A karácsonyi szezon kezdete


Ugyan többször írtam erről az évnek ezen a napján, de a Twitterre még nem tettem ki, és úgy voltam vele, hogy akkor álljon itt is. November 5-e a karácsonyi szezon első napja nálam. Méghozzá azért, mert ezen a napon jelent meg Okui Masami: Melted Snow és Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari kislemeze. Meg is vannak eredetiben.

Soha nem felejtem azt a 2008-as napot, amikor megjelent. Bár akkor az Ohmi Tomoe kislemezt még nem ismertem, de az Okui Masami kislemezét nagyon kerestem aznap. És ekkor vártam az Akasha albumot is, mert nem volt biztos számomra, hogy akkor most elhalasztják a megjelenést 2009-re vagy nem? Végül elhalasztották, de ez a kislemez óriási örömöt okozott számomra annak ellenére, hogy amúgy szomorú karácsonyi dal. Emlékezetessé tette számomra 2008 karácsonyát. Meg a későbbieket is, amikor hallgattam. Nagyon sok ilyen emlékezetes dala van Okui Masami-nak, ezért van az, hogy ugyan jött idén a Haikyuu!! az életembe, ami olyan hatással volt rám, mint amikor gyerekkoromban felfedeztem magamnak a Super Mario játékokat, és más zene dominált nálam a japán zenén belül, de semmi nem fogja Hayashibara Megumi-t és Okui Masami-t kitörölni nálam.

És ha már Nintendo, akkor a Nintendo 3DS-emben is beállítottam, hogy a három karácsonyi Mario téma váltakozzon.

HNI_0003HNI_0004HNI_0002

Nintendo 3DS statisztika – 2019. október 19.


Rég osztottam meg a Nintendo 3DS statisztikámat. Bár manapság keveset játszok vele, mégis megosztanám, mely játékokkal játszottam a legtöbbet.

Megtett lépések száma: 8.072.858

  1. Mario Kart 7 – 77:18
  2. StreetPass Mii Plaza – 53:29
  3. Nintendogs + Cats – 42:00
  4. Mario Kart: Super Circuit – 37:17
  5. Nintendo eShop – 35:28
  6. Nintendo 3DS Sound – 35:06
  7. Super Mario 3D Land – 34:46
  8. Super Smash Bros. for Nintendo 3DS – 32:01
  9. F-Zero: Maximum Velocity – 31:15
  10. Pokémon Blue Version – 30:54

Úton a két csillag felé


Annak ellenére, hogy írtam, hogy a Mario Kart 8 mennyire nehéz a többihez képest, azért a Mario Kart 7-ben is kell küzdeni. Csak a 3DS-es rész azoknak válik hamar könnyűvé, akik 24:7 játszanak, hogy minél hamarabb meglegyen a dicsőséges 3 csillagos minősítés. Persze ezzel semmi baj nincs, azért is jó, hogy léteznek ezek a rangok (nevezhetjük achievement-eknek), mert egyfajta nívót mutat fel játéktudás tekintetében. Én továbbra is megmaradok olyan játékosnak, aki megadja a módját a játéknak. Bár magam is elgondolkodok azon, hogy miféle módja lehet annak a játéknak, amit éjfélkor félálomban játszok, hogy meglegyen a 2 csillagos minősítés. Már csak a Mirror Lightning Cup-ja hiányzik. Ha az meglenne, akkor mindegyik bajnokság legalább 2 csillagos lenne. És ez fémjelezné az igazi tudásomat. Nem tudok akkora trükköket, hogy 3 csillagos legyek, másrészt meg túlságosan unalmas lenne az offline játék, ha annyira jó lennék. De a két csillag több, mint tökéletes nekem. Bár azért így komolyabban játszva azért azt tapasztalom, hogy a gépi játékosok is tesznek arról, hogy nehéz legyen elérni a rangos minősítést. Hasonló érzéseim voltak a Pokémon Trading Card Game kapcsán is Game Boy Coloron, bár az abból a szempontból más, hogy az ilyenféle harci kártyajátékokban is nagy szerepet játszik a szerencse, viszont a GBC játékban azt vettem észre, hogy eleinte úgy alakulnak a dolgok, hogy nekem kedvezőtlen, és utána megy át abba, hogy tuti győzelem, nem is lehet elrontani. Ez az egyetlen problémám a Pokémon TCG játékkal GBC-n, hogy “irányítottnak” érzem a történéseket, de amúgy magasan ajánlott mindenkinek. Visszatérve a Mario Kart-ra, a 7-esben is hasonló érzéseim voltak, bár több múlik a saját tudáson, de amikor pont kilövéskor (például ágyúból) áll elém az egyik ellenfél játékos, mögötte mondjuk zöld tekivel, azt a gép úgy dekódolja magában, hogy leestem, és újraindít. Nálam ilyesmi szokott gyakrabban előfordulni, az nemigen, ami másokkal, hogy a cél előtt lövik ki őket kék, tüskés tekivel. Tény, hogy az a legbosszantóbb. Amúgy, nem szoktam befejezni a versenyt, ha biztosra vehető, hogy nem lesz meg a két csillag, hiszen az érmék folyamatosan gyűlnek, és egyrészt még nincs felfedve minden autós rész, másrészt meg szépen mutat a statisztikában, ha majd több 10.000 érmém lesz, és akkor azt mondom, hogy megérte annyiszor újrakezdeni. Úgyhogy Mario Kartozni nagyon jó dolog.

