Megumi Hayashibara: Kagirinai Yokubou no Naka ni


Nagyon rákaptam most az énekesnő egyik dalára, sokat hallgattam az elmúlt napokban, főleg az off vocal version változatot, mert már önmagában a háttérvokált is nagyon szépnek tartom. Pedig különös története van a dalnak, kb. 7 éve hallottam először, és bár soha nem ugrottam át, de nem szívesen hallgattam. Ennek egyszerű oka van: Olyan a hangulata, és Megumi-sama éneke, mintha valami nagy álom beteljesüléséről énekelne, és a benne rejlő boldogság hatalmas. Ugyanakkor nekem rossz volt hallgatni, mert olyan érzéseket ébresztett bennem, hogy én ezt a boldogságot még nem éltem meg, és rettenetesen hiányzik. Szinte fájdalmat okozott, ha meghallottam.

Azt nem mondom, hogy megtaláltam, de azokba az érzésekbe, amiket manapság megélek, nagyon beleillik, és most nagyon jó érzéssel tölt el a hallgatása.

Kicsit olyan ez, mintha most jött volna el az ideje.

Amúgy a kislemez:

A kislemez borítója
A kislemez borítója

Megjelenés: 1996. május 22
Kiadó: StarChild (King Records)
KIDA-134
Ár: ¥1.000

  1. Kagirinai Yokubou no Naka ni (限りない欲望の中に) 5:09
  2. Touch Yourself 5:09
  3. Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) 5:09
  4. Touch Yourself (off vocal version) 5:09

A Kagirinai Yokubou no Naka ni Megumi Hayashibara 20. kislemeze. A címadó dal a Slayers Special OVA betétdala, míg a Touch Yourself a Sega Saturn-ra megjelent Slayers Royal játék dala. A kislemez a 20. helyet érte el az Oricon charton, 4 hétig volt listán, és 69.510 példányt adtal el belőle.

Letöltés itt / Download here
(320 kbps mp3 + BK scans)

2013. nyári AnimeCon – A nosztalgia jegyében


AnimeCon_plakátBoldog születésnapot Magyar Anime Társaság! ^_^ Nagyon szép volt az ünnepség, kishíján túl is csordultam, mert azért én is már 2006 óta részese vagyok a jelenlétemmel a történetnek, és sok régi emléket láthattunk képekben. Azért a nagyon viszontagságos körülmények ellenére is megélni a 10. évfordulót, nagy teljesítmény. És azt gondolom, hogy azért nagyon sok mindent elértek annak érdekében, hogy az animés közösség mára ekkora lett, amekkora. Az, meg, hogy a MAT ennyire “kicsi” lett, az pont ennek lett az átka. De én azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy sok dolog történt velük, azért méltán lehetnek büszkék magukra, és még előfordulhat, hogy a Pecsás conok rendszeresek lesznek. 🙂

Már csak azért is, mert sokan voltak. Az elmúlt évek MAT-os conjaihoz képest 2010-ig visszamenőleg összehasonlíthatatlanul sokan voltunk, alsó hangon 1.000 jegy biztosan elkelt (összehasonlításképp, a tavalyi aNiwaConon 336 jegy ment el). Nagyon úgy tűnik, hogy a Petőfi Csarnok az igazi helyszín egy AnimeConnak, és mivel úgy tudom, hogy az új vezetőségnek köszönhetően olcsóbb lett a bérlés, ezért várható, hogy ha sikeres volt ez a con, akkor lesz ennek folytatása.

Ma a 6.14-es vonattal mentem fel Pestre, eredetileg az egy órával későbbivel terveztem menni, de eszembe jutott, hogy Szolnokon az új vonatok járnak Budapestre. Egyszer utaztam rajta, akkor nagyon élveztem, ezért úgy voltam vele, hogy átszállok. Jó is volt azon utazni. Leea szokta mondani, akinek rosszat akar, hogy “vigyen el a MÁV”, mert ő sokat utazik vonattal, és legalább ennyit szívott miattuk, úgyhogy azóta ez a szavajárása. Nekem most jót kívánt volna vele, azzal az új vonattal élményszámba megy az utazás. Ha lehetőségem adódik rá, ezen túl mindig át fogok szállni. A vonatút alatt Mario Party DS-sel, és Mario Kart DS-sel játszottam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy németre van állítva a Nintendo 3DS-em, és tisztára meglepett, hogy minden németül van. De tényleg mindent lefordítanak: A minijátékok neveit is, de amin nevettem: Dry Bones-nak is van német neve: Knochentrocken. Nagyon vicces, pontosan azt jelenti, mint az angol neve, csak fordítva van. Knochen: csont, trocken: száraz. A vonat egyébként nagyon jól ment, pontosan megérkezett. Pesten volt egy kis bolyongásom, mert a 79-es trolival akartam menni (mint a régi szép időkben), ám az a járat újabban nem jár hétvégenként, úgyhogy vissza a Keletihez, akkor 80-as troli, és onnan 1-es villamos. Azt láttam, hogy a piacot jelentősen kibővítették. Amikor megérkeztem, felhívtam bagszit, hogy szóljon LernenBoy-nak, hogy megérkeztem, kérem szépen a jegyet, amit megvett nekem. Kisvártatva ugyan, de megérkezett LL és Lernie, aki a kengurus furry jelmezében volt. Nagyon durván nézett ki. Szerintem az a jelmez már pont azért jó, mert elszigeteli azt a nagy meleget, ami kint volt. Bár nekem ez a 31-32°C meg se kottyan, ugyanis nagyon szeretem a nyarat. Pont a 35°C feletti hőmérsékletben érzem magam igazán elememben, nekem a 40°C az ideális volt 2-3 hete. Eredetileg a konzolokat akartam megnézni, de ha már útba esett a karaoke, akkor nézzünk be. Szokás szerint (sajnos) sötét volt, és megint nem volt annyira levegő, de mintha lett volna légkondi, nem volt annyira meleg még a nap végén sem. Sokan jelen is voltak, akik számítottak. Leeával beszélgettem, amit elkezdtem írni ide, de annyira hosszú lett, hogy úgy döntöttem, hogy külön postot szánok neki, nem akarok akkora kitérőt tenni.

