VII (kis) Nintendo találkozó


Végül mára lett megszervezve a negyedévente szokásos Nintendo találkozó, amit negyedévente rendezek meg. Jó buli volt, annak ellenére, hogy csak négyen voltunk, nagyon jól összejött. A hangulatról főleg én gondoskodtam, mert ha nagyon elengedem magam, akkor képes vagyok úgy viselkedni, mint aki rettenetesen be van rúgva, pedig egy korty alkoholt nem ittam. Sőt, nem is bírom az alkoholt, szóval, nem hiszem, hogy valaha is be leszek rúgva alkohol hatására.

Az Infinity eSport bárba beszéltük meg a találkozót. Kaptunk is helyet, de mivel csak 12 órakor nyit, ezért előtte, 10-kor az Árkád kajáldás részénél beszéltünk meg találkozót. A 3-as villamos megállójánál találkoztam Fantosszal. Először a Media Markt-ba mentünk fel, mert egeret akart venni magának a PC-hez. Közben nézelődtünk a Nintendo játékoknál meg a DVD-knél, Blu-rayeknél. Az egeret kifizettük, közben Krisse is megjött az Árkádba. Hárman lementünk a kajáldás részhez. Ott nézelődtünk telefonon, majd ettünk hárman egy nagy Burger King családi menüt. Majd ezután átmentünk a Sugárba, mert Krisse keresett magának anyagot a Cosplayéhez, és ott az egyik rövidáruboltban talált magának megfelelőt. A SPAR-ban vásároltunk, majd ezután mentünk a metróhoz. A Blaha Lujza térnél szálltunk le, majd villamossal mentünk az Infinity-hez. Épp akkor nyitott.

Valami kezdő srác lehetett ott, mert korábban nem láttam őt, és hááát… Maradjunk annyiban, hogy bőven van mit tanulnia a kiszolgálásról, és a pincéri munkáról. Nem látszott rajta, hogy a rendelkezésünkre áll. Szinte még az is nehezére esett, hogy kikeresse, hogy lefoglaltuk a helyet. És amikor bementünk, töksötét volt, nekünk kellett felkapcsolni a villanyt. Pedig legjobb tudomásom szerint azért megy be az dolgozó alkalmazott korábban, hogy nyitásra minden kész legyen. Pedig nyáron a kiszolgáló csaj mennyire rendes és készséges volt. Ezért nem is volt kérdés, hogy most is az Infinity-be megyünk. Ehhez képest mit kaptunk… Mindenesetre leültünk, Tutajkk már ott várt minket… a töksötétben. Krisse hozta a Switch-ét, csak mivel későn ébredt fel, ezért épp csak felkapta, a dokkolót meg a plusz controllereit otthon hagyta. És mivel Nintendo 3DS-t is csak én és Fantos hoztunk, ezért nem tudtunk semmivel sem tudtunk együtt négyen játszani. Elkértem Krisse Switchét, és Tutajkkal játszottunk a Super Mario Karttal. Eleinte ő nyert mindig, ami részint a furcsa irányításnak is köszönhető. Joy-connal furcsa Super Mario Kartot irányítani. Ráadásul az oldott hangulatom ekkor is jelen volt, ami fokozódott akkor, amikor Fantos bekapcsolt Discordon keresztül valami holland fiút. Bennem meg néha megvan az a gonoszság, hogy ha valaki telefonál, akkor szándékosan hangosan beszélek, hogy megnehezítsem a beszélgetést. Ilyet tényleg ritkán csinálok, de most annyira oldott hangulatom volt, hogy ez most kikívánkozott belőlem. Ők angolul beszélgetnek, én magyarul kiabálok… Voltam én ott minden… crazy, idiot, ráadásul a holland fiú teljesen kiakadt a nevetésemen. Mondta, ilyet még életében nem hallott. Remélem, hogy ő is hasonlóképpen jól érezte magát köztünk. Azért később kijött néhány jó Super Mario Kart eredmény. Utána kipróbáltam a Kirby’s Dream Course-t. Ez egy golfjáték Kirbyvel. Kirby a golflabda, és őt irányítjuk a pályán. A cél, hogy a pályán lévő ellenségeket kilőjük, és a végén begurítsuk Kirby-t a lyukba. Alapvetően nagyon jó játék, van logikája, de annyira nem kötött le.

