Újabb két gameplay videó


A mai nap folyamán készítettem két gameplay videót, ezeket fel is töltöttem.

Az első a Super Mario Bros.

A másik pedig a Tetris

Eredetileg Super Smash Bros. Melee-ről és WaveRace: Blue Storm-ról terveztem gameplay videót csinálni, de egyáltalán nem ment a játék. Mondjuk Smash Bros.-ben soha nem voltam igazán jó, és most sem tudtam megmutatni, hogy esetleg képes lehetek valamire. A Wave Race: Blue Storm-mal pedig nagyon rég játszottam utoljára, és lényegében felvettem, hogy újra megszokom a játék irányítását. 7. helyen végeztem az első játék után, ez nyilván nem kerülhet ki, mert még ha nem is célom feltétlen, hogy a legnagyobb hardcore játékosokkal vetekedjek, de azért valami nívót szeretnék felmutatni. De ami ennél is nyomósabb ok, hogy nem élveztem a játékot. Nagyon szeretem a játékot, nem arról van szó, csak kicsit rosszul érintett, hogy ennyire elszoktam az irányítástól. Ezért is döntöttem úgy, hogy ez nem kerül ki, le is töröltem, és felvétel nélkül kipróbálom a játékot. Ekkor már sokkal jobban ment, sőt, bámulatos sebességgel éreztem rá az irányításra, mert megnyertem az első pályát, de aztán egyre lejjebb eresztettem. Ezt gyakorolni kell. De mivel nem annyira ismert a játék, szívesen megmutatnám szélesebb közönségnek is, hátha megtetszik másoknak. Úgyhogy fogok gyakorolni.

Super Smash Bros. videók meg jó eséllyel nagyon kevés alkalommal fognak készülni, mert most is az jött le számomra, hogy ez nem az én játékom. Nem élvezem ezt a játékot. Alkalomadtán jó elővenni, de nem ez az én játékom.

De hogy azért mégis tegyek ki valami videót, és olyan játékból, ami megy is, hát a Tetris és a Super Mario Bros. mellett döntöttem.

Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban


Vasárnap volt Nintendo nap a Vault51 Gamer bárban. Eléggé régen volt már nagyobb Nintendós rendezvény, örültem is neki, hogy végre több emberrel találkozhatok. A mai Nintendo találkozót viszont nemcsak bagszi szervezte, hanem FutuRetro is, aki szinte az összes retro Nintendo konzolt elhozta. TV-vel, játékokkal, teljes felszereltséggel, mintha több száz embert várnának. Nagyon kitett magáért.

Az utóbbi időkben kevesebbet vagyok Facebookon aktív, Twitteren annál inkább, ezért nem tudom, mennyire volt eseményoldala a találkozónak, illetve hányan jelölték be, hogy jelen lesznek, az biztos, hogy a személyes várakozásaimtól nagyon alulmaradt az a kb. 20-25 fő, mely jelen volt. Már csak ahhoz képest is, hogy mennyire fel voltak szerelkezve. Mert bagszi is hozta a Wii U-ját, Switch-ét, tőle is voltak TV-k, meg LABO-k is voltak kipróbálhatók, az egész tényleg olyan érzetet adott, mintha egy nagyobb rendezvény része lenne ez a Nintendo nap, ahova többszáz embert vártak. Én 11 körül érkeztem meg, meg is lepett, hogy alig voltak még emberek. Mondjuk nagyon a terep sem volt kész, mindenki még nagyban pakolászott. Egyedül Gabrol-ra emlékszem, aki jelen volt. Őt viszont nagyon lekötötte a LABO VR játéka. Érdekes volt látni, hogy szinte kizárta magából a külvilágot.

Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy mindenféle korosztály jelen volt. Az egészen kicsi gyerekektől a középkorúakig. Úgyhogy nem voltunk olyan sokan, de a korosztály-béli szórás az nagy volt. A kicsik természetesen az újabb játékokkal játszottak, mi idősebbek meg a retróval is játszottunk. FutuRetrónak köszönhetően NES-től kezdve GameCube-ig minden retro konzol jelen volt, sőt, japán Famicomon még a japán Super Mario Bros. 2-vel is lehetett játszani. Még piaci Nintendo is helyet kapott, amit igazából a mai napig nem támogatok, hogy jelen vannak ilyen rendezvényeken. Nem is igazából azért, mert a szegénység szimbóluma, és sokan piacról jutottak hozzá videojátékokhoz, hanem azért, mert az alacsony áruk miatt sokan innen tudják, hogy videojáték egyáltalán létezik, és ezért van az, hogy sokaknak csak a Super Mario Bros.-ig terjed ki a Mariós tudása. Aztán miután alig volt marketingje később a Nintendónak, ezért inkább csak a PlayStation és az XBOX maradt meg a köztudatban. Ezért csodálkoznak jónéhányan arra rá, hogy Nintendo a mai napig létezik. Úgyhogy nálam a piaci gépek inkább annak a szimbóluma, hogy mennyire tájékozatlanok a magyarok videojátékok terén, és azzal, hogy ilyen gépek jelen vannak rendezvényeken, mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket.

Maga a helyszín egyébként tetszett. Először voltam a Vault51 Game Bárban, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. A retro reklámok mondjuk furcsa érzetet adtak, de maga a hely kellemes hangulatú volt, el tudnék képzelni ide Nintendo találkozókat. Az ott dolgozók is szimpatikusnak tűntek. Nagyon bízom abban, hogy ez végre egy ideális hely lesz.

De fantasztikus, hogy ennyi konzol ki volt állítva, és játszható volt. Meg FutuRetro elhozta a hatalmas Game Boy gyűjteményét, és ami a legmeglepőbb volt, elhozott négy Virtual Boy-t is! Konkrétan életemben most láttam először, nemhogy kipróbálni… Hát ennek ma lehetőséget adtam, és kipróbáltam a Mario Tennis-t, ezen a gépen. És hát valami rettenetes volt. Magával a játékkal nem volt gond, de a szemüveg valami rémálom volt. Rettenetesen kényelmetlen, ugyanis a szemüveg körüli rész olyan anyagból van, ami egyáltalán nem szellőzik át, ezáltal a szemem körüli rész megizzadt. Emellett rossz a vágás az orrnál, ugyanis egy részét “befogja” (nem tudom ezt írásban kifejezni), ezáltal levegőt venni sem lehet rendesen. 5 perc után megköszöntem a lehetőséget, Virtual Boy-t soha többé!

Kvízverseny volt, az egyiket bagszi szervezte, Nintendo Switch kérdéssor volt, a másikat, a retrósat FutuRetro. A Switch-es könnyű volt, abban azért végeztem a középmezőnyben (ha jól emlékszem 6. voltam), mert az első két kérdésről lemaradtam, a retrósnál viszont ott voltam végig. Na ez nagyon érdekes volt, mert rendkívül nehéz volt. Voltak benne kérdések és olyan válaszlehetőségek, hogy el nem tudok képzelni, honnan jött. O_O Ennek ellenére 3. helyen végeztem. Ezzel nyertem az első 2 helyezettel együtt a Vault51 5.000 forintos ételfogyasztási utalványt. Hirtelen, milyen éhes lettem. Nagyon megörültem a lehetőségnek.