Egyébként mindenkit szívesen láttam karaokés körletben, de most inkább a konzoloknál voltam, mert sok ismerős volt, akivel nagyon rég nem találkoztam: LL, V-ADi, Ninty, Truner, Sparrow, Orcface, Dash, Ragnaros sőt még bagszit is rég láttam. 😀 Nagyon jó volt találkozni velük, de nem akarok túl sok pénzt költeni utazásra, mert nagyon drága a vonatjegy: alsó hangon 6.820 pont oda-vissza, pont +590 forint a gyorsvonati pótjegy szintén retúrban, és nem akarok vonatozásra ennyi pénzt költeni. Most csak a nagyobb rendezvényekre megyek el, amíg itt maradok Békéscsabán, aztán ha lesz szerencsém visszakerülni Pestre, akkor majd természetesen megint fogok járni 3DS Hungary, és Pokétalikra. Játszogattunk, beszélgettünk, Ninty-vel és Trunerrel kipróbáltuk a N64-es Diddy Kong Racinget, köszönő viszonyban sincs a Mario Kart 64-gyel, pedig ez még a Rare nagyon igényes időszakából származik. Két miniverseny volt a konzolon, ami érdekelt, a Super Smash Bros. Melee és a Mario Kart Wii. A versenyek előtt megnéztem a piacot a fentebb említett két jómadárral, és Ayu is csatlakozott hozzánk. Semmi érdekeset nem találtam a piacon, de szétnézni megérte, rég voltam ott. De aztán siettünk vissza, mert verseny van. Erre a két versenyre konkrétan csak mi, egy páran jelentkeztünk, amire én jelentkeztem, a Narutóson voltak sokan. A SSBM-ben az első fordulóban továbbmentem, de a másodikban azonnal elvéreztem, viszont a Mario Kart Wii versenyt magasan nyertem. Jó, most nem voltak itt olyan nagymenők, mint a Gábor, a Cater, akik Mario Kart-zsenik, ezért a magam (egyébként nem kis szintű) tudásával könnyedén tudtam nyerni. a Super Smash Bros. széria továbbra sem az én asztalom, nekem az a játék valamiért nem megy. Azt lehet, hogy azért, mert nem öltem bele 1000+ órákat, mint pl Krisi vagy Cater? Ő ugyanis ennek a szériának is koronázatlan királya.

A Mario Kart Wii verseny után Ninty-vel kicsit kimentünk levegőzni, mert hiába volt kinyitva minden nyitható ablak, semmi levegő nem volt, és meleg is volt. Két kört tettünk meg a Pecsa körül, közben sokat beszélgettünk. Aztán mentünk is vissza, mert már haza akart menni. Én a karaoke terembe mentem vissza, mert feliratkoztam egy számra, de csak most tudtam elénekelni. 29-es voltam, de már a 45-ös környékén jártak, de mivel látta Daki, hogy visszajöttem, ezért kiszólított. Most csak egyszer énekeltem: Slayers: feel weel. Most nem ment annyira, mint 4 hete MondoConon, nem tudtam teljesen odafigyelni, de azt érzem, hogy azok a pozitívumok, amiket akkor tapasztaltam, megvannak bennem, csak fejleszteni kell azokat.