Utánam Fantos próbálta ki a játékot Tutajkkal, én meg átültem Krisse mellé. Visszaadta a The Legend of Zelda: Phantom Hourglass-t, annak többjátékos módjával játszottunk. Ezt én annyira nem szeretem, mert eléggé ügyetlen vagyok benne. Linkkel kell Triforce darabkákat a saját területünkre gyűjteni. Az egyik játékos Linket irányítja, ő gyűjti a Triforce darabkákat, míg a másik játék három Phantomot irányít. Megrajzolja a Stylus-szal a Phantom útját, hogy elkapja Linket. De mivel előre rajzoljuk meg az útvonalat neki, ezért előre kell látnia, hogy merre megy Link. És mivel se elkapni nem tudom Linket se Linkkel kikerülni az őröket, ezért nem vagyok jó ebben a játékban. De kipróbáltuk a másik Nintendo DS-es Zelda többjátékos játékát, a The Legend of Zelda: Spirit Tracks-et, ez jobban ment. Itt mindkét játékot ugyanúgy Link, és itt is Triforce darabkákat kell gyűjteni. De itt nem kell elvinni sehová, csak gyűjteni őket, hanem mint a Mario játékokban az érméket. Amit összegyűjtöttünk, az a miénk. Itt a Phantomokat a gép irányítja. és ha elkap, nem halunk meg, csak elveszítünk néhány Triforce darabkát, de folytatjuk a játékot, amíg az idő le nem jár.

Csak ezután már nem volt erőm játszani. Annyira kimerített a nevetgélés, meg a marháskodás, hogy teljesen elfáradtam a végére. Ez nálam a részegség utáni másnapos állapot. Egy kicsit játszottunk még Krisse-vel a Mario Kart 8 Deluxe-szel, majd egyedül a Mario Kart Tour-ral. De aztán már csak lehajtottam a fejemet, amíg játszanak a többiek, ezután indultunk haza.

Nagyon jó nap volt, örülök annak, hogy négyen is jól tudunk szórakozni. A következő valamikor a két ünnep között lesz. A mai napi affért elnézem egy hibának. Télen is az Infinity-be szervezem, remélem az jobb lesz.

Hivatalosan is budapesti állampolgár vagyok


Ma végre visszamehettem az Okmányirodába (a főbérlő tegnapig vacakolt a papírral, amit neki kell kitölteni) a kitöltött papírokkal, és megkaptam az ideiglenes lakcímkártyát. Ez azért is jó, ha van, mert ha munkát vállalok, azért csak másképp fest a dolog, ha fel tudom mutatni, hogy Budapesten lakok. Persze állandó lakcímkártya lenne az igazi, de az majd csak akkor, ha saját lakásom lesz. (Hol vagyok még attól?) Még vásároltam egy keveset a Sparban, majd mentem haza egy kicsit enni, de utána szinte azonnal mentem vissza Kőbánya-Kispestre, mert itt beszéltünk meg találkozót a bagszival és a V-ADival. Először hozzánk jöttünk, megnézték a házat, meg csináltam nekünk egy kis ebédet bolognai spagetti néven. Aztán elmentünk bagsziékhoz, ahova izgalommal mentem, mert amikor múlt szerdán voltam nála, akkor ottmaradt egy pár DS játékom, és meg találtam meg most sem… És el nem tudom képzelni, mi történt. Illetve el tudom, szerintem lopás történt. És ha valóban, ez, akkor tudom, hogy ki(k) volt(ak). 10 DS játékom nincs meg:

  • The Legend of Zelda: Phantom Hourglass
  • The Legend of Zelda: Spirit Tracks
  • Super Mario 64 DS
  • Naruto Ninja Council 2
  • Tetris DS
  • Nintendogs: Dachshund & Friends
  • Yoshi: Touch & Go
  • Yoshi’s Island DS
  • WarioWare Touched!
  • Pokémon Link