Kajából van kínálat, az egyik sajátságosság, hogy csak 16 órától lehet rendelni. Ezért alapvetően nincs megtiltva, ha kintről hozunk be ennivalót. Viszont 16 órától hirtelen olyan sor lett a pultnál, hogy erősen lehetett érzékelni, hogy az ott dolgozók nehezen bírták a hirtelen jött forgalmat. Mintha el is vesztették volna a türelmüket. Mindenesetre egy páran beálltunk mi is. 16.30 körül kerültem sorra a rendelésemmel, a kaját kb. 17.45-re hozták ki… Ez a része csalódás volt, ráadásul, a kóla, amit kértem mintha higított lett volna. Amúgy a kaja rendben volt. Grognak Burger nevet adták neki. Csípős volt, volt benne jalapeno paprika, meg menünek okán sültkrumpli is volt mellé. Ez rendben volt. De amilyen soká hozták ki, lehet, hogy maradnék annál, magamnak viszek ennivalót. Meg hogy láthatóan nehezen viselték a hirtelen jött forgalmat. Igazából nem tudom, hogy miért van, hogy 16 órától lehet csak ételt rendelni, de ha ez nem lenne, akkor gondolom, nem tódulna oda hatalmas tömeg.

Új játékok közül Mario Kart 8 Deluxe volt játszható, Super Smash Bros. for Wii U és Super Smash Bros. Ultimate. Illetve Sparrow-val és vietnami barátjával, Norbival játszottunk Mario Kart 7-et. Jó nap volt, érdemes volt eljönni. Főleg, mert többen is eljöttek a régi, veterán csapatból, és sok régi közös emléket felidéztünk. Meg beszéltük, hogy kivel mi lett. Kíváncsi leszek, lesz-e még ilyen. Képeket készítettem, azok itt tekinthetők meg.

Classic Mini konzolok otthon


Némi szünet után kezdek visszatérni a videojátékokhoz. Annyira belelkesültem az utóbbi időkben attól, hogy mehetek Vietnamba tanulni, tanulom a nyelvet, sőt, az utóbbi időkben jelentkeztem japán nyelvvizsgára, készülök arra is. Ráadásul animék terén a Haikyuu!! valósággal új fejezetet indított el nálam az animézés terén. Nagyon rég nem lelkesedtem ennyire bármi iránt, mint a Haikyuu!! iránt. Ezzel az animével is komoly terveim vannak.

IMG_20190407_110905Hazavittem Békéscsabára a Nintendo Classic Mini és a Super Nintendo Classic Mini konzoljaimat. Ennek több oka is van. Egyrészt mert a retro szobát sajnos meg kellett szüntessem az albérletben, mert beköltöztek oda, ezáltal ki kellett onnan pakolnom. Így kisebb is lett a helyem, másrészt meg mert egyre inkább úgy néz ki, hogy kijutok Vietnamba, mert az első rostán átmentem. Itt Budapesten rendben találták a jelentkezésemet, és jelöltek az ösztöndíjas utazásra. Még pár dokumentumra szükség van, aztán azokkal együtt elmegy Vietnamba. Ha az ottani egyetemen is rendben találnak, akkor csomagolhatok. Szóval, hogy itthon több helyem legyen, elkezdtem hazavinni, Békéscsabára a cuccaimat. A másik meg, ha tényleg az lesz, hogy utazni fogok, akkor úgyis az lesz, hogy felmondom ezt az albérletet, és akkor hazakerül minden, és akkor minél kevesebbet kelljen vinni.

IMG_20190407_110849Most többek között a NES Classic Mini és a SNES Classic Mini konzoljaimat hoztam haza. Be is üzemeltem őket. Egyébként is több helyük van az otthoni TV-n, mert több HDMI kábel van ott, másfelől meg itt régóta csak a szekrényben volt, mert annyi minden van a TV körül, hogy már nem tudtam rendesen hozzácsatlakoztatni. Így is 3 HDMI kábel között változatok úgy, hogy csak egynek van helye. Úgy néz ki, rendben működik. Épp csak kipróbáltam mind a kettőt. A Super Mario Bros.-t és a Super Mario Kart-ot. Most is király mind a kettő.

 

Retro videojáték kiállítás


Bagszi hívta fel a figyelmemet, hogy lesz retro játék kiállítás a Csokonai Művelődési Központban, ahol rengeteg sok régi konzolt és játékot meg lehet tekinteni és kipróbálni. Annak kapcsán merült fel a dolog, hogy biztosan meglesz már neki a megjelenés napjára a Mario Kart 8 Deluxe, és hogy kipróbálnám nála, ha lenne lehetőség. Mondta, hogy igen, és bár nála nem lehet, de ha szeretném, akkor kipróbálhatom ezen az eseményen, ugyanis lesz egy Switch is. Na akkor elmegyek. Már csak azért is, hogy új élményeket, inspirációkat szerezzek videojátékok tekintetében.

Bár érdekes, hogy ez volt a 9. kiállítás, de én most vagyok először, valahogy eleddig ez kimaradt az életemből. Úgyhogy már csak emiatt is el akartam menni, hogy be tudjam pótolni. A 7.19-es vonattal mentem fel Pestre, szerencsére minden rendben volt. az út alatt az angol érettségire készültem, el se hiszem, hogy már egy hét sincs hátra a majdhogynem sorsfordító napig. Izgulok, és nagyon várom. Leszállás után a kettes metróval kellett menni a Deák Ferenc térig, majd onnan az 1-es metróval a Mexikói úti végállomásig, innen pedig a 25-ös busz vitt el a célállomáshoz. 1.000 forint volt a jegy, és meg kell hagyni, tényleg megérte, mert itt aztán minden volt. A Pongos géptől kezdve a Spectrumos, Commodore-os, Amigás gépen át a Nintendós, PlayStation-ös, Segás sikereken át, a mai VR technológiát is ki lehetett próbálni. Sőt, a színpadra felkerült két Nintendo Switch, a NES Classic Mini. És rengeteg ki volt próbálható közülük. Nagyon sajnálom, hogy nem vittem a fényképezőgépet, pedig lenne mit mutatni. Először a Switch-hez mentem fel, hiszen ott volt bagszi. Oly sok szeretettel üdvözöltem, két héttel ezelőtti nagy segítségét megköszönve, meg hát keveset találkozunk. Meg adódott lehetőség, kipróbálhattam a Mario Kart 8 Deluxe-et. Nekem kifejezetten tetszett, főleg, mert nem szedtem le a DLC-ket a Wii U-s játékban, így nekem több újdonságot tartalmazott. Amúgy a játék fizikájában nem éreztem különbséget, ugyanúgy lehetett irányítani, viszont a Switch többféle játéklehetősége (TV-s, hordozható…) miatt többen is csatlakozhatnak a játékba, mindenképp jó dolog. Most már meg vagyok győzve arról, hogy jó dolog a Switch, és hogy érdemes venni. Csak egy kicsit lejjebb szállított áron. A játékot is élveztem, annak ellenére, hogy tényleg alig van különbség a Wii U-s és a Switch-es változat között.

