Angyalok drámája


Tegnap végeztem az Asatte no Houkou és a Saber Marionette J animékkel. Mind a kettő nagyon tetszett, bár mindkettő vége hagyott kérdőjelet maga után.

SPOILER

Nagyon érdekes az Asatte no Houkou, a történet sok tanulságos elemet tartalmaz. Ahogy írtam, Iokawa Karada felnőtt akar lenni, több tényező miatt, ezért mindig ahhoz a bizonyos útszéli kőhöz jár imádkozni, hogy teljesítse a vágyát. Vágya teljesül, ám egyáltalán nem boldog, hiszen Nogami Shouko gyerekké változott. Karada bánata nemcsak ebben merül ki, hanem szembeszülnie kell azzal, hogy koránt sem veszi le a problémát nevelői válláról azzal, hogy felnőtt, hiszen egyrészt hogyan mondja meg nekik, másrészt meg ettől nem képes varázsütésre mindent megcsinálni, és nem fog tudni azonnal dolgozni. Viszont gyerekkori vágya azért inspirálta is, hiszen a konyhában nagyon ügyes, sok mindent megcsinál egyedül. De ezzel egyáltalán nem elégszik meg, és megpróbál munkát keresni. Emlékezetes volt számomra a 8. rész, hiszen miközben Karada gyerekkori múltját nézzük vissza, felhangzott Suara: Kasa dala, mely az opening kislemez B-side track-je, és nem tudtam, hogy a azon túl, hogy ahhoz a kislemezhez tartozik, bármi köze lenne hozzá, de mégis. Nagyon odaillik ahhoz a jelenethez, emelte a dal értékét. Szép ballada, szomorú gyerekkor… És amikor nem sikerül munkát találnia, egy másik városban próbál szerencsét. Ez egyébként hiteles történet, Japánban általános dolog, hogy amikor felnő a gyerek, anyagilag is független akar lenni, mert azt gondolják, hogy a családjukra hoznak szégyent, ha egy bizonyos kor után nem találnak munkát. Karada nevelői hiába próbálják maradásra bírni, ő mégis megy. Egy tengerparti családnál végül el tud helyezkedni szobalányként, itt álnéven ténykedik. Végső nyugalomra itt sem lel, hiszen Shiozaki Kotomi rokonaihoz szegődött, aki Amino-kun egyik barátja, aki viszont Karada osztálytársa. Ő is keresi a lányt, amikor Kotomi felajánlja, hogy szálljanak meg a rokonainál. Amino-kun nem ismeri fel a felnőtt Karadában az osztálytársát, és igen nagy viszály kerekedik amikor megtudja, hogy mi lett azzal a kislánnyal, akibe még szerelmes is volt. Mindeközben Shouko és Karada bátya Hiro is rájönnek, hogy hol van a lány, el is mennek érte. Eközben a konfliktusok rendeződnek, mindenki hazamegy, és láss csodát… Karada ismét gyerek lesz, Shouko pedig felnőtt. És itt jön a kérdés, hogy honnan őrizték meg a követ, amikor elvileg csak egy darab volt belőlük? Vagy ez már az a szituáció, amikor nem érdemes ezen gondolkodni, csak örülni, hogy végül minden rendben lett? Nagyon nem is lehet erre mit kitalálni, ahogy végiggondolom. De szép volt, tetszett.

A Saber Marionette J anime tökéletes példa arra, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Érdekes Faust múltja, és hogy mi is a valódi célja, és igazából nem is ellene kell harcolni. Japoness végül megmenekül, de elvileg Otaru Marionettjei már nincsenek többé, és mégis hazatérnek, és Otaru várja is őket. Ez is furcsa, mert nincs utalás arra, hogy pontosan mi történt.

