Egy pozitív visszajelzés


Nemrégiben kaptam egy ilyen üzenetet, ami jólesett:

Szia! Csak most vettem észre, hogy mi egyszer üzleteltünk már. Bevallom, nagyon megörültem, hogy pont nálad találtam meg, amit kerestem, mert követem a blogod, és így ismerős volt a neved. Sajnos még nem ástam bele magam annyira a blogodba, de rengeteg minden van rajta, ami érdekel, nagyon tetszik, hogy ilyen \”vegyesfelvágott\”, valóságos kis kincsesbánya.

Nagyon szépen köszönöm, igazán zavarba jöttem, pirulásmérőm kiakadt. Inspirál, és érezteti, hogy érdemes kiírni magamból a gondolataimat. Főleg azért esett jól, mert írta a “vegyesfelvágott”-at, ami pont a blog egyik lényege. Ebben az egyik kedves ismerősöm, Tukeinon inspirált a blogjával, aki szintén minden témát érintett, ami érdekelte. Csak az övé sokkal személyesebb, sokkal inkább érintett saját témákat. Sajnos már nem aktív, és hiányolom is az írásait, de ő volt az, aki inspirált abban, hogy legyen ez egy mindenes blog. És már a legelején is azt láttam, hogy igazából ez nagyon jó dolog, mert miért is lehetne egy helyen Super Mario, Nintendo, LGT, Zorán, Okui Masami, Haikyuu!!, Harry Potter vagy a Pixar, Disney klasszikusok, ha a maguk kategóriájában kiválóak? Mert Tukeinon blogjában az is nagyon tetszett, hogy az írási stílusa miatt olyan postjait elolvastam, amely témában nem vagyok annyira érdekelt, vagy nem vagyok annyira jártas. Ilyen például a programozás. Erre jutott eszembe az, hogy ha esetleg van olyan, akinek megtetszik annyira az írásom, hogy olyan postot is elolvas tőlem, amit nem ismer, vagy nem érdekelt benne, akkor elértem azt a célomat, hogy népszerűsítsem azt, amit szeretek.

Ennek egyik lépését folytatom a blogpostok átköltöztetével. És most külön prioritásba került a blog.hu-s blogom, mert ahogy elnézem, komoly veszélyben az Index…

Újabb diep.io tapasztalatok


Játszok ezzel a mai napig, szinte már magamtól veszem elő. Alapvetően jó játék, csak az a baj, hogy nem ismerek kezdőket, akikkel egyenrangú ellenfélként játszhatnék. És micsoda véletlen… Drága lett barátom, Noob, pont most hívott be egy sandbox szerverbe, amely tele van profi játékossal. Én meg ott kezdőként valamit próbálok csinálgatni… Persze, hogy másodpercek alatt megölnek, levegőhöz se hagynak jutni. Tökre nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az írásba, ez úgy gyorsan el is szállt. Mindegy, lenyugszok. Amúgy tényleg az lenne a jó, ha egy kezdő játékossal mérettethetném meg magam, akivel együtt fedezhetnénk fel a játékot. Nem utolsósorban sokkal lelkesebb lennék a fejlődés terén, ha nem vérprofival játszanék, mert nem érezném magamat annyira nyomorultnak a játékban. Ugyanez egyébként megvolt vica versa is. Gyerekkoromban, amikor mindig áthívtam a barátaimat Nintendózni, sokkal jobban élveztem azokkal játszani, akik velem egy szinten vannak. Gyengébbekkel, hát… Játsszon, ha akar, de nem csinálok titkot abból, hogy untam azokat a játékokat.

Persze, azért figyelem a saját játékomat, meg igyekszem összegezni, hogy mik okoznak problémát, miben érdemes fejlődni. Most így hirtelen két dolog jutott eszembe.

  • A drónok nagyon erősek, és nehéz felvenni ellenük a harcot. Sokat sebeznek, és ha egy játékos olyan fegyverrel játszik, amely sok drónt bocsát ki magából, az nagyon veszélyes. Irányítottam én is olyan fegyvert, mely drónt lövell ki magából, ezeket a bal egérgombbal lehet irányítani. Elég gyorsan mennek, több lövéssel meg lehet ölni őket, de nem egyszer húztam én a rövidebbet, amikor drónnal támadtak engem, én meg más fegyverrel voltam. Nincs annyi idő, hogy megöljem a drónokat, azok hamarabb látják el a bajomat. Főleg akkor szokták piszok módon használni, amikor maga a játékos a saját csapatának bázisában van. Ide már nem jut be a lövedékünk, de ő onnan kényelmesen irányítja a drónjait, legtöbbször megágyazva az ellenfél játékos végzetének. Ezekkel szemben kell megtanulni védekezni, adott esetben sikeresen felvenni a harcot, és az óriási előrelépés lesz.
  • Érdemes lenne megtanulni mozgás közben célozni. Amikor 2 csapatos párbajban vagyok, úgy tudok fejlődni, ha a különböző alakzatokat lelövöm: sárga négyzetek, piros háromszögek, kék ötszögek… Ezek mind pontokat érnek. Pontok függvényében fejlődünk, nő a szintünk. Lényege a dolognak, hogy ezekkel lehet azt is gyakorolni, hogy mozgás közben célozzunk. Ez nekem nem mindig megy. Többek között azért nem, mert van egy sajátságos maximalizmusom a videojátékoknál, ez a Mario játékoknál is megfigyelhető volt nálam. Szeretek minél több érmét összegyűjteni. Hasonlóképp játszok itt is. Szeretek minél több alakzatot szétlőni. Ami még csak nem is rossz ötlet, mert ezzel lehet gyakorolni a mozgás közbeni célzást. Ami mindenképp hasznos, talán ez az egyik kulcsa annak, hogy felvehetem a drónok ellen a harcot.