Nem sokkal az énekem után volt a nagy MAT születésnap, de előtte kiértékelték a nagy kvízt, amit a 10. évforduló alkalmából töltöttek ki az animerajongók. Azt ígérték, hogy ki fogják majd tenni, egyelőre még nem találtam meg, de már az önmagában csodálatos eredmény, hogy kb. 3.410 ember töltötte ki, és a legidősebb egy 63 éves egyén volt, isten tartsa meg jó szokását. Ami érdekes volt számomra, az a kérdőívet kitöltők aránya országszerte. Az világos, hogy Budapesten van a legtöbb anime rajongó, de hogy 25%, azt azért durvának tartom. Pest megye 9%, a többi 66%-on osztozik a többi 18 megye. Békés megyéből csak 2% töltötte ki, de amúgy a 3-4% az átlag. Volt egy pár 5%-os, de afölé egy megye nem ment. Többre nem nagyon emlékszem, majd lessétek a MAT vagy az AnimeCon honlapját, ha majd kiteszik. Nyilván a Bleach, Naruto animék a legmenőbbek, ezek azóta sem változtak. A kiértékelés után felment sok egykori és mai MAT-os a színpadra, megjött a torta, és a jelenlegi, valamint az előző elnök egyszerre fújták el a gyertyát. Közben képekben ilyen emlékvideó ment az egész 10 év történetéről. Érdekes volt látni, hogy milyen régóta részese vagyok a jelenlétemmel ennek a közösségnek, animerajongásnak, stb. Tortavágás után bejátszották az animés szerintem-videót, amit még 2005 környékén csináltak, és még ma is nagyon élvezetes volt látni. Csak jóval később láttam először, amikor bagszi megmutatta nekem. Szerintem nagyon jól meg lett csinálva.

Aztán visszamentem a karaoke terembe, hátha van valami, ugyanis a születésnapozás miatt szünet volt. Még ott elbeszélgettek egy páran, inkább a konzolterembe mentem át, feltöltöttem ott a 3DS-emet, mert már merülőben volt. Egyébként feltűnt nekem, hogy MAT-os conokon mintha több ázsiai lenne. Most két eset van: Vagy tényleg többen járnak, vagy mivel MAT-os conon effektíve kevesebben vannak, ezért nagyobb az arányuk. Amikor visszamentem a karaokéhez, már nem sokat láttam az énekekből, mert utána MAT-os beszélgetés volt. Nem sokat hallottam belőle, mert elhúzódott, ezért Narumival elkezdtünk beszélgetni, ami annyira komolyra fordult, hogy kimentünk, hogy megbeszéljük. Sajnálom, hogy nem tudtam már sokáig maradni, de ha biztosan el akarom érni az utolsó vonatot, akkor 18.15-kor indulnom kellett. El is kísért az 1-es villamosig, de a megállónál eszembe jutott, hogy ott felejtettem a 3DS-emet. O_O Na, rohanás vissza érte, és vissza az 1-es villamoshoz. Jól esett beszélgetni vele, mindig feltölt, ha valakivel őszintén beszélgethetek. Akkor sem voltam társaság nélkül, amikor visszatértem, itt LyraEvi ért el a barátnőjével. Egészen jókat beszélgettünk, de itt meg a 80-as troli sürgetett, úgyhogy majd E-mailen folytatjuk.

Még volt 20 perc a vonat indulásáig, nem is gondoltam volna, hogy ennyivel közelebb van a Petőfi Csarnok tömegközlekedéssel, mint a HungExpo. Most is probléma nélkül hazaértem. Nekem eddig nem volt sok problémám a MÁV-val, bár az én nem is utazok annyira sokat vonattal, de amennyit igen, azok többségében rendben voltak a dolgok. Egyedül a higiéniai állapotok azok, amik miatt nagyon harapok a MÁV-ra, és egyelőre nem nagyon van látszata a gyorsvonati pótjegynek. Már csak ezért is fogok Szolnokon átszállni. Az AnimeCon nagyon jó volt, méltóképp ünnepelték meg a 10. évfordulót. Remélhetőleg a 15. is hasonló lesz. Persze közben legyen egy jónéhány AnimeCon.

Megumi Hayashibara – Plenty of grit


A kislemez borítója
A kislemez borítója

Megjelenés: 2008. július 23.
Kiadó: King Records
KICM-1245
Ár: ¥1.200

  1. Plenty of grit 4:50
  2. Revolution 4:18
  3. Plenty of grit ~off vocal version~ 4:49
  4. Revolution ~off vocal version~ 4:14

A Plenty of grit Megumi Hayashibara 48. kislemeze. A dalok a Slayers REVOLUTION anime opening és ending dalai. A kislemez a 6. helyet érte el az Oricon charton, 9 hétig volt listán, és 25.931 példányt adtak el.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 4 5 6 6 7 11 6 14.940
2. hét 13 29 31 24 25 22 24 24 4.221
3. hét 27 43 43 42 37 54 2.152
4. hét 43 42 43 59 1.528
5. hét 44 83 1.071
6. hét 128 769
7. hét 158 500
8. hét 171 404
9. hét 173 346
Összes eladás 25.931

Légkondicionált 2013. nyári MondoCon


Ilyet, hogy a karaoke teremben legyen ablak, légkondi, és mind a kettő funkcionál is… Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, de valami isteni volt. Fel is említettem Tukit, hogy pont a jóból marad ki, szegény. ^^’