És ez azért pénzben sem kicsi, majdnem 100 000 forint. Bár én igazából komolyan nem is pénz miatt fáj a szívem értük, mert pl. a Naruto is csak 5 font volt Angliában, de pont a Naruto. Akkor szerettem meg a sorozatot, és tökre örültem, hogy van Naruto játékom. Mondjuk ezeket pénzben marha nehéz lenne pótolni, de akkor is. Én egyáltalán nem vagyok az erőszak híve, én nem bántok senkit, és komolyan senkit nem verek meg, csak ha tényleg lopás történt, szolgáltassa vissza a játékokat. Vagy az árait… Bagszival nemrég beszéltem, megígérte, hogy jól szétnéz, mert nálam biztosan nincs. De itt is tényleg nem a pénz az, ami miatt hiányzik, és nem azért van (volt) nekem 23 DS játékom, mert hej, de gazdag vagyok. Ezek többségét én akciósan vettem. Például a Yoshi’s Island DS is 3000 forint volt a békéscsabai Media Marktban. És akkor sem azért vettem meg, mert jaj de jó, milyen olcsó, lesz eggyel több DS játék gyűjteményemben, hanem maga a játék miatt. Örültem, hogy ennyiért be tudtam szerezni, mert tudtam, hogy az SNES-es Super Mario World 2: Yoshi’s Island milyen jó játék volt, és tök jó, hogy olcsón meg tudtam venni a folytatását, ami nagyon jó volt. Tehát nekem a játék eszmei értéke hiányzik, és ezért nem fogok (és nem szeretnék rákényszerülni) eladni játékot, mert ha végig is vittem, ha ránézek, vagy később előveszem, eszembe jutnak a régi emlékek, hogy de jót játszottam vele. Ja, és a Tetris DS, amit Angliából kaptam tavaly. Na még nagy fájdalom lenne, ha nem kerülne elő. Mert arra is komolyan, teljesen rácsodálkoztam, hogy lehet egy egyszerű Tetris játék ennyire jó? Szóval ez a 100 000 forint is enyhe túlzás, de mondom, az eszmei érték… Na mindegy, nagyon remélem, hogy bagszi holnapra megtalálja, és elhozza a pokétalira (igen, holnap lesz a Pokémon találkozó a WestEndben), de erre nagyon kicsi esélyt látok, de azért bízok benne, mivel nincs más remény. Nálam biztos, hogy nincs. Addig szerencse, míg a japán CD-imet nem viszi el senki, mert komolyan eret vágnék magamon.

Na de térjünk vissza a témára. Bagsziékkal még egy kicsit beszéltük a témát, de hamar elkezdtek másról beszélni. Engem még egy kicsit őrölt az ideg, de próbáltam oldódni, hogy jól érezzük magunkat, mert most úgysem tudunk mit tenni. Tehát elmentünk két konzolboltba, először a Blahára a JoeyStationbe, bagszi ott vett magának Super Smash Bros. Brawlt Wiire, valamint Pokémon Mystery Dungeon Explorers of Darknesst DS-re. Utána átmentónk a Nyugatihoz, ott a MultiFormatban vettek V-ADival közösen ajándékba egy Wiimote-ot egy barátjuknak. Ezután átmentünk a Határ útra, az ottani InterSparban vásároltunk be magunknak kaját. Én is, remélhetőleg van annyim, hogy kihúzom vele kb. 1 hétig. Utána elmentünk Kőbánya-Kispestre és mentünk haza.

Különben nagyon érdekes, hogy amióta Pesten vagyok, azóta jóval kevesebbet eszek. Na nem mintha amíg Békéscsabán voltam, 20 emberre valót ettem volna, csak az átlag szükségletnél többet. És most amióta itt vagyok, azóta a negyedét sem. Egyszerűen nincs étvágyam, nem tudom miért nincs. Már arra is gondoltam, hogy ott valamiféle hiányérzet betöltésére szolgált az evés… Tehát lelki okok. De mindegy is, nagyon örülnék, ha éhség-érzet nélkül le tudnék fogyni kb. 20 kg-ot. És akkor elégedett lennék magammal. ^_^

UPDATE:
Most telefonált bagszi, hogy nála van mind a 10 játék. Nagyon megnyugodtam. ^^ De azt mondta, hogy nagyon kereste, már az ágy alá is benézett, azt mondta olyan dolgokat talált, amikről rég azt hitte, hogy elvesztek. ^^’ Jól van, örülök, hogy tisztázódott, és hála Istennek, nem történt lopás. De azért a bagsziban benne lehetett az a rossz érzés, hogy miféle embereket enged be házába? De hála Istennek minden rendben van.