SPOILER VÉGE

Csak azért nem tudok 8 pontnál többet adni az Asatte no Houkou-ra, mert az ilyen lassú, érzelemdús történetek nem hoznak úgy lázba, mint a pörgősek. De a maga nemében nagyon tetszett. A Saber Marionette J pedig megérdemel akkora hírnevet, mint a Slayers, hiszen pörgős, jó poénok vannak, és megismerjük Japoness múltját, létezésének hátterét, viszont érződik, hogy itt még nincs vége, és lesz folytatás. Mint ahogy lett is J to X néven. Alig várom, hogy láthassam, de előbb a J Again OVA van kronológiailag. Ami rendkívül érdekes, hogy az első szériához képest az OVA sokkal színgazdagabb lett. Élénkebb, erősebb lett a színezet, ez mindenképpen megemeli a hangulatot. Amúgy Otaru “családja” 4 tagúról, 7 tagúra nőtt, hiszen Faust három Marionettje is csatlakozott hozzájuk. Tiger Maiden Circuit-ja még mindig rossz, ezért ő nem tud teljes valójában jelen lenni, mindenkiről, akit meglát azt hiszi, hogy Faust az. De neki el kellett mennie. Jó kis 6 részes OVA-nak tűnik. Tetszik az első openingje, kár hogy csak az első részben hallhatjuk:

Az előadó Imai Yuka, a cím pedig Sakaseruze! Dokyo Bana. Egész jó énekhangja van, engem Matsumoto Rikáéra emlékeztet. Imai Yuka Otaru seiyuu-ja, tehát ismét egy nő szinkronizál férfit. Ami furcsa, hiszen Otaru fiatal felnőtt. Ezek után képest felettébb vicces, hogy Hanagata Mitsurugi hangját egy férfi (Toyasu Takehito) adja, lévén, hogy homoszexuális érzelmeket táplál Otaru iránt.

Miután írtam, hogy az összes Suara-animét végig akarom nézni, így az Asatte no Houkou után a BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~-ra esett a választás. Talán eddigi legsötétebb hangulatú anime, amit eddig láttam. Mondjuk a történet hátterét ismerve talán nem is csoda. A főszereplő lány Wakatabe Mari egy tragédia következtében elvesztette otthonát, családját és barátait, a nagymamájával él együtt. Ő maga az emlékezetét is elvesztette. A nagymamája féltve az unokája jövőjét, a Kaihou Akadémiára adja be taníttatni. Ez egy bentlakásos lányiskola, az igazgatónő igencsak szigorú, a legkisebb udvariatlanságot sem tolerálja. Sem Mari-tól sem a tanárkollégiától. Itt lesz szobatársa Senkouji Hakino, akiz az üdvözlő kézfogás után különös, nagyon kellemetlen érzés fogja el, melynek hatására öntudatlanul elkezdi fojtogatni a lányt. Még idejében magához tér, viszont nem emlékszik semmire, ami abban az önkívületi állapotban történt. Mari ennek ellenére elkezd vonzódni a lányhoz. Engem is meglepett, de mint kiderült, egy Shoujo-ai-val van dolgom, ez az első ilyen, amit látok. Hogy mi lesz ebből, egy zsenge 13 rész után kiderül, de eléggé depressziós, szinte demoralizáló hatása van az animének. Ez a szerelem már csak azért is lesz fájdalmas, mert mint hamar kiderül, hogy Hakino egy űrlény, aki emberként teljesen beilleszkedett az emberi társadalomba. A BLUE űrhajóval érdekezett a Földre, ez csapódott be Kamikakushi szigetére, ahol Mari is lakott, ezáltal vesztette el a családját. Egyelőre ennyit tudok. Az openinget pedig teljesen az animéhez írták, ugyanis Suara: BLUE dala bár nem a legdemoralizálóbb, de ott jegyzik a szomorú balladák között. Az endinget (Tsubomi -blue dreams-) még nem hallottam az animében (az első rész végén csak az opening hangzott el), az egy fokkal optimistább dal eredetiben. Vajon mit hoznak ki ebből a történetből… Valószínűleg végignézem, de ha továbbra is ennyire nyomasztó lesz, az nem hiszem, hogy 6 pontnál többet fog nálam érni. Ez függ a történet végkimenetelétől is.

aNiwaCon


Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^’ Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^’ Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^’ Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják… És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még… Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^’ Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^’ Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a fehozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. 😀 És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^’ A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és “mentek utána” a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^’). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.