De lássuk az elejétől. Pénteken este itthoni nyomtatással vettem meg a vonatjegyet, mert 3% kedvezmény jár így. Jó, nem sok a 7.400 forinthoz képest az a kb. 200-250 forint, de én úgy vagyok vele, hogy minden egyes forintot fogjunk meg, ez a pénz is jól jött. Egyébként vittem konzolt most is, de kissé érdekesen lett megoldva. Eddig az volt, mindig én kerestem a Zolorót, hogy kell-e konzol, és bár eddig mindig rábólintott, de most szándékosan nem írtam, meg hívtam, mert volt egy olyan gondolatom, hogy mindig csak udvariasságból mond igent, egyébként meglenne a gépem és a TV nélkül is. De most ő keresett magától, aminek örültem, részint mert kiderült, hogy nem igaz a fenti gondolatmenet, a másik meg lesz Nintendo. Igen, megint csak nekem köszönhetően volt Nintendo. Azt láttam, hogy bár próbáltam változatos lenni, de csak a Nintendo 64-es Mario Kart 64 jött be a népnek legjobban, ezért nem volt nehéz eldönteni, hogy azt viszem. Pénteken beszéltük, hogy kijönnek elém a Keletihez, ami nekem nagyon-nagyon jól jön, mivel nem egyenesen a MondoConra terveztem menni, így legalább nem kellett azt cipelni. Megegyeztünk a Zolival, hogy még keresni fog, de nem történt meg, ezért gyorsan még 23 órakor írtam neki E-mailt, hogy mindenképpen válaszoljon, mert nagyon szívesen segítek, de csak a biztosra viszem ki a TV-t és a konzolt. Hajnali 4-re volt az óra beállítva, hogy csörögjön. Felkeltem, meg is néztem a laptopon, hogy jött-e válasz. És igen, jönnek ki elém. Na akkor villámgyorsan észbe kapni, felkelni, és cselekedni, nincs sok idő. Jobb híján egy bőröndbe tettem egy a cuccokat, nem akartam leszaladni a tárolóba dobozért. Úgy el tudtam helyezni, hogy a TV ne sérüljön, de senkinek nem javaslom ezt a módszert. 4.45-re készültem el, elindultam, gyakorlatilag, mintha egy több százezer forint értékű vázát, vagy valami zsolnai vagy hollóházi porcelánt vinnék, úgy vigyáztam az úton. Kisétáltam a vasútállomásra, a vonat is megérkezett. A 5.24-es Békéscsabáról induló vonat az, ami több helyen is megáll, ezért a szokásos 2 és fél óra helyett 2 óra 51 perc volt az út, de legalább pontosan járt. Közben egyeztettünk a Zolival, hogy pontosan milyen kocsit kell keressek. Fehér Renault furgon, de nem lett meg. Közben Amina telefonált ő igazított útba, ugyanis Rick-kel együtt ő is jött. Az volt az eredeti tervem, hogy csak feladom a cuccot, és megyek is még gyorsan elintézni valamit, de végül felszállítottak, hogy menjek én is. Mondom, jól van, a karaoke úgysem kezdődik pontosan 10 órakor. Végül nagyon jó, hogy így alakult, mert így legalább a jegyem el lett intézve.

De csak elmentem, mert rendeltem egy könyvet, és érte akartam menni. A Pillangó utcánál akartam jegyet venni, de se az automata nem működött, sem ellenőr nem volt, hát akkor menjünk jegy nélkül, de annyira féltem, hogy mi van akkor ha pont most? Annyiszor olvastam már, hogy mindig becsületes volt az adott egyén, de amikor nem jeggyel utazott, akkor csaptak le rá az ellenőrök. Mi lesz, ha én is így járok? De szerencsére nem. 🙂 Ellenőrzés nélkül megérkeztem a… na hova? Igen, a Határ útra, helyes válasz. Nem is én lennék, ha nem lenne ott jelenésem. Egyébként azért kértem az Europark-ba a könyvet, mert ott a Libri 9 órakor nyit. Kérhettem volna az Arénába, de az csak 10-kor, és 9.30 körül volt, amikor kijöttem a Hungexpo épületéből, és azért nem akartam tétlenül eltölteni az időt, legalább utazok, és a célállomáson nosztalgiázok. A hármas metrón egy középkorú hölggyel beszélgettem, érdekelte, hogy milyen rendezvényre megyek, azt mondtam, hogy ez ilyen japános, animés, satöbbis cucc. A japán részleg érdekelte őt is, mert nagyra becsüli a kultúrájukat, és amikor mondtam neki, hogy van már japán nyelvkönyv is, az is érdekelte őt. Ő is a Határ útig ment, ott eligazítottam (emlékezetből), hogy honnan indul a 66-os busz (remélem, anyám nem csuklott ^^’). Én átvettem a könyvet, benéztem az 576-ba, mert a menő eladó volt bent, egy kicsit beszélgettem vele, aztán mentem is vissza.