Miután kiéltem magam, lementem, szétnézni. A nagyterem két oldalán sok gép és játék volt kiállítva, mintha tényleg múzeum lenne, ugyanis el voltam zárva. Nosztalgikus volt látni a Commodore +4-es számítógépet, az volt életemben az első gép, amin játszottam. Még szüleim vették Bécsben (amikortól lehetett járni az osztrák fővárosba vásárolni) a bátyámnak, talán még születésem előtt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megkeresem itthon, de az már tényleg sehol nincs meg, reménytelen lenne a keresésére indulni. De rengeteg egyéb számítógép és konzol volt, amit itt láttam először. A kipróbálható gépek közül először a PlayStation 2-höz mentem oda, itt egy Tekken volt játszható. Nem tudom, hogy valami rosszul volt beállítva, vagy én nem tudtam játszani, de nagyon lassú volt a karakterem mozgása, ennek ellenére mindig legyőztem a gépi ellenfelet. Szerintem nem ilyen a normális játék, de nem tudtam, hogy lehetett-e állítani rajta valamit, ezért inkább otthagytam. Odamentem a Nintendo 64-hez Mario Kart 64-ezni egyet. Hiába van meg, soha nem tudom megunni. Mellesleg feltűnt némi logika a gépek elhelyezésében. Mintha generációnként lettek volna elhelyezve, mert egy asztalon voltak a nagyon régi gépek, ugyanígy egy asztalon voltak a NESSega Master System, és a SNESSega MegaDrive gépek, és a többi.

12.30-kor volt a kamarateremben egy vetítés, Vakondok 4: Végigjátszás című kb. 2 órás dokumentumfilm. A magyar videojátékkészítés történelme, sok érdekességgel. De tényleg rengeteg… Nagyon tetszett a film, élmény volt hallgatni az élménybeszámolókat, de annyira töményen jöttek az érdekes és meghökkentő információk, történetek, tények, hogy fél óra múlva leállítottam volna, mert úgy éreztem, hogy ezt fel kell dolgoznom. Ki is esett néhány perc, és ahogy elnézem, nem én vagyok az egyedüli, aki így járt, ugyanis a film közben folyamatosan redukálódott a nézők száma. 10-en kezdtük el nézni, és maradtunk 4-en a végére. De aztán megerőltettem magam, és úgy döntöttem, hogy végignézem, nem foglalkozok az információk “megdöbbentő-mivoltával”. De tényleg rengeteg volt. És tényleg megdöbbentő volt hallgatni a ’80-as években hogy készültek minálunk a videojátékok, miben voltunk mi mások, mint a nagy nyugati fejlesztőcégek, és hogy mivel magyarázták, hogy a magyar játékok ennyire jól sikerültek. A legérdekesebb az volt, amikor Japánban próbálkoztak, és az volt az első kérdésük, hogy Nintendo van? Hát nem lehetett arra fejleszteni, az ismert tény számomra, hogy a Nintendo azzal akarta kivédeni, hogy sok igénytelen játék készüljön a gépére (ezáltal a videojáték-válság áldozata legyen), hogy lezárta a rendszerét, forráskódját (vagy hogy mondják… programozók biztos tudják), ezáltal csak azoknak a cégeknek lehetett fejleszteni játékokat NES-re, akikkel külön szerződést kötöttek. A Nintendo mindig is japán cég volt. De a játékfejlesztésről is nagyon sok érdekességet meséltek. Milyen az, amikor hetekig nem érintkeztek a külvilággal, a dolgozószobájukban aludtak, mondták, hogy konkrétan abból állt egy napjuk, hogy programoztak és aludtak. Ez az egyik olyan dolog, amiről egyébként tudok, hogy nagyjából ilyen egy kemény programozás, és amiatt (is) félek komolyan informatikát tanulni, mert a munka velejárói olykor nagyon durvák.

Miután vége lett a filmnek, visszamentem a Switch-hez játszottam még egy darabig a Mario Kart 8 Deluxe-szel. Aztán lementem, mert láttam, hogy a Nintendo 64-ben Duke Nukem 64 van, és eszembe jutott, hogy ezt játszottam annak idején PC-n, és megnézem, milyen N64-en. Szokatlan az irányítás, hogy a C-gombokkal megyünk előre, de csak az analóg karral lehet fordulni, ugyanakkor a pálya ébresztett némi nosztalgikus érzést. Pályáztam erre a játékra, szeretném beszerezni. Sokáig nem volt lehetőségem játszani vele, mert odajött egy 5 év körüli kisfiú, és úgy voltam vele, hogy ne (általam) lásson lövöldözős játékot, ezért váltottam Mario Kart 64-re. Felajánlottam neki, hogy ha akar, játszhat velem. Beszállt, elmagyaráztam neki az irányítást, de hogy milyen durva lett a játék, az most sem hiszem el. Már az eleje sem indult jól, mert mivel először játszott, ezért a hátsó helyen egyikén végzett. Aztán a harmadik pályán, a Koopa Troopa Beach-en történt az, hogy beszorult egy sarokba. De úgy, hogy nem tudott kijönni. Mivel egyébként is nehezen viselte, hogy a mezőny végén van, nagyon begőzölt. Na innentől tudtam, hogy baj van, csak ezt azzal voltam kényszerült “tetézni”, hogy nem értek a gyerekekhez, ezért nem tudtam, hogy nyugtassam meg. De a végére olyan sírógörcsöt kapott, hogy elkezdett össze-vissza szaladgálni a teremben segítségért kiáltva. Szerencsére az anyja azonnal megtalálta, és megvigasztalta, de rettenetesen meg voltam rémülve, hogy valaki csináljon vele valamit, sajnos nem tudtam kezelni a helyzetet. Aztán már végigvittem neki a pályát, visszaadtam neki a controllert, az utolsó pályát végigvitte, ott már nem volt semmi baja. Azt gondolom, hogy azt hitte, hogy tényleg beszorult, ezért esett pánikba, hogy valaki szabadítsa ki. Ha így van, akkor itt az élő bizonyíték, hogy egy kisgyerek tényleg nem tud különbséget tenni a fantáziavilág és a valóság között. Nagyon megijesztett, akármennyire is megnyugodott, már nevetett a végén, alázattal megköszöntem a játékot…

Visszamentem a színpadra nézni, hogy mi zajlik Nintendo Switch fronton, a Mario Kart 8 Deluxe mindig is foglalt volt, de ezt öröm volt nézni. Kipróbáltam még a kamu Famicomon a Super Mario Bros.-t, eléggé lassú volt… Meg GameCube-on a Donkey Kongát, de az sehogy nem akart jól működni nekem. Nem volt baj a beállítással, de nem értettem az irányítást. Meg vetítették még egyszer a vakondok 4-et, egyszer-egyszer belestem a kamaraterembe, hogy megnézzem, hányan nézik, de csak hárman voltak… Aztán a tombolahúzás után mentem haza. A 19.10-es vonat az utolsó, mely Békéscsabára megy (a késő esti 22.50-eset leszámítva), azt el akartam érni. A hazaút is rendben ment, két könyvet kezdtem el olvasni az utóbbi időkben, ezeket folytattam: Tari Annamária: Ki a fontos? Én vagy én? valamint elkezdtem olvasni az Assassin’s Creed könyvet. Erre már régen felfigyeltem, és szemezek vele egy jó ideje. Úgy voltam vele, hogy amíg csak Nintendo konzolom van, addig más formákban van lehetőségem megismerkedni azokkal a játékokkal, melyek nem jelentek meg Nintendóra, de érdekelnek. Ilyen Assassin’s Creed is, melynek úgy tudom, hogy a Reneszánsz az első kötete. Legalábbis ezzel kezdtem el. A kis affért leszámítva nagyon jó volt a kiállítás, örültem neki, hogy sok régi gépet láthattam, és volt lehetőségem kipróbálni néhányat közülük.

