2019. őszi PlayIT!


Újabb PlayIT!, újabb Nintendo stand, újabb promóteri munka. Nagyon érdekes volt, ugyanis inkább reggel éreztem azt, hogy ez már nem nekem való, már kiégtem, aztán délután meg megráztam magam, és teljesen jól ment. Mondta is nap végén bagszinak, hogy akár 22 óráig is csinálnám. XD

De kezdjük az elején. 8 órára kellett megérkezni. Megkaptuk a pólót, valamint, hogy ki melyik játéknál fog felügyelni. Én a Ring Fit Adventure-nél voltam, de a csehek szokásukhoz híven most is nagyobb standdal jöttek a PlayIT!-re, így most is sokkal több játék volt kipróbálható. Hordozható módban játszható volt például a Super Mario Odyssey, Mario Kart 8 Deluxe, Super Smash Bros. Ultimate, nagyban lehetett The Legend of Zelda: Link’s Awakeninggel, Luigi’s Mansion 3-mal játszani, meg még… FIFA 20, de biztos, hogy van teljes lista bagszinál. Mivel most a főnök is jelen volt, ezért most kicsit szigorúbban voltunk felügyelve.

Négy TV-n ment egymás mellett a Ring Fit Adventure. Két TV mellett felügyeltem én, másik kettő mellett egy másik srác volt. Az első vendégek 9 órakor érkeztek. Az elején egyáltalán nem volt vészes. Abból a szempontból egyébként teljesen jó a munka, hogy mivel fokozatosan érkeznek az emberek, ezért van idő belerázódni. De ez nekem most nagyon nehezen jött. Valamiért most nagyon éreztem, hogy ez már nem nekem való: kiégtem, túl sok ez nekem, haza akarok menni. De persze maradtam, és amennyire lehet, igyekeztem jól végezni a munkámat. Bár ez most eléggé nehezen jött. Nehéznek éreztem a munkát, meg persze voltak nehézségek a magyarázással. Most nem azzal volt a baj, hogy mindenki a B-gombot nyomkodta az A-gomb helyett, hanem a mozgás magyarázásával. Elsősorban a mini-játékokat mutattuk be, és mindegyiket másképp kell irányítani. Nem is azzal volt a baj, hogy mindegyiket egyedileg kellett elmagyarázni, hanem, hogy nem értették magát a mozdulatot, ahogy magyaráztam, hogy mit csináljanak. Pedig igyekeztem jól magyarázni. Aztán, ahogy láttam, hogy ha más mozdulatokkal is, de ugyan eredményt érnek el… hát csak tessék. Amikor már belejöttem, kitaláltam azt, hogy elkérem a játékostól a gyűrűt, és én magam mutatom meg a mozdulatsort. Ez ment mindenkinek. A vizualitás… A másik dilemmám az volt, hogy ugye van a combra rögzíthető kis pánt, melyre a bal Joy-Con-t csatlakoztatva érzékelte a lábmunkát. Na most, próbáltam magyarázni, hogy tegyék fel, de ez még nagyobb problémát okozott. Így legjobbnak éreztem, hogy ha én magam teszem fel a játékos combjára. Ez sokszor eléggé kellemetlen volt, mivel azért érzékeltem, hogy ezzel belemászok a másik privát szférájába, de úgy érzékeltem, hogy ez a kisebbik rossz, mert ha elkezdeném magyarázni (főleg egy gyereknek), hogy hogyan tegyék fel, azzal legalább fél óra elmenne. Úgyhogy így oldottam meg végül. De ha van valakinek valami okossága, hogyan magyarázzam, szívesen veszem.

