2010. téli Pokémon találkozó


Hányadik? Talán 24? De szerintem már senki nem tartja számon. ^^’ Én egy kicsit később mentem, később is ébredtem fel, és nyugisan készültem el. A többieket üdvözölve, leültem a kerekasztalhoz, majd felmérve, hogy ki mit csinál, szétnéztem a Media Marktban. Nem sok újdonság, az All-Stars 9.990 ft, a Donkey Kong Country Returns pedig 13.990 forint, tehát az egekben a Nintendo játék árak. Amikor visszamentem, bagszi küldte az pokés eventeket, én addig New Super Mario Bros.-oztam. Olyan 12 óra után pár perccel jött meg a Csibi. Kirakta a sorsolható vasalható gyöngy figuráit. Nagyon jókat csinált, de egy párat csak úgy lestem, hogy akkor most melyik is az? Vagy nehezen felismerhető volt, vagy én pokéztam nagyon régóta. Aztán többen is felajánlottak többmindent. Beírták mindenkinek a nevét, aki szeretett volna nevezni, én is ki lettem sorsolva egy PokéWalker-tartó nyeremény okán. PokéWalker híján nem sok hasznát venném a dolognak, ezért később odaadtam bagszinak. Később beszéltem a Csibivel is, illetve inkább fárasztottam a hülyeségeimmel. 😀 Minden bizonnyal nagyon örült neki, de jött Fantos, hogy játszunk Mario Party DS-t. Remek ötlet… lett volna, ha nem merül le a DSi XL-em. Így meghiúsult a buli. Délután már szépen lassan szedelőzködtek az emberek, ma valahogy hamar mentek el. Aztán Csibivel beszélgettünk mindenféle hülyeséget, majd amikor megjött a Ricsi, akkor Csibi inkább felé fordult, én meg inkább már jöttem haza.

Remélhetőleg nem felejtem el a holnapi BigN találkozóra az alábbi dolgokat elvinni:

  • The Legend of Zelda: Phantom Hourglass könyv. Gondoltam rá, hogy lehet, hogy elviszem a Twilight Princess, és a Brawl könyveket is.
  • Pokémon TCG-ket.

Az elmúlt pár nap


Egy pár napig nem írtam. No ez nem azt jelenti, hogy eseménytelen napokon vagyok túl, inkább az, hogy sok kisebb dolog történt, és feleslegesnek éreztem, hogy mindegyikről külön írjak.

Kedden itt volt 2 Nintendós barátom Young Link és Truner. Nem nagyon szorgalmazzák különben a BigN-esek az élő találkozót, melyet igazából nem is értek. Hát játszani, beszélgetni mégiscsak élőben a legjobb. De kedden eljöttek. Mivel a Csabinak (YL) dolga volt délelőtt, ezért kora délután találkoztunk. Én előtte elmentem a hármas metróval a Gyöngyösi utcára, mert a nővéremnek az egyik ismerőse megy ki Angliába, és átadtam neki egy kisebb csomagot. És gondoltam, hogy ha már úgyis itt van a Duna Plaza, még soha nem jártam ott, hát nézzük meg. Eszméletlen, talán ez hasonlít a Pesti bevásárlóközpontok közül a leginkább arra a Londonira, amit még 2005-ben láttam. Nagyon nagy, és nagy üzletek vannak. Bár ezzel is az a problémám, mint a Mammuttal, hogy a földszinten, és az étkezőrészen kívüli területek szűkösek. Amikor már láttam olyan, hogy 13 óra van, mentem a Nyugatihoz. A Csabi még nincs sehol, ezért elindultam az utca felé, ahol ő lakik, hátha összefutunk. Az utcájában találkoztunk össze. ^^’ Visszamentünk a Nyugatihoz, ott megvártuk a Trunert, aztán együtt mentünk Kőbánya-Kispestig, majd hozzám. Érdekesnek tartom, hogy eddig mindenki, aki itt volt, azt mondta, hogy jól érzi magát nálam, el tudna ebben a házban lakni. Végül is tényleg nem rossz itt, csak az, hogy mindentől messze van… De elvoltunk itt, a Truner kipróbálta a DS játékait a DSi XL-emen, míg a Jáng régi Game Boy játékokat próbált ki 1-2 percre. Aztán kerültek elő az asztali konzolok, SNES, Wii. Volt Naruto Shippuuden: Clash of Ninja Revolution III, GC-re The Legend of Zelda Twilight Princess, valamint SNES-re Double Dragon, Super Mario World, és Super Mario All-Stars. Csabit rávettük, hogy Mariózzon, mert azt mondta, hogy nem az erőssége. Ahhoz képest egész jól ment neki, bár tény, hogy olyan volt, mintha magamat látnám kb. 15 évvel ezelőtt. ^^’ Olyan sokat nem maradtak, menniük kellett egyéb dolgaik miatt.