Szerencsétlen időben csatlakoztam egyébként a játékba, mert régóta nem frissítik már. Nincsenek benne újdonságok, ezáltal egyre kevesebben játszanak diep.io-val. Ukrán ismerősöm szintén játszott, mondta, hogy fénykorában 15.000 körül játszottak a diep-io-val egyszerre. Ma ez a szám 3.500-4.000 körülre csökkent. Mindig mutatja a jobb-alsó sarokban, hogy épp mennyien játszanak, ez nemrég 2.900 körül volt. Úgyhogy jobb időket is megélt már ez a játék, így azt gondolom, hogy az egyetlen módja, hogy gyakoroljam a képességeimet, ha egyedül vagyok a Sandbox-ban. Aztán a szerzett képességeket átvinni a gyakorlatba.

Illetve azon gondolkodok, hogy a német barátomat OriginalNoel-t kéne rávenni, hogy játsszon velem. Mondjuk egyszer próbálta Noob-bal a játékot, de legalább akkora lendülettel hagyta abba, mint én a mostani játékot, mondván, hogy unalmas, hogy mindig meghal. Meg tudom érteni. Tényleg erősen demotiváló a játék, ha az ellenfél játékos nemcsak, hogy sokkal magasabb szinten áll, hanem levegőhöz sem hagy jutni. Ráadásul a lett barátom állítólag szeret tanítani, de ezt két módon teszi meg: Vagy nem mond semmit, vagy olyan szinten túláraszt információval, hogy aztán hámozzam ki belőle a lényeget. Amikor az ukrán barátommal, Sudo Kakeru-vel játszottam, ő mindig a lényegre tért: “Egy aranyszabály van: Mindig mozogj támadás közben!” És ennyi. Nem jó játék közben túlragozni a dolgot, mert úgysem fogok fel belőle szinte semmit. Már én untam folyamatosan azt írogatni, hogy “Yes”, “It’s true”, “You’re right!”, “I’ll do my best!” És társai. Írtam Noob-nak, hogy ha tanítani akar, akkor szorítkozzon a lényegre, azzal többet jegyzek meg.

A másik kritika, amit folyamatosan kapok, hogy lassan tanulok. Ennek egyik fő oka, hogy nem játszok minden egyes nap órákon át. Egyrészt egy idő után túltelítődök, és elfáradok, ami komoly hatással van a játékomra. Másrészt meg vannak egyéb dolgok is, amik érdekelnek, és szeretnék azokban is fejlődni: Nyelvtanulás, írás, fizikailag fejlesztem magam, más játékokkal játszok, animéket nézek (bár ez érdeklődés, nem fejlődés…). Gyorsan leszögezném, hogy nem arról van szó, hogy diep.io kockákkal vagyok körülvéve, szoktunk másokról is beszélgetni, de ők több időt töltenek a játékkal. Én átlagban 1 órát játszok, ha nagyon élvezem, akkor túlmegyek 2 órán is, de ez ritka. Úgyhogy maradok a lassú fejlődésnél, de hátha egyszer ez a lassú víz partot fog mosni.

2019. őszi PlayIT!


Újabb PlayIT!, újabb Nintendo stand, újabb promóteri munka. Nagyon érdekes volt, ugyanis inkább reggel éreztem azt, hogy ez már nem nekem való, már kiégtem, aztán délután meg megráztam magam, és teljesen jól ment. Mondta is nap végén bagszinak, hogy akár 22 óráig is csinálnám. XD

De kezdjük az elején. 8 órára kellett megérkezni. Megkaptuk a pólót, valamint, hogy ki melyik játéknál fog felügyelni. Én a Ring Fit Adventure-nél voltam, de a csehek szokásukhoz híven most is nagyobb standdal jöttek a PlayIT!-re, így most is sokkal több játék volt kipróbálható. Hordozható módban játszható volt például a Super Mario Odyssey, Mario Kart 8 Deluxe, Super Smash Bros. Ultimate, nagyban lehetett The Legend of Zelda: Link’s Awakeninggel, Luigi’s Mansion 3-mal játszani, meg még… FIFA 20, de biztos, hogy van teljes lista bagszinál. Mivel most a főnök is jelen volt, ezért most kicsit szigorúbban voltunk felügyelve.