Előtörő negatívumok


Hát, úgy döntöttem, hogy egy darabig félreteszem a Zelda Spirit Trackset. Bejutottam a Marine Temple-be, de ott, amiket láttam… Szerintem nagyon rosszul van kihasználva a Snake Whip. A lengés nem rossz, de a kardok ide-oda vonszolgatása, nekem nem tetszik. Itt véreztem el, szinte a végén. De ez nagyon nem jött be nekem. Meg a vége olyan bonyolult, hogy meg se tudtam jegyezni, hogy mit hova kell tenni. Szóval most egy darabig nem

Holnap lesz a SakuraCon. Hát nem reménykedek abban, hogy mindennél jobb lesz, de én nem megyek neki akkora pesszimizmussal, mint egy pár ismerősöm. Bár az tény, hogy a kedvezmények megnyirbálása, hogy nem lesz Nintendo verseny (mondjuk ezt nem is reméltem, hisz ez valahol mégiscsak Sonys rendezvény… illetve, hogy mennyire nem lesznek érdekesek a programok (nincs bennük újdonság, ez a jobb kifejezés), mind azt sugallják nekem, hogy örülhetek, hogy egyáltalán ott lehetek. Készült is erről az egész rendezvényről két rajz (egymástól független 2 külön “művésztől”), fent is van a DeviantArton, de úgy döntöttem, hogy inkább nem linkelem be, mert lehet, hogy annyira nem szalonképes, jóllehet egyetértek azok mondanivalójával. Most is inkább a karaokéra készülök. Bár nem kerültem be a versenybe, de azért tervezek dalokat énekelni, az alábbiakat:

  • Okui Masami: OVER THE END
  • RAY the Animation: Yuunagi
  • RAY the Animation: Mitsu
  • Tomoe Ohmi: Hi no Hana
  • Slayers: Saikou no GAMBLE
  • Slayers: KUJINENAIKARA!

Bár a Slayers Saikou no GAMBLE dalon még erősen gondolkodom, mert az valami iszonyat nehéz dal. Az azért már megkövetel egy szakmai énektudást. Nemcsak azért, mert nagy énekhangok vannak benne, hanem a ritmus… tipikus Slayers dal, olyan furcsa ritmusa van, nem számítasz rá, úgy begyorsul, hogy csak tudd követni. És a levegővel nagyon jól kell gazdálkodni. Mikor gyakoroltam, többször nem tudtam végigénekelni a refrént, mert nem maradt levegőm.

Tomoe Ohmi album borítója

Pedig hangilag kijönne, csak technikailag nagy nehéz. Többi Okui Masami dallal meg kell a hangulat. Tomoe Ohmi dalai ugyan kissé lányosak, de pont azért vállalnám, hogy megmutassam, hogy esetleg tudok lágyabban énekelni. Meg az ő dalai könnyűek, azokat nem kell annyira gyakorolni

Egyébként az utóbbi időkben nagyon sokat hallgattam őt. Miután közvetve ugyan, de sikerült megszerezni letöltés útján az albumát. Egy dal elég rossz minőségű, bár lehet, hogy kibekkelem, ha már tervezem beszerezni eredetiben. De nem most, majd kb. év végén. Egyébként ilyen a borítója.