  1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss – Chieco Kawabe
    Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
  2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi – ALI PROJECT
    Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
  3. RAY the Animation: Yuunagi – Ohmi Tomoe
    Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^’ De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
  4. Saber Marionette J to X: Lively Motion – Hayashibara Megumi
    Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem…
  5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi – Nakaido “Chabo” Rei’ichi
    Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el… Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
  6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU – Shimokawa Mikuni
    Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem… Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
  7. Night Wizard – The Animation: KURENAI – Miyazaki Ui
    Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^’ Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
  8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana – Shimamiya Eiko
    Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
  9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow – Changin’ My Lige
    Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^’ Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
  10. Múmin: Yume no Sekai he – Shiratori Emiko
    Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^’ És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
  11. Ranma 1/2: Lambada Ranma – Operatic Troupe
    Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
  12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE – FLOW
    Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
  13. WHITE ALBUM: Shin Ai – Mizuki Nana
    Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^’ Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
  14. Macross Frontier: Diamond Crevasse – Sheryl Nome starring May’n
    Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
  15. Soukyuu no Fafner: Separation – angela
    Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^’
  16. ONE PIECE: We Go! – Kitadani Hiroshi
    Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. 🙂 Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
  17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta – Okui Masami
    Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
  18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence – JAM Project
    Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
  19. ToHeart2: Tomoshibi – Suara
    Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan “10000 közül is felismerni a hangját” típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
  20. Tsubasa Chronicles: Loop – Sakamoto Maaya
    Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.

Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum

Az eredmények:

  1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) – 22 pont
  2. Szűcs Eszter – 13 pont
  3. Bombicz Zsófi – 9 pont (6 helyes találat)
  4. Pévai Diána és Kocsis Dávid – 9 pont (5 helyes találat)
  5. Horváth Ditta – 7 pont
  6. Horváth Nelli – 6 pont

Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont – 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:

A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^’) a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész… Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay… Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után…), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: “Most a külföldi klubok versenye van”. Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. 😀 Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.

Köszönet jár egy pár embernek:

  • Erisz és Night –  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. 🙂
  • Megumi –  hogy elvállalta a zsűrizést
  • Gh0sT és Katayashi –  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. 🙂
  • Tukeinon – végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
  • Uran – Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. 🙂
  • Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
  • És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. 😉

aNiwaCon képek

Esőáztatta 2012. nyári MondoCon


Reggel fél 7-kor arra ébredek, hogy dörög, villámlik. Na mondom magamban, nagyon szép lesz, ha ekkora esőben lesz a MondoCon, mekkora élmény lesz átmenni a 25-ös terembe. Azt hiszem, volt már esős con, a 2010. őszi MAT-os AnimeCon, többre nem emlékszem.

Mivel csak 11-re kellett menni, ezért nem nagyon siettem a készülődéssel. Mondjuk már 9 óra után indultam el, mert bementem az ecseri úti Lidl-be, ott vettem Freeway-es kólát, mert akciós, és vettem még kaukázusi kefirt, és egy almát. Már csak 1,7 kg-ot kell fogynom, hogy elérjem az ideális testtömeget. ^_^ Még itthon megsütöttem magamnak a sajttal töltött pulykamellet (engem nem hízlal), és egy 4 darabos Győri Édes Jó Reggelt! kekszet. Ennyivel bespájzolva már csak nem fogok éhezni egész nap. A kekszet haza is hoztam. Az Ecseri úttól mentem a MondoConra. Az eső szerencsére nem esett, de igencsak lógott a lába. A kettes metrónál már volt egy pár animés csaj. Érdekes volt, hogy a velem szemben ülő két csaj megjegyezte, hogy biztosan MondoConra mennek. Tökre meglepett, hogy átlagos megjelenésű lányok voltak, akiknek láthatóan semmi közük nincs az animéhez, és mégis tudnak ilyen dolgokat. Ők nem jöttek, de azért valahol jó érzéssel töltött el az, hogy az átlagos ruházatomból nem is gondolnák rólam, hogy én is MondoConra megyek, nem bélyegeznek meg. A szokásos Pillangó utcai leszállás, és odasétálás. Érdekes, hogy láttam, már a kaputól is igen messze volt a sor vége, kérdeztem is magamban, tán csak nem megint a kapunál lehet jegyet vásárolni? Nem, maradt a bejáratnál, de olyan hosszú volt a sor, hogy a kapun túl igen messze volt. Meglepően sokan voltak, pedig az elmúlt évek azt jelezték, hogy csökken az érdeklődés. Örültem neki, azért jó az, ha egy jó irányba megy az animés kultúra. Mivel megvolt a jegyem, ezért előretörtem, a sorban összetalálkoztam Megumival, egy kicsit beszélgettünk. Én mondtam neki, hogy megvárom vele a sort, de nem akart feltartani, így tovább mentem.