Négy TV-n ment egymás mellett a Ring Fit Adventure. Két TV mellett felügyeltem én, másik kettő mellett egy másik srác volt. Az első vendégek 9 órakor érkeztek. Az elején egyáltalán nem volt vészes. Abból a szempontból egyébként teljesen jó a munka, hogy mivel fokozatosan érkeznek az emberek, ezért van idő belerázódni. De ez nekem most nagyon nehezen jött. Valamiért most nagyon éreztem, hogy ez már nem nekem való: kiégtem, túl sok ez nekem, haza akarok menni. De persze maradtam, és amennyire lehet, igyekeztem jól végezni a munkámat. Bár ez most eléggé nehezen jött. Nehéznek éreztem a munkát, meg persze voltak nehézségek a magyarázással. Most nem azzal volt a baj, hogy mindenki a B-gombot nyomkodta az A-gomb helyett, hanem a mozgás magyarázásával. Elsősorban a mini-játékokat mutattuk be, és mindegyiket másképp kell irányítani. Nem is azzal volt a baj, hogy mindegyiket egyedileg kellett elmagyarázni, hanem, hogy nem értették magát a mozdulatot, ahogy magyaráztam, hogy mit csináljanak. Pedig igyekeztem jól magyarázni. Aztán, ahogy láttam, hogy ha más mozdulatokkal is, de ugyan eredményt érnek el… hát csak tessék. Amikor már belejöttem, kitaláltam azt, hogy elkérem a játékostól a gyűrűt, és én magam mutatom meg a mozdulatsort. Ez ment mindenkinek. A vizualitás… A másik dilemmám az volt, hogy ugye van a combra rögzíthető kis pánt, melyre a bal Joy-Con-t csatlakoztatva érzékelte a lábmunkát. Na most, próbáltam magyarázni, hogy tegyék fel, de ez még nagyobb problémát okozott. Így legjobbnak éreztem, hogy ha én magam teszem fel a játékos combjára. Ez sokszor eléggé kellemetlen volt, mivel azért érzékeltem, hogy ezzel belemászok a másik privát szférájába, de úgy érzékeltem, hogy ez a kisebbik rossz, mert ha elkezdeném magyarázni (főleg egy gyereknek), hogy hogyan tegyék fel, azzal legalább fél óra elmenne. Úgyhogy így oldottam meg végül. De ha van valakinek valami okossága, hogyan magyarázzam, szívesen veszem.

Gyerekből egyébként most is, rengeteg volt. Persze, a YouTuberek fő nézőközönsége… Egyébként már 18-20 évesen is, amikor már jobban átláttam a világ dolgait, már akkor elgondolkodtam azon, hogy könnyű olyan dolgot (legyen az film, sorozat, játék, zene, rendezvény, stb) trenddé tenni a gyerekek körében, ami nem nyilvánvalóan gyerekes. Hiszen attól felnőttebbnek érzik magukat. De már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy nem válik-e attól gyerekessé az adott dolog, ha túlnyomórészt gyerekek rajonganak érte? Főleg, ha kapcsolnak, és rájönnek, hogy a rajongójuk többségében gyerek. Akkor elkezdik őket megszólítani a maguk szintjén. Ugyanez a PlayIT! esetében. Eszméletlen sok a gyerek. Ennek anyagi vonzatát már korábban firtattam, de valahogy az az érzésem támad, hogy maga a rendezvény is ledegradálólik. Egyrészt a YouTuberekkel, másrészt meg hallva a konferansziék előadási stílusát, illetve a nagyszínpados beszélgetések nívóját, harmadrészt a szülőmegőrző… Habár látok felnőtteket is, nem is keveset (mármint, akik nem a gyereküket kísérik), meg jöttek a Nintendo standhoz, de továbbra is az az érzésem, hogy a PlayIT! fő célközönsége a gyerekek.

Igazából én magam sem értem, hogy mi történt velem délután, de sokkal jobban ment a munka, mint délelőtt. Sokkal jobban elememben voltam. Ha kisebb sor alakult ki, tisztelettel megkértem azt, aki régebb óta játszik, hogy adja át a helyét a következőnek. Vagy ha nálam felszabadult egy TV, de láttam, hogy máshol vár valaki, hogy kipróbálja, szóltam neki, hogy jöhet nyugodtan. Minden sokkal jobb lett. Itt kezdtem el már inkább úgy magyarázni, hogy elkértem a gyűrűt, és megmutattam, hogy például hogy ugorjon. Egyébként van a mini-játék, ahol futószalagon kell futni, és gyűjteni kell az érméket. Vannak érmék, melyek a magasban vannak, ugrani kell utánuk. Itt többen is csinálták (egyébként teljesen logikusan), hogy elkezdtek ugrani. És kiderült számukra, hogy másképp érzékeli a játék az ugrást. El is gondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag totál feleslegesen csatoljuk szerencsétlen játékosok lábára a bal Joy-Con-t, mert egyetlen mini-játék sem érzékeli a lábmunkát. Hacsak nem pont az a futós, amelyiket itt most felhoztam, de erre így perpillanat nem emlékszem.

Ami érdekes, hogy a lábam sem fáradt el. Nem véletlen mondtam bagszinak, hogy tudnám még csinálni. Edzettebbnek érzem magam, mint korábban. Mondjuk kellett is az edzettség, mert a csehek megkértek, hogy maradjunk néhányan segíteni pakolni. Miután nem kellett a túljelentkezéstől tartani, bevállaltam. Egyébként nem szakadtunk bele a munkába. TV-ket állványokat csomagoltuk be, hogy szállításra készek legyenek. Az egyik cseh srác leszedte a molinókat, mi összegörgettük őket. A szemetet felszedtük magunk után. És ami a szépsége volt a dolognak, hogy nemcsak abban honorálták, hogy kifizették a plusz egy órát, hanem extrák terén is.