Gyerekből egyébként most is, rengeteg volt. Persze, a YouTuberek fő nézőközönsége… Egyébként már 18-20 évesen is, amikor már jobban átláttam a világ dolgait, már akkor elgondolkodtam azon, hogy könnyű olyan dolgot (legyen az film, sorozat, játék, zene, rendezvény, stb) trenddé tenni a gyerekek körében, ami nem nyilvánvalóan gyerekes. Hiszen attól felnőttebbnek érzik magukat. De már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy nem válik-e attól gyerekessé az adott dolog, ha túlnyomórészt gyerekek rajonganak érte? Főleg, ha kapcsolnak, és rájönnek, hogy a rajongójuk többségében gyerek. Akkor elkezdik őket megszólítani a maguk szintjén. Ugyanez a PlayIT! esetében. Eszméletlen sok a gyerek. Ennek anyagi vonzatát már korábban firtattam, de valahogy az az érzésem támad, hogy maga a rendezvény is ledegradálólik. Egyrészt a YouTuberekkel, másrészt meg hallva a konferansziék előadási stílusát, illetve a nagyszínpados beszélgetések nívóját, harmadrészt a szülőmegőrző… Habár látok felnőtteket is, nem is keveset (mármint, akik nem a gyereküket kísérik), meg jöttek a Nintendo standhoz, de továbbra is az az érzésem, hogy a PlayIT! fő célközönsége a gyerekek.

Igazából én magam sem értem, hogy mi történt velem délután, de sokkal jobban ment a munka, mint délelőtt. Sokkal jobban elememben voltam. Ha kisebb sor alakult ki, tisztelettel megkértem azt, aki régebb óta játszik, hogy adja át a helyét a következőnek. Vagy ha nálam felszabadult egy TV, de láttam, hogy máshol vár valaki, hogy kipróbálja, szóltam neki, hogy jöhet nyugodtan. Minden sokkal jobb lett. Itt kezdtem el már inkább úgy magyarázni, hogy elkértem a gyűrűt, és megmutattam, hogy például hogy ugorjon. Egyébként van a mini-játék, ahol futószalagon kell futni, és gyűjteni kell az érméket. Vannak érmék, melyek a magasban vannak, ugrani kell utánuk. Itt többen is csinálták (egyébként teljesen logikusan), hogy elkezdtek ugrani. És kiderült számukra, hogy másképp érzékeli a játék az ugrást. El is gondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag totál feleslegesen csatoljuk szerencsétlen játékosok lábára a bal Joy-Con-t, mert egyetlen mini-játék sem érzékeli a lábmunkát. Hacsak nem pont az a futós, amelyiket itt most felhoztam, de erre így perpillanat nem emlékszem.

Ami érdekes, hogy a lábam sem fáradt el. Nem véletlen mondtam bagszinak, hogy tudnám még csinálni. Edzettebbnek érzem magam, mint korábban. Mondjuk kellett is az edzettség, mert a csehek megkértek, hogy maradjunk néhányan segíteni pakolni. Miután nem kellett a túljelentkezéstől tartani, bevállaltam. Egyébként nem szakadtunk bele a munkába. TV-ket állványokat csomagoltuk be, hogy szállításra készek legyenek. Az egyik cseh srác leszedte a molinókat, mi összegörgettük őket. A szemetet felszedtük magunk után. És ami a szépsége volt a dolognak, hogy nemcsak abban honorálták, hogy kifizették a plusz egy órát, hanem extrák terén is.

Ezt kaptuk a többiekkel:

img_20191124_032119

És néhányan, akik maradtunk pakolni, kaptuk még ezeket:

img_20191124_031816

Akkorákat röhögtünk, hogy kis plusz munkáért mennyi extrát kaptunk. Mondtuk is, hogy igen hamar eljött a karácsony. Bagszi elmondása szerint, hogy habár a nagyja játék mellé járt ajándékként, néhány cucc innen meglehetősen sokat ér, eBayen eléggé magas áron kelnek el. Nem szándékozom eladni őket, ezek nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Önmagában annak örülök, hogy a csehek ennyire hálásak voltak nekünk. Nemcsak ajándékok terén is, hanem emberileg is érzékelem, hogy megbecsülik a munkánkat, és nagyra értékelik, ha megyünk nekik dolgozni. A Super Smash Bros. Ultimate póló egyébként kicsi rám, de nem akarta senki elvinni, mert S-es (mivel a 170 cm-es magasságommal nem számítok toronyembernek, képzelhetitek, hogy a többiekre milyen kicsi lett volna), ezért elvittem, ne vesszen kárba. Utcai viseletre szerintem nem lesz jó, de itthonra megfelel. Bár annyira nem kicsi rám. Ha leadnám azt a kb. 5-8 kg súlytöbbletet, ami rajtam van, akkor egész jól állna rajtam. Meggondolom még ezt az utcai viselet dolgát.

