Valentin nap


Én azt gondolom, hogy legalább annyira idegesítő a Valentin nap ellenes megnyilvánulásokat olvasni, mint azok ömlengéseit, akik csak ma, mindent pirosban látnak, és ezen a jeles napon úgy el fogják kápráztatni életük szerelmét, hogy azt soha nem fogja elfelejteni. Ahol igaz szerelem van, ott minden nap Valentin nap, de akik ellenzik, azok értelmileg legalább annyira buták, mint akik az “ellentábor”. Mindent csak azért elítélni, mert csak azt látja, hogy micsoda divat lett a Valentin nap, húzzunk le még egy adagot az ember bőréről, lepje meg valami drága csokival a szerelmét. A kedvencem az volt, hogy majd akkor ünnepeljük meg a Valentin napot, amikor az amerikaiak a Busójárást. Butaság, inkább olvasnának utána, hogy mi az ünnep eredete. Ugyanis nagyon szép története van, olvassátok el a Wikipedia, és a Szeretlek Magyarország cikkét. Kicsit másképp meséli el a történéseket, de a lényeg ugyanaz. A legszebb az egészben, hogy sokan amerikai ünnepnek titulálják csakis azért, hogy eggyel több okunk legyen utálni, amikor ez brit ünnep.

Másik, amit szoktak mondani, hogy egy csak egy nap, amikor az egyedülállók még rosszabbul érezzék magukat, hogy nincs párjuk. Érdekes, nekem nincs rossz érzésem emiatt, bár tény, hogy néha érzem, hogy rossz egyedül lenni. Néhány napja úgy döntöttem, hogy szembenézek minden félelmemmel, és teszek egy próbát valami társkereső oldalon. Nem gondoltam volna, hogy tényleg rövid életű lesz ez a próba. A lehetséges 686 találatból konkrétan 5 volt olyan, akinek egyáltalán megnéztem a profilját, ebből 2 komolyan érdekelt, majd kiderült, hogy vagy én nem felelnék meg neki, vagy mégis találtam kivetnivalót benne. Ez már az a szituáció, amikor nem azért érzed rosszul magad, mert nem kellessz senkinek, hanem mert neked nem kell senki. Így végső konklúzióként a 686-ból maradt 0. Nehéz dolgom lesz így. XD Egyébként ezek kb. fele azért lett kirostálva, mert alkalmi kapcsolatot keres, én meg ugye, ha már idáig jutottam, akkor komolyan gondolom.

Ha már külön postot szántam rá, akkor foglalkozzunk a Valentin nap videojátékos oldalával, összeszedtem egy pár Nintendós képet ennek kapcsán:

285708_10151724458140744_2036423191_nEzzel kezdték a napot, és a kérdés, hogy ki az, akivel legjobban szeretsz játszani? Írták is, hogy nem is feltétlen a szerelmedre gondolnak, hanem akár legjobb barátodra. Nos, nálam az adott személy vicces volt annak idején: Nagyon jól össze tudtunk dolgozni a New Super Mario Bros. Wii-ben, de a legszebb az volt, amikor minden szakadékot át tudott ugrani, de a legeslegkisebbe beleesett. Hát azt tanítani kéne. Ez a kép Super Mario 64-ből van, a másik a Super Mario All-Stars-os, ami híres lett:

mario-and-princess-peachA másik a Super Mario World ending-je, azt nem találtam meg képen. Egyébként nem alaptalan az a gondolat, hogy Mario azért is menti meg a Gomba Királyságot, mert szerelmes Hercegnőbe, és barátnőként említik, de erre a Nintendo nyíltan soha nem írt ilyet tudtom szerint, meg én is azt gondolom, hogy Marióban inkább a hősi, semmint a férfi-mivolta szólalt meg, amikor elhatározta, hogy szembeszáll Bowserrel.

Néhány vicces ötlet:

307479_10151345020039584_1276176677_n35445_478409328882214_1498357463_n563037_497485943626529_1257048629_n487757_10151451227058128_247582253_n

Érdekes, hogy a legtöbb esetben Mariót veszik elő, ha szerelmes képről van szó, bár Linkről, és Zeldáról is látni néhány ilyet, de most azokat vettem elő, amiket ma kitettek Nintendós csoportok.