Ezt kaptuk a többiekkel:

img_20191124_032119

És néhányan, akik maradtunk pakolni, kaptuk még ezeket:

img_20191124_031816

Akkorákat röhögtünk, hogy kis plusz munkáért mennyi extrát kaptunk. Mondtuk is, hogy igen hamar eljött a karácsony. Bagszi elmondása szerint, hogy habár a nagyja játék mellé járt ajándékként, néhány cucc innen meglehetősen sokat ér, eBayen eléggé magas áron kelnek el. Nem szándékozom eladni őket, ezek nagyon jól mutatnak a gyűjteményemben. Önmagában annak örülök, hogy a csehek ennyire hálásak voltak nekünk. Nemcsak ajándékok terén is, hanem emberileg is érzékelem, hogy megbecsülik a munkánkat, és nagyra értékelik, ha megyünk nekik dolgozni. A Super Smash Bros. Ultimate póló egyébként kicsi rám, de nem akarta senki elvinni, mert S-es (mivel a 170 cm-es magasságommal nem számítok toronyembernek, képzelhetitek, hogy a többiekre milyen kicsi lett volna), ezért elvittem, ne vesszen kárba. Utcai viseletre szerintem nem lesz jó, de itthonra megfelel. Bár annyira nem kicsi rám. Ha leadnám azt a kb. 5-8 kg súlytöbbletet, ami rajtam van, akkor egész jól állna rajtam. Meggondolom még ezt az utcai viselet dolgát.

Összességében jó volt most is a Nintendónál dolgozni. Lehet menni decemberben is dolgozni. Ekkor plázákban lesznek, ott fogják promotálni a Nintendót. Elképzelhető, hogy bevállalok néhányat, van egy konkrét célom, amire költeném a pénzt.

Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban


Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni… Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét “befogja” (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki… Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.

Nintendo hírek németül


Újabban németül olvasok híreket a Nintendo világáról. Az NTower a legnagyobb német nyelvű Nintendo weboldal. Hát, más németül olvasni, konkrétan azt érzem, hogy az agyamat is át kell állítani. Másfajta gondolkodás kell a némethez. Egy adott nyelvben benne van az adott nép kultúrája azáltal, hogy fejezi magát, hogyan állítja össze a mondatot. És bár vannak hasonlóságok a magyar és a német nyelvtan között, de alapvetően lassan megy az olvasás. Kiszótárazom az ismeretlen szavakat, hogy azért csak tudjam, mit olvasok, és figyelem a mondatszerkezetet is. Szeretnék jól tudni németül, megcsinálni végre a középfokú írásbeli nyelvvizsgát, de nem azt akarom, hogy a nyelvtani szabályok bemagolásával tanuljak meg németül, hanem olvasni minél többet, hogy evidencia legyen a német kifejezésmód.

A német nyelv fejlesztésének céljából elkezdtem írni is. Gondolkodtam azon, hogy most nyissak új blogot, mely német nyelvű lesz, de vonakodtam megtenni, mert már végképp sok időt vett volna el az írásra. De amikor megláttam, hogy az NTower-ön is lehet blogot nyitni, na mondom magamban, ez kiváló lehetőség lesz. Nemcsak fejleszthetem a német nyelvtudásomat az írás által, hanem egyből kapok visszajelzéseket, kommenteket is. Meg is született az első írás. Nem annyira hosszú, de ez is nagyon lassan született meg. Szinte kényszeresen ügyeltem arra, hogy a lehető legjobb legyen, nagyon sokat nézelődtem interneten, hogyan fogalmazzam meg az adott mondatot nyelvtanilag helyesen. Szavaknak sem volt könnyű utánanézni, mert a németben is megvan az, hogy egy szónak több jelentése van, és nem mindegy, hogy melyiket használom, mert adott esetben más aspektusban használhatják. De a kommentek alapján megérte. Örültem a fogadtatásnak, úgy néz ki, jó társaság van itt. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem feltétlen lehet itt sem mindenki kedves, de ők (egyelőre) elkerülnek. Megkértem Mazsibazsit is (akinek felsőfokú nyelvvizsgája van németből), hogy nézze át, és segítsen javítani a hibákat. Rá is világított egy-két hibára. Aztán megkértem azt a német fiút is, akit a Haikyuu!! által ismertem meg, hogy olvassa el, és mondja el, mit gondol. Elmondása szerint jobban fogalmazok, mint néhány ismerőse. Ha ez tényleg így van, akkor megérte.

Szeretek egyébként németül írni, azt érzem, hogy a németek szókészlete, mondatszerkezete, kifejezésmódja közelebb áll hozzám, mint az angoloké. De hogy mennyire szükséges odafigyelni, tegnap az volt, hogy néztem a Harry Potter és az Azkabani foglyot a Sat 1-en, közben angolul írtam egy holland fiúnak, és többször majdnem németül írtam neki, annyira koncentráltam, hogy értsem a filmet. Mondjuk nem lett volna gond, mert ő is tud valamennyire németül, de amíg nem megy jól a nyelv, addig nem merek chatelni németül, mert nagyon lassan menne. Lehet, hogy aztán, ha menni fog, majd németül chatelek azonnal, akikről tudom, hogy beszélik a nyelvet.