Super Mario Bros. filmzene CD


001Valaki emlékszik még az 1993-as “szép emlékű” Super Mario Bros. filmre? Igen, az lesz az, ahol Mario fia Luigi, Bowser valami ember alakot öltött, és az egész sztori olyan kusza. Legalábbis bennem semmi nem maradt meg. ^^’ Ennek találtam meg a filmzene CD-jét Békéscsabán az Antikváriumban, és úgy döntöttem, hogy megveszem magamnak, mint Mariós relikvia. De szigorúan “unofficial”, de amúgy nincs mit szégyenkezni rajta. Egyszer végighallgattam, és egész jó zenék vannak rajta. Bár annak ellenére, hogy egy-két dal kifejezetten emlékezetes, ami megtetszett, igazából ezt a lemezt tényleg csak úgy hallgatnám, mint “háttérzaj” valami tevékenység alatt, mert így első végighallgatás után azt gondolom, hogy jó, hallgatható zenék vannak rajta, de a többségről nem tudok mit mondani. Amúgy meglepődtem a 3. és a 10. dalon (12 dal van a CD-n), azok szoktak szólni a rádióban. Ezek szerint vannak innen is ismert dalok? Mellesleg már csak azért is venném elő többször ezt a CD-t, mert ha meg kell határozni a zenei ízlésemet, akkor a “soft-rock” stílust mondanám. Tehát, szeretem ha élő hangszer szól, dallamos hangzással, énekkel, de a keménykedést csak ritkán szeretem. Ezen a lemezen ilyen lágyabb rock dalok hallhatók, úgyhogy elképzelhető, hogy néhány végighallgatás után kifejezetten tetszeni fog. És akkor lesz egy jó pontja a Mariós filmnek, ha már maga az alkotás annyira rossz lett. Mondjuk megvan a DVD, gondolkodtam is rajta, hogy megnézem még egyszer. Ha időt tudok rá szakítani, megteszem, és kíváncsi leszek, hogy mostani fejjel mit fogok gondolni róla. Ki tudja, hátha én leszek az egyedül Nintendós, aki végül megszereti a filmet.

Megmutatnám azt a két dalt, amit régen sokat hallottam a rádiókban.

Az első a harmadik dal a CD-n, The Goombas feat. George Clinton: Walk the Dinosaur

Beszédes mind az előadó neve, mind a dal címe Nintendós szemszögből, amúgy kifejezetten vicces dal, emlékszem, mindig mosolyt csalt az arcomra, amikor megszólalt. Viszont a videoklip eléggé ízléstelen.

A másik a 10. dal a CD-n, a US3 Cantaloop dala.

Annyira nem vagyok oda ezért a stílusért, nem is lelkesedtem, amikor megszólalt ez a dal, bár tény, hogy van egy hangulata, ami miatt mégsem kapcsoltam ki a rádiót, ha ez megszólalt.

Super Mario Bros. naptár


100E0670Kicsit nehezen, de megérkezett a Super Mario Bros. naptáram. Van már 2016-os falinaptáram, Garfield-es, ezt még az előző, október 3-i Pokémon találkozón vettem meg. Később szétnéztem a hivatalos Nintendo webshop-ban, és kétféle Mariós naptár volt jövőre. Egy Mario Kart 8-as és egy retro Super Mario Bros.-os. A Mario Kart 8-asat annyira nem sajnáltam, de amikor megláttam a retrósat, teljesen el voltam bűvölve. Ilyen jó naptárat még soha nem láttam. A betűtípus tetszik, és az, hogy nemcsak a felső részen van kép, hanem alul is van ábra (artwork).

100E0673100E0676

Nagyon kerestem a lehetőséget, hogyan vehetném meg. A hivatalos ára £10.99. Be lehet rendelni hivatalos viszonteladóktól is, de olyan helyeken is szétnéztem, ahol esetleg olcsóbban is be lehet szerezni. eBay-en hasonló árakon lehet beszerezni, az Amazonon lehet olcsón beszerezni nemrég megjelent dolgokat is, és itt sikerrel jártam. Itt £3.80 volt, és postával együtt is olcsóbb volt, mint az eredeti ára. Így sikerült megszerezni. Így két naptáram van jövőre, és mind a kettő a helyére került.

100E0671100E0679100E0681

ShoujoCon


Szóval a tegnapi ShoujoCon. Jó volt, de megmondom őszintén unatkoztam a második felében. Sajnálom, hogy nem sikerült. 😦

Pár napja megbeszéltem bagszival, hogy nála alhatok pénteken éjszaka, így ahogy hazajöttem a munkából, összeszedtem mindent, ami kell, és siettem a vonathoz. 17.15-kor indult, utazás alatt a szokásosakat csináltam: olvastam, játszottam. Meg most nálam volt a laptop, ami igazából szerencse volt, mert rettenetesen bosszantó volt, hogy ketten előttem tárgyalják ki a magánéleti problémáikat, úgyhogy Garfield és barátai nézésével fejhallgatóval tereltem el a figyelmemet. Sikeres hadművelet, a 3. évad 13, 14. része pedig olyan vicces volt, mint a többi. Ettől függetlenül minden rendben volt. A Keletinél visszafordultam a Sülysáp felé menő vonaton, és Kőbánya Felsőnél szálltam le, a 37-es villamos megállónál vártam bagszit. Hazasétálva kitárgyaltuk a holnapi nap lehetőségeit kulisszatitkokkal, majd pizzaevés után még játszottunk egy kicsit Mario Kart 7-tel. Ki akartam itt is próbálni, hogy milyen tárgyak nélkül játszani. Ha őszinte akarok lenni, nem is vettem észre, hogy nincsenek tárgyak a játékban, úgy játszottam, ahogy eddig is, de az első menetnek nem volt folytatása, mert bagszinak egyáltalán nem tetszett így a játék. Meg ő már aludni akart, nekem egy jó darabig nem jött álom a szememre, folytattam a könyv olvasását, aminek már majdnem a végén járok. Ahogy írtam korábban, az utóbbi években nagyon rákaptam a pszichológiai, önismereti könyvekre, most épp Soma mamagésa első Ébresztő! könyvét olvasom. Aztán éjfél után csak én is elaludtam.