Kerestem a konzolokat, ugyanis most van benne egy kis részem: Kint volt a TV-m és a Nintendo 64-em. Még Night vetette fel az ötletet, amikor panaszkodtam neki, hogy biztosan csak annyira lesz kint a Nintendo, hogy a Wii és Just Dance, aztán azzal el van intézve, de aztán felvetette, hogy mi lenne, ha én magam vinnék saját konzolt. Egyből belém is csapott a villám, hogy hát igaza van. Ahelyett, hogy itt panaszkodok, hogy jaj, megint nem lesz Nintendo, és de gagyi a Nintendo Magyarország, hogy megint nem lesz kint, mi lenne, ha én tennék azért, hogy több Nintendo konzol legyen? Fel is vettem a kapcsolatot a konzolrészleg főszervezőjével, Zoloróval, és bár eleinte nem engedték meg, hogy legyen több retro konzol, pedig ő is akarta, végül jött az E-mail tőle, hogy  zöld utat kapott. Péntek este jöttek a TV-mért és a Nintendo 64-ért, melléadtam a Mario Kart 64-et. És melléadtam mind a 4 controllert. De úgy tűnik, a szürke már nagyon használhatatlan, vennem kell még egyet. Amikor játszottam, másik három srác is csatlakozott, és aki a szürke controllerrel volt, az le is tette azt, mert egyáltalán nem tudta használni az analóg kart. Mivel megvolt a belépőm, ezért mangát kaptam a konzolért. Meg egyet vettem a jegyből levásárolható árral. (tudom, hogy értelmes mondat, de most mondjatok jobbat)

  • Love.com 4 (ezt a konzolért)
  • Árnybíró 4 (ezt vásároltam olcsón)

Ezután mentem a karaokéhoz. Most kétszer énekeltem:

  • Saber Marionette J: I’ll be there
  • Animelo Summer Live: OUTRIDE

A Saber Marionette J az jól ment, az Animelo Summer Live is, abban is jól éreztem magam, bár a taps sűrűségéből arra következtetek, hogy nem sokan osztották ezt az érzést. Van ez így… Egyébként most többet voltam a karaoke teremben, de egész idő alatt a Love.com-ot olvastam, néha-néha felnéztem. A kézikonzoljaimmal nem foglalkoztam olyan sokat, pedig bespájzoltam. Vittem a 3DS-emet, a DS Lite-ot is, a Nintendogs miatt, és a Game Boy Advance SP-t a Pokémon Emerald és a Mario Kart Super Circuit miatt. Csak a 3DS-sel foglalkoztam, és azzal sem sokat. Az volt a poén, amikor zenekvíz alatt 3DS-eztem. Akkor néztem meg, hogy vajon StreetPassoltam-e valakivel. Négy emberrel is! Adrienn, Dóri, Szebi és Charlie. Annyira megörültem neki, hogy a zenekvíz papírjának hátuljára írtam jó nagy betűkkel: “Négy emberrel Streetpassoltam!” és egy awesome szmájlit is rajzoltam mellé. Apróbb kommenteket a belső oldalakra írtam. Úgy nagyjából ment. Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy Tukeinonnak írtam, hogy milyen nehéz a zenekvíz, alig ismertem egy pár animét. Ahhoz képest dupla csavar, hogy több olyan anime dalrészlet is volt, ahol a szövegben felhangzott az anime címe is. Amikor volt Kitadani Hiroshi: We are! dala, akkor az egész terem felröhögött, amikor felhangzott a dalban a ONE PIECE szöveg. Még csak komment sem kell hozzá. Meg sokáig kerülgették a forró kását azáltal, hogy több helyen is volt megoldási lehetőségként a “Shin Mazinger Z Hen”, de végül az előadóknál volt a JAM Project alatt a Shugoshin-The guardian dal. ^^’ És ezúton is jelezném a tévedést: Az énekes neve helyesen Endoh Masaaki. Egyébként most nem volt Tukeinon, mások működtek közre, a zenekvízt pl. Daki vezette. A játék kategóriában reméltem, hogy mind a három Nintendo zene benne lesz, ami lehetőség volt, de csak az egyik volt: Super Mario Bros. Az volt az első. Mondja Dani a végén: “Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a fiatalembert”. Ezen is nevettünk. Menőség volt a zenekvíz. A karaoke előadások meg… hát jó, voltak jók, de azért még mindig vannak gyengék, de ma volt egy olyan, amire csak 1 pontot adtam volna a 10-ből. Egyébként is üzenném mindenkinek:

A NARUTO: GO!!! DALÁT, MINT A TÜZET, ÚGY KERÜLJÉTEK!!!

Senki, de senki nem képes még csak meg sem közelíteni azt a szintet, mint az eredeti előadó. És amilyen hangulata van a dalnak, meg is követeli azt a szintet. Szóval, volt egy srác, aki… szerintem totál más világban járt, mást “énekelt”, a szöveg helyett csak makogott, mintha nem is közöttünk lenne. De az előadások döntő többsége azért hallgatható volt. Bejött a karaoke terembe Charlie és a barátnője, kölcsönadta a 3DS-re megjelent ONE PIECE Unlimited Cruise játékot, kíváncsi voltam rá. Most nem tudom, hogy a mentés milyen szakaszában értem el, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a játékkal. Épp csak annyi volt, hogy a hajón vagyunk, megyünk valamelyik sziget felé, be is jelöltem, hogy hova menjünk, de csak a hajóban voltunk, és nem tudtam mit csinálni a játékban. Úgyhogy inkább visszaadtam neki a játékot. Azt hiszem, hogy ezt az elején kell kezdeni. ^^’ Amúgy volt egy mélypont nálam, amikor kishíján majdnem elaludtam, le is csuktam a szemem, de azért ezt mégsem itt kéne. Meg az milyen lenne, ha pont akkor szólítanának ki, és látják, hogy alszok? ^^’ Úgyhogy elvoltam én egymagam, elszórakoztatom magamat, ha arról van szó.

16.45-kor ért véget a karaoke, utána átmentem a konzolokhoz megnézni, hogy mi a helyzet a Nintendo 64-gyel. Látom, azért játszanak vele. Örülök neki, tessék csak érdeklődni a régi Nintendo konzolok iránt. Aztán nem sokkal ezután mentem is el, mert találtam Csibivel az Örs Vezér terén, odaadtam neki a Super Mario 3D Landet, hadd nyaraljanak együtt. Az Árkádban beszélgettem vele egy kicsit, aztán jöttem is haza.

Jó nap volt, jól éreztem magam. Ha később is kell Nintendo konzol, boldogan kölcsönadom, láttam, hogy vigyáznak rá, sokakat érdekel, így rendben van, később is számíthatnak rám.

Új karaoke fájlok [2011. május 1.]


Új karaoke fájlok kerültek fel a blogba, az alábbiak:

ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
Elvandia Story: Lion no Tsubasa
Pokémon: Mezase Pokémon Master
Pokémon: OK!
Saber Marionette: I’ll be there
Saber Marionette: Proof of Myself
Suara: Seisou Yakyoku
Tomica Hero Rescue Fire: Rescue Fire

Külön köszönet Tukeinonnak az ellenőrzésért.