Az első verseny vasárnapi veteránokkal


Mielőtt rátérnék a témára egy kis kitérőt tennék. Bagszi belinkelt nekem egy GameStar-os szavazást, hogy az idei E3-on melyik cég tartotta a legjobb prezentációt. Ki volt akadva, hogy utolsónak odabiggyesztették a Nintendót valami ilyen szöveggel: “Beértem a Nintendo videójával”… Na ezt nem hagyhattam annyiban, belinkeltem a Facebookos Nintendós csoportba, hogy minél többen szavazzanak a Nintendóra. Jó eséllyel ennek is az eredménye az, hogy néhány óra alatt a 2% felment 6%-ra. Lehet itt mindenfélének minősíteni a GameStar-t, hogy akár a Blikk szavazása is lehetne, mert a gamerek bulvárlapja, vagy 4k, FPS-fanboy vérpistikék lapja, de azt gondolom, hogy mivel befolyásos magazin, melynek sokan adnak a véleményére, jelen kell lennünk, és igenis büszkén vállalni, hogy mi beértük a Nintendo videójával. És ha úgy alakul, hogy a százalékos érték még magasabb lesz, lehet, hogy a GameStar is elgondolkodik azon, hogy hoppá, lehet, hogy a Nintendo mégiscsak tényező a videojátékos piacon? Mert könnyű a Facebook Nintendós csoportban mindenféle gúnyrajzokat osztogatni, és nevetgélni, hogy mekkora leégés volt a PS és az XBOX a Nintendóhoz képest, de egyrészt nem gondolnám, hogy ez a stílus állja meg a helyét, ha a Nintendo védelmébe kell lépni, másrészt meg az ellentábor körében is hallatni kell a hangunkat, akár szavazás formájában is.

Valaki a postom alá kommentelt, hogy mivel videojátékboltban dolgozik (nem ebben a nevűben, hanem általánosságban), ezért van némi rálátása a dologra, és nem vesznek az emberek Nintendót. Igaza van, nincs mit szépíteni a dolgon, Nintendót tényleg nagyon kevesen vesznek Magyarországon. De biztos, hogy ebbe feltétlen bele kell törődni? Azt gondolom, hogy egy problémára akkor lehet jó megoldást találni, ha elfogadjuk, hogy az van, de nem törődünk bele. Elfogadni azért érdemes, mert akkor higgadtan indulattól mentesen nagyobb esély van jó döntést hozni, hogy mit tehetünk azért, hogy egyre többen lássák meg a Nintendót, és hogy miért szeretjük. A bele nem törődést meg nem hiszem, hogy magyarázni kell. Úgyhogy van megoldás, de lassú út vezet a célig, miszerint, hogy a Nintendo tényező legyen a magyar konzolpiacon.

És akkor lássuk a mai Mario Kart 8 versenyt, mely szintén nem volt problémamentes abból a szempontból, hogy elég nehéz volt rácsatlakoznom. De az volt a furcsa, hogy nekem addig volt problémám a csatlakozással, amíg néztem a Hír TV-n Puzsér Róbert Sznobjektív műsorát, amint véget lett, azonnal sikerült rácsatlakozni. Azt nem gondolnám, hogy a TV bármilyen sávszélességet foglalna el, játszani meg tudtam volna csak a Wii U GamePad-en is. De amíg ment a műsor, addig végig próbálgattam felcsatlakozni, és nem sikerült. Magához a versenyhez, a versenyzők is megjelentek, mert jobbára olyanok játszottak, akikhez volt korábban szerencsém, hogy semmi eredménye nem volt. Végig a “118-0519”-es hibakódot adta ki. De 20:55 körül vége lett a műsornak, na mondom magamban, még utoljára megpróbálok felcsatlakozni, és akkor sikerült. Úgyhogy most bő egy órát sikerült játszani a két óra helyett, az alábbi eredmény jött ki:

mario_kart_8_vasarnapi_eredmeny_2

Ha most valamiben tetten érhető a fejlődés, akkor abban, hogy kicsivel több, mint 1 óra alatt sikerült 42 pontot elérni, míg tegnapelőtt 2 óra alatt sikerült 60-at. És megint nagyon jó buli volt, bár most sem teljesen valós az eredménytábla abból a szempontból, hogy a 8. és a 9. helyezettek idejekorán léptek le, így a 42 pontom előtt 125 ponttal álltak közvetlenül előttem. Annak örültem, hogy az F-Zerós pályákat is lehetett választani. Pont a Mute City pályán adatott meg a lehetőség, hogy egy teljes körön át második voltam a 9-ből. Mire elengedtem volna 1-2 könnycseppet a szemem mellett örömömben, máris komplett hadjárat indult ellenem, és rögtön az utolsó helyen találtam magam. Most tovább voltam a játékok alatt jobb helyen, egyszer olyan sokáig voltam negyedik, hogy komolyan elhittem, hogy a végén tényleg negyedik leszek. De aztán jöttek a többiek, hogy nem úgy van az. De utolsó helyen már csak elvétve voltam, legtöbbször 8. helyen végeztem a 9-ből, de ezek is úgy voltak, hogy 5-7. helyeken voltam előttük, de valami miatt mindig hátracsúsztam. Mondtam is egyszer magamban, hogy meg vagyok áldva ezzel a 8. hellyel. Meg az is érdekes volt, amikor 6-an választottak egy adott pályát, de azt választja ki a gép, amelyiket csak 1 ember választott. Igazán szépen vagyunk.

Jelen állás szerint abban látom a hibámnak egy forrását, hogy most már ugyan kezdem kiismerni a Mario Kart 8 irányítási sajátosságait, de nehéz a játék teljes ideje alatt végig alkalmazni őket. Emiatt most is többször elkövetek olyan hibákat, amik már az én szemszögemből is kicsinyesek. Például, ami nagyon zavar, hogy ha gombát használok, akkor nem szokásom mindig driftelni, mert azt gondolom, hogy ha valami baj lesz, a gomba extra sebessége úgyis kikompenzálja a hibát. Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy sokkal nagyobb ívben veszi be a kanyart, mint a régi Mario Kartokban, és ha falnak ütközök, nehezebb onnan szabadulni. A régi Mario Kartokban ekkor mindig elvetettem a drift lehetőségét, mert az volt a tapasztalatom, hogy csak elveszi a gomba sebességét. Itt meg azt látom, hogy gomba mellett is kell kanyarodni, mert nagy ívben veszi be a kanyart, és a kár mértéke nagyobb lehet adott esetben. Ha ki tudom küszöbölni a problémákat, az már egy nagy előrelépés lesz. Utána jöhet az, hogy rövidítések, egyebek, és akkor talán kaparászhatom az élbolyt, de addig hosszú út vezet.