Ami miatt még áthívtam őket (és ezt mondtam is nekik), hogy egy hivatalos papírt kellett postára feladni, és kell hozzá két tanú, és mivel nagykorúak, ezért tanúskodhattak. Csak aztán kiderült, hogy egy másik papír kell, ahova szintén kell két tanú.. Nem akartam már visszaráncigálni őket, de elgondolkodtam, hogy ki jöhetne számításba. Bagszi lehetne az egyik, de nemigen van más, akinek a kora megengedné, hogy segítsen, csak Lam’O. Annak reményében, hogy nem lesz gond a nem magyar neve, megbeszéltem vele, hogy szerdán elmegyek hozzá arra a pár percre. De szerda reggel kiderül, hogy egy sokkal egyszerűbb módja is van az egésznek, és tessék-lássék még csak tanúk sem kellenek.

Szerdán Lucy jött át, mert otthon nem tudta felvenni a saját hangfelvételét. Ezért eljött hozzám. Persze egy kicsit átmentem Lam’O-hoz is, próbáltam megfűzni, hogy jöjjön el, még mondhatnánk véleményt Lucy előadásáról is, de nem akart, így egyedül sétáltam el tőle a Határ útig. De szó volt arról, hogy esetleg vasárnap eljönnének esetleg (Zolival). Tehát Lucy eljött hozzám, ismét játszottunk, most Mario Kart Wiit. Nagyon élvezte. Mondta, hogy legszívesebben kölcsönkérné a Wiimet. Háát… Nagyon kell, hogy szeressem azt az embert (és persze megbízzak benne) akinek kölcsönadom a Wiimet. Mindenesetre örülök, hogy elvan a Nintendóval, amíg itt van. A hangfelvételt nem sikerült megcsinálni, mert nem hozta el a dalt, mert abban reménykedett, hogy az én “száguldó” netem mellett majd le tudja tölteni. Hát persze…

Elvállaltam még egy pár napot a Tescóban dolgozni. Talán nem nagy dolog, és a pozitív reklám mindig jó, elárulhatom, hogy nekem a legjobb Tescós munkahely az a Pesti úti. Valahogy itt mindig elkerülnek a negatív hangulatú vásárlók. Legalábbis jóval kisebb az arányuk. Csütörtökön volt négy idősebb ember, három nő és egy férfi, tök jól elbeszélgettek, jókedvük volt, és poénkodtak. Viccből “vitázott” egy férfi és egy nő, és úgy tűnik, hogy a nő került ki győztesen, meg is kérdezi:

  • És a nyertesnek mi jár?
  • A szája – Feleli a férfi

Hát akkor már nem tudtam visszatartani a nevetésemet. Szeretem az ilyen vígkedélyű vásárlókat. ^^

Tegnap hazajött bagszi Szegedről, úgy hírlik, hogy vége a nyári gyakorlatának. Végre visszakaptam a kölcsönadott játékaimat. ^_^ Megmutatta a csodaszépen “felújított” Wiijét, biztos benne, hogy menőség lesz az AnimeConon. Ebben nem is kételkedem. A közös játékunk gyakorlatilag hiábavaló volt, ugyanis szeretné, ha a conra meg lenne nyitva az összes karakter Super Smash Bros. Brawlon. Játszottunk Subspace Emissaryn, csak a végén arra ment rá hirtelen reflexből, hogy ne mentsen… Hát ez nagyon szép. Aztán New Super Mario Bros. Wiiztünk egy kicsit, ott meg EREDETI játéknál kiírta az “An error has occured” című üzenetet, úgyhogy nagyon szépen fel lett újítva ez a Wii… Hát ez van, nekem meg mennem kellett, de ha vasárnap valamilyen okból kifolyólag nem jönnek át Lam’O-ék, akkor találkozok vele még. Szegény, legyen már megnyitva az összes karaktere.

Az alkonyat fogságában


Bocsánat, hogy régóta nem írtam, csak a szorgalmi időszak utolsó 2 hetében kissé megizzasztottak a tanárok, de most már szabad vagyok, és ahogy ígértem, nekiláttam a Zeldának, méghozzá a Twilight Princess került terítékre.

Átalakultam Farkas Linkké. Már annyira rutinosan ment a Hyrule Castle, hogy pár perc alatt végigmentem rajta. Pedig elsőre hányszor eltévedtem, és hányszor haltam meg. -_-‘ Nem tudta irányítani rendesen Wolf Linket, de most már megy. Ott a tetőn bénáztam egy kicsit a madarakkal. Aztán találkozó Zeldával, Elmeséli, hogy hatoltak be Shadow ellenfelek. Utána a kard és a pajzs megszerzése. Itt elhaláloztam egy párszor a sas támadásától, mert elfelejtettem, hogy bejutni abba a házba, ahol a pajzs van, de végül meglett, a bácsi szépen el lett ijesztve. A pajzs megszerzése után mentettem, mert 20 óra volt, és ilyenkor szinte kötelező program az Animax nézése. Megmondom őszintén a hibái ellenére én szeretem.

Persze ezalatt a 2 hét alatt sem tétlenkedtem, igyekeztem fejlődni a Brawlban. Az már jó pont, hogy le tudok győzni 9-es szintű ellenfeleket 1 vs 1-ben. Bár szerintem Link elég béna. Kis túlzással élve utcahosszal nyertem, amikor Toon Linkkel voltam. Nem is az, hogy Toon Link erősebb, mert ez tény, de nagyon sokat szerencsétlenkedett a 9-es CPU. Lesett, hogy mi van, de különösebben nem tudta, hogy mit kell csinálni. Mondjuk volt olyan, amikor elkapta a fonalat, de különösebben nem okozott nehézséget. Látszik, hogy sokat könnyítettek a Brawlon. Inkább a multiplayer szórakozásra fektették a hangsúlyt. De a Brawl könyvben van egy okos gondolat. Azt írták benne, hogy a verekedős játékokat is, mint a többi játéktípust is fel lehet osztani casual és hardcore részlegre. És a Brawlban azt tartja jónak, hogy a nagyon ügyesen keverve van a casual meg a hardcore a Brawlban. Van benne igazság. Aki csak egy szórakoztató játékot akar, az pl. beteszi a tárgyakat a játékba, de aki komolyan akar játszani, az rendszerint tárgyak nélkül teszi. Meg a rengeteg játékmód mind teret enged mindkét játékos rétegnek.

Kudarcok csapdájában


Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora’s Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Fényképek, valamint Tetris DS bemutató


Ma visszakerült a fényképezőgép, így tudtam képeket csinálni. Na, ezeket szereztem meg az elmúlt 2 hétben:

Szép a Zelda TP, nagyon szeretem. A többi is jó. És ma hajnalban is kaptam jó dolgokat:

Bal oldalt van a Super Smash Bros. Brawl official guide. Ez is olyan, mint a Zeldás. Minden benne van. Tárgyak leírása, mind a 700 matrica listázása, Subspace Emissary végigjátszás, pályák, és karakterek leírása. Nagyon szép, gyönyörűen van elrendezve benne minden, mintezt 208 oldalban.

A Tetris DS-t már nagyon rég kinéztem magamnak. Hisz tetrisezni szeretek (mint szerintem nagyon sokan), és hogy mindezt Nintendós köntösben, az az igazán tökéletes párosítás. Így nagyon sok jót vártam a játéktól. Vajon megkaptam? A válasz egyértelműen igen. De ez enyhe szó, a jó szó a játékra: LETEHETETLEN! Ha nem lennének a Zelda játékok, akkor azt mondanám, hogy 9-10 éve nem volt részem ekkora játékélményben, mint most a Tetris DS-sel. Tetrisezni tényleg szinte mindenki szeret, és ezt új, fantasztikus ötletekkel megtoldani, ennél tökéletesebb kompozíció nem is kell. Hat játékmód van, mindegyik egy régi NES játékhoz van kapcsolva (nem ok nélkül), mindegyik másért fantasztikus. A hat játék a következő: Donkey Kong, Super Mario Bros, The Legend of Zelda, Metroid, Ballon Burst és Yoshi’s Cookie. És mind a hat játékmódnak köze van az eredeti játékoz. Ismertetem ezeket:

Standard Mode: Super Mario Bros.

Látszólag szokványos Tetris. Az is. Itt inkább a felső képernyő az érdekes. A Super Mario Bros. (később Super Mario Bros. 3) pályái mennek, de nem akárhogy. A kép csak akkor megy előre, ha az alsó képernyőn kihozunk egy sort. Ekkor mehet ott Mario előre. Addig ott tétlenkedik, ugrál. Nagyon ott van. ^^’ És akkor lépünk egy szintet, ha Mario a felső képernyőn végigmegy egy pályán. A zene mindig az adott pálya zenéje DS verzóra átírva. Az is érdekesség, hogy Mario annyi képernyőnyit megy előre, ahány sort kitöltünk. Ez a Marathon almód, tehát addig megy, amíg a tetejére nem ér a tégla alakzatunk. Van még két almód, az egyik a Line Clear. Itt Mario egy általunk választott megy végig, nekünk az a feladatunk, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze. A másik almód a vs. CPU pedig a gép elleni Tetrisezés.

Push Mode: Donkey Kong

Ezt kizárólag ketten lehet játszani, tehát, ha egyedül vagyunk, akkor gép ellen megyünk. A lényeg az, hogy minél kisebb szintben legyünk. Mi vagyunk a pozitív szinten, a gép meg a negatív. Nekünk kell leblokkolni a gépi játékost, hogy ne tudjon építkezni, nekünk meg igyekezni, hogy ne kerüljünk feljebb. Ha a gép elérte a legalsó szintet, ahol tűz van, akkor nyertünk.

Mission Mode: The Legend of Zelda

A felső képernyőn található “küldetést” kell teljesíteni. A jobb-alsó sarokban lévő szív fokozatosan “esik vissza”, és ha kvázi meghalunk, akkor egyszerűsödik a küldetés. AZ első elég nehéz. Hűen az első Zelda játékhoz. ^^’ Ez a Marathon almód, van egy Time Trial is, ahol 10 küldetést kell teljesíteni, és amennyi idő alatt megcsináljuk, az az idő elmentődik. Azért nem valami könnyű, de érdemes csinálni.

Catch Mode: Metroid

Ez az én személyes kedvencem, és az egyik legfurcsább. Az a lényeg, hogy az alsó képernyő közepén levő kockát tudjuk csak forgatni, a rá eső tégladarabokat nem. A lényeg az, hogy a mi kockánkon kijöjjön egy 4×4-es kocka, akkor azon eltűnnek, és újakat lehet építeni. Nagyon kell vigyázni, érdemes minden egyes téglát elkapni, mert ha egy leesik, akkor veszítünk egy kicsit az energiánkból. Viszont, ha egy Metroidnak ütközünk, akkor eltűnnek a kockáink nagyrésze, és az energiából egy nagyobb darabot elvesztünk. Ha elvész az összes energia, véget ér a játék. Én nagyon élveztem, nagyon sokáig el tudtam vinni.