Összességében jó volt most is a Nintendónál dolgozni. Lehet menni decemberben is dolgozni. Ekkor plázákban lesznek, ott fogják promotálni a Nintendót. Elképzelhető, hogy bevállalok néhányat, van egy konkrét célom, amire költeném a pénzt.

“Vendégek” látogatóban


Nagyon örültem, hogy tegnap eljöttek hozzánk nővérem a fiával együtt. Nagyon rég nem voltak itt, és végre megtelik a ház egy kis élettel. Amint Dominik belépett a szobámba, első dolga volt szétválogatni a Mario játékokat a gyűjteményeim közül. Ha segítek neki, egészen ügyesen eljátszogat vele. Volt is egy apró félreértés, ugyanis nővéremék időközben vettek maguknak XBOX360-at, azon van nekik Skylanders és Minecraft, és korábban azt mondták Skype-on, hogy majd játsszak Dominikkal. Én azt hittem, hogy csak Nintendo gépekre gondolt, de azt hitte, hogy vettem XBOX-ot. Hát, nem vetemednék rá, világ életemben csak Nintendo gépem volt, és nem áll szándékomban más gépet beszerezni. Mindenesetre elhozta az összes Skylanders figurát, és a Minecraft játékot is. Különben eljátszogatnék vele, ha Wii-re lennének, de egyszer láttam Minecraft-ot, és nekem annyira elvont volt az egész, egyáltalán nem tudott megfogni.

A nővérem már bő egy éve vegetáriánus, és hazafele jövet elmagyarázta, hogy miért lett az, mindenképpen úgy gondolom, hogy meg kell osszam ezt, mert rendkívül érdekes. Jár jógatanfolyamra, és az egyik tanára egy idősebb indiai férfi, és megkérdezte őt, hogy miért nem eszik húst. És azt válaszolta, hogy a teste nem állattemető… Nővéremet szemléletváltásra inspirálta, én megrökönyödéssel fogadtam. Ahány ember, annyiféle gondolkodásmód. Én sem eszek sokféle húst, disznótoron meg kifejezetten rosszul érzem magam, de nekem ez már másik véglet. Hiszen ahogy én tudom, az élet és az evolúció kialakította a táplálékláncot. Viszont akármennyire is logikusnak hangzik az “állattemető” kifejezés, nekem mégis az volt az első gondolatom, hogy az emberi tudatosság néha félelmetes magasságokba képes törni.

Új Nintendo 64 játék, valamint gyűjteményképek


Ígértem magamnak, hogy bővíteni fogom a Nintendo 64 gyűjteményemet, mert igencsak szegényesnek érzem. Most ennek érdekében cselekedtem, amikor egy általam régóta megszerezni kívánt játékra tettem szert a vaterán:

1080° Snowboarding
1080° Snowboarding

Snowboard-os játék, még nagyon régen játszottam vele egyszer, és egészen megtetszett, de csak most jutottam el oda, hogy meg is legyen. Megvettem Virtual Console-ra is Wii-re, úgyhogy játszottam vele azóta, de megtaláltam teljesben 2.500 forintért, így magamévá tettem. Kacsabacsiitól vettem, ajánlom figyelmekbe a termékeit, van néhány jó játéka jó áron. Tőle vettem a Super Mario 64-et is, nagyon jó állapotban van mind a két játék. A 1080° Snowboarding-gal meg teljesen kezdőként játszok, még trükköket sem tudok benne csinálni, pedig alighanem ez lenne a lényeg. Ennek ellenére a Match Race-ben az első két pályán győzedelmeskedtem. Ez az a játékmód, ahol egy gépi játékossal mérjük össze tudásunkat, és bár nem elsőre, de az első kettővel szemben diadalmaskodtam. Amikor először mentem, akkor ilyen egyre rosszabb időket mentem az első pályán, aztán kicsit jobban kiismertem az alapirányítást, és már nyertem. A második pálya meg elsőre sikerült, igencsak meglepett, amikor látom, hogy a gépi játékos csetlik-botlik. A harmadik pálya már jóval nehezebb. Technikásabb, és az ellenfél is erősebb. A Time Attack-ben tettem próbát, a legjobb betáplált gépi időknél igazán semmiség jobbat menni, de ha kitanulom a technikákat, biztosan csak még jobban fog menni. Nagyon örültem a kis poszternek, ami járt a játék mellett, ez még pont nincs meg. Ki is ragasztottam a falra. Van folytatása egyébként a 1080° Snowboarding-nak GameCube-ra, 1080° Avalanche a címe. Sok jó véleményt olvastam róla, majd ki akarom próbálni, ahhot még nem volt szerencsém.

