a karaoke terembe, de már csak a 12 órakor kezdődő előadásra tértem vissza. Mivel a karaokésoknak nem volt dolguk, ezért elmentek enni, én elkísértem őket. A Sushi előtt sorban állva beszélgettük el az időt. Én nem vettem semmit, bár amit egyszer vettem náluk Sushit, az nagyon ízlett, úgyhogy majd valamikor elképzelhető, hogy sort kerítek rá. Bár egyébként manapság sok rizst eszek, mert kívánom, és nagyon jól esik. Főleg a jázmin rizs, az nagyon laktat. Miután visszamentünk, már nem maradt sok az előadásból, ezért azt türelmesen végighallgattam, bár Quentin Tarantino filmjei egyáltalán nem hoznak úgy lázba, és hogy őszinte legyek, magát az előadást sem éreztem olyan magas röptűnek, egyáltalán nem is értem, hogy fér bele egy japán tárgyú rendezvény kereteibe. Oldalra nézve, viszont totál meglepődtem, amikor megláttam Tukeinont. Nem is tudtam, hogy hazajött Hollandiából. O_O Jó érzés volt újra látni, és beszélgetni vele egy kicsit. 🙂

A következő másfél órás karaokés blokkban volt lehetőségem egyet énekelni: WHITE ALBUM: POWDER SNOW dalát. Ezt úgy jól esett, írtam is a dalról, hogy amikor láttam az anime utolsó részét, mennyire kellemes volt hallgatni. És úgy voltam vele, hogy mivel karácsonyi dal (legalábbis nálam), ezért mostanra nagyszerű lehetőség. Terveztem még több dalt is énekelni, de most csak ez az egy fért bele, mert eléggé zsúfolt volt most is a karaoke terem, több előadás is ide jött, ne is beszéljünk a Jrock (bár ez csak névlegesen) Kpop videoklip vetítésről. Ebből a szempontból nézve szerencse, hogy elkülönített helyen volt a karaoke, így nem hallatszott ki annyira a sikongatás.

És persze a zenekvíz, de ez csakis jó dolog lehet, főleg ha van szaloncukor-dobálás, amely idén is legalább akkora sikert aratott, mint tavaly. A Gamer zenekvízre csak időközben tudtam bekapcsolódni, így csak a horror, böngészős és Final Fantasy kategóriát ismerhettem meg. Daki nem is sorolta végig, mert a játékos közönség mindig az elsőre bólintott rá, így nem tudtam, melyek a többi kategóriák. Az animés zenekvízben sem jutott mindegyikre idő, de jól szórakoztam, többet jól tippeltem be. A 2013-as animék között megmosolyogtam a Kyoukai no Kanata openinget, mivel Chihara Minori énekli, ezért meghallgattam. Egészen jó zene lett. Az anime első részét is megnéztem, de annyiban is maradt, mert nem fogott meg engem. Sok-sok szaloncukor repült a levegőben, mindenki örömmel kapta el őket.

A zenekvíz végén elmentem a konzolokhoz, és mivel láttam, hogy szabad a GameCube, ezért birtokomba vettem egy pár perc erejéig. Játszottam egyet a Mario Kart: Double Dash!!-sal. Érződik azért, hogy más az irányítása, kicsit csúszósabb a többihez képest. A fizikája volt az egyik ok, ami miatt nem rajongtam ezért a Mario Kart-ért, amikor sokat játszottam vele. Olyan sokat nem játszottam vele, mert 16 órára helyet kapott a karaoke a nagyszínpadon. Nahát, mi ez a megtisztelő lehetőség? Amina, Daki, Lucy és Mai énekeltek egy-egy dalt. Meglepett, hogy ki voltak írva a kfn-be a dalszövegek magyar fordításai. Csak nem lehetett jól látni, mert a monitor eltakarta. Előbb átültem máshova. Ott láttam volna, csak egy páran beálltak a vászon elé, akkor meg ezért nem láttam. A végén a Naruto: GO!!! dalával nagy bulit csaptak, a végére sokan felmentek tombolni a nagyszínpadra. Mivel nem vagyok annyira az a tombolós fajta, ezért szolidan ünnepeltem az Adarnások nyilvános szereplését.