Spirit Tracks mélypont


Úgy tűnik igaz, amit a Spirit Tracksre mondanak negatívumokat. Igazából a Twilight Princesstől kezdődött egyfajta átalakulás, hogy jöttek újfajta titkok, mely véleményem szerint nemigen tettek jót a sorozatnak, de úgy tűnik ez lesz az új tradíció. Az Island Sanctuary sem volt semmi olyan szempontból, hogy itt is voltak azok a szobrok, melyek néztek valamerre, de az itt most nem volt elég. Az ajtóra ugyanis a végtelen jelet kell rajzolni. Ugyanis elvileg ben van Carben, de nincs ott. Vissza kell menni a Papuchia Village-be. Ott szállítja az egyik madár körbe-körbe. Hogy hozzam onnan le? Beszélni kéne vele. Most is olyan helyen volt titok, amiről tényleg nem gondoltam, hogy ott van. A föld alatt… Erre van a Song of Discovery. De most tudom, hogy erre van, de most honnan tudjam, hogy pont ott van? Egy új dal: Song of Bird. Ha eljátszuk, összegyűlnek a madarak, és lejön Carben. El kell vinni őt az Island Sanctuary-be. De a hídon kalózok támadnak meg, akik elkapják Carbent. Nekünk kell megvédeni. Ez sem tetszett. Először ilyen kicsi Miniblinek támadnak, majd jön a nagy Big Blin. Karddal lehet sebezni, de a jóisten a megmondhatója, mennyit kell belésebezni, de még nem sikerült megölnöm. Mindig foglyul ejtette Carbent. Pár próbálkozás után meguntam, és kikapcsoltam a DS-t. Úgyhogy ez ma nem volt ilyen téren jó nap.

Út az óceán felé


Egyre több séma lelhető fel a régi Zeldákból. Világos, hogy merre van az út a vizes rész felé mennék, de le van törve a híd. Ugyanilyen volt az Wind Wakerben és az Oracina of Time-ban. Ha egy kicsit továbbmegyünk találkozunk egy nem olyan régi ismerőssel, Linebeckkel, aki elmondja, hogy van egy Bridge Worker a Snow Realm-ben, aki meg is csinálja nekünk a hidat, csak megkér minket, hogy vigyük el oda. De nem mindegy, hogy. Találkozunk majd bizonyos táblákkal, mint például lassítsunk, gyorsítsunk, fütyüljünk. Ez határozza meg az elégedettségét. Nem tudom, hogy mi történik, ha nagyon elégedetlen, gondolom akkor visszamegyünk a házához. Nálam ez nem történt meg. Időközben bemehetünk a Hyrule Castle-be, ugyanis kapunk 2 levelet. Az egyik Russell-től jött, aki megtanított minket kardozni. Visszahívott, hogy gyakoroljak nála egyet. Nem tetszett eleinte, hogy 20 rúpiát kér, pláne, hogy nem is sikerült sokat kardozni. Ugyanis most az megy, hogy hárman vannak ellenem, és bárki eltalálhat. Három “életünk” van, és az a lényeg, hogy mindegy, hogy kibe, de kardozzunk bele valamelyikbe. Elsőre nem sikerült sok. Vissza akartam menni, de megint kér 20 rúpiát. De ekkor már otthagytam. De megnéztem a YouTube-on, mert éreztem, hogy azért nem kicsi a jutalom. És tényleg nem. 60 találat után Heart Containert kapunk! Azért az szép. Még egyszer megpróbáltam, ekkor már jobban ment, de nem eléggé. Igazából erre két módszer lehet. Vagy kikerüljük azt, aki támad, vagy visszatámadunk rá. Mert csak egyvalaki támad mindig kis szünetekkel. Végülis kivitelezhető. Ha a Wind Wakerben is ment, itt miért ne? De majd később. Mentem is tovább A másik levelet Beedle küldte, akinek a Wind Wakerben is volt üzlete. Itt a magasban van, és fütyülni kell a vonattal, ha vásárolni akarunk tőle. Több mindent lehet tőle vásárolni, de kapunk tőle egy klubkártyát, ahol levásárolt 10 rúpiáért kapunk egy 1 pontot, melyeket gyűjtve kapunk ajándékokat

Szóval visszamegyünk Linebeckhez, örül a hídmunkás embernek, meg is csinálná nekünk a hidat, csakhogy nem olcsón dolgozik. A tarifája 5000 rúpia. Ezen mindenki meg van rökönyödve. Linebeck mondja nekünk, hogy a barlangban el van rejtve egy Regal Ring, melynek értéke 8000 rúpia. Tehát még túl is fizetnénk a hídmunkásunkat. Igazából nincs nehéz dolgunk, hisz Linebeck elárulja a nagy titkot. Az a lényege, hogy bent megtanuljuk a Song of Light dalt, melynek segítségével fényeket tudunk megidézni bizonyos tárgyakból. A barlang mélyén van két ilyen tárgy, és ennek kereszteződésénél kell 4 lépést előrelépni, majd 6 lépést balra, itt eljátszani a Song of Discovery-t, és előjön egy ládában a Regal Ring. Ha visszamegyünk, odaadjuk, és kész a híd, mehetünk az Ocean Realmbe.