Nagyjából 11 óra lett, mire visszaértem. Az első bekezdésből ki lehetett következtetni, hogy új helyen volt a karaoke, a médiateremben. Kisebb volt a terem, de hogy nagyságrendekkel jobb a fent felsoroltak miatt, az tény. És ahogy sejtettem, hogy nem maradtam le semmiről, még nagyban ment a próba és a bemelegítés. Végül én voltam az első, aki fellépett: Elvandia Story: Lion no Tsubasa. Az utóbbi időkben nagyon belezúgtam ebbe a számba, és mivel tippem szerint jól el tudom énekelni, ezért tettem egy próbát vele. Most az egyszer jól tippeltem. 😀 De hogy mennyivel magabiztosabbnak érzem magam éneklés közben, azt azért ne hallgassam el. Kezdem megélni a lazaságomat, és egyértelműen az előadást is javítja. Az emberek nem nagyon jöttek feliratkozni, sokan nehezen találták meg a termet, ahogy én is. Azt kinéztem a MondoCon honlapján, hogy most nem jobbra, hanem balra kell menni a főbejárat után, ezért volt tippem, hogy az a bizonyos épület lesz, de miért volt elkerítve? Ezt nem értettem meg, végül egy lány segített, hogy a fogadóteremnél kell balra kimenni, és az az épület, ahonnan ő kijött. De ez még nem minden, mert a jobb oldali lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, és ott a jobb oldalon levő ajtónál voltak. Vagy úgy… Mondjuk ott már táblák segítettek, de elképzelhető, hogy nélkülük nem lett volna ennyire egyértelmű. Mint ahogy nem is lett sokaknak az, ezért az első után a hetedikként énekeltem másodjára: Mobile Suit Gundam – 08th MS Team: Arashi no Naka de Kagayaite. Ez a lazaság, amiről az első dal kapcsán beszéltem, az abban is megmutatkozott, hogy kicsit jobban merek játszani a hangommal. Mint ahogy a második dalomban én személy szerint éreztem, nem tudom, hogy mennyire hallatszott kifele. Ugyanis gondolatban sokszor seggbe rúgtam magamat amiatt, mert amit itthon tök lazán éneklek a hangommal játszva, azt a karaokén ilyen nyögvenyelősen rettegve, majd valami lesz elven énekelgetem. Így nem megy. De amit ebben a dalban csináltam, erre már lehet alapozni, és nagyon jó érzés utólag visszaírni. Most a tavaszi MondoConon utolsó helyezett voltam, de leszek én még az első felében, ezt megígérem nektek! Leszek én még második fordulós (vagy harmadik? Mindegy is, az a lényeg, hogy a legjobb hatban benne leszek ^^’) a többfordulós énekversenyben.

Az első két dal Yonekura Chihiro szerzemény, ha már ennyire hallgatom őt, akkor miért is ne. Most elég sok albumát hallgattam újra, most is bennem van az az érzés, ami miatt annak idején letettem róla, de most valahogy jobban meghallom a jó dalait is, ami miatt viszont érdemes kitartani mellette. Az AMV vetítés technikai okok miatt késett, két kategória volt. A helyezettes AMV-ket mutatták meg, alig volt 1-2, ami kiemelkedett az átlagból. Az átlag pedig sajnos nem fent volt. Egy konkrét kategória volt, a táncos, és volt egy összesített 15-ös lista. Leeával és Dakival elemezgettük őket, nekem összességében az volt a véleményem róluk, hogy nekem az első AMV-s próbálkozásom lenne ilyen, ha komolyan foglalkoznék a témával. Mint kiderült, egyáltalán nem jártam messze az igazságtól, ugyanis sok volt az új jelentkező. Ami egyrészről nagyon jó, mert tényleg, próbálják ki minél többen, akik lelkesedést éreznek magukban, és fejlődjenek, másrészről meg rossz, mert egyrészt nem volt színvonalas. Olyan részletszegény volt sok munka, amit még én is észrevettem, pedig csak mint érdeklődő nézek AMV-ket. Például a Lipsync sok esetben rossz volt. A másik ami miatt problematikus a sok újonc, hogy közülük kerülnek ki a helyezettek, és így nem járják meg a szamárlétrát, rosszabb esetben azt hiszik, hogy de jót csináltam, nem kell fejlődnöm.