A fellépések után visszamentem bagszihoz, és nála töltöttem el a még megmaradó időt. Ott volt LL is, aki rendkívül “jókedvű” volt, hogy a konzolok szervizénél nem nyert semmit. Eredetileg bagszi se, csak volt ott egy The Legend of Zelda: The Wind Waker HD póló, amit hiányol. Elmesélte az egyik MAT-os lánynak, és akkor lement, hogy ő majd megnyeri. És láss csodát: Tényleg megnyerte. És odaadta bagszinak a pólót, úgyhogy részéről nagy volt az öröm. Amúgy nagyon jól néz ki, és eredeti Nintendo of Europe forgalmazás, úgyhogy valami előrendelői ajándék lehetett. Aztán már 17.40 körül járt az idő, úgyhogy bár feliratkoztam még egy dal eléneklésére, de már nem vállaltam be, mert az italom is elfogyott, így a SPAR-t is útba kellett ejtenem, én meg egyre inkább úgy vagyok a vonattal, ahogy Demjén Ferenc énekelte: “A vonat nem vár” Bagsziék is szedelődzködtek, mert LL már nagyon akart menni. Miután elkészültünk, még bagszi felajánlotta, hogy pörgessek én is a Konzolok Szervizénél, hátha nyerek. Pörgettem és úgy nyertem, hogy nem nyertem. Eredetileg a “nem nyertél” feliratnál állt meg, mégis választhattam ajándékot. Gondolom, hogy nap vége, és hogy ne maradjon meg. De maradt még egy Nintendós cucc:

Mario & Luigi: Dream Team Bros. valami alvóka-szerűség. Rossz a megfogalmazás, valójában egy ilyen nyakvédő volt benne, ami ha hosszas vezetés után kocsiban aludnék (erre minden esély megvan, miután nincs jogosítványom), akkor védi a nyakat. És volt hozzá valami szemfedő, hogy semmi fény ne zavarjon. Kibontva is lefényképeztem, mert nagyon poén.

Az az ásító Luigi azért befigyel rendesen. És ez is eredeti Nintendo of Europe forgalmazás. Örültem neki, legalább nem üres kézzel megyek haza az Animekarácsonyról. Igaz, nem fogom tudni használni, de elteszem, mint Nintendós emlék.

A karaoke terembe még gyorsan visszaosontam, elköszöntem azoktól, akiktől tudtam. Jó lenne, ha Tukeinon évente legalább egyszer remélem el tud jönni. Bagszival és LL-lel mentem, bementünk a Mammut-ban levő SPAR-ba, ott vettem magamnak Bravo zöldalmás üdítőt, erre már régóta kíváncsi vagyok, hogy milyen. Egészen bejövős, a zöldalmát italban egyébként is nagyon szeretem. Aztán mentünk metróval, én leszálltam a Keletinél. Úgy tűnik, nem búcsúztunk el hosszú időre, ugyanis bagszi elhívott magához szilveszterezni, meg úgyis akörül tartjuk a nagy Nintendós találkozókat, és mivel már nagyon rég nem voltam ilyenen, ezért nagyon szeretnék végre eljutni ismét oda. A vonathoz meg fél órával indulása előtt odaértem kényelmes sétával. Sokszor rohantam már vonathoz, ezt akartam most biztosra elkerülni. A hazaúton a CD-t hallgattam, meg olvasgattam a Keletiből elhozott metrós újságot és fejtegettem benne a rejtvényeket. Volt is benne mit, meglepődtem, hogy mennyi volt most benne. Végül rendben hazaértem. Nagyon jól éreztem magam, végül az lett az eredmény, hogy még jót is tett az utazás, talán jobban érzem magam, mint amikor elindultam. Ha minden igaz, december végén folytatás.

2013. tavaszi MondoCon – Vasárnap


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. 😐

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. 😀 Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Angliaban – 10. nap Szilveszter


Visszamentem azert a Wii U-s fejhallgatoert, de azt mondtak, hogy csak Wii U-ra lehet hasznalni, semmi mason nem mukodik. Pedig olyannak lattam, hogy barmibe be lehet dugni, kertem is, hogy ha lehet, akkor bontsa ki, de nem tette. Na mindegy, megmarad a penz. Ha nem koltom el itt, tudok majd otthon is mit venni, NAGYON IS!!! Lorainne-eknel szilvesztezunk, Dominiknak jo napja lesz a 4 gyerekkel, en nem tudom, hogy mit tudok ott csinalni, majd jatszok a kutyaval. ^^’

Azt hiszem, ma mar nem nagyon leszek gepnel, ezert ezuton is kivanok mindenkinek Boldog Uj Evet! 🙂 Erdekes ev volt az idei, de ezt barmelyikrol el lehet mondani, ha eselyt adunk annak, hogy esemenydus legyen. Az Arkadban az aluljaroszinten van egy lakberendezesi bolt a kajaldakkal szemben, es a falon vannak mindenfele idezet, az egyik ilyen nagyon megtetszett: “Minden nap add meg az eselyt, hogy eleted legjobb napja legyen” Es ezt egy teljes evre lehet mondani. En azt gondolom, hogy a legnagyobb valtozas, amit idenre fel tudok mutatni, az az erzelmi fejlodes. Es ez az enekemben is tetten erheto, ugyanis foleg iden mondtak azt rolam, hogy, egyre jobb vagyok, foleg most Animekaracsonyon, de az ev soran folyamatosan azt ereztem, hogy egyre oldottabban eneklek. Es az, hogy a tobbiek jobbnak hallanak, az szerintem azert van, mert a megelt erzelmi fejlodesnek koszonhetoen jobban at tudom adni az adott dal hangulatat, ezert gondolom azt, hogy nem szamit milyen nyelven enekelsz, ha aterzed a dal hangulatat, akkor azt at tudod adni. Persze, ha tudod mit jelent a dal, az csak segit rajtad. Azert hozzatartozik az igazsaghoz, hogy ezt a fejlodest nem konnyu elerni. Volt egy parszor olyan melyebb beszelgetesem az iden, melyet nem volt kellemes megelni. Mert nem konnyu elfogadni azt, hogy bizonyos dolgokban rosszul gondolkodsz. Persze nem akartam elhinni a masik felnek, hogy o gondolja helyesen, azert bennem is megvan ez a hiusag. Aztan rajottem, hogy ez volt a helyes: Nem is SZABAD elhinni, hogy maskepp gondolja. Jarj utana, nezd meg, hogy tettekben mennyiben igazolhato az, amit mondott. Es ha igen, akkor sokkal konnyebb elfogadni azt, hogy maskepp latja a dolgokat. Es igy tobb ember, aki a szemelyes meglatasom szerint rosszul gondolkodik, es nem tiszteltem ezert, sokat nott a szememben, hiszen a tetteiben is megmutatkozott a hitelessege. Ez az alapja annak, hogy elfogadjuk azt, hogy masok maskepp latjak a vilagot. De ez tenyleg nem konnyu, es valahol nem is csodalkozom azon, hogy emberek felnek ettol a megmerettetestol, emlekszem en is, hogy gondolatban menekultem attol az embertol, meg akartam szakitani vele a kapcsolatot, de mennyivel lesz jobb, ha elmenekulsz? Semmivel, sot rosszabb, mert nem is adod meg az eselyt annak, hogy lasd, hogy igaza van-e, es te is szuk latokoru maradsz. Ugyhogy azt tudom mondani, hogy erdemes megvivni ezt a harcot, mert csakis gyozteskent kerulhetsz ki belole.

Ahogy 2009 ota hagyomany nalam, iden is kozzetennem a szemelyes Last.fm listamat, elotte YouTube video formajaban megmutatnam, hogy melyik volt szamomra a 2012-es ev legjobb dala. Eleinte nem volt annyira konnyu eldonteni, mert tobb jelolt kozul is nehez volt kivalasztani: JAM Project: PROMISE ~Without you~, Suara: Blue Bird, vagy Masami Okui: Dogma kozul gondolkodtam, de aztan jott december 5-en az uj JAM Project kislemez, es mindent letarolt:

JAM Project: Wings of the legend

Ebben a dalban erzem azt az erot, amit akkor erzel, ha valami nagy dolgot ertel el kemeny munka aran, es ezt rendkivul hitelesen adjak at. Na meg mar onmagaban azert megerdemli a 2012-es ev dala cimet, mert Kageyama Hironobu meg ennyi ev, ennyi dal utan is kepes ujat mutatni, valami olyan erzest atadni, amitol teljesen tuzbe jossz. Aztan, hogy ez ennyire jora sikeredett… Ezzel a dallal batoritanak mindenkit, hogy megeri a kemeny munka, mert a gyumolcse sokkal izletesebb.

Es a 2012. evi eves Last.fm lista:

Top 10 eloadok:

  1. JAM Project
  2. Masami Okui
  3. Megumi Hayashibara
  4. Zorán
  5. Suara
  6. ALI PROJECT
  7. Minori Chihara
  8. Chihiro Yonekura
  9. Karácsony János
  10. Ganxsta Zolee és a Kartel

Top 10 albumok:

  1. Masami Okui: Love Axel
  2. JAM Project BEST COLLECTION VIII GOING
  3. JAM Project BEST COLLECTION IX THE MONSTERS
  4. Megumi Hayashibara: SpHERE
  5. JAM Project BEST COLLECTION III JAM-ISM
  6. Minori Chihara: D-Formation
  7. Suara: Karin
  8. JAM Project BEST COLLECTION I BEST PROJECT
  9. Suara: The Best ~Tie-up Collection~
  10. Hiroshi Kitadani: R-new
    Masami Okui: i-magination (holtverseny)

Top 10 kislemezek:

  1. JAM Project: Waga Na wa Garo
  2. JAM Project: Kurenai no Kiba
  3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  4. JAM Project: NOAH
  5. ALI PROJECT: Kyomu Densen
  6. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  7. Masami Okui: Sora no Uta
  8. JAM Project: Believe in my existence
  9. JAM Project: LIMIT BREAK
  10. Masami Okui: naked mind

Top 100 dalok:

  1. JAM Project featuring Masami Okui: PROMISE ~Without you~
  2. JAM Project: Kurenai no Kiba
  3. Masami Okui: Dogma
  4. JAM Project: Believe in my existence
  5. JAM Project: Ideyo, Gaia Leon <off vocal>
  6. JAM Project: MAXON
  7. Masami Okui: Sora ~Ikite Ireba~
  8. JAM Project: Wings of the legend
  9. JAM Project: LIMIT BREAK
  10. Kútvölgyi Erzsébet: Hozzád szól a szél (Pocahontas)
  11. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
  12. ALI PROJECT: Yomi no Tasogare no, Aoki no Hitomi no.
  13. JAM Project featuring Masami Okui: PREDESTINATION
  14. Kouji Wada: The Biggest Dreamer
  15. JAM Project: Majin Kensan!!
  16. JAM Project: DRAGON
  17. ALI PROJECT: Yasei Souseiji
  18. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  19. JAM Project: NOAH
  20. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
  21. ALI PROJECT: Kyomu Densen
  22. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder (off vocal)
  23. JAM Project: Ennou Gasshin! Soul Gravion!!
  24. Suara: Blue Bird
  25. JAM Project: Ryuusei Lovers
  26. Masami Okui: naked mind
  27. JAM Project: Hagane no Resistance
  28. JAM Project: Negai
  29. Masami Okui: GRATIA
  30. Minori Chihara: Akai Toge no Guilty
  31. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
  32. Karácsony János: A szerelem befogad minket
  33. Hiroshi Kitadani: We Go!
  34. Masami Okui: Sigh of Angel
  35. JAM Project: Go! Stand Up!
  36. JAM Project: Rescue Fire
  37. Suara: Koi no Yokan
  38. Masami Okui: BI-YA-KU
  39. JAM Project: Negai (off vocal)
  40. Minori Chihara: Planet Patrol
  41. Masami Okui: Sora no Uta
  42. Nintendo: eShop Main Theme
  43. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
  44. JAM Project: Hasta Mañana!!
  45. ALI PROJECT: GOD DIVA
  46. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
  47. JAM Project: Hikari he no Countdown
  48. JAM Project: Haou no Tsurugi
  49. Yasuaki Ide: Reckless Fire
  50. JAM Project: The Gate of the Hell
  51. Megumi Hayashibara: Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
  52. JAM Project: Neppuu! Shippuu! Cybuster
  53. Masami Okui: Dear
  54. Mami Kawada: PSI-missing
  55. Yuuto Suzuki: La-La-La
  56. Masami Okui: Dive to Future
  57. Megumi Hayashibara: Shakunetsu no Koi
  58. Masami Okui: Divine love
  59. Chihiro Yonekura: WILL
  60. Megumi Hayashibara: Lively Motion
  61. Megumi Hayashibara: Nakeba ii No
  62. FLOW: COLORS
  63. JAM Project: Get over the Border
  64. JAM Project: Battle no Limit!
  65. Ganxsta Zolee és a Kartel: Mitiszó’?
  66. JAM Project: SOULTAKER
  67. Chihiro Yonekura: FEEL ME
  68. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
  69. JAM Project: IN FATE
  70. JAM Project: Vanguard
  71. JAM Project: NOAH (off vocal)
  72. Minori Chihara: Usotsuki Paradox
  73. Princess: Brazil
  74. ALI PROJECT: Aragawa
  75. Kalafina: Magia
  76. Masami Okui: Aoi Namida
  77. JAM Project: Danger Zone
  78. ALI PROJECT; KING KNIGHT
  79. Tegomass: Kiss ~Kaerimichi no Love Song~
  80. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
  81. Masami Okui: Renka Tairan
  82. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
  83. JAM Project: LONGING
  84. JAM Project: Dangan no Tsurugi
  85. JAM Project: Blue rise
  86. FLOW: GO!!!
  87. JAM Project: GOING
  88. JAM Project: BIG BANG EXPLOSION ~Song for Ragnarok Party~
  89. Suara: Mizukagami
  90. Koji Kondo: Tower of Spirits
  91. Masami Okui: naked mind (OFF VOCAL VERSION)
  92. Masami Okui: Key
  93. FLOW: Realize
  94. JAM Project: GONG
  95. JAM Project: Garo ~SAVIOR IN THE DARK~
  96. JAM Project: Portal
  97. Masami Okui: Starting Over (Instrumental)
  98. Girls Dead Monster: Run with Volves
  99. JAM Project: Waga Na wa Garo
  100. Megumi Hayashibara: A HOUSE CAT

2012-ben megjelent japan kislemezek


Tavaly, tavalyelott is osszegeztem a szamomra fontos japan kislemezek megjeleneset, iden is megtennem ezt.

Januar 25:

  • JAM Project: Waga Na wa Garo
  • ALI PROJECT: Kyomu Densen
  • angela: THE LIGHTS OF HEROES

Februar 8:

  • Hironobu Kageyama: ROCK JAPAN

Februar 29:

  • Minori Chihara: D-Formation

Marcius 7:

  • Suara: Niji Iro no Mirai

Marcius 21:

  • Minori Chihara: Celestial Diva

Aprilis 25:

  • JAM Project: LIMIT BREAK
  • ANIMETAL USA×Hironobu Kageyama: Give Lee Give Lee Rock Lee

Majus 23:

  • JAM Project: Hagane no Resistance
  • Suara: Future World / Thanks a lot

Julius 4:

  • Masami Okui: Love Axel

Julius 11:

  • Minori Chihara: ZONE//ALONE

Julius 18:

  • ALI PROJECT: Gansakushi
  • Anisama Friends: INFINITY ~1000nen no Yume~

Augusztus 8:

  • Masami Okui: Sora no Uta
  • Hiroshi Kitadani: Real

Szeptember 5:

  • FLOW: Brave Blue

Szeptember 26:

  • Suara: The Best ~Tie-Up Collection~

Szeptember 29:

  • Megumi Hayashibara: Tsubasa

Oktober 24:

  • angela: KINGS

November 14:

  • JAM Project BEST COLLECTION IX: THE MONSTERS

December 5:

  • JAM Project: Wings of the legend

December 26:

  • Super Robot Taisen X JAM Project OPENING THEME COLLECTION ALBUM: MAX THE POWER