Amúgy kicsit visszatérve a régi történésekre, valahogy 1999-2000 környékén játszottam vele egy helyi (sajnos ma már nem létező) konzolboltban. A Super Mario 64-gyel szerettem volna játszani (ekkor még nem volt Nintendo 64-em), de azt épp kikölcsönözték, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát ezzel a snowboard-os játékkal. Egészen elvontam vele, észrevétlenül telt el az az egy óra, amit fizettem a helyi játékért. Különben most szilveszterkor is eszembe jutott, hogy egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha megint lehetne játékokat kölcsönözni. Annyira szerettük volna kipróbálni a Super Mario 3D World-öt, és egy ilyen lehetőséggel meg megadatott volna.

Bár még egyáltalán nincs vége a Nintendo 64 bővítő projektemnek, de Spartacus hónapokkal ezelőtt noszogatott, hogy csináljak gyűjteményképet a játékaimról, és mivel ma ehhez kedvem támadt, ezért eleget tettem ennek a kérésének. Lássuk is szépen sorban:

NES játékaim
NES játékaim

A dátumkiírás orvul belerondít a gyönyörűséges Super Mario Bros. 3 dobozba, pedig az végigkísérte az egész életemet szinte. Nagyon régen vettem NES játékot, egyedül a Dr. Mario az, ami eddig nem szerepelt eddig.

SNES játékaim
SNES játékaim

Itt a Donkey Kong Country esett áldozatul a dátumkiírásnak. Itt talán több az újdonság, a Pilotwings, Starwing és a Disney játékok emlékeim szerint nem szerepeltek még ilyen képen. Eljött az ideje, nagyon. Ja és az már csak most jutott eszembe, hogy a Mario Paint-nek van óriás doboza, az szépen lemaradt. Majd legközelebb.

N64 játékaim
N64 játékaim

Végre a maga méltóságában, teljes mivoltában szerepel a Super Mario 64 köreinkben. És akkor itt van a 1080° Snowboarding is. Yoshi’s Story és Donkey Kong 64 továbbra sincs meg, csak a dobozukat kaptam meg. Legalább arra már nem lesz szükség, mindenképp be akarom szerezni azokat is. A dátum a Lego Racers-t takarja el. Kéne annak egy Controller Pak, azért nem játszottam vele komolyan, ugyanis csak oda ment. Amúgy jó játék, PC-n játszottam vele. A Mario Kart 64 dobozán látszik, hogy a fény a jobb-felső sarokban kicsit sántít. Az egy régi művem volt, ott eredetileg egy szakadás van, nem tudom, hogyan. De a lényeg, hogy annak helyét én festettem be vékony ecsettel és fekete tustintával, hogy ne látszódjon, és a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

GC játékaim
GC játékaim

A hányattatott sorsú GameCube, utólag másképp tekint rá az ember. Ezek a játékaim vannak rá. Itt nincs újdonság, nagyon régen nem vettem GC játékot.