Első utam az Papuchia Village-be vezetett. Itt még nem tudtam sok mindent kezdeni, kiderült, hogy először az Island Sanctuaryba kell menni. Itt még nem tudtam továbbmenni, így mentettem.

Egy apró bejelentenivaló: Ma 2 éves a blog! ^^

Blizzard Temple


Eddigi tapasztalataim szerint egyvalamiben megegyezik a Spirit Tracks, és a Minish Cap: Mindkét játék lineárisan nehezedik. Legalábbis én így látom, mert a 2. Temple már jóval nehezebb volt. Legalábbis több taktika kellett hozzá.

De menjünk vissza oda, ahol abbahagytuk. Beléptem a havas tájra, egyből megjelenik az Anouki Village. Leszállunk, hát tény, hogy hideg van itt. Hat ilyen érdekes lény lakik itt. Odamegyek a főnökhöz, azt mondja, hogy nem szeretnek egyedül élni, de ha segítek megtalálni a párjukat, akkor megnyitja a vágányt. Az a lényeg, mint ahogy írtam, hatan laknak, tehát három párt kell alkottatni velük. Beszélni kell velük, és mindenki mind egy jellemzőt a párjáról, ezalapján kell kisakkozni, hogy ki kivel van. A dolgunk egyáltalán nem nehéz, mert annyira egymásra jellemző dolgokat mondanak, hogy elsőre kitaláljuk. Amikor visszamegyünk az öreg bölcshöz, és párosítottunk, utána megnyitja nekünk a vágányt. Utána rálelünk a Snowfall Sanctuaryra. Látszólag egyszerű dolgunk van, megnyomjuk a kapcsolót, és átmegyünk a túlvégére. De hirtelen lecsapják. Mi történt? Hát nem véletlenül van 9 kőszobor. Azok látnak. És ha az egyik észrevesz minket, nem mehetünk át a kapun. Igazából nagyon egyszerű dolgunk van. Pláne, hogy mind a 9 kőszobor meg van jelölve a térképen. Én, azt csináltam, hogy nyíllal jelöltem, hogy melyik merre néz, ezáltal kreáltam egy útvonalat, hogy merre kell menni, hogy ne lásson meg egyik sem. Sikerült. Aztán jöhet az új dal megtanulása. Itt is kéri, hogy tartsuk a ritmust. Így nem volt valami könnyű. De megvan. Utána mehetünk a Temple-be. Vagyis mehetnénk, ugyanis a hatalmas hóvihar nem enged minket tovább, akárcsak a Lost Woodsnál, itt a bejárathoz dob minket vissza. Visszatérve az Anouki Village-hez, az öreg bölcs mondja, hogy kicsit odébb van egy falu, “Icy Spring” néven, melynek egyetlen egy lakója van, Ferrus a neve, és ő meg tudja mutatni melyik az az út, melyet ha követünk, bejutunk a Temple-be. De természetesen ő ott nincs. Ugyanis épp szenvedélyének, a vonatok fényképezésének hódol, de van a házában egy rajz, ezen meg van jelölve, hogy hol szokott fényképezni. Három hely van bejelölve. Hát természetes, hogy a harmadik helyen volt. -_-‘ Közben vigyázni kellett, nehogy nekiütközzek a kék vonatnak, mely arra száguld. Végül is meglett. Megmutatja nekünk az utat, nekünk meg irány a templom.