Valami fél 6 körül ébresztett fel bagszi, hogy ideje készülődni. 6.20-ra kész lettünk, hát akkor menjünk. Eredetileg a 9-es busszal terveztünk menni, de mivel nem volt jegyem, át kellett menni a 3-as, 28-as villamos megállójához, mert csak ott volt jegyautomata. Szomorú, hogy Kőbánya alsó vasútállomás környéke Kőbánya városközpont, és nincs ott jegyautomata. Végülis a 28-as villamos is elvitt a 24-es villamoshoz, melynek köszönhetően a tett helyszínén kötöttünk ki. A Balázs Béla utcán kellett leszállni, ott volt a Ferencvárosi Művelődési Központ. 7-re odaértünk, de mivel nem ettünk, ezért elmentem a közeli Coop-ba, ott vásároltam be magamnak aznapra, meg bagszinak kérésére reggelit neki. Aztán vissza, beszálltam én is segíteni. Jó buli volt a konzoloknál ténykedni. Asztalok, székek, TV-k, konzolok elrendezése úgy nagyvonalakban. Közben többször felnéztem az emeletre a karaoke teremben, hogy lássam a karaokésokat, de semmi. 8 órakor, de még 8.30-kor is üres volt a terem. Akkor folytattam lent a segítést. Öten csináltuk: bagszi, Dash, ug, Truner és én. Egész jól elszórakoztattuk egymást, főleg amikor mi négyen, fiúk elhatároztuk, hogy beállunk egy Mario Kart: Double Dash!! bulira, de bagszi a maga stílusában ránk szólt, hogy ne most jusson eszünkbe játszani, amikor még bőven van tennivaló. De azt nem hagytam ki, hogy ug-vel kipróbáljam a Just Dance-et. Legalább most már úgy utálom, hogy tudom, hogy mi a bajom vele. Egy jó dolog van benne. Táncolhatok olyan számra is, amit szeretek. Ha jól emlékszem a Ray Parker Jr. az előadója a Ghostbusters dalnak (és valóban!), arra táncoltunk. Az a zene felhangzott az 1997-es Játék határok nélkül 1. elődöntőjében. A holland játékban szólalt meg, ahol is szellem léggömböket kellett jobb belátásra téríteni. Ez az oka, amiért szeretem ezt a számot, és mint tudjuk, nálam alapszabály, hogy ami az 1997-es Játék határok nélkül sorozatában volt, az rossz nem lehet. És hogy milyen a Just Dance-ben táncolni? Iszonyúan debil, olyan, mintha Alíz Csodaországában DDR-eznénk. Jó buli volt hülyének lenni, de köszöntem szépen a lehetőséget. Különben lazán Mario Kartozhattunk is, mert attól függetlenül, hogy néhány TV és konzol nem akarta rögtön az igazságot, nagyon gördülékenyen ment minden. Minden adott volt, és ahogy hallottam, hogy sehol nem volt csúszás, minden nagyon jól ment. Főleg azon szórakoztunk, hogy a PS3 controllere nem akart csatlakozni, tehát ezért nincs PlayStation gépem. Amúgy a Wii U és a PS3 képe borzasztóan nézett ki régi monitorokon. Volt Commodore 64 is, annak a fájllistáját nem tudtuk betölteni, meg egy kamu kínai gépezet, mely szintén nem akart működni. Áldásunk rá, ellesz a sarokban. Tehát egy Nintendo 64, egy Super Nintendo, egy GameCube, egy Commodore 64, egy Sega MegaDrive 2, Wii U egy PlayStation 3 sőt egy PC-t is beizzított bagszi, melyen valamelyik árkád Sailor Moon játék ment. Aztán csak megtaláltam a karaokésokat, illetve Narumi és Lucy néztek be a konzolszobába. Jó volt sok idő után újra látni őket. Aztán csak kész lettünk mindennel, de nem jöttek az emberek. Kiderült, hogy egyáltalán az épületbe nem nagyon jöttek be, eléggé kevesen voltak. Egy ideig elvoltam, fel is mentem a karaokéra énekelni. Először, a JAM Project: The advent of Genesis. Ez jó volt, valósággal remegtem attól, hogy ki tudtam énekelni a legmagasabb hangot is, ami eddig nem ment. Nagyon jó érzés volt. Aztán annyira csak nem volt lelkesedésem azügyben, hogy tovább énekeljek, ennek ellenére kiálltam még kétszer. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom a JAM Project-től a Cosmic Dance-et, talán annak is megy a legmagasabb hangja? Hát, annyit azért nem javult az énekhangom egyik pillanatról a másikra. Meg az az igazság, hogy lelkesedésem sem volt a végére már. A harmadik próbálkozás pedig Okui Masami: It’s DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dala volt, ami úgy elment. De aztán be is rekedtem. Mondjuk nem feltétlen mert annyira megerőltettem magam, hanem ez egyfajta belső tiltakozás lehetett most az éneklés ellen. Nem is volt most annyira jó a színpadon lenni, nem tudtam feloldódni. Majd ősszel.

A nap második fele már nagyon vánszorgósan ment. Nem nagyon jöttek a konzolterembe, ugyanazokkal a játékokkal egész nap játszani, az azért nekem sem buli már. A nagyobb dobás az volt, amikor kitaláltam magamnak, hogy előveszem a Super Mario All-Stars játékot, és végigviszem rajta a Super Mario Bros.-t immáron sokadjára +1-szer. Először az volt, hogy megpróbáljam, hogy az első pályán vajon el tudom-e érni a 40.000 pontot. De meghaltam, úgyhogy ez ugrott. Aztán volt az, hogy végigviszem, végül az, hogy elérem az 1.000.000 pontot. Egyik se jött össze, mert az 5-4 pályánál már ezt sem élveztem. Meg bagszi hívott, hogy játszunk PC-n Sailor Moon-t. Jól van. De sajnos ez a játék sem volt érdekes. Túl egyszerű, én itt mindenkit legyőznék. De aztán megráztam magam, hogy 18 óráig, indulásig azért jól érezzem magam, ezzel a szemléletváltással a végére egészen jól ment. Ja és még valami: Szerencse, hogy nem voltam ott zenekvízen az elején. Beültem nagyjából a felétől, és a PC-ről, amit a csaj használt lazán ki tudtam olvasni a megoldásokat. Ha játszottam volna, nagyon nagy lett volna a kísértés, hogy nézzem a megoldást. Egy tanács: Írjátok át a fájlnevet, vagy úgy tartsátok a PC-t, hogy ne lehessen olvasni róla.

Még egy pár karaoke előadásra beültem, de 18.15-kor azért csak elindultam, hogy biztonságban elérjem a 19.10-es vonatot. A Keletiben van egy Gyros-os stand, ahol 500 forint egy pitás Gyros, vettem magamnak egyet. Kérdezi, lehet csípős: mondom persze, az nem baj, ha van egy kis ereje. Kérésemre becsomagolta, és a vonaton belekóstoltam. Mit hívnak csípősnek? Úgy könnyezett a szemem, mintha sírógörcsöm lett volna, az orromat egy 10-es papírzsebkendővel sem tudtam rendbetenni, az egész arcom úgy égett, mintha konkrétan tűz érte volna. Kegyetlen volt, én nem tudom, hogy mit gondolnak. Legalább 45 perc volt, mire hellyel-közzel rendbejöttem, de a szememet egész vonatúton nem bánthattam, mert akkor fél órán keresztül megint vak voltam. Most már nevetve gondolok vissza rá, meg jó móka volt, de akkor rettenetesen szenvedtem. Zsebkendővel igyekeztem kicsipkedni azokat, a zöldségeket, húsokat, melyeket érte az az extra erős chili paprika. Mivel nem szeretek kaját kidobni, ezért magamba szenvedtem, de ez valami embertelen volt. Maradnék a nem erősnél, azért a móka fogalma nálam mást jelent. Miután helyrerázódtam, befejeztem a fent említett könyv olvasását, már nem volt sok hátra.

Az biztos, hogy az őszi MondoCon sokkal eseménydúsabb lesz, de attól tartok, hogy ha a MAT megint nem lesz meghívva, nem jönnek el a Nintendós arcok, és akkor meg már azért lesz problémás. De ezt majd még meglátjuk.

És persze csináltam jó néhány fényképet, azok ezen link alatt érhetők el.

 

Társasági nap


Sajnos amióta Békéscsabán élek, azóta ez nagy szó. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy remete életet élek, egyszerűen minden kapcsolatom megszakadt, mind baráti, mind osztálytársi viszonylatban. Bár van egy ismerősöm, akivel amikor nagyon néha beszélgetek, mondja, hogy majd meglátogat, azóta is jön. -_- Úgyhogy örültem, hogy jött LernenBoy, bár a vicc az, hogy pont azt nem csináltuk, ami miatt ténylegesen jött. Ugyanis az előző 3DS Hungary találkozón kitalálta a zenetotót. Egészen jó ötlet, de egy másik helyről inspirációt véve, úgy döntöttem, hogy a most vasárnapi találkozóra én is besegítek, és legyen zenekvíz. (Ugye nem haragszol Tuki? ^^’) Ugyanolyan egyszerűsített feladatlapot csináltam, mint a MAT-os con-ra.

Egy kicsit tennék is kitérőt errefelé, mert nem nagyon mertem kiírni a 3DS Hungary oldalára, mert féltem, hogy leszólnak, hogy túl késő, de ide mégis kiteszem, aztán végül oda is, hogy nehogy azért érje szó a ház elejét, hogy csak ide tettem ki, elég ha azért ér, mert 3 nappal a találkozó előtt teszem ki a lehetséges játékokat. XD A szokásos rapid kategória mellett még két hosszabb lesz: Nintendo 3DS, és Mario játékok, ezeket listázom először:

Nintendo 3DS

  • Super Mario 3D Land (2011)
  • The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D (2011)
  • Nintendogs + Cats (2011)
  • One Piece: Unlimited Cruise SP (2012)
  • Kid Icarus: Uprising (2012)
  • Heroes of Ruin (2012)
  • Angry Birds Trilogy (2012)
  • Epic Mickey 2: The Power of Illusion (2012)
  • Luigi’s Mansion 2 (2013)
  • Monster Hunter 3: Ultimate (2013)

(Mindig 3012-t akarok írni 2013 helyett -_-)

Mario játékok

  • Super Mario Bros. (1985)
  • Super Mario World (1992)
  • Mario & Yoshi (1992)
  • Mario’s Picross (1995)
  • Super Mario 64 (1996)
  • Mario Golf (1999)
  • Mario Party 2 (2000)
  • Mario Kart: Double Dash!! (2003)
  • Mario Party DS (2007)
  • Mario Tennis Open (2012)

A rapid kategóriában még fellelhető egyéb játékok:

  • Super Mario Land 2: 6 Golden Coins (1992)
  • Pikmin (2002)
  • Pilotwings 64 (1996)
  • Aladdin (1992)
  • Duck Tales (1990)
  • Zombi U (2012)
  • Castlevania II: Simon’s Quest (1987)
  • Pokémon Stadium 2 (2001)
  • Super Smash Bros. Brawl (2008)
  • Mario Kart DS (2005)
  • Dr. Kawashima’s Brain Training: How Old Is Your Brain? (2006)
  • Mario Bros. (1983)
  • Street Fighter II (1992)
  • The Legend of Zelda: Link’s Awakening DX (1999)
  • WarioWare Inc.: Minigame Mania (2003)
  • Shin Megami Tensei: Devil Survivor Overclocked (2013)

Aztán majd még eldöntöm, hogy nagyon kedves, vagy nagyon nemkedves leszek a többiekhez. :I Azt bizton elmondhatom, hogy én nem hallgatok az olyan véleményekre, hogy jaj, de nehéz volt, mert egy ismeretlen játék nagyon mélyen elrejtett zenéje szólal meg. Ha olyan kedvem lesz, mindenki táncolni, meg bulizni fog, ha olyan, akkor csak pislogni fog egymásra a társaság, hogy mi van. Az van, hogy most én csinálom a feladványt, és nagyon fog neki mindenki örülni. 😉

10 órára jött egyébként LernenBoy busza Szegedről, amikor hazaértünk, először még egyedül játszott, én még a gépen foglalatoskodtam egy kicsit. Gyakorlatilag végig csak játszottunk, egy kis Super Mario All-Stars, egy kis Mario Kart 64, egy kis Super Mario Kart, egy kis Super Smash Bros. Brawl, egy kis… volt még valami? Végülis tökmindegy. A Super Mario Kart rendesen felvitte az adrenalinszintemet, ugyanis megpróbáltuk 150cc Special Cup-on valamilyen serleget összegyűjteni, abban még semmilyen nincs a Virtual Console-os részben. Majdnem sikerült, a Rainbow Roadon úgy döntött a gép, hogy elveszi az összes életemet, és be kellett fejeznem. Ez a Mario Kart a mai napig nagyon nehéz, és csak úgy tudtam a bajnokság előző négy pályáján végigmenni, hogy villámot vagy / és csillagot kaptam, másképp én nem is tudom, hogy végig lehet-e menni, de szívesen meghallgatnék trükköket effelől. A Brawl meg szinte nosztalgia-élmény. Azt is mennyit nyomattuk, amikor új volt (a régi Nintendós társasággal), és mostanra meg szinte mindenki elfelejtette. Vajon ugyanez lesz a sorsa a 3DS-es és Wii U-s Smash Bros.-oknak is? Csúnya lenne.