Wii játékaim
Wii játékaim

Wii-nél virágzóbb a helyzet, néhány leértékelt játék, és a Super Mario Galaxy 2 tettek róla, hogy bővüljön a gyűjtemény, és jobban fókuszáltam erre a konzolra. Vajon ezt is megszépíti az idő? Nem rossz konzol, szó se róla, inkább annak fényében jutott eszembe ez a kérdés, hogy ekkor már igencsak leáldozóban volt néhány jó konzolbolt, hogy 576 Konzol, 576 KByte sorsáról ne is beszéljünk. Lesz hova kötni a Wii-t, csak az ilyen dolgokhoz is szeretem viszonyítani.

GB játékaim
GB játékaim

Most külön szedtem a Game Boy-t és a Game Boy Color-t, először a fekete-fehér kézikonzol játékait nézzük át. Itt a Tennis, ami egészen jó, meg a Wave Race, hogy az Alleyway-ről meg ne feledkezzünk. Örülök annak, hogy egészen a Game Boy Advance SP-ig lehet játszani ezeket a játékokat, még talán ott a legjobb.

GBC játékaim
GBC játékaim

A felül látható két Mario játék mindenképp nagy figyelmet érdemelnek, mind a kettő igazán minőségi alkotás. Értük még a Game Boy Color-ba is érdemes elemet tenni és beizzítani. A Wario Land II is jó, de valamiért nekem nem jött át a feelingje, úgyhogy elég hamar abbahagytam, de hátha egyszer, ha majd nem lesz mivel játszani…

GBA játékaim
GBA játékaim

A sok-sok akciónak köszönhető, hogy ennyi Game Boy Advance játékom gyűlt össze. Van mit a tejbe aprítani, de a Super Mario Advance és néhány játék (pl. TOCA World Touring Cars) hiányzik. Ha nem vehetők ki a doboz nélküli játékok: Bal oldalt: Pokémon Ruby, LeafGreen, jobb oldalt NES Classics: Super Mario Bros., Golden Sun, mely spanyol nyelvű, azért maradt félbe. Szeretem a spanyol nyelvet, de koránt sincs akkora tudásom belőle, amit tudtam, abból is sokat felejtettem.

DS játékaim
DS játékaim

Szintén a rengeteg akciónak köszönhető, hogy ennyi DS játékom gyűlt össze. Az a sok 500 forintos játék… 1.200 forintos HeartGold, 2.387 forintos (tescós mélyen leszállított ár) Yoshi: Touch & Go, 3.000 forintos Yoshi’s Island DS, és ez még nem minden. Ezúton is tisztelettel megkérem a Tescót, hogy ne adja fel a Nintendo játékok forgalmazását. Úgyis leviszik az áraikat, amit nem fogok megbánni. Én igazából imádom a Nintendo Magyarországot, mert nem vesz vissza játékot. Igencsak jól jártam velük.

3DS játékaim
3DS játékaim

Nehéz még jó áron találni 3DS játékokat, de egy-kettőt ritkán ki lehet fogni. Ennyi jött össze, és ha munkába fogok állni, akkor majd bővülhet.

Így elnézve ezeket a képeket, arra jutottam magamban, hogy amíg csak lehet, dobozosan fogom venni a játékokat. Így is utálom, hogy a Nintendo újabban lespórolja a leírásokat, amiket imádok böngészni, legalább a dobozok maradjanak meg.

A Nintendo és a Sony elnöke beszélget


A néhai Nintendo Gamer áprilisi poénként kitalált egy beszélgetést Satoru Iwata a Nintendo és Hirai Kaz, a Sony elnöke között. Nagyon poén lett: Fiktív interjú. Kár, hogy ma már nincs a Nintendo Gamer magazin, jó volt. Mint legjobb nem hivatalos Nintendós újság, kicsit más szemszögből nézte a játékokat, és sokszor menőbb ajándékokat csomagoltak, mint az Official Nintendo Magazine.