Íme néhány Luigi’s Mansion: Dark Moon képeslap. Ezekre rákattintva nagyméretben is megnézhető:

793707_444692635602733_1823684414_o793770_444692632269400_2101454512_o798371_444692712269392_880586385_o812610_444692758936054_245170880_o819362_444692828936047_844061210_o823486_444692738936056_326131327_o830431_444692622269401_1407470816_o841098_444692772269386_1091205264_o843007_444692805602716_1773834933_oNagyon ötletesek lettek. 🙂 Most néhány Fire Emblem képeslap:

164400_447316688673661_791687187_n164400_447316692006994_744769902_n164400_447316695340327_1779292826_n164400_447316698673660_806696158_n164400_447316702006993_418332337_nEzek sem rosszak, bár a Luigis nekem jobban bejön. Végül egy Narutós, ami nekem nagyon megtetszett, és ezzel búcsúznék is mára:

528721_10151261495886006_346264197_n

2012. őszi MondoCon – szombat


“Zsuzsi! Szupibuli! Van-e rajtad tangabugyi?”

Most nem jut eszembe semmilyen alcím, ahogy eddig írtam, úgyhogy álljon itt Pempős Pista dala a MinDig TV reklámból. Szakadtam a röhögéstől, amikor először meghallottam. XD A karaokéban úgyis szupi a buli. Igen, most is döntő többségében a karaokéról fogok írni, és ha nem haragszotok, most is lesz itt-ott “szakmai értékelés”. Rakjuk is be a hangulatkeltő zenét: Chihiro Yonekura: Tori no Uta.

Azért ez a dal, mert amikor a karaokésok próbáltak, akkor Amina és Tukeinon az eredeti verzióját énekelték, mely az AIR TV opening dala, és egész nap ez járt a fejemben. De ne szaladjunk ennyire előre. Most először vagyok VIP jeggyel, vittem a Nintendo 64-et. Az eredeti felállás az lett volna, hogy érte jönnek tegnap este kocsival, és viszik a TV-t is, de telefonált Zoloro, hogy csúsznak a szállítással, így nem érnek el hozzám. Viszont kap plusz TV-t, ezért elég lesz csak a 64-et vinnem. Így jobb is, mert így tudtam nézni a Forma 1 időmérőt szombat reggel. Még Koreában volt, az lett volna a poén, ha múlt héten lett volna a MondoCon, mert akkor Japánban volt. Tavaly pont akkor volt az őszi MondoCon, amikor kedvenc szigetországunkban száguldottak a Forma 1-es versenyzők. Kicsit lassacskán készülődtem, fázós is voltam, pedig a hőmérőm szerint 17°C van. Hozzá kell szoknom ehhez télen, ha nem akarok orbitálisan nagy fűtésszámlát. Viszont akkor most nem a 42-es villamos, 3-as metró, 2-es metró kombinációval megyek conra, hanem 68-as busz, 151-es busz párosítással. Így gyorsabb, meg egyébként is meg akartam állni Kőbánya-alsónál, ugyanis a buszmegállóknál levő SPAR mögött van eldugva egy pékség, ami nagyon olcsón ad baromi finom péksütiket. Hat darab van egybecsomagolva (három édes, három sós), és az 300 forint. De tényleg olyanok, amiket a Fornettisnél 160-180 forintért vesztegetik, és az ízük… mennyei. Ajánlom mindenkinek! Csak kétszer is előfordult korábban, hogy ott akartam venni, de mindig zárva volt. Most nyitva volt, le is jegyeztem a nyitvatartási időt: H-P 6-17, Sz: 6.30-13 vasárnap zárva. El is sétáltam Kőbánya-felsőn át a Hungexpóig. A vasútállomáson futottam össze Leeával, jót beszélgettünk. A kettes kapunál mentem be, hogy átadjam a Nintendo 64-et, de nem engedtek be, mert nem volt karszalagom. Közben megjött bagszi, Truner, és a barátnője. Felhívtam Zolorót, hogy itt vagyok, segítsen, máris hozta az emberét, aki által bejutottam. Átadtam neki a gépet, én meg megpróbáltam keríteni valakit, aki segít bagsziéknak bejutni. A szervezőiben nem nagyon tűnt fel, hogy ott vagyok, és hogy mit szeretnék… Nekem kellett szólni, kiderült, hogy nem tudják kinyomtatni a VIP listát, mert nincs netkapcsolat. Távol álljon tőlem a rosszindulat, de nem lett volna egyszerűbb előző nap, otthon, biztos netközelben kinyomtatni? Megnéztem Zoliékat hogy haladnak a konzollal, kicsit benéztem a karaokéba, és nagyjából ennyi. Rossz volt ilyen hamar ott lenni, mert nem volt mit csinálni, így csak ültem, és néztem, hogy a többiek ténykednek, meg néha játszottam. Az aNiwaCon volt nekem az igazi, ott dolgoztam.

Azért eltelt az idő, és a sok próba után 11-kor elkezdődhetett a hagyományos karaoke. És én iratkoztam fel elsőnek. Méghozzá azért, mert bemelegíteni akartam, és úgy voltam, hogy szabadabban énekelhetek, ha nincsenek sokan. Nem mintha zavart volna a nagy közönség. Volt egy Scrapped Princess dal a próbán, ez megihletett az anime Little Wing dalára, az olyan menőség. JAM Project featuring Okui Masami, vicceltek? Kicsit érződött, hogy régen hallgattam a dalt, nálam ez a dal a nagy tavaszváró, március-április táján szoktam hallgatni, mert olyan kellemes hangulata van, szinte társ a nyíló virágok, és a rügyező fák mellett. Jó érzéssel jöttem le a színpadról, megint átestem egyfajta fejlődésen, azt gondolom. Bár ehhez kellett a tavasz MondoCon apróbb kudarca, hogy azt éreztem, hogy nem nagyon figyeltek engem. És most úgy voltam, hogy ha nem érdekel senkit, akkor le van ejtve a közönség, éneklek magamnak. És talán pont ettől, hogy levezettem ezt a feszültséget, ettől voltam jó, és most talán jobban bejött a közönségnek is az előadásom. Ez jó érzéssel töltött el.

Mindig van olyan karaoke esemény, amikor egy olyan dalt hallok, amit eddig soha nem hallottam, de akkor nagyon bejön, most is volt egy ilyen: Berserk: Forces. Egy lány énekelte, és a zene nekem baromira tetszett. És érdekes, hogy tényleg nem hallottam még soha, de a végére úgy énekeltem magamban a dalt, mintha betéve ismertem volna. Ez olyan, mint amikor két ember megismerkedik egymással, és már az első beszélgetésük olyan szintű, mintha gyerekkori barátok lennének. Zenében is van ilyen. Most ezt hallgatom, és iszonyatosan tetszik. Bár érdekes, hogy én rockos hangzásra emlékszem, de elektropop. Totál más a kettő. ^^’ Örülök ennek a zenének. Az eredeti előadó Hirasawa Susumu, és ahogy elnéztem, régi motoros, 1954-ben született.

Gamer zenekvíz. Eleinte nem értettem (illetve azt hittem, hogy rosszul értelmezem) a szabályzatot, de csillagos ötös. Nagyon ötletes volt ez a felmutatós-kiesős rendszer. Ilyet kéne zenekvízben is. Kicsit időigényesebb, kevesebb dalrészlet férne bele, de szerintem élvezetesebb lenne, és az interaktivitása is dobna a hangulaton. A következő volt a lényeg: kis papírosokat kaptunk, ráírtuk a számokat 1-től 5-ig, és felhangzott a zenerészlet, a kfn-ben benne volt az öt lehetőség, és minden egyes zenerészlet után fel kellett mutatni az adott sorszámot, hogy tippünk szerint melyik hangzott el. Aki elhibázta, kiesett. Itt jött Janisch Ádám barátom, együtt játszottunk volna, de csak egyéniben lehetett nevezni. Még ami nagyon tetszett, hogy pont az idő rövidsége miatt megszavaztuk, hogy melyik kategória legyen. Amikor a tablet / telefon kategória volt, akkor felhangzott egy dal, ami nem tudtam hirtelen honnan van, de az előadót felismertem. Pont ettem, és teli szájjal felkiáltottam:

CHIHARA MINORI!!!

A retro főkategóriában csak két alkategóriának jutott hely időhiány miatt, de megszavaztuk, hogy legyen még a Game Boy. Taroltunk volna az Ádámmal, az első: Tetris, második: Super Mario Land, de a harmadik… valami számomra ismeretlen játék volt, így tippeltem, elhibáztam, kiestem. A negyedik felhangzása után szinte fizikai fájdalmat éreztem: Pokémon: Ruby & Sapphire főcímzene. Azt az érzést, amikor éreztem… azt át kellett érezni. Csak azért is felmutattam a sorszámot, legalább ennyiben tisztítsam a lelkiismeremen. És az ötödiken is felordítottam, annyira fájt, hogy nem játszhattam: The Legend of Zelda: Link’s Awakening hyrule zene. Ezt nem élem túl. XD Jelzem itt vagyok, de tényleg nagy seb a Nintendo gamer szívemnek, hogy nem mutathattam fel pontért, hogy ezt én tudom! Úgyhogy nagyon jó volt mindig, egyedül egy negatívum sározza be a csillagos ötös szintet: Több kategóriánál a választási lehetőségek beolvadtak a háttérbe, így nem tudtuk rendesen kiolvasni. Ja, és volt mögöttem két srác, akik… annyira utálom az olyan embereket, akik mindenféle baromságokat jópofiznak, mert azt hiszik, hogy annyira viccesek, pedig nagyon nem! Pont, hogy idegesítőek. Jó, hogy Dani rájuk szólt, volt is hatása!

Ezután volt még hagyományos karaoke, ekkor énekeltem másodjára, és harmadjára. A második is jó volt: GARO ~Makaisenki~: PROMISE ~Without you~ Ezt a dalt már betéve ismerem, úgyhogy nem okozott nehézséget, de a harmadik… JAM Project: Hasta Mañana!! Egy kicsit a dalt is vádolom, hogy szó szerint felsültem vele, részletezem is, miről van szó. Ez azon kevés JAM dalok közé tartozik, ahol első hallásra nem viszik fel annyira magasra a hangjukat az énekesek, mint ahogy szokták. Ez egy kellemes, nyugis dal, szokatlan is tőlük, és én is így kezdtem el, halkan, nyugisan, de az első verse második felében Endoh Masaaki magasabbra viszi fel a hangját, amit én ki tudok adni, de hangosan (szerintem másképp nem is lehet). És belezavarodtam, hogy elveszett az a nyugalom, amivel elkezdtem énekelni, gondolatban elkezdtem rázni a ketrecet, hogy valaki szabadítson ki, mert nagyon gáz, amit csinálok! És ez a pánikroham teljesen átvette az uralmat felettem, és nem tudtam a refrén eggyel magasabb hangját kiénekelni, és annyira kínosan éreztem magam, hogy szabályosan izzadtam. A legdurvább meg az volt, hogy az instrumental utáni refrénnél meg kijött az a magas hang, de azért volt az rossz, mert nem éreztem, hogy összhangban vagyok a dal hangulatával. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy hatalmas, amit csinál JAM Project ének terén, minden elismermésem az övék, de néha feleslegesen másszák meg a csillagos eget. De én is hülye vagyok, mert nem gyakoroltam előtte csak felületesen, és ha komolyabban rámentem volna, akkor láttam volna ezt, és tudtam volna kezelni, vagy letenni róla. A magas hang problematikájára visszatérek még.

Épp Tukival beszélgettem, amikor jött egy srác: Death Note: What’s Up People?!-t énekelt. Csak legyintettem, hogy biztosan olyan lesz, mint a többi, majd befogott füllel végigszenvedem, de… Pont azért volt rossz, mert a pasas kibaszott jól énekelte, MINT AZ EREDETI! Tukival csak lestünk, látni kellett volna a srácot, vérvörös volt az arca, és kidagadtak az erei, és még most is borsózik a hátam, ahogy rágondolok. Viszont pont azt mondtam Tukinak, hogy azért volt nekem rossz, mert tényleg annyira, de annyira jó volt, az egész közönség szinte egy emberként tombolt, mert tőlem nagyon távol áll ez a zenei stílus, és tisztára átereztem azt az érzést, hogy az együttes keményen szidja az emberiséget, mert ennyire hülye. És ez nagyon nem kompatibilis az én gondolkodásommal. Jó, nem azt mondom, hogy nem gondolom néha az embereket dilettánsnak, amit látok, meg ahogy néha egyesek megnyilvánulnak az interneten, de nem az az alapgondolatom, hogy drága emberek: tegyetek meg egy szívességet, és csináljátok fel a nőágú felmenőiteket! Ez nagyon sarkított, de a dal lényében erről szól, mindez őrült metál stílusban. Itt nagyon átjött ez az érzés, és nekem ezért volt rossz. Mindazonáltal maximálisra értékelném.