Meg egy kisebb siker is: Sikerült átvinni a Nintendo DSi adatait a Nintendo 3DS XL konzolomra. Ez önmagában nem nagy dolog, hiszen ez adott. Csak azt nem tudtam, hogy hozzáadódnak az adatok a 3DS-re, vagy felülíródnak. Nagyon rosszul viselném, ha harmadszor is újra kell kezdenem. Kipróbáltam, és örömmel vettem, hogy hozzáadódtak az adatok, így a fotók, zenék adatai egyhelyre kerültek, valamint volt három letöltött játék DSiWare-ről, az is átkerült az új gépre: Photo Clock, Kung Fu Dragon és A Little Bit of Dr. Mario.

 

XXI. (izzasztó) Nintendo 3DS találkozó


De hát nyár van, mit is várunk? Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, mondjuk ehhez én is tettem. Még az előző találkozó után voltak olyan érzéseim, hogy itt már semmi nem olyan, mint régen. Az emberek teljesen kicserélődtek, és ők sem olyanok már, mint a régiek. Ezt meg is beszéltem bagszival, akinek köszönhetően arra a konklúzióra jutottam, hogy az új emberek már más jellem, így kell elfogadni őket. Igaza van különben, hiszen csak magamnak ártok azzal, ha nem érzem jól magamat a változások miatt, úgyhogy elhatároztam, hogy nyitni fogok az emberek felé. Az eredmény? Egy majdhogynem minden eddiginél jobb találkozó.

És szerencsére azonnal jött is az elfogadás, ez magával hozta a lelkesedést is, hiszen eljátszogatok online, örülgetek is neki, de csak élőben az igazi. Más úgy játszani, ha látom a másik arcán a reakciót. És Békéscsabán erre nincs lehetőség, mert nincs Nintendós, ezért szinte csak ilyen találkozókon van tudok így játszani. Esetleg, ha Pesten szerveznénk valakinél egy négyes konzolos bulit. A találkozót tényleg nagy lelkesedéssel vártam, bagszi korábban annak is hangot adott, hogy abban is látja a lelkesedésem múlását, hogy nagyon számolgatom a vonatot, és már problémás nekem hajnalban vagy késő este vonatozni. Hát halljon most csodát, az 5.13-kor induló vonattal mentem fel Pestre. Meg is lepődtem, mert 5.25-kor szokott indulni, de kiderült, hogy most nyáron Bulgáriából indulnak ezek a vonatok, Szófiából. Méghozzá előző nap 11.50-kor. O_O Elképzelem, aki Bulgáriából jött Pestre, milyen útja lehetett. Nekem az út menő volt, és egyáltalán nem bántam, hogy korán ébredtem, nagyon hiányzott már a kora reggeli vonatozás. Viszont a menetrenden most változtattam, ugyanis Szolnokon átszálltam a Zónázó vonatra, amit most S60-as vonatnak hívnak. Visszahozták a modern, menő kocsikat, amiken annyira imádtam utazni, úgyhogy semmiképp nem hagyhattam ki. Most is nagyon jó volt. Nagyon szeretek vonatkozni, fel se tűnt, hogy 3 és fél órát utaztam. Az utazás alatt ha nem játszottam, akkor Garfield képsorokat olvastam, illetve vittem az egyik Garfield kiskönyvet, azt olvastam el. A kiadó nemrég újra újra megjelentett Garfield régi történeteiből kettőt, ebből a Garfield és a pincerémet vittem magammal. Elvoltam vele, bár az a 78 oldal, amennyi maga a könyv, egy 15 oldalas word dokumentum lehetett, nemcsak hogy A5-ösnél is kisebb a könyv mérete, hanem nagy betűvel volt írva az egész, nem utolsó sorban illusztrálva volt. A történet nem volt nagy eresztés, azért érződött, hogy gyerekeknek írták. A napi Garfield képsorok szélesebb korosztálynak szólnak. Játék tekintetében meg végigvittem a Super Mario Bros. 3-at (isten tudja hányadjára…), nemrég vettem meg a Pokémon TCG-t Nintendo 3DS-re, azzal játszottam, meg volt Mario Kart 7 is.