Ezután folytatódott a karaoke. Ha jól emlékszem, ezt a blokkot is én vezettem fel, méghozzá a Slayers: Get along ~SelfTag Version~ dallal. Ez is elég jó volt, de mintha csúszott volna az effektezés, pedig emlékszem, hogy pontosan csináltam. Majd jelzem Tukinak. Pontosabban már így jeleztem neki, de majd megírom neki külön is. Egyébként sokat beszélgettem Dakival (Lam’O elfoglaltságra hivatkozva maradt távol), amire régen volt példa, örültem is neki. Aztán én még egyet énekeltem, amit eddig soha: Love Hina: Kimi Sae Ireba. Az ending. Kérdezte is Amina a közönségtől, hogy ki emlékszik erre az animére? Én meg a mikrofonba válaszoltam, hogy bennem csak annyi maradt meg, hogy azt a szerencsétlen srácot állandóan kidobták a csajok. Nevetett is az egész terem. Nagyon szép ballada, szintén első Hayashibara Megumi dalok között volt nekem. Az erőteljes gitárszóló nagy fájdalomra utal, emiatt hallgattam nagyon sokat, valahogy tudtam azonosulni a dal érzésvilágával. Aztán jött a Jpop, Jrock vetítés, vagyis Case be, mi ki. Itt volt egy szép bakim. Mivel a PV vetítés mindig elhúzódott, egy óránál tovább tartott, ezért felmerült bennem a kérdés, amit Leeának tettem fel, eredetileg így akartam: Szerinted egy óra múlva vége lesz? De végül ezt kérdeztem: Szerinted egy hónap múlva vége lesz? Aranyköpés, belső félelmek ily módon történő kimondása. XD Nevettünk is rajta Leeával, Dakival és Kedvesjudittal. A Judittal is sokat beszélgettem, E-mail címet is cseréltünk. Megnéztük a vásárt, elkértük a szervezésért járó mangákat, én a Nana 7-et választottam ki. Aztán Dakival felmentünk a szervezőibe, engem egy kis ásványvíz megmentett. Ja igen, egyébként emlékeztem is arra, hogy a Dani tanult németül, említettem is neki, hogy járok intenzív tanfolyamra. Az csak ma derült ki számomra, hogy ő szinte felsőfokú szinten tud németül. Meg is kérdeztem tőle, hogy tanulta meg az igék vonzatait, és az eseteit. Gyakorlatilag ugyanazt mondta vissza, amiben én hiszek. Az az empátia, amiről írtam korábban, ő a németek agyával gondolkodott, megértette, és elfogadta, hogy a például a helfen igének miért pont bei + dativ a vonzata, ő így tanulta meg. A bei a -nál, -nél (MondoCon közben se feledkezzünk meg a német nyelvről, nem igaz? 😉 ) és részes esetben áll, ezt például úgy lehet dekódolni, hogy például a matematika megértésénél segítettem, és részese voltam mind a cselekedetben, mind a matematika megértésében. A szervezőiből mi Dakival a konzolok felé vettük az irányt, és játszottunk a Mario Kart 64-gyel, de még mekkorákat. Nem is maradt már hangom. Volt egy srác, aki a játékostársát porig alázta. Amikor ő megunta, akkor beszálltunk a Danival, mi meg a srácot aláztuk porig. Közben megjött a Gábor is, de rég láttam őt, egy ősnintendós. Kicsit beszélgettünk, majd amikor a srác lelépett, hívni akartam játszani, de már nem volt sehol. Mindegy, eljátszogattunk a Dakival, majd mentünk is vissza a karaokéhoz. Majd beszéltük is, hogy a srácnak nem-e volt túl rossz, hogy még a pályaválasztásnál is az volt, hogy mindig kérdeztem valakit, hogy melyik pálya legyen, de szegényt mindig kihagytam. ^^’ Már nem sok maradt hátra a Jpop, Jrock vetítésből, a sikongatásból is kivettük a részünket, hogy ne legyen olyan könnyű az életünk. Aztán jött az utolsó karaokés blokk, ezt már nem én nyitottam, de énekeltem itt is. Eredetileg egy Okui Masami számot akartam, de felhangzott a Sámán Király magyar zenéje, amitől kiújul a nemtudommicsodám, képzeljetek ti ide valamit. Úgy voltam vele, hogy ellenpontként kijavítom az eredetileg tervezett dalt Shaman King: brave heart dalára. Ami még fejlődés az énekemben (cseppenként adagolom a javulást kiváltó okokat. 😉 ), hogy most már nem azt csinálom, hogy ha valahol elvétem a szöveget, akkor vagy 2 sor elmegy, amíg nagy nehezen visszatalálok, hanem azonnal folytatom tovább, és most már 2 szó után tudom folytatni. Csak a hangom nem volt már annyira jó, mert játékban is kicsit oldott voltam, aztán kivett belőlem egy pár decibelt.

Az ének után mentem is, búcsú mindenkitől, szedtem össze a TV-t és az N64-et, és máris irány a metró. Már nem maradt kaja, ezért a Keletinél vettem egy hamburgert (nem merem kiírni, de itt is bakiztam most, és hangburgernek írtam eredetileg, mire észrevettem) meg egy 0,5 l-es Nestea-t. És szinte rohanás a vonathoz, ami 5 perc múlva indult is.

Jó nap volt a mai, én nagyon jól éreztem magam, szerintem a többiek is. És a végére még egy slusszpoén: Épp énekelt valaki, amikor egy lány fel akart irakozni, Leea írta őt fel. Bemutatkozik: Eni vagyok. Leea: Én meg süket. XD (Ugyanis Heninek írta) Én behaltam. Köszönöm szépen a figyelmet, majdnem 2000 szó, négy hét múlva MAT-os conon találkozunk!

Megumi Hayashibara: Front breaking


A kislemez borítója
A kislemez borítója

Megjelenés: 2009. február 18.
Kiadó: King Records
KICM-1268
Ár: ¥1.200

  1. Front breaking 3:44
  2. Sunadokei (砂時計) 4:12
  3. Front breaking (off vocal version) 3:44
  4. Sunadokei (off vocal version) 4:11

A Front breaking Megumi Hayashibara 49. kislemeze. A dalok a Slayers EVOLUTION-R anime opening és ending dalai. A kislemez eredetileg február 4-én jelent volna meg, de valamiért elhalasztották. A kislemez a 15. helyet érte el az Oricon charton, 6 hétig volt listán, és 13.782 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 10 13 14 15 17 24 15 8.949
2. hét 24 50 47 42 44 46 55 2.485
3. hét 97 1.036
4. hét 129 604
5. hét 167 372
6. hét 191 336
Összes eladás 13.782