Touch Mode: Balloon Burst

Ez az egyetlen olyan játékmód, mely igényli a Stylust, ugyanis a téglák mozgatásával kell kihozni a sorokat. Két almódja van, az első a Tower, ahol égig ér a sok tégla, és nekünk a feladatunk az, hogy a Stylus segítségével sorokat kirakva teljesítsük az adott szintet. A Touch Puzzle már némileg bonyolultabb. Az a lényeg, hogy van egy meghatározott számú tégla, és teljesíteni kell az adott küldetést. Nagyon jópofa.

Puzzle Mode: Yoshi’s Cookie

Lényegében a legnagyobb gondolkodást igénylő játékmód. Szintén Stylust kell használni. Ki kell választani a megfelelő sorrendben az érintőképernyőn levő téglákat, amiket szabadon lehet forgatni, és el kell helyezni a felső képernyőn. A végső cél az, hogy üres legyen a felső képernyő. Ha ez nem sikerül, újrakezdjük. Nagyon érdekes játékmód.

Multiplayert még nem volt alkalmam kipróbálni, de ez is bőven helyretett. Ennyire jól nagyon rég nem szórakoztam egy játékkal. Én mindenkinek a legnyugodtabb szívvel ajánlom, ez a játék tökéletesen megéri a pénzét, a játékélmény, amit ad, az felejthetetlen! Én alig 2 órát játszottam vele, máris az általam legjobbnak ítélt játékok között van! Én megadom neki a 40/40 pontszámot! És pont ma jelent meg európában 3 éve, azaz 2006. április 21-én a játék!

Igen! Ma is írok egy blogpostot!


Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, vendégségben voltam Norbinál, aki megkért arra, hogy tegyem közzé, hogy nagy Zelda, Starfox és Pokémon fan. Bizony az. Ugyanaz volt a szituáció, mint amikor húsvét hétfő este mentem a Csabiékhoz, nagyon hirtelen döntöttük el, hogy megyek hozzá, és nem sok időm maradt összekészülődni a vonatig, de megvan minden. Érdemes megvenni az áprilisi 576 KByte-ot, végre megértük, hogy Nintendós ajándék van benne. Ugyan szerény, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli ugyebár. Meg van benne Nintendo DSi ismertető. Sok jót írtak a gépezetről. Meg írtak a Pikmin és a Mario Power Tennis Wiis újragondolt változatáról. A Mario Power Tennisben azt írták, hogy felháborító, hogy ugyanazt a játékot kapjuk meg, mint GC-n teljes áron. Azért örülnék, ha minden nagy Wii cím 9.990 forint lenne, nem tudom ki hogy van vele. De azt is írták benne, hogy egyes rossz nyelvek szerint a Mario Power Tennis sem a 16:9-es képarányt nem “mutatja”, valamint a GC-s verzió hibáit is meghagyták benne. Lehet, hogy a Nintendo nem tartja azt hibának? Viszont a Pikminről nagyon sok jót írtak. Azt, hogy ez az új irányítás csak jót tett a játéknak, és bár csúnya a grafikája (tán csak nem azért, mert előző generációs konzolból származik?) megéri befektetni rá. Érdekességként leírják, hogy Miyamoto mester kutyáját hívta Pikminnek, innen származik a név. Kipróbálnám a játékot.

Elvittem Norbinak a Twilight Princesst GameCube-ra. Tetszett neki. Csak nekem meg az nem tetszett, hogy bukfencezve csinálta az egészet. Nem szeretem. Hova sietünk? Talán színházjegyünk van? Akkor ne akkor játszunk, amikor színházba készülődünk. Komolyra fordítva a szót, én nem szeretem az ilyet nézni, amikor a YouTube-on is nézek végigjátszás videót, akkor is elcsúsztatom, ha azt látom, hogy bukfenceznek Linkkel. Már nem azért, de szerintem eléggé gyorsan megy Link ahhoz, hogy ne kelljen bukfencezni vele. Én legalábbis nem érzem lassúnak. Aztán volt egy kis Brawl online. Két ember, Ricsi és Krisi felállítottak egy olyan elméletet, miszerint Ike-kal nem lehet nyerni. Merthogy nekik nem sikerült. És hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsam, mindig Ike-kal voltam. Hát, mit mondjak? Nem arról van szó, hogy nem lehet nyerni vele, de nagyon nehéz. Az a rossz, hogy amikor szakadékban vagyok, és fel+B-vel próbálnék kijutni, akkor nagyon nehéz oldalra irányítani, és rendszerint mindig a szakadék mélyén végzem hősi halottként. Inkább váltottam Mr. Game & Watchra. őt nagyon szeretem.

Aztán cseréltünk a Norbival kölcsönjátékot. Én odaadtam neki a WarioWare Smooth Movest, ő meg a Starfox Adventurest GC-re. Már csak a vonaton jutott eszembe, hogy nincs már hely a mem. kártyámon, már így is sok játék memóriájától váltam meg. Na mindegy, töröltem a Mario Party 4 mentését. És a Starfox tiszteletére elővettem a GameCube-ot. Talán mégiscsak jó gépezet volt ez. Tetszik a Starfox. Még nem játszottam vele sokat, de a látottak alapján tetszik. Csak azt nem tudom, hogy Krystal milyen nyelven beszél. Nem értettem semmit, még jó hogy volt alul angol felirat. Érdekes, hogy őt kell elsőként irányítani, a Starfox többi tagjai meg sehol. Biztos a játék során előkerülnek majd.

Twilight Princess GameCube-on


Tegnap végre kézbe vehettem ezt a GameCube-os csodát, és máris nekiálltam megnézni. Képet sajnos nem tudok csinálni, mert anyám magával vitte a gépet Angliába, de ha hazajön, akkor lesz. De addig tudok pár képpel szolgálni. Ezeket 2008. áprilisában csináltam, amikor megvettem Wiin a Twilight Princesst, de a V-ADi GC verziója kölcsönbe volt nálam. És akkor ilyen összehasonlítóképeket csináltam:

1. A borító eleje

 2. A borító hátulja

 3. A két tok kinyitva

 4. Egymásra tettem a 2 lemezt. ^^’

 Azt tartom viccesnek, hogy GC-n semmivel nem rosszabb a grafikája, és akkor ez lenne a GC tetőpontja? Lehetséges. A játék eleje ment, emlékeztem a történésekre. Még mindig nagyon szeretem azt, amikkor az Ordon Ranchban be kell terelni a goatokat az istállóba. Először, amikor csak 10-et kellett beterelni, akkor egyik sem dühödött fel, de amikor 20-at, akkor egy néhányszor lelöktek a lóról. Volt olyan, amikor egyszerre hármat akartam beterelni, és mind a három mérges lett. De amikor Ilia elvitte a lovat… De utálom azt a nőt. ^^’ Én olyan jellemű nőt nem bírnék elviselni magam mellett. Addig vittem el a játékot, amikor épp farkassá változnék, tehát 1 órát játszottam. Határozottan azt érzem, hogy a GC-s verzió javítana a megítélésemen, de az élvonalba nem kerülne már vissza. Azért, mert túlzottan erőltetett a történet. Tényleg azt érzem a mai napig, hogy annyira az Ocarina of Time fölé akartak kerekedni, pont ez lett a vesztük, mert ez nagyon meglátszik.

És még egy Zelda játékra tettem szert, ez az Oracle of Ages. Végre játszhatok Oracle-lel. ^^’ Itt csak az openinget néztem végig. Tetszetős, szerintem jó játék lesz. Megnéztem a Start menüben, a jelenben vagyok. És akkor majd úgy fogok változni a korszakokban, hogy átmegyek a múltba? Később a jövőbe? Az izgalmas lesz.

Így most már 18 Zelda játékom van, tehát már csak kettő hiányzik a teljes európai Zelda repertoárból, a Collector’s Edition, és az Oracle of Seasons.