8.47 körül érkeztem meg Pestre. Innen egyből a Nyugatiba mentem, a WestEnd-ben néztem szét egy kicsit. Majd amikor eljött az idő, akkor mentem a Kádár utcára, a Metagame kártyaboltba. Negyed órával nyitás előtt érkeztem meg, már álltak a bejárat előtt néhányan. Volt egy srác, akiről gyanítottam, hogy ismerem korábban neten kereszül, de nem akartam odamenni hozzá, mert régebben az ebből fakadó hibák jobban égettek, mint a találat öröme. Ki is derült, hogy nem égettem volna meg magam. Amúgy egyikük sem szólt a másikhoz, senki nem ismerte a másikat. Ez igencsak bíztató a találkozó hangulatára nézve. Mindenesetre én megnéztem a Nintendo 3DS-emen StreetPass formájában, hogy kik jelentek meg eddig a találkozón, aztán követte mindenki a példámat.

Folyamatosan jöttek az emberek, és 10 órára már be is lehetett menni. Itt is nagyon lassan indultak be a dolgok, nem véletlen hívtam meg egy pár veterán Nintendóst, hozzák csak a hangulatot. Meg is jött Fantos és Gábor, de hogy Krisi, Cater és Young Link is megjelent, akkor már tudtam, hogy rossz nem lehet. De még így is lassú mederben mentek a dolgok, aztán Gáborral elkezdtük szervezni az első Mario Kart 7 versenyt. Össze is jött a 8 ember, csak ami problémássá tette a játékot, hogy nagyon lassan töltött be egy-egy pályát. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ha új Nintendo 3DS-e lenne mindenkinek, akkor gyors lenne? Mindenesetre jó buli volt. Első helyen nyitottam, ami nem akármi, éreztem is, hogy ezt meg kell becsülni, mert nem lesz párja. A következő pályán elért 8. hely ezt hűen igazolta… De azért elég jól tudtam tartani magam az első 4 helyen, jól ment a játék. Aztán már nem akartunk új játékba kezdeni, mert hamarosan kezdődött az első verseny, a Mario Kart 7-ből.

Mely eléggé rapszodikusra sikeredett. Első helyezett játékos a következő pályán hatodik lett, én is lettem második, de olykor hetedik. De nagyon sokat nevettünk beszólásain, bakijain. Az eredményt Lernie lefényképezte, el is kértem tőle, mert tényleg nagyon furcsa lett:

elodonto_eredmeny

Ha nem vehető ki, itt van táblázat formájában:

1 Serial 31
2 ug 27
3 balko 22
4 Krisi 20
5 Attila 19
6 Gábor 17
7 Fantos 12
8 Omichron 8

Gábor 6. helye lett nagyon meglepő. Az örök első, akit még a legkeményebbek sem tudtak elverni, most sajnos ilyen eredményt tudott felmutatni. Mondta is, hogy nagyon rég nem játszott, de ez a rossz játék azért már őt is megviselte. Nem jutott döntőbe… Engem még az is meglepett, hogy még nála is jobb eredményt értem el. Az 5. helyemmel nem jutottam tovább épp hogy nem jutottam tovább, csak egy ponttal maradtam el a továbbjutást érő 4. helytől. De egyáltalán nem zavar, ennyire Mario Kart meccset nagyon rég nem élveztem. Hihetetlen volt. A döntőt már nem vártam meg, mert éhes voltam. A Nyugatinál a Trio cuccban vettem két pizzaszeletet. Meg a SPAR-ban hűtött ásványvizet. Nagyon jól bírom a meleget, de az egész heti 38°C már nekem is sok volt. Mire visszaértem már lement a döntő, de nem volt nagy visszhangja. Talán nem született nagy meglepetés? Lernie tévedésből ezt is elküldte nekem, de nagyon örültem neki, mert ilyet még nem láttam:

donto_eredmeny

Ennek a táblázata:

1 Serial 29
2 BG-Boy 22
3 SparrowXL 19
3 Krisi 19
5 Frici 18
6 Dávid 17
7 BalintPlay 16
8 balko 15

Ennyire szoros végeredményt, és 15 ponttal utolsó helyet még soha életemben nem láttam. Nagyon durva, hogy a harmadik és az utolsó helyezett között csak 4 pont különbség volt. Az első helyezett nagyon elhúzott, a többiek meg egymás nyakán szinte. Nem semmi játék lehetett.

Ezután Smash Bros. verseny következett. A mi négyesünk később kezdett, mert Lernie is nálunk versenyzett, ő pedig kölcsönadta a 3DS-ét egy másik csoport tagjának. Addig gyakoroltunk. Az a helyzet, hogy ez a verseny egyáltalán nem maradt meg bennem, csak arra emlékszem, hogy nem jutottam tovább, de hogy milyen volt a verseny, hogysmint ment le az egész, arra már egyáltalán nem emlékszem. Akkor már nagyon áldozatának éreztem magam a kártyaboltban levő melegnek, ugyanis a rettenetes forróság volt, levegő nem járt. Egy helyről jött valami levegő, de az semmit nem ért. Én azt mondom, hogy ezen túl a nyári forróságokban plázában legyen a találkozó. Ne érdekeljen, hogy kidobnak minket, majd visszadobjuk magunkat. De ez a meleg elviselhetetlen volt. Volt tombolasorsolás is, nekem is jutott egy Mariós emléktárgy, egy Super Mario 3D World játéktartó cucc, egész menő volt:

sdc12649

A szőrösebbik oldalát mutatom, örüljetek neki. Amúgy nekem tetszik, örültem neki. A másik tombola nem került kisorsolásra (a 78-as, csak a 77-es), imádkoztam is, hogy ne kapjak se pamacsot, se S-es pólót. Azt az S-es Nintendós pólót, mely maximum 10 éves koromban jött volna rám. Ilyen tombolát mindig rendezzünk. Sőt, szerintem a következő találkozóra érdemes lenne megint önkéntességre buzdítani az embereket, amely Nintendo tárgyú cucc nem kell nekik, azt beadni tombolába. Nagyon jó lenne a sok szponzorcucc mellett. Hátha lesz még egy Lernie, aki olyan felbecsülhetetlen ritkaságot ad be, mint a Mariós videokazetta.

A Pokémonos versenyben játék híján már nem voltam érdekelt, innentől már páran játszottunk együtt. Kipróbáltuk páran a Mario Party: Island Tour-t. Örömmel szálltam bele, mert kíváncsi vagyok, hogy egy év után milyen érzéseket kelt bennem a játék. Tavaly kis híján a fejemet a falba vertem, mert £28-at költöttem rá, akkot tudtam meg, hogy a játék mennyire rettenetes. Akkor vissza is vittem, kértem cserébe egy Donkey Kong Country 3D-t. Ez már sokkal jobb üzlet volt. A játékról alkotott véleményem annyira most sem változott meg, de van egy-két mini-játék, ami egészen jóra sikeredett, de a kívánságlistámon továbbra is hátul van. Így négyen koránt sem volt annyira rossz. Ezután Luigi’s Mansion 2-vel játszottunk négyen, ez a játék egyáltalán nem tudott lekötni engem, úgyhogy hamar kiszálltam belőle. Meg aztán esteledett, mentem már.

A 18.10-es vonattal mentem haza. A vasútállomáson az egyik Gyrosos standon 500 forintért lehetett pitásat venni, hát úgy voltam vele, hogy mivel úgyis olyan ritkán eszek, most lehet. És milyen jól döntöttem. Nagyon ízlett. Hazaúton annyi lehetőségem már nem volt, mert a Garfieldeket már elolvastam, a gépem lemerülőben volt, de ami rosszabb volt, hogy innivalóm is alig volt, és ez ebben a melegben rossz előjel. Szolnokon állt egy darabig a vonat, eszembe is jutott, hogy leszállhatnék, és vehetnék egy ásványvizet, csak nyitva van még 19.45 körül valami büfé. De a vonat pont akkor indult el, így ezen tervem meghiúsult. Amúgy nyilván nem reméltem, hogy elérem még a vonatot, az egy órával későbbivel mentem volna tovább. Így Békéscsabán kerestem erre lehetőséget, de 21 órakor már zárva volt minden. Úgyhogy szinte kiszáradva kellett hazamennem, de találtam egy kutat, amiből jött a víz. Az az érzés, amikor az ember 40°C-os hőségben ihat… Eszembe is jutott Zorán egyik híres dalán első 2 sora:

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell

Ha úgy vesszük, sivatagi hőség volt, úgyhogy nagyon ideillik, és most megértettem, mit ér az az egy pohár víz.

Amúgy rengeteg képet csináltam, meg is lepődtem, hogy elég kevés lett magáról a találkozóról. Most olyanom volt, hogy minden pillanatot meg akartam örökíteni. Vonatokat, vasútállomásokat, stb. Mivel a Facebook-kal úgy vagyok, tőlem minél messzebbre kerüljön, ezért saját tárhelyre tettem fel, itt meg lehet nézni őket. Itt csak a találkozós képek vannak.

Tehát nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem neki. Aztán egész este ezt a dalt hallgattam:

Főleg az elejét szeretem nagyon ennek a dalnak, az a csendes titokzatosság valósággal felizgatja az érzékeket, de az egész dal nagyon rendben van, nagyon szeretem ezt a számot.

 

Nintendo 3DS statisztika – 2015. június 21.


Néha írok Nintendo 3DS Activity Log statisztikát, hogy vezessem, hogy állok. A Top 10-es listát írom ki.

Eddig 84.117 lépést tettem meg.

Az eddig 10 legtöbbet játszott játékok listája:

  1. Nintendo 3DS Sound – 7:00
  2. Mario’s Picross – 5:49
  3. Mario Kart 7 – 5:31
  4. Mario Golf – 2:38
  5. Nintendo eShop – 2:36
  6. Nintendogs + Cats – 2:17
  7. Dr. Mario – 1:27
  8. WarioWare, Inc.: Minigame Mania – 1:24
  9. StreetPass Mii Plaza – 1:20
  10. Super Mario Bros. 3 – 1:15

 

Elveszett NNID visszaszerzése


Néhány hónapja történt az eset, hogy elvesztettem, a Nintendo 3DS konzolomat, és vele együtt a Nintendo Network ID-m is odalett. Vagy mégsem? Nagy nehezen sikerült visszaszerezni, ezen történetemet szeretném megosztani, hátha segítségére lehetek azoknak, akik hasonlóképpen jártak, mint én.

Sok negatív kritika érte a Friend Code rendszert a Wii és Nintendo DS korszakában, hiszen ez nem valódi felhasználói rendszer, mivel konzolhoz van kötve, nem felhasználóhoz. Így ha valami baj történt az asztali- vagy / (ne adj isten) és kézikonzolunkkal, akkor nem lehet visszahozni a letöltött játékokat. Ezen nagyrészt segített a mostani Nintendo Network ID, ám ennek az (alapból jogosan) szigorú rendszere okozhat némi bosszúságot és történhetnek olyan esetek, amikor nem látni megoldást arra, hogyan oldódhat meg a probléma.

Velem történt egy ilyen, és tegnap sikerült megtalálni rá a végleges megoldást. Tavaly novemberben sikerült elvesztenem a Nintendo 3DS konzolomat. Az eset pikantériája az, hogy az utolsó nap történt ez, amikor Angliában voltam, így nagyon idő sem volt keresni, de az esetleges lehetséges helyeken nem találtam. Végül nem is került elő, majd később jelezték a barátaim, hogy a Friend List-ben látják, hogy valaki használja a konzolomat, tehát valaki megtalálta a gépet. Ekkor reménykedtem, hogy megformázza a gépet, így a Nintendo Network ID kikerül abból a konzolból, és újra rá tudok csatlakozni. Ez nem történt meg, de aztán rájöttem, hogy nagy csoda lenne, hogy megformázná, hiszen rengeteg játékot letöltöttem a gépre. Nem kicsit mérgeltem magam azon, hogy más büntetlenül játszik az általam vásárolt játékkal, így írtam E-mailt a Nintendo support-nak, melyben megkértem, hogy kössék ki a régi Nintendo 3DS-ről a NNID-t. Ehhez a következő adatokat kérték:

  • Nintendo Network ID
  • E-mail cím, melyet a konzolhoz használok
  • Születési dátum
  • Régi konzol szériaszáma
  • Új konzol szériaszáma
  • Ok, hogy miért nem használom a régi konzolt
  • Volt-e formázva a régi konzol
  • Rendőrségi jelentés

Az utolsó résznél bukott el a dolog, ugyanis elmentem a rendőrségre bejelenteni a dolgot, de azt mondták, hogy felesleges bejelentést tenni, mert az eset Angliában történt, és mivel nem is bűncselekmény által vesztettem el (tehát nem lopták el) a konzolt, ezért felesleges bármit tenni, mert mire lekommunikálják az angol rendőrséggel, az is idő, utána meg nekem kell is ki kell menni Angliába tanúskodni, és ugye a repülőjegy következő néhány napra rettenetesen drága. Végül kénytelen voltam belátni, hogy igaza volt, viszont rendőrségi jelentés híján nem foglalkoztak velem a Nintendónál. A csendes beletörődés időszaka következett, de valahol legbelül mindig is zavart, hogy valaki játszik a játékaimmal.

Aztán most, bő egy hete írt rám az egyik barátom, javasolta, hogy telefonon intézzem el, mert egyszerűbb az intézés módja. Félve szántam rá magam, ugyanis hiába tudok jól angolul, a beszédet nehezen értem, pláne telefonon. Végül tegnap délután hívtam fel őket. Ez volt az első olyan ügyfélszolgálatos telefonhívás, amikor kellemes volt az ügyintézőre várni, ugyanis The Legend of Zelda: Ocarina of Time zene szólt közben, méghozzá a Kokiri Forest, kifejezetten kellemes emlékeket ébresztett bennem. A telefonbeszélgetés akadozva ment, de 20 perc után sikerült mindent megérteni, illetve szerencsére a végét félreérteni. Azért szerencsére, mert valami olyasmit mondott a srác, hogy 4 óra kell, mire a régi konzolból kikötik a NNID-t, és 24 óra múlva csatlakoztathatom az újhoz. Mindenesetre megformáztam a Nintendo 3DS XL-t a telefonbeszélgetés után azonnal, abban a formában úgysem akartam használni. Amikor minden megvolt, az alapbeállítás is, tettem egy kósza próbát a NNID beállításával, és csodák csodájára sikerült! Végleges jelszó beállítása után, rámentem a Nintendo eShop-ra, és ott volt az összes addig letöltött játékom. 65 játékot visszakapni, azért nem akármilyen érzés volt. A legszebb az volt, hogy a Mario Kart 7 digitális változata is rajta volt a gépen, ugyanis a Mario Kart 7 Pak Nintendo 3DS XL-t vettem meg magamnak. Az a játék ezek szerint nem volt NNID-hez kötve. Azért más telefonon intézni, mert más adatokat kér. Nem kérte például a szériaszámokat, csak azt, hogy soroljak fel három játékot a letöltöttek közül. Rákérdezett a rendőrségi papírra is, el is magyaráztam, hogy mi történt (izgultam is, hogy nehogy megint itt bukjon el a dolog), és itt tudomásul vette. És végül sikerrel jártam.

Szerencse, hogy az ideiglenes felhasználóhoz nem vettem játékot, így veszteség nem ért. Ami van veszteség, hogy a játékok mentései értelemszerűen nem jöttek át, mert nem történt System Transfer, de ez legyen a legkevesebb. A másik a Wii U-t érinti, arra is rákötöttem a régi felhasználót. Ami jó, hogy az addig letöltött játékok itt is játszhatók, viszont a mentések nem jöttek át, tehát ha itt is a régi felhasználót akarom használni, akkor újra kell kezdeni, de mivel csak 3 hete van Wii U-m, így itt nem nagy veszteség. De azért utánanéztem az interneten, olyanra van csak lehetőség, hogy két Wii U közötti adatátvitel, de egyik felhasználóból a másikra nem lehet egyelőre.

Remélem, hogy a lehető legkevesebben voltak olyan pechesek, hogy elvesztették a konzoljukat, akikkel pedig megtörtént, remélem, hogy tudtam segíteni.

 

Nintendo 3DS XL


Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.SDC12322SDC12324A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény “útján” veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a “kis” kimenőt ^^’), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló… 1, 2, 3…7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. “Matsumoto Rica’s speed rose”, és még mindig nincs vége!