A 17 órási busszal ment el, a visszaúton, amikor megérkeztem, akkor láttam, hogy mégiscsak megjött a csomag, amit a nővérem küldött születésnapomra. Vagyis annak értesítője, elmentem érte a postára. Tökre megörültem a Paper Mario: Sticker Star guide-nak. ^_^ Ezeknek a könyveknek számomra mindig nagy eszmei értékük van, pusztán mert Nintendo licensz kiadvány, tele artworkökkel, hasznos tippekkel tanácsokkal. Végignézegettem, listázva van az összes matrica, a benne rejlő képességük, és mindegyik pályáról több oldalas leírás van, és tanács, hogy melyik pályán melyik taktikát érdemes alkalmazni. Bogarat is ültetett a fülembe, hogy de menő lenne, ha meglenne ez a játék nekem. De előbb menő legyen munkát találni. :I

Az adatrögzítős melóra sem hívtak vissza. Mondjuk, amikor anyámnak elmeséltem, mi volt az interjún, kicsit kiakadt azon, hogy 15 embert hívtak oda, és csak 4-et hívnak vissza, akikre számítanak. Végiggondolva nem volt nehéz rájönni, hogy igaza van, hiszen egy adatrögzítés egyáltalán nem olyan jellegű munka, hogy több emberből kelljen a legjobbat kiválasztani, azt egy kis túlzással szinte bárki meg tudja csinálni. Nálam itt is inkább az volt a baj, hogy nincs fix pesti címem. Én nem gondoltam volna, hogy ez ekkora probléma lesz, mert nekem az volt az eddigi tapasztalatom, hogy albérletet elég könnyű úgy találni, hogy ha megvan a megfelelő hely, akkor oda döntő többségében azonnal be lehet költözni, és én erre támaszkodtam.

Az este folyamán megcsináltam a Generasia oldalán a Rey együttes lapját. Egy igencsak kevéssé ismert japán együttes, én is csak a GUNDAM TRIBUTE FROM LANTIS albumról ismertem meg őket, oda énekeltek fel egy dalt, egész jó hangja van a srácnak. Aztán láttam, hogy több olyan animének vagy tokusatsu sorozatnak az ending dalát énekelték, melynek openingjét a JAM Project adta elő, ezért elkezdtek komolyabban érdekelni. Nézegettem, köztudottan az eladási adatok is szoktak érdekelni, és döbbenten láttam, hogy az eddig megjelent 4 kislemezből csak egyetlen egy került fel az Oricon chartra, az is csak a 192. helyre. Furcsak egyébként, mert igényes zenét csinálnak, kifejezetten ritka az, hogy egy fiatal fiúbanda élő hangszereken játszik: Egy énekes, két gitáros (gondolom az egyik szóló, a másik ritmus), egy basszeros, és egy dobos. Egyébként egy stúdióalbumot jelentettek meg: H.A.B címmel (Hit and Break!), azt meghallgatva arra jutottam magamban, hogy szép dolog az élő zene, de annyira egy síkon mozognak a dalok, a 13 dalból 2 volt az, amit úgy ki tudtam emelni, hogy ezek talán jobbak a többinél. A többi 11 dal annyira egybefolyik, gyakorlatilag semmi különbséget nem tudok tenni közöttük.

Tegnap kitettem az új angela albumot, tök véletlen bukkantam rá. Ezért is szoktam napi szinten nézni a rejtett japán weboldalt, ahol a teljes anime kiadványok eladási adatait listázza valaki, mert innen is értesülök az új megjelenésekről, ami érdekelhet, és itt tudtam meg, hogy van új angela lemez. Megint olyat csináltak, hogy eldobom magam tőle. Annyira bírom az énekesnőnek a stílusát, ilyen egyedi hangszínt, és hangjátékot még sehol nem hallottam, és annyira élvezetessé teszi a dalokat. Most hallgattam meg komolyabban, három dalt tudok kiemelni, ami nagyon tetszik: Kyoukaisen Set me free, Always Suki Dayo, és az To be with U!. Ja, meg a KINGS, de hát az kislemezes dal, arról beszéltem korábban, hogy mennyire jó lett. Azt sajnálom, hogy a THE LIGHTS OF HEROES kislemezről nem másolták ki az új Shangri-La dalt, az komolyan mondom, jobban tetszik, mint az eredeti.

Egyébként JAM Project-et is hallgattam ma, nagyon régen nem hallottam már a Bakuchin Kanryou! Rescue Fire dalt, és most nagyon jó volt újra meghallgatni. És most egy kicsit bátrabb voltam, ugyanis ebben a dalban is vannak olyan hangmagasságok, amiket reménytelennek tartottam kiénekelni, de most tettem egy kósza próbát, és valamiért az az érzésem, hogy mégsem annyira reménytelen. Csak az a baj, hogy nincs meg az az erő a hangomban, ami a tagokban megvan, arra jó lenne rágyúrni, és akkor tök menőn tudnám énekelni akár a nehezebb dalaikat is. De ez ilyen kb. 5 év alatt elérhető vágyálom leírása pár mondatban. ^^’

Új általam készített Wikipedia szócikk


A videokazetta “felbukkanásának” (ez de szép szó ide) örömére megírtam a Mario 3 rajzfilmsorozatról a wikipedia szócikket: Super Mario Kalandjai. Meg kell adni a neki járó ismertséget. Meg szétnéztem néhány Nintendós szócikk között, azt hiszem, fel kéne karolni néhány Nintendós ismerőst, hogy kicsit módosítsuk, frissítsük, mert bár a Super Mario 64, és a Donkey Kong szócikk menő lett, de a Super Mario Bros. és a Yoshi szócikke finoman szólva is módosításra szorul. A Super Mario 64-es szócikknél kifejezetten zavarba estem, hogy egy pár szó erejéig engem idéztek a Mariós oldalról. ^^’ Még a JAM Project szócikknél megfordult a fejemben, hogy a Nintendósokat is hasonlóképpen kellene fejleszteni, de ez rengeteg sok idő, úgyhogy ehhez embereket kéne toboroznom.

Megint vinni kéne a laptopomat takaríttatni, mert ma megint kikapcsolta magát. Ilyet nálam olyan félévenként szokott csinálni, amikor már érezhetően túlmelegszik. Az volt az érdekessége, hogy most éneklés közben állt le a gépem. Már a Karafun is akadozott, ennek már intőjelnek kellett volna lennie, hogy itt baj lesz, de egyszer csak megáll. Mondom magamban, azért annyira rosszul csak nem éneklek már, hogy a gépem is úgy dönt, hogy inkább kikapcsolja magát, csak hallgassak már el végre. O_O

További Nintendós szerzemények


Szeretek tavasszal korán reggel kelni. Ilyen csodálatos napos időben szinte érezni, hogy nyújtózkodik egyet a Nap, és kész arra, hogy sugaraival kicsalogasson minket a természetbe! Igaz, nem voltam sehol, de még nincs vége a hosszú hétvégének.