2013. tavaszi MondoCon – Vasárnap


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. 😐

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. 😀 Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Hayashibara Megumi őrület


Ma elvittem a laptopot kitakaríttatni, aztán kiderült, hogy kicsit hosszabb munka volt vele, elvileg meg is lett zsírozva. Az biztos, hogy ha nem is szebb, mint újkorában, de a billentyűzet nagyon szép lett. Csak az ára nem volt szép, 6000 forintot kért a munkáért, de úgy voltam vele, hogy 5 éves már ez a gépezet, ha ez a záloga annak, hogy még egyszer ennyit bírjon ki, akkor nem sok érte. A szívbaj meg kerülgethet itthon, mi? Azt hittem, hogy valamit rosszul tettek vissza, ugyanis a Windows a hibajavítót indította el, na mondom magamban, szép kis munkát végeztek… kb. fél óra után feladta, írta, hogy diagnosztizálta a hibát, de nem tudta kijavítani. De én csak azért is újraindítottam, és sikerült. ^^’ Bár mindenki így hazudna. XD Hogy nem sikerült, de mégis.

Hosszú szünet után az utóbbi néhány napban megint nagyon rákaptam Hayashibara Megumi dalaira. Közrejátszhatott az is, hogy az Animekarácsonyon, amikor a zenekvízben volt a Hayashibara Megumi kategória, több éve nem hallott dalának is pontosan tudtam, hogy melyik anime zenéje. De hogy miért kaptam rá megint, ennek sztorija is az ominózus tavaly év végi windows reinstallból indult, amikor vele veszett az összes Hayashibara Megumi zeném is. Szerencsére csak mp3-ban, flac-ban a külső merevlemezen vannak. De még így is sok veszett, mert azért sok kislemeze csak mp3-ban volt elérhető. Tényleg már csak volt, ugyanis rákerestem neten, sehol nem találtam meg ugyanazt a letöltést. Még régen, olyan 4-5 éve az egyik Megumi-rajongónak az ÖSSZES kislemeze megvolt (gondolom, megvan még most is), és feltette őket. Azóta eléggé inaktív lett Jpopos oldalakon, de azért írtam neki üzenetet, hogy segítsen, azóta sem válaszolt. Aztán eszembe jutott, hogy talán az egyik kiírt lemezen van egy másolat. És volt. ^_^ Amíg élek, imádni fogom a CD-ket, DVD-ket, innen nem vesznek el reinstall után az adatok. És ahogy láttam a kislemezek neveit, elgondolkodtam azon, hogy ezt is, meg azt is de régen hallgattam. Például a “brave heart” ilyen első Megumi dalok között van nálam, és amikor néhány napja meghallgattam, konkrétan olyan érzésem volt, mintha gyerekkorom óta nem hallottam volna. 😀 Sok régi emlék (már amennyire réginek lehet mondani a 2006-os, 2007-es évet) jött elő, ebből a szempontból nagyon jó volt újrahallgatni, ugyanakkor kicsit más is, hogy az elmúlt néhány év alatt azért innen-onnan tanulgattam japánul, és másabb úgy hallgatni egy dalt, hogy néhány szót, esetleg mondatot már ki tudok ragadni, hogy tudom, mit jelent. Például: “Kurayami no mukou ni” vagy “Tooku kagayaku hoshi” Szeretem ezt a dalt, szeretem azt a tüzet a refrénben van. Sok más dalát, albumát is elővettem, volt olyan, amit már tényleg évek óta nem hallgattam, és amikor felcsendült olyan dal például az Enfleurage albumról, mint a “Watashi Dake Yume he” vagy a “Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete” vagy a “Yoru wo Buttobase” tényleg olyan érzésem volt, mintha gyerekkoromban hallottam volna utoljára, és visszaidéztem, hogy mennyire szerettem annak idején. Sok-sok emlék. Mondjuk a mai napig eljátszogatok a gondolattal, hogy milyenek lennének ezek a dalok, ha valóban a megjelenésük óta ismerem. Például az Enfleurage 1995. március 3-án jelent meg, nagyjából azokból az időkből hozok be emlékeket. Lehet, hogy ennek hatása az, hogy ennyire réginek gondolom ezeket a dalokat, pedig csak 2008 óta ismerem az énekesnő albumait.

És ha belegondolok, amikor már lassan 4 éve, hogy elindítottam a Last.fm profilomat, sokáig nagyjából egy “szinten” volt nálam Hayashibara Megumi, és Okui Masami, akkor úgy voltam vele, hogy nagyjából egyforma meghallgatási számnál tartom őket, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy bár csak Slayers openinget és endinget énekeltek közösen, de akkor egy életre ilyen világ legjobb duettjének kiáltottam ki, és azóta is álmodom, hogy még egyszer közösen énekeljenek. Ott volt a Slayers Revolution, lett volna rá lehetőség, de sajnos ez elmaradt, bár háttérvokalistaként visszatért Okui Masami. Ezt az “egy szintet” mára azonban egyáltalán nem sikerült megtartani, olyannyira nem, hogy Okui Masami jelenleg 14.002 meghallgatáson áll, míg Hayashibara Megumi pedig 6.470-nél tart. Bizony, ekkora szünet volt. Bár állítom, hogy még így is világelső vagyok, ha lenne egy statisztika arról, hogy ki hallgatta az adott előadót a legtöbben. Okui Masaminál holtbiztos, ahogy az idők során nézegettem mások profilját, ilyen 4-5 ezret láttam, ami kiugróan magas volt nagy rajongóknál, ehhez képest az én 14 ezrem… A Last.fm az adott előadónál nemcsak azt mutatja, hogy összesen hányszor hallgatták őt, hanem, hogy hány ember. Ezzel átlagot lehet vonni. Például Okui Masamit 39.099 ember hallgatta összesen 951.850 alkalommal, míg Hayashibara Megumit 73.173 ember vette elő 2.140.157 alkalommal. Mindkettejüket japán átlaghoz képest viszonylag sokan hallgatják, még Okui Masami is átlagon felülinek számít a majdnem 40 ezer fővel, viszont egy ember átlagosan 24 dalt hallgat tőle, míg Hayashibara Megumi esetében ez az arány 29, és ez alacsonynak mondható. Ebből az szűrhető le, hogy sokan ismerik mindkét előadót, de megálltak ott, hogy Give a reason, Northern lights, Rinbu-revoution, Shuffle, és még, amik ismertebbek. Az albumokat kevesen hallgatják. Hayashibara-san több, mint 70 ezres hallgatottsága már csak annak fényében is átlagon felülinek számít, hogy Japán legnépszerűbb fiúcsapatát, az Arashi-t “csak” 52.667 ember hallgatja, csak annyi, hogy összesen 11.660.435 alkalommal tették ezt. Érdekes párhuzam, hogy az Arashi mennyire népszerű, és sztárolt fiúcsapat, mégis van más japán előadó, akit többen hallgatnak. Valószínűsíthető, hogy ez oda vezethető vissza, hogy sokan ismerik azokat az animéket (főleg a Slayers-t), melyek dalait Hayashibara-san énekelte, de valamiért megállnak az ismertebb szerzeményeknél. Írtam már arról korábban, hogy nálam az van, hogy ha egy előadónak egy dala komolyabban megtetszik, akkor elkezdek nyomozni a többi után is, mert nálam sokat számít, hogy ki énekel. És pont ezért nem értem ezt az alacsony átlagot, mert mind a ketten komoly szakmai eredményt mutathatnak fel, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nincs rájuk kereslet. Hayashibara-san egyik legelmebetegebb (pozitív értelemben) dalát, a “Kimi wa Mahou wo Shinjiru Kai?”-t is alig ismerik. Az ilyen “hogyan énekeljünk kawaii stílusban kemény rockzene alatt” kérdéskört meríti ki, és akkor ezzel azt gondolom, hogy sokat elárultam arról, hogy miféle dal lehet.

Mondjuk Hayahibara Megumi-nak az sem tesz jót, hogy mostanában igencsak ritkán ad ki új dalt, de ezt már a karrierje elején megmondta, hogy nagyon szereti csinálni, amit csinál, de ha férjhez megy, és gyereke lesz, akkor a család lesz az első helyen. És ehhez tartja is magát. 2004-ben született egy lánya, azóta nagyon megritkultak mind a seiyuu-szerepei, mind a fellépései, és persze az új dalok is. Bár szerencsére nem rest robbantani, amikor valami újdonsággal áll elő, de nagyon nem tesz jót a népszerűségének, hogy ilyen keveset hallani róla. Az, hogy nem éri el a régi 100.000-es eladásokat, az egy dolog, csökkentek a lemezeladások összességében, de az utóbbi idők legsikeresebb kiadványa a Shuuketsu no Sono he kislemez 43.588-as összeladással. Tavaly szeptemberben váratlanul jelentkezett egy új kislemezzel, én is csak onnan értesültem róla, hogy láttam a CD Japannél kilistázva, de se reklám, se promóció. Pedig egész jó dal, mégis kevesebb példányszámban kelt el, mint Okui Masami tavaly megjelent kislemezéből. Ami nagyon nagy szó annak fényében, hogy 1997-ben, amikor mind a ketten karrierjük csúcsán voltak, akkor Megumi Iravati albumából 277.060 példányt adtak el, míg Okui-san Ma-KING albumának számlálója 45.550-nél akadt ki. Tehát azért volt különbség, és azért sokat számít, hogy ki mennyire aktív, mert azért Okui Masami mostanság nagyjából tart egy szintet. Nagyon alacsonyan, de azt tartja. Csak az a baj, hogy Okui-samáról is inkább csak a JAM Project miatt hallani, mert amióta megszünt a saját kiadócége, és átigazolt a Lantis-hoz, nem nagyon foglalkoztatják. Én biztos vagyok abban, hogy ő is többet akar. Hayashibara-san meg láthatóan jól érzi magát, hogy ily módon is sikerült megvalósítani az álmát, hogy nemcsak, hogy seiyuu-énekesnő lett, hanem hogy prioritást élvezhet a családja. És ez Japánban nagy szó!