Karakter: Sárga Yoshi (utalva a Játék határok nélkül magyar csapat színére)
Kocsi: (nem emlékszem ^^’)
Kerék: Normal
Ejtőernyő: MKTV … (hogy is hívják?)

Nincs magyar Nintendo eShop


Azt hittük, hogy lesz ilyen lehetőség, de mint kiderült, ez álhír. Kár, pedig nagyon jó lett volna, ha végre világszerte lehetett volna hirdetni, hogy magyarok vagyunk. Az egész őrület innen indult el, és most, hogy kikerestem a linket, és már tudom az igazságot, valahogy evidens, hogy ennek nem feltétlen szabad hinni, hiszen a levél csak félig látható. Hol van például az aláírás? Már ha levélről van szó, mert ilyet én is könnyen tudok szerkeszteni, azt kirakom képként. Persze utólag könnyű okosnak lenni, akkor kellett volna józanul gondolkodni, amikor ezer lelkesedésemben voltam. De leginkább az vakított el, hogy a hír a Nintendo Life-ra is kikerült, ők pedig nem arról híresek, hogy csak úgy kitesznek egy hírt mert olvasták valahol. Ha pletykát is tesznek ki, annak is általában van alapja. De hiába is minden magyarázkodás, a lényeg, hogy azt hittem, hogy ez egy új korszak kezdete Magyarországon, reméltem, hogy mi is végre megkapjuk, ami nekünk jár.

Persze azért nézegettem a lehetőségeket, ugyanis ez a dolog mindenképp problémás, ugyanis a Nintendo Network ID-hez beállított országot nem lehet változtatni. Tehát, ha egyszer beállítottuk United Kingdom-ra azon nem lehet változtatni. Ennek egyszerű oka van: Hogy ne lehessen átváltani azért, mert egyik-másik ország devizájában olcsóbb vásárolni az aktuális árfolyam miatt. Ez alapvetően logikus, de ennek is van egy kiskapuja, hiszen ha a Wii U országát megváltoztatjuk (ezt külön kell beállítani), akkor létrehozhatunk egy másik NNID-t (vagy valamelyik családtagunkét ide állíthatjuk be), és máris nem angol fontban, hanem euróban vásárolhatunk. Persze ehhez a konzol országát is folyamatosan állítgatni kell. Szóval a lényeg az, hogy a további országok Nintendo szerverre történő csatlakoztatása alapvetően nagyon jó dolog lenne, de azoknak, akiknek már van NNID-jük, azok nem tudják átállítani az országot, csak a fentebb említett kiskapu alkalmazása az egyetlen megoldás. Illetve reméltük, hogy a Nintendo lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk az országot, és magyarok lehessünk. Erről semmi hír nem volt, sőt utólag jöttem arra is rá, hogy sem erről, sem az eredeti hírről a hivatalos oldalon nem írtak semmit.

Ezt már észrvettem, és a hét elején írtam a magyar Nintendo forgalmazónak, hogy mit tudnak az egészről, de csak annyi választ kaptam lényegében, hogy spekulációkat nem kommentálnak. Először dühöngtem magamban, hogy ez nem spekuláció, és ez ki volt téve hírnek. De csak nincs semmi, hát az európai support-hoz fordultam E-mailben. Először jó jelnek vettem azt a sablonos választ, hogy türelmet kérnek, mert rengeteg megkeresést kaptak. Ilyet nem szoktak írni. Azt gondoltam magamban, hogy ha ennyien írnak, akkor biztosan lépni fognak ez ügyben. Ma reggel kaptam egy választ, hogy nem engedélyezik, de itt kezdett gyanús lenni a dolog, mert értetetlenséget vettem ki a válaszból.

De azért megcsináltam, hogy Wii U-n beregisztráltam egy felhasználót, de először nem sikerült, mert nem tudtam, hogy csak az adott konzol országához lehet kötni a NNID-t. Ez törölve, átállítottam az országot Magyarországra. Erre kaptam azt, hogy nem lehet használni az online szolgáltatásokat. Na akkor baj van, de utolsó szalmaszálként létrehoztam még egy felhasználót, de ez elég hamar megfeneklett, mert nem mehettem fel a Nintendo Network-re, hogy csatlakoztassam a felhasználót. Itt lettem biztos abban, hogy nem igaz a hír. És a magyar forgalmazó tényleg nem tudott semmiről, hiszen nem is volt miről tudniuk.

Na sebaj, kalandos eset volt, és azért sem sebaj, hogy becsapás a hír, mert ha tényleg rengetegen keresték a Nintendót, akkor elképzelhető, hogy tényleg lépni fognak az ügyben.

“Vendégek” látogatóban


Nagyon örültem, hogy tegnap eljöttek hozzánk nővérem a fiával együtt. Nagyon rég nem voltak itt, és végre megtelik a ház egy kis élettel. Amint Dominik belépett a szobámba, első dolga volt szétválogatni a Mario játékokat a gyűjteményeim közül. Ha segítek neki, egészen ügyesen eljátszogat vele. Volt is egy apró félreértés, ugyanis nővéremék időközben vettek maguknak XBOX360-at, azon van nekik Skylanders és Minecraft, és korábban azt mondták Skype-on, hogy majd játsszak Dominikkal. Én azt hittem, hogy csak Nintendo gépekre gondolt, de azt hitte, hogy vettem XBOX-ot. Hát, nem vetemednék rá, világ életemben csak Nintendo gépem volt, és nem áll szándékomban más gépet beszerezni. Mindenesetre elhozta az összes Skylanders figurát, és a Minecraft játékot is. Különben eljátszogatnék vele, ha Wii-re lennének, de egyszer láttam Minecraft-ot, és nekem annyira elvont volt az egész, egyáltalán nem tudott megfogni.

A nővérem már bő egy éve vegetáriánus, és hazafele jövet elmagyarázta, hogy miért lett az, mindenképpen úgy gondolom, hogy meg kell osszam ezt, mert rendkívül érdekes. Jár jógatanfolyamra, és az egyik tanára egy idősebb indiai férfi, és megkérdezte őt, hogy miért nem eszik húst. És azt válaszolta, hogy a teste nem állattemető… Nővéremet szemléletváltásra inspirálta, én megrökönyödéssel fogadtam. Ahány ember, annyiféle gondolkodásmód. Én sem eszek sokféle húst, disznótoron meg kifejezetten rosszul érzem magam, de nekem ez már másik véglet. Hiszen ahogy én tudom, az élet és az evolúció kialakította a táplálékláncot. Viszont akármennyire is logikusnak hangzik az “állattemető” kifejezés, nekem mégis az volt az első gondolatom, hogy az emberi tudatosság néha félelmetes magasságokba képes törni.

Új Nintendo 64 játék, valamint gyűjteményképek


Ígértem magamnak, hogy bővíteni fogom a Nintendo 64 gyűjteményemet, mert igencsak szegényesnek érzem. Most ennek érdekében cselekedtem, amikor egy általam régóta megszerezni kívánt játékra tettem szert a vaterán:

1080° Snowboarding
1080° Snowboarding

Snowboard-os játék, még nagyon régen játszottam vele egyszer, és egészen megtetszett, de csak most jutottam el oda, hogy meg is legyen. Megvettem Virtual Console-ra is Wii-re, úgyhogy játszottam vele azóta, de megtaláltam teljesben 2.500 forintért, így magamévá tettem. Kacsabacsiitól vettem, ajánlom figyelmekbe a termékeit, van néhány jó játéka jó áron. Tőle vettem a Super Mario 64-et is, nagyon jó állapotban van mind a két játék. A 1080° Snowboarding-gal meg teljesen kezdőként játszok, még trükköket sem tudok benne csinálni, pedig alighanem ez lenne a lényeg. Ennek ellenére a Match Race-ben az első két pályán győzedelmeskedtem. Ez az a játékmód, ahol egy gépi játékossal mérjük össze tudásunkat, és bár nem elsőre, de az első kettővel szemben diadalmaskodtam. Amikor először mentem, akkor ilyen egyre rosszabb időket mentem az első pályán, aztán kicsit jobban kiismertem az alapirányítást, és már nyertem. A második pálya meg elsőre sikerült, igencsak meglepett, amikor látom, hogy a gépi játékos csetlik-botlik. A harmadik pálya már jóval nehezebb. Technikásabb, és az ellenfél is erősebb. A Time Attack-ben tettem próbát, a legjobb betáplált gépi időknél igazán semmiség jobbat menni, de ha kitanulom a technikákat, biztosan csak még jobban fog menni. Nagyon örültem a kis poszternek, ami járt a játék mellett, ez még pont nincs meg. Ki is ragasztottam a falra. Van folytatása egyébként a 1080° Snowboarding-nak GameCube-ra, 1080° Avalanche a címe. Sok jó véleményt olvastam róla, majd ki akarom próbálni, ahhot még nem volt szerencsém.

Amúgy kicsit visszatérve a régi történésekre, valahogy 1999-2000 környékén játszottam vele egy helyi (sajnos ma már nem létező) konzolboltban. A Super Mario 64-gyel szerettem volna játszani (ekkor még nem volt Nintendo 64-em), de azt épp kikölcsönözték, ezért úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát ezzel a snowboard-os játékkal. Egészen elvontam vele, észrevétlenül telt el az az egy óra, amit fizettem a helyi játékért. Különben most szilveszterkor is eszembe jutott, hogy egyáltalán nem lenne rossz dolog, ha megint lehetne játékokat kölcsönözni. Annyira szerettük volna kipróbálni a Super Mario 3D World-öt, és egy ilyen lehetőséggel meg megadatott volna.

Bár még egyáltalán nincs vége a Nintendo 64 bővítő projektemnek, de Spartacus hónapokkal ezelőtt noszogatott, hogy csináljak gyűjteményképet a játékaimról, és mivel ma ehhez kedvem támadt, ezért eleget tettem ennek a kérésének. Lássuk is szépen sorban:

NES játékaim
NES játékaim

A dátumkiírás orvul belerondít a gyönyörűséges Super Mario Bros. 3 dobozba, pedig az végigkísérte az egész életemet szinte. Nagyon régen vettem NES játékot, egyedül a Dr. Mario az, ami eddig nem szerepelt eddig.