17.30-kor volt a japán zenei videoklip-összeállítás, ezzel együtt tennék én is kitérőt. A konzolnál boldogság a részemről, mert mindig láttam embereket a Mario Kart 64-nél. Nagyon helyes, látom a Nintendo iránti tisztelet megvan. ^^ A másik retro a már-már szokásosnak mondható Sonic the Hedgehog 2 Mega Drive-ra. Még a karaoke teremben futottam össze Fantosszal és Gáborral, majd a JAM Project-es énekem után lementünk a konzolrészlegbe. Fantos Sonicozott, én néztem, Gábor is maradt egy kicsit, utána elbúcsúzott. Fantos random játékkal majdnem végigvitte a Sonicot, nem sok hiányzott. Aztán átmentünk Mario Kartozni. Majd 18.30-kor vissza akartam menni a karaoke terembe, mert a programkiírás szerint addig tartott, de az lett 19.30, és még erre is ráhúzva vagy negyed óra, úgyhogy az Adarnások körében happiness. Néha ránéztem a MAT pultra, bagszival csevegtünk, hogy épp kivel StreetPassoltunk, valamint dél körül épp nem volt senki a Go asztalnál, Tuki is ott volt, rávett, hogy tanuljak meg játszani. De nem ő tanított, hanem egy aranyos lány, az ellenfelem egy kezdő srác volt, aki ismerte már a szabályokat, de annyira még nem tudott játszani. Kezdték magyarázni a szabályokat, hellyel-közzel érthető. Nem vagyok nagy stratéga, úgyhogy spontán játszottam, jelzem: rossz módszer. Laposra lettem verve egy kezdő ellen. Viszont tetszett a játék, elképzelhető, hogy komolyabban is bevetem magam, mondjuk a Hikaru no Go animével is. A lány, aki mondta a szabályokat, először azt akarta, hogy Tuki legyen az ellenfelem, mondja, hogy inkább nem, mert nem adja olcsón a győzelmet. Én is pont ilyen vagyok a Mario játékokban: Boldogan magyarázom a szabályokat, irányítást, sőt, egy-két trükköt is megosztok, de élesben akármennyire is kezdő vagy, már neked kell boldogulni, én nem engedlek nyerni. Pont ekkortájt találkoztam volna Csibivel, hogy visszaadja nekem a Super Mario 3D Land-et, de elragadott a játék, meg már csak félóránként mentek a buszok, úgyhogy végül nem mentem, és nem szóltam, ne haragudj meg rám, sajnálom. 😦

19.45 után kezdődött a Late Night Karaoke. Azt értem, hogy a hangulat miatt kapcsoljuk le a villanyokat, DE AKKOR NEM LÁTNI A SZÁMLISTÁT!!! T_T Utána rájöttem, hogy tök poén a telefon fényével fürkészni a számokat. Még utoljára a Slayers: Going History-t akartam énekelni, hátha enyhíti az előző dal kudarcát. Felhívtam Tukit is, úgysem nagyon énekeltem még duettben, itt a lehetőség. És jó buli volt. Gyorsan kiosztottuk, hogy ki melyiket énekli, és nyomtuk. Örültem a végére. Meg a közös dal, a Naruto: GO!!! Nem csoda, hogy Daninak hiánya volt. 😀 Tehát magas hang: Ebben a dalban kijön. Miért sokkal könnyebb? Mert ez a dal erőteljes, szinte adja magát, hogy itt magasan kell énekelni, és ráállnak a hangszálaim, és itt megy. Még egy plusz öröm-boldogság faktor. De érdekes, hogy van a One Piece: Mirai Koukai dal, amit viszont sokat próbálgattam, és abban nehezebb kiénekelni a magas hangokat, mert hirtelen vált. Ha el akarnám bagatellizálni, azt mondanám, hogy mintha az egyik srác észrevenné, hogy rossz helyen járnak, és átszól a társának, hogy te, nem vagyunk mi rossz helyen? És hirtelen felrepülnek a csillagos égig. Én is repültem a boldogságtól, miközben próbálgattam. De a buli nagy volt a Late Night karaokén, sokan jót, bulisat énekeltek, még egy Oroszlánkirály is belefért. Én még nagyon örültem a Hungária: Csókkirálynak, szeretem azt a dalt. Ilyenkor már lehet nem japán dalokat is énekelni. Én végigénekeltem, jöttek itt is a nagy hangok. Ez is bulizós szám, és adja magát.

Hamar eljött a 21.30, amikor mennünk kellett. Egyedül indultam el, de az egyik kezdő karaokés lány (aki a csókkirályt énekelte) észrevett, és együtt mentünk. Jókat beszélgettünk, tök aranyos volt. De nyugi, semmi komoly, hiszen 11 évvel fiatalabb. ^^’ Ő a villamoshoz ment, én a metró előtt elugrottam a Fogarasi Tesco extrába, vásárolni holnapra kaját. Sajnos még mindig nincsenek olcsón Nintendo DS játékok. Aztán hazajöttem, és most írok. Már lassan hajnali 2 óra van, nem fogok aludni. 😀 Holnap (vagyis még ma. -_-) találkozunk.

Naruto: GO!!! self cover kfn


Az Adarnának ugyan már a kezdetek óta megvan a Naruto GO!!! kfn, de nem volt benne a vocal, ezért úgy döntöttem, hogy megcsinálom vokálosan is, ha másnak nem, magamnak. De gondoltam, hogy akit érdekel, felteszem ide letöltésre:

Naruto: GO!!! vocal only kfn

Tehát én így csinálnám meg a kfn-t, ha még nem lenne meg. A rap rész időzítésében egyébként szereztem annyi tapasztalatot, hogy ez már egyáltalán nem okozott nehézséget. Ja, a lejátszásához a Karafun Player kell, ami itt tölthető le ingyen.

Esőáztatta 2012. nyári MondoCon


Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

  • Love.com 4 (ezt a konzolért)
  • Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

  • Saber Marionette J: I’ll be there
  • Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így… Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: “Négy emberrel Streetpassoltam!” és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a “Shin Mazinger Z Hen”, de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^’ És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: “Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert”. Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg… hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki… szerintem totál más világban járt, mást “énekelt”, a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^’ Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^’ Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Nyeremény


Nyertem! Na nem mondom, hogy életemben először, de jó érzés, hogy bekerültem a több száz közül az öt szerencsés közé. A Konzolok Szervize hirdetett FB nyereményjátékot, csak a szokásos módozatok: Tetszikeld meg, oszd meg, vagy kommentelj. A képen látható Naruto CD-t nyertem meg. Nem is a CD értéke miatt vagyok boldog, hanem, hogy az összesen 316 tetszik, megosztás, és komment közül sikerült bejutni az 5-be. ^^

Mai szerzemény


Ismét egy olyan játékot szereztem be, melyről azt tudom mondani, hogy nagyon régi vágyam volt: Yoshi’s Island: Super Mario Advance 3. Az egész Yoshi’s Island játékkal csak most 3DS-en kezdtem el játszani, ahogy ambassadorossá tettem a gépemet, és szerelem lett nem is első, nulladik látásra! 😀 Úgyhogy most GBA-n viszem végig. És pár napig szüneteltetnem kell a 3DS használtatát, mert egyelőre még a fekete 3DS-en van minden adat, azt meg vissza kellett adnom az eredeti tulajdonosnak, mert az analóg kapja valamiért nagyon nehezen mozog, és garanciálisan megcsinálják neki, remélhetőleg addig, mire vissza tudná adni. Majd kiderül, hogy mi lesz.

Ma voltam az Aréna Plázában, mert tegnap írta a Gamer365-ön egy srác, hogy van díszdobozos Akira DVD 1000 forintért. Hát én annyiért még szép, hogy elvinném. Meg is vettem volna, de pont ma küldték visszárura. -_- Meg bementem az 576-ba is, és amikor mondtam, hogy Nintendo játékot keresek, a pult mögött levő srác, a magasba emelte a kezét, hogy mondja, hogy 2-3 hónap múlva az egyik 576-ban (még nem dőlt el, hogy melyikben) kiárusítják az összes Nintendo DS játékot, mert nem fognak foglalkozni vele többet, és akár 70-80% kedvezmény is lehet! Még szerencse, hogy van miből félretenni pénzt. Remélem találok elfekvőben egy pár nagyon jó játékot, ami nincs pl. Pokémon HeartGold. Ami így hirtelenjében eszembe jut, nagyon várom, hogy mik lesznek.

Néhány hete a McDonald’s-ban a Happy Meal menü mellé Pokémon játékot adnak! Az én kicsi pónim nálam nem játszik. Eddig megvan minden, amit kiadtak:

Nagyon szépen néznek ki. Zekromot, és Reshiramot (a két szélsőt) bagszival együtt vettük egy pár hete, még menüt is ettünk mellé. Nem is tudom, melyikünk bánta meg jobban, továbbra sem laktat jól. A Pikachut már bagszitól külön vettem 2 hete, neki több volt, Tepiget és Snivy-t tegnap vettem meg az Europarkos mekiben. Szerencsére adják külön is játékokat, az nekem bőven elég. Egy középkorú nő volt szolgált ki, szegénynek semmi fogalma nem volt a Pokémonról. ^^’ Úgy kellett megmutatnom, hogy mit is szeretnék én valójában. Ez az 5 darab van, és még egynek ki kell jönnie. Az 5. genes vizi pokémonnak, melynek nem jut eszembe a neve. De igazán jól néznek ki.

Most, hogy az Animax végig leadta a Narutót, megint régebbi részeket adnak le, úgy tűnik, nem vették meg a Shippuudeneket, úgyhogy azokat DVD-n nézem. Kövezzetek meg, de én élveztem az első széria fillereit is. Azt láttam, hogy nem ment előre a történet, de elvoltam velük. Egyedül azon akadtam ki, amikor a bogarakat keresték, mely szag alapján meg tudja mondani, hogy hol van Sasuke. Végig nagyon ígéretes és szép volt a történet, de a végén azzal elbaszni az egész sztorit, hogy Naruto befingott, és őt követték a bogarak, ezt fel kellett dolgoznom. -_- Ilyet hogy engedhettek meg maguknak… De az meglepett, hogy Gaarából Kazekage lett, és hogy megváltozott a végére, az azért elgondolkodtatott. Mert a realitás talaján maradva, joggal merülhet fel a kérdés, hogy létezik-e ilyen változás a valóságban? Hogy valakinek a gyilkolás volt az élete, és akkor érezte igazán jól magát, ha elvehette mások életét, mert a gyerekkori traumáit rosszul dolgozta fel, és ennek fényében létezik-e ilyen változás, hogy van valaki, aki ugyanabban a cipőben járt, és a tetteivel bizonyítani tudta, hogy lehet másképp is. Megmondom őszintén ebben kételkedem. Merőben más világban élnénk, ha lenne ilyen a mi világunkban is.

MondoCon 2011. ősz – vasárnap


Meglepően sokat aludtam, 8-kor ébredtem fel, úgyhogy első dolgom volt bekapcsolni a TV-t, és a Forma 1-et nézni. Japán nagydíj. Nem néztem végig, és amíg néztem, addig is csak fél füllel figyeltem az eseményeket, mert készülődtem. De hát a torrent jó barát ilyenkor, nem igaz? 9 után pár perccel indultam el, a tegnapi menetrend szerint, különbség, hogy most egyedül mentem. 10 óra után néhány perccel értem oda, és látom, olyan gyorsan ment a sor, hogy simán bejutottam. De ami meglepett, hogy nézték a táskát. Tegnap megkérdeztem, hogy miért, azt mondták, hogy alkoholt nem lehet bevinni. Nem rossz. A Petőfi Csarnokban (mely, ha jól tudom, végleg bezárt) azért nézték a táskát, hogy szúró-vágó eszközt nem vihetsz be, és az italokkal is keményen elbántak. Na az egy nagyon szemét dolog volt. Itt meg alkohol. Valószínűleg alkohol befolyásoltsága nélkül nem alkalmazzuk nem cosplay alkalmára a kardot, kést, stb. Tehát felmentem a karaoke terembe, ahogy vártam, kevesen voltak. Most előre feliratkoztam, Naruto: Parade-ra, de ahogy énekeltek az emberek, egyre jobban éreztem, hogy nem kellett volna, nincs hangom.

De előtte Zenekvíz. Most egyedül indultam, ez a harmadik alkalom, és összességében most értem el a legrosszabb eredményt, 23 pontom lett végül. A legelső volt a legjobb, akkor 54 pont lett a végeredmény, és ha jól emlékszem, harmadikok lettünk akkor. A rapidnál csak egyet tudtam biztosra: Asura Cryin’: Spiral, a többinél tippeltem. Csak érdekes volt, ugyanis Tukeinon teljesen áteffektezte az összes dalt, valamely mélyebben, valamely magasabban szólt az eredetihez képest. Ötletnek nem rossz, de ha őszinte akarok lenni, nekem nem tetszett. Összességében nem nehezítette meg a dolgomat, igaz, volt egy pár dal, amit nehezebben ismertem fel, de az összeset tudtam, amit eredetileg is tudtam volna, csak mivel én nem szeretek a zenével “játszani”, ezért ez nem az én asztalom. De ha több lesz a pozitív visszajelzés erről, akkor nem bánom, ha így megy tovább. A Shoujo, Shounen kategóriákból elég keveset tudtam, de ami meglepett, hogy a Trance-hez úgy álltam hozzá, hogy, az tuti 0 pont, ehhez képest, ha jól tudom, 4-et tudtam. Utawarerumono, Soul Eater, de ami a legjobban meglepett, a Gundam 08th Team. A cosplay kategória jó ötlet, mert többségében olyan animékből cosplayeznek, melyek eléggé ismertek, én is 7 pontot szereztem össze, ez sikerült a legjobban. A videojáték. Amikor megláttam a lehetséges játékok listáján az egyetlen Nintendo játékot, a Super Mario Kart-ot, akkor tudtam, hogy ez bent lesz, és igen! 😀 Harmadikként az openingje ment. Igazából nem volt nehéz felismerni, mert annyira jellegzetesen Mariós, erre tényleg azt tudom mondani, hogy nem is kell hardcore Mario fannak lenni ahhoz, hogy valaki erre rávágja, hogy ez csakis az lehet. Még az ALI PROJECT érdekelt, ahogy írtam róla többször is, de ahogy láttam a listát, hogy mennyire részletes. O_O Hiába a remény a 10 pont felől, csak 4-et tudtam összekaparni. Rozen Maiden, .Hack//Roots, Shigofumi, és egyet tudtam, melynek nem tudtam, hogy melyik animének a zenéje, de Tuki elfogadta a dalcímet is: Ankoku Tengoku. Egy pár újabb, számomra ismeretlen dallal azért megismerkedtem, meg folyamatosan hallgattam, de amilyen az én formám, azok MIND kimaradtak. De a Kotodamának örültem. ^_^

A zenekvíz után én voltam az első, aki énekelt. A zenekvíz alatt éreztem, hogy nemigen van most hangom, nem fog most összejönni. Ez nem az a fajta “biztatásra váró” érzés volt, hogy valaki tartson meg a víz felszínén, hanem biztosan tudom, hogy amikor nem megy, akkor nem megy. És bejött. Annyira furcsán éreztem magam, mert itthon próbáltam, és különösebb megerőltetés nélkül sikerült kiénekelni a magasabb hangokat, de ma kint ez nem jött össze. Ez jelentősen visszavetett a kedvemből, és az önbizalmamból, és lényegében rányomta a bélyegét az egész napomra. Nem sokkal ezután mentem ebédelni, mivel tegnap a Burger Kingben voltam (voltunk Night-tal), ezért ma a nem sokkal tovább levő (de szépen hangzik) kínaiba mentem el. Egész olcsó, és jó nagy adagot adtak. Egy pár órán át nem voltam éhes. De ahogy visszamentem, hiba volt leülnöm a karaoke teremben, ugyanis 14-16 óra között Japán zenei klipek mentek, és a fangörlök sikítása úgy belehasított a fülembe, hogy azonnal kijöttem. Kint ültem addig a földön, és Brain Training-eztem, meg Mario’s Picross-oztam. Elvoltam mind a kettővel, és amikor vége lett a tortúrának, és visszamentem, még akkor is folytattam a játékot, közben fél füllel figyeltem, ki hogy énekel. Majd előrementem, és szóltam Dakinak, hogy húzzon ki, ugyanis mielőtt először énekeltem, még azelőtt feliratkoztam másodjára. A Digimon: The Biggest Dreamer még nehezebb a Naruto dalnál, úgyhogy semmi esetre sem. Addig ott eljátszogattam, hallgattam a többieket, most inkább passzívkodtam.

Egészen az utolsó kaszinó karaoke versenyig. Minimum három fő / csoport kellett, hogy legyen, hogy verseny lehessen, de sehogy sem akart összejönni a három. Ketten megvoltak, de senki nem akart még menni. És akkor jött az, hogy akkor a szervezők állnak ki. Be is szólt az egyik srác: “Akasztják a hóhért!” Ha nagyon morbid lennék, azt mondanám, hogy bár mindenkit így akasztanának fel. Ugyanis Tukeinon amilyen műsort csinált (a legpozitívabb értelemben), szem nem maradt szárazon, mindenki könnyesre röhögte a szemét. Az emotikon kategóriában indult. Annak az a lényege, hogy a kfn-nél jobb-alsó sarokban látható egy karakter, arcot vág, úgy kell énekelni. Tukeinon olyan grandiózus műsort csinált a Fushigi Yuugi dallal, hogy én teljesen kész voltam, nekem megcsinálta a napomat, de szerintem nem is túlzok, ha mindenkit egy emberként sikerült megnevettetnie. Nekem meg minden rosszkedvem elmúlt, nem is tudom, hogy élveztem-e valaha ennyire egy karaokés előadást. Persze mindenki visszavárta őt, így kisorsolta a kerék a Love Tropicana Deluxe dalt, akkor már Aminával állt ki, de akkor is valami eszméletlen, mit csinált. 😀 Szóval Tuki naponta legalább 10× énekeljen nekünk. Komolyra fordítva a szót, furcsállottam is, hogy keveset énekelt. Rájátszásként megmutatta az extra kategóriában a Pokémon főcímdalt. Az extra kategória, az ilyen meglepetés, valami furcsaság van a kfn-ben, vagy a szöveg van szándékosan rosszul írva, vagy hiraganával volt írva a szöveg, esetleg kérdőjellel helyettesítve, vagy az effektezésnél tett arról, hogy bezavarjon nekünk. A Pokémon tényleg poén volt, ahogy mondta. Egyrészt mindenhol maga a Pokémon szó katakanával volt írva, meg néhol a szöveg angol megfelelője volt, de a magyar félreírások valami eszméletlenek voltak. Egy pár, ami eszembe jutott:

  • Sok igaz, hű kabát
  • Jöjj, nagy kút vár ránk
  • Keresd meg hát mind!

Tényleg, ha belegondolunk, a “Keresd meg hát mind!” is a Pokémon témájába vág! 😀 Ezen is sokat nevettünk, én ezt Tukinak soha nem felejtem el, ezért az estéért egy életre hálás vagyok neki.

Lényegében ennyi is volt, még egy páran énekeltek, én maradtam végig, 19.30-ig. Végül jó volt minden. Legközelebb talán 2012 tavasza.