Az utóbbi néhány napban szert tettem néhány Nintendo játékra, és kiegészítőre. Szerdán voltam a JoeyStation-ben, mert tavaszi nagytakarítás akciójukra hivatkozva jónéhány játék olcsóbb náluk, és volt 2 SNES játék, melyet 1500 forint helyett 1000 forintért adtak, és bár annyira nem ismerem ezeket a játékokat, de úgy voltam vele, hogy 2000 forintért a kettő együtt megért annyit, hogy egy próbát tegyek velük. Nem rosszak. A Pilotwings egy repülés-oktató játék, ahogy kivettem abból, amennyit játszottam. Egy megadott útvonalon kell repülővel menni, és értékeli a tudásunkat a gép. Azt eddig is tudtam, hogy nem mennék pilótának, de amilyen “gyönyörűen” a földre vetettem a gépemet, azt látni kellett volna. Bőven messze voltam a leszállópályától, de nem is értem, hogy lehet irányítani. Pedig az alapötlet tetszene. A másik “tananyag”, az ejtőernyőzés. Na ez az, amit szerintem soha életemben nem próbálnék ki, mert annyira halálfélelmem lenne, hogy biztosan elfelejteném kinyitni az ernyőt. Vagy akkor azon aggódnék, hogy mi van, ha nem nyílik ki az ernyő, vagy nem-e lenne baleset még akkor is, ha már kinyitottam? De így játékban okés. Egész jól ment, viszont azért kaptam itt nagy pontlevonást, mert hanyatt fekve voltam a levegőben, ugyanis a Control Pad-dal lehet “forgatni” karakterünket. Ennek fényében nincs sok értelme, de az oldalgombokkal tudjuk jobbra-balra irányítani karakterünket, mivel itt is megadott útvonalon kell menni. És 1000 mérföld alatti magasságban kell kinyitni az ejtőernyőt, és a megadott helyen földet érni. Ez nagyon jól ment, főleg másodjára.

A Starwing, pedig a Starfox sorozat első játéka. Csak azért jelent meg ezen a címen (a N64-es játék pedig Lylat Wars néven), mert más cég használta Európában a Starfox nevet, és csak a GC-s Starfox Adventures lehetett az első valódi nevén futó játék EU-ban. A játék nagyon érdekes, eddig nem sok résszel játszottam, ilyen küldetésszerű. Egy csoportot alkotunk, és az ellenséges erőkkel kell végezni. Ez az első olyan SNES játék, mely használta a Super FX chipet, mely térbeli 3D-s hatást ad. Egynek jó a játék, de nem az én stílusom. Néha-néha előveszem, hogy játszak vele.

Aki kíváncsi, hogy milyen akciója van a JoeyStation-nek, az nézzen szét a weboldalukon, és hivatkozzon az internetes akcióra, mert az üzletben sehol nincs kiírva az akció, és a játékokon is a normál ár látható. A weblap dizájnja olyan, amilyen, soha nem volt az erősségük az igényes weboldal. De engem sokkal jobban bosszant az, hogy FB-n is két profiljuk van, az egyik a JoeyStation, a másik az “I like videogames”, és kénytelen voltam letiltani a JoeyStation FB oldalát, mert naponta legalább 10× kiírták a cserelehetőségüket, és hogy minden árajánlat ezentúl az “I like videogames” oldalon érhetők és, és kérdésekre is ott válaszolnak. És ez egy idő után annyira idegesített, hogy elérkezettnek láttam az időt, hogy tegyek arról, hogy ne lássam többet. Nem kell frissíteni az oldalukat, és akkor mindig kint lesz, így mindenki látja, ilyen egyszerű.

A másik dupla szerzeményem a Donkey kong Country doboz, és a NES Classics Super Mario Bros. játék Game Boy Advance-re. Sajnos csak a kazetta, de egyelőre megteszi, amíg meg nem lesz kompletten. Vagy hasonlóképp teszem kompletté, mint a DKC játékot, először a kazettát vettem meg, majd egy kisebb pakkban megkaptam a leírását, és tegnap a dobozt. Még az ára is rajta van, 12.900 forint volt 1995. november 4-én. Még a dátum is rá volt nyomva. El is gondolkodtam azon, hogy még most is fanyalgunk a 13.000 forintos ármatrica láttán, milyen lehetett 1995-ben, amikor a mindenkori minimálbér 12.200 forint volt. O_O Megtaláltam a neten a listát, hogy alakult a minimálbér, itt meg lehet nézni. Na most, ha viszonyítjuk a mai árhoz, akkor ez kb. olyan, mintha kb. 90.000 forint lenne most egy játék. Kegyetlen drága volt, ezért is voltak népszerűk akkoriban a kölcsönzők. A Super Mario Bros. meg nagyon furcsán mutat GBA-n. Mivel a GBA kijelzője aránylag szélesebb, mint a TV-é (240×160, tehát 3:2), ezért szemmel láthatóan úgy oldották meg, hogy a szélességét meghagyták, de a vízszintes pixelekből mintha hiányozna néhány sor, Mario is érdekesen fest. Ettől függetlenül örülök a játéknak, és remélem, hogy be tudom szerezni a dobozát, és a leírását, de ha már nem, valószínűleg a német, vagy osztrák eBay segítségét kell kérnem.

A Donkey Kong Country így néz ki teljesben:

Kinek mennyit érne meg? Eszembe sincs eladni, de biztos van eszmei értéke. Különben van egy története ennek az egész mizériának, hogy került hozzám. Ismét név nélkül, a lényeg az, hogy még decemberben megvettem a vaterán. Épp akkor mentem ki Angliába, tehát nem tudtam azonnal megvenni. Nem is lett volna gond a januári átvétellel, csakhogy akkoriban anyagiak híján nem tudtam átvenni, de az eladó azt mondta, hogy kivárjuk, de addig is értékeljük egymást pozitívra, hogy le legyen zárva az aukció. Hát jó, rajtam nem múlik. Eljött a február, amikor ráírtam, hogy át tudom venni, de ő nem válaszolt egy pár napig, nekem meg időközben kellett másra a pénz, így megint elment egy lehetőség. Amikor válaszolt, akkor meg már én nem írtam neki vissza, mert egyrészt féltem, hogy mit szól, nem akartam hogy mérges legyen rám, másrészt meg nem tudtam, hogy mikor lesz lehetőségem ismét átvenni, nem tudtam, hogy fogok állni a közeljövőben. Körülbelül 2 hétig várt, amikor ismét ír, hogy miért nem válaszolok. Ekkor már válaszoltam neki, hogy bocsánat, történt, ami történt. Tudtam, hogy nem kerülhetem el a haragját, de én már januárban írtam neki, hogy inkább ne várjon meg, adja el másnak. De hogy már kifizette a jutalékot. És végig úgy kezelt engem, mintha inkorrekt lennék, aki nem érdemli meg, hogy emberszámba vegyék. Tegnap este 18 órakor átvettem, akkor is olyan pökhendi, és lekezelő volt velem, hogy azt hiszem, hogy utoljára vásároltam tőle, bár ezt így nem akarom kimondani, mert nagyon sok jó játéka van olcsón, és lehet, hogy később igényt tartanék az eladó mivoltjára. Nem magamat akarom menteni, de több negatív véleményt is hallottam róla, és tényleg akármennyire is nem volt szép a viselkedésem, azért rosszul esett a bánásmódja. Nyilván ő soha nem követ el hibát, mindenkivel talpig becsületes élete minden egyes pillanatában. Nagyon nem szeretem ezt a mentalitást. Amióta Éva beleharapott abba a bizonyos almába, azóta a negatív tulajdonságok eredendően bennünk vannak, a mi feladatunk harcolni ellene. Be kell, hogy ismerjem, hogy nekem sem megy mindig.