Próbanyelvvizsga


Ma csináltunk egy próbanyelvvizsgát, hogy ha ma lenne, ki az, aki átmenne, és ki az, aki spórolhat a pótnyelvvizsgára… Nagyon úgy tűnik, hogy nálam ilyen pár pontokon fog múlni a sikeresség, ugyanis 54%-ot értem el, és ugye 60%-tól lehet pezsgőt bontani. Az olvasott szöveg értése dominál az írásbelinél, mivel az adja az írásbeli összpontszámának a felét. Ahogy korábban írtam, három részből áll, de mind a három résznek vannak olyan buktatói, amin nagyon könnyű elcsúszni, és mivel egy-egy helyes válasz 2,5 és 5 pontot ér (attól függ, hogy az adott feladatnál hány válasz szükséges), ezért itt lehet a legtöbbet veszíteni, és olyanok vannak, hogy például ahol címet kell adni (az első részt így neveztem el, nincs hivatalos elnevezése) a szövegnek, ott olyan van, 10-ből kell 5-öt kiválasztani, és az adott szöveghez biztosan van kettő, melyet odaillőnek tartasz első ránézésre. A fő kérdés az, hogy felismered-e, hogy melyik illik oda jobban? Fel lehet ismerni, de nagyon oda kell koncentrálni, mert a helyes válasz 5 pontot ér. A nyelvhelyesség két részre van osztva. Az első rész egy levél, ott kihagynak egy-egy szót, azokhoz tartozik három meghatározás, és melyik a menő. Ez viszonylag könnyű, mert középfokon illik például az igeidőt, vagy annak ragját felismerni, vagy hogy mikor haben vagy sein a segédige. Ennek második része viszont nehéz, mert ott egy újságcikkből hiányoznak szavak, és azok már sokrétűbbek, arról nem is lelkesedve, hogy 15-ből kell a 10 helyeset kiválasztani. Érdemes az első részre nagyon rágyúrni, és akkor nem lesz baj, ha a másodikban csak 2-3 lesz jó. Az a jó a nyelvtani részben, hogy az csak 30 pontos. Ezért ha ott nincs meg a 60% (de a 40%-nak meg kell lennie), akkor könnyebb egy jó “olvasott szöveg értelmezés” eredménnyel korrigálni, hiszen az 75 pontos. Ezért kell ott nagyon észnél lenni. Azt hiszem tudom most már a titkot.

Egyébként még a nyáron, a tanfolyam elején szembesültem azzal, hogy sok német szót “elutasít” az agyam, nem jegyez meg mindent. Még akkor próbáltam rájönni arra, hogy mi lehet ennek az oka, és nem volt nehéz kitalálni. Ahogy a Nintendónak köszönhetem, hogy németül kezdtem el tanulni, ugyanúgy nekik köszönhetem azt is, hogy elkezdtem ignorálni. A Nintendo 64 korszakának második felében kezdtek el elterjedni a hatnyelvű leírások a játékok mellé. Így terjedtek el nálunk is az angol nyelvű információk a Nintendo játékokról, és mivel már akkor tudtam valamennyire angolul, ezért menő volt nekem azt olvasni, mert azzal a tudással is könnyebben megértettem, mi van odaírva. Ezekben az időkben jött az, hogy nem nagyon érdekelt, hogy mi van írva németül, és ez azt is hozta magával, hogy elvesztettem az érdeklődésemet a nyelv iránt. A Game Boy Advance-nek voltak ilyen hatnyelvű füzetei (egyébként angol, német, francia, olasz, spanyol és holland nyelven voltak olvashatók), ám azon konzoloknak, melyek játékai tokban voltak, azokba már csak vékonyabb füzet fért el, ami egynyelvű volt. Így a GameCube, DS és a Wii korában már az angol dominált, bár “becsúszott” egy-egy német is. Aztán ahogy jött az internet, és az internetes fórumok korszaka, akkor jött az, hogy menő volt az, akinek egy-egy régi játék angol nyelvű volt neki, és nem német, Vaterán ugyanígy kérdezgették (sőt, kérdezgetik most is), hogy ugye angol nyelvű a játék, és nem német, mert akkor nem veszem meg. Ezekhez társult az is, hogy pont mivel sok régi játék angolul ritkaság volt, ezért csak a nyelve miatt több ezer forinttal többet ért.

Ezek mind olyan hatást gyakoroltak rám öntudatlanul, hogy nehezemre esett szavakat tanulni. Hiszen minek tanuljam meg például a “gefährlich” szót, amikor ott van a “dangerous”? Vannak ilyenek, ahogy letisztáztam ezt magamban, könnyebben tanulom meg a német szavakat.

Kérésre képek


Mielőtt megmutatnám, most már kiírom, hogy tegnapelőtt leszedtem magamnak 3DS Virtual Console-ra a Mario’s Picross játékot. Úgy tűnik, hogy egyre tudatosabban vágyok játékokra, az utóbbi napokban szinte csak ezzel játszok, minden gamer-béli szerelmemet ebben élem ki. A zenéje is nagyon jó, és a feladványok is találóak. Majd írok róla tesztet.

Na, akkor Friedmann Tamás nevű kommentelő kérésére a képek:

A DS játékok feliratai még így sem látszanak rendesen, de ha rákattintotok a képre, a többi már olvasható. Egyébként is tervezek gyűjteményképet csinálni, mert már nagyon régen nem csináltam (pontosabban 2 éve nyáron O_O, illetve a 3DS vásárlásakor) azóta azért vannak új játékok, nem is kevés. Íme a második kép:

Jobb szépen a SIMS 3 Wii játék neve nem olvasható rendesen, meg lemaradt a GC-k közül a Super Smash Bros. Melee, valamint a mangák közül az Árnybíró 1.

Ezen a képen a D, a vámpírvadász maradt le, amúgy minden látható. És csak hogy a DVD-k se maradjanak ki, főleg a Disney, jöjjenek azok is:

És ennyi. Ha rászánom magam, akkor csinálok a játékaimról is képeket.

Holnaptól német nyelvtanfolyam


Nemrég szóltak vissza a munkaügyi központból, hogy támogatják a középfokú német oktatásomat, holnaptól járhatok. Ez nagyszerű, nagyon örülök neki, még azt az egy “félelmemet” is le tudtam győzni, hogy akkor most egy darabig biztosan nem tudok visszamenni Pestre. Most nem, de hosszútávon biztosan jövedelmező lesz, hiszen a nyelvtanfolyam vége a nyelvvizsga lesz (ezt is támogatják), és úgy már csak könnyebb lesz munkát találni. Azért is lesz jó, mert végre nem tétlenül töltöm el a napokat, hanem lesz értelmük, és most ezt jobb lesz csinálni, mint az ismeretlenbe visszamenni, azt vagy sikerül, vagy nem. Várom a holnapi napot, 10-re kell menni.

A laptop-vásárlásnak is ez volt egyetlen hezitációnk anyámmal, hogy akkor hogy megyek vissza Pestre, ha úgy alakul. De végül a helyzet megoldotta magát, és most már 100%-os nyugalommal lehet örülni a gépnek. És annak megvolt az értelme, hogy visszahoztunk bagszitól mindent. Novemberig tart majd a tanfolyam, gyakorlatilag addig ott maradt volna nála, a hely pedig neki is kell, arról ne is beszéljünk, hogy nekem mennyire hiányoztak. Nagyjából sikerült is a helyére tenni mindent, az egyik könyvespolcot is felhoztam a tárolóból, ami Pesten volt nálam, az is meg lett pakolva:

Most jutott csak eszembe, hogy de menő lett volna, ha úgy fényképeztem volna le a polcokat, hogy konkrétan egymáson lett volna a két kép által. De egyébként látni kellett volna pakolászás közben, mintha valami felbecsülhetetlen kincseket leltem volna fel. “A 3DS tokjaim”, “Nahát, tényleg ilyenem is van!” “Jé, ilyet is vettem? :o” “De rég láttam” “De jó, hogy újra itt van” és hasonlók. Nem irigyelni semmit, és nem hagyok senkire semmit. 😐

A konzolok dobozait is találóan helyeztem el:

Van már gyakorlatom a helyezkedésben, amennyit költöztem… Szép emlékek voltak, amikor Angyalföldtől Kispestig 13 kört tettem meg összesen úgy, hogy volt segítségem is! Gyakorlatilag a hármas metró egyik végéből a másikba cipekedtem. Tanulva azon nehéz napokból, ha visszamegyek Pestre, csak a legfontosabbakat fogom magammal vinni. Talán karácsonyra…