SNES játékaim
SNES játékaim

Itt a Donkey Kong Country esett áldozatul a dátumkiírásnak. Itt talán több az újdonság, a Pilotwings, Starwing és a Disney játékok emlékeim szerint nem szerepeltek még ilyen képen. Eljött az ideje, nagyon. Ja és az már csak most jutott eszembe, hogy a Mario Paint-nek van óriás doboza, az szépen lemaradt. Majd legközelebb.

N64 játékaim
N64 játékaim

Végre a maga méltóságában, teljes mivoltában szerepel a Super Mario 64 köreinkben. És akkor itt van a 1080° Snowboarding is. Yoshi’s Story és Donkey Kong 64 továbbra sincs meg, csak a dobozukat kaptam meg. Legalább arra már nem lesz szükség, mindenképp be akarom szerezni azokat is. A dátum a Lego Racers-t takarja el. Kéne annak egy Controller Pak, azért nem játszottam vele komolyan, ugyanis csak oda ment. Amúgy jó játék, PC-n játszottam vele. A Mario Kart 64 dobozán látszik, hogy a fény a jobb-felső sarokban kicsit sántít. Az egy régi művem volt, ott eredetileg egy szakadás van, nem tudom, hogyan. De a lényeg, hogy annak helyét én festettem be vékony ecsettel és fekete tustintával, hogy ne látszódjon, és a lehető legkevésbé legyen feltűnő.

GC játékaim
GC játékaim

A hányattatott sorsú GameCube, utólag másképp tekint rá az ember. Ezek a játékaim vannak rá. Itt nincs újdonság, nagyon régen nem vettem GC játékot.

Wii játékaim
Wii játékaim

Wii-nél virágzóbb a helyzet, néhány leértékelt játék, és a Super Mario Galaxy 2 tettek róla, hogy bővüljön a gyűjtemény, és jobban fókuszáltam erre a konzolra. Vajon ezt is megszépíti az idő? Nem rossz konzol, szó se róla, inkább annak fényében jutott eszembe ez a kérdés, hogy ekkor már igencsak leáldozóban volt néhány jó konzolbolt, hogy 576 Konzol, 576 KByte sorsáról ne is beszéljünk. Lesz hova kötni a Wii-t, csak az ilyen dolgokhoz is szeretem viszonyítani.

GB játékaim
GB játékaim

Most külön szedtem a Game Boy-t és a Game Boy Color-t, először a fekete-fehér kézikonzol játékait nézzük át. Itt a Tennis, ami egészen jó, meg a Wave Race, hogy az Alleyway-ről meg ne feledkezzünk. Örülök annak, hogy egészen a Game Boy Advance SP-ig lehet játszani ezeket a játékokat, még talán ott a legjobb.

GBC játékaim
GBC játékaim

A felül látható két Mario játék mindenképp nagy figyelmet érdemelnek, mind a kettő igazán minőségi alkotás. Értük még a Game Boy Color-ba is érdemes elemet tenni és beizzítani. A Wario Land II is jó, de valamiért nekem nem jött át a feelingje, úgyhogy elég hamar abbahagytam, de hátha egyszer, ha majd nem lesz mivel játszani…

GBA játékaim
GBA játékaim

A sok-sok akciónak köszönhető, hogy ennyi Game Boy Advance játékom gyűlt össze. Van mit a tejbe aprítani, de a Super Mario Advance és néhány játék (pl. TOCA World Touring Cars) hiányzik. Ha nem vehetők ki a doboz nélküli játékok: Bal oldalt: Pokémon Ruby, LeafGreen, jobb oldalt NES Classics: Super Mario Bros., Golden Sun, mely spanyol nyelvű, azért maradt félbe. Szeretem a spanyol nyelvet, de koránt sincs akkora tudásom belőle, amit tudtam, abból is sokat felejtettem.

DS játékaim
DS játékaim

Szintén a rengeteg akciónak köszönhető, hogy ennyi DS játékom gyűlt össze. Az a sok 500 forintos játék… 1.200 forintos HeartGold, 2.387 forintos (tescós mélyen leszállított ár) Yoshi: Touch & Go, 3.000 forintos Yoshi’s Island DS, és ez még nem minden. Ezúton is tisztelettel megkérem a Tescót, hogy ne adja fel a Nintendo játékok forgalmazását. Úgyis leviszik az áraikat, amit nem fogok megbánni. Én igazából imádom a Nintendo Magyarországot, mert nem vesz vissza játékot. Igencsak jól jártam velük.

3DS játékaim
3DS játékaim

Nehéz még jó áron találni 3DS játékokat, de egy-kettőt ritkán ki lehet fogni. Ennyi jött össze, és ha munkába fogok állni, akkor majd bővülhet.

Így elnézve ezeket a képeket, arra jutottam magamban, hogy amíg csak lehet, dobozosan fogom venni a játékokat. Így is utálom, hogy a Nintendo újabban lespórolja a leírásokat, amiket imádok böngészni, legalább a dobozok maradjanak meg.

A Nintendo és a Sony elnöke beszélget


A néhai Nintendo Gamer áprilisi poénként kitalált egy beszélgetést Satoru Iwata a Nintendo és Hirai Kaz, a Sony elnöke között. Nagyon poén lett: Fiktív interjú. Kár, hogy ma már nincs a Nintendo Gamer magazin, jó volt. Mint legjobb nem hivatalos Nintendós újság, kicsit más szemszögből nézte a játékokat, és sokszor menőbb ajándékokat csomagoltak, mint az Official Nintendo Magazine.