Blizzard Temple

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, az egész Blizzard Temple a három harang helyreállításáról szól. Az első haranggal nincs sok dolgunk, már az elején helyére tudjuk tenni. Utána másfele kell menni, hogy meg tudjuk közelíteni a második harangot. Itt utunkba esik a Mini-boss, mely nem más, mint a jeges denevérek. Ha megöltük őket, megkapjuk a második tárgyunkat, egy bumerángot (ha neked nem elég a Whirlwind…). Hasznos is, mert ezzel kreálunk jeget. A második harang helyreállításával volt némi bíbelődésem, de ment. Aztán ahhoz, hogy bejussunk a Temple 3. részére, meg kellett gongatni a két harangot a bumeránggal megadott sorrendben. Ez a rész már jóval nehezebb. Már csak azért is, mert bumeránggal kell utat csinálni magadnak oly módon, hogy, beleviszed a jeges tűzbe, és megfagyasztja a vizet, azon tudunk közlekedni. A harmadik harangnak is nekünk kell csinálni az utat. Aztán, ha sorrendben meggongatjuk a három harangot, akkor tudunk továbbmenni. De hogy hol van a “kotta” az egy kicsit meglepett! A havas föld alatt. -_- Nekünk kellett megtalálni. Aztán, ha meggongattuk a harangokat, már csak egy nagyon kevés hiányzott a főellenséghez. Ez a tárgyak csúsztatása mihez hasonlít? Csak nem az Ocarina of Time Ice Cavern mini-dungeonjához? Márpedig ez az igazság. És ezzel még nincs vége a hasonlóságoknak.

Fraaz

A főellenséget Fraaz-t úgy hasonlóképp kell megölni, mint az Ocarina of Time-ban a Spirit Temple főellenségét, Twinrowát. Milyen érdekes egybeesés. Ez is van olyan nehéz, kétszer meg is haltam. Öt fázisa van. Először ott van a tüzes láng, és a jeges láng. És amivel felfújja magát (tűz vagy jég), annak az ellentetjével kell bumeránggal megtámadni. Meggyengül, és lehet kardozni. Ha eleget kapott, második fázisként. Két kicsi énjét mutatta meg. Érdemes nézni a felső képernyőt, az sokat segít. Ha ez megvan, jöhet megint az egy nagy, csak duplán meg megbumerángozni. És ezen a sémán kell végigmenni. Nekem nem volt könnyű, én kétszer is meghaltam. Ha megvan a fehér Force Gem, mehetünk vissza a harmadik Glyph-ért (így kell írni?) a Tower of Spirits-be.

Ide mindig örömmel térek vissza, mert imádom a zenéjét. Valahogy így szól:

Szinte minden egyes Zeldának van szemét módon nehéz része, hát természetes, hogy a Spirit Tracks sem maradhat ki. Ez nem volt annyira durva, de azért mégsem volt kellemes. Az a lényeg, hogy töksötét van, és csak akkor látsz valamit, ha bumeránggal meggyújtod a fáklyákat. És azok a Nocturnök megöltek egyszer. Persze, éjszaka nagyfiúk vagyunk, nappal meg kifekszünk. Akkor már lehet kardozni őket. Aztán a három Tears of Light összegyűjtése sem volt semmi, mert a harmadik tök más helyen volt. De szerencsére sikerült, és Zelda tudott fény sugározni, mivel a fantomok kardja lángolt. Aztán innentől kezdve már nem volt annyira nehéz. Megvan a harmadik síndarab. Itt mentettem.

Spirit Tracks érdekességek


Egy pár hivatalos oldalról letölthető háttérkép közül ezt választottam ki magamnak.

Csak a bal-alsó sarokban levő jelzés nem kéne, de egyébként nagyon jó. Ezért szeretem a hivatalos oldalakat, mert nagyon jó dolgok vannak rajta, és a dizájn is fantasztikus.

És megjelent a Spirit Tracks Official Stategy Guide.

És Angliában már le van árazva 8 fontra. Nagyon kell nekem! T_T

Párosításként csináltam egy képet.

A Spirit Tracks mellé, Okui Masami: INSANITY kislemezt fényképeztem le. Ugyanis szerintem annak zenéje illene a Spirit Trackshez. A kicsit keményebb zene jól megy a játékhoz, bár nem annyira sötét hangulatú, de amolyan “Link image song”-nak fantasztikus lenne, ha már ennyire agresszív lett. A kép egyébként a Nintendo DSi XL-lel készítettem, ilyeneket lehet vele csinálni.

Végül két Cosplayes képet mutatnék nektek. Ugyanis az egyik német barátom volt egy anime rendezvényen, ami Lipcsében volt. Cosplayesek is voltak bőven, és voltak Nintendósok is. Szerintem annyira jók lettek, hogy gondoltam kiteszem ide is.

Mario cosplay:

Link cosplay: