Könyvek ajándékba


img_20200718_151608Nagyon meglepett, amikor az egyik olvasóm egyszer csak rám írt, hogy nekem ajándékozná a Zelda könyveit, valamint egy The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D Nintendo 3DS tokot. Elmondása szerint költözés miatt nem tudja megtartani, így felajánlotta nekem. Nagyon kedves volt tőle, köszönöm szépen! Waka barátom, aki már annyi mindenben segített, ezt is elintézte nekem. Épp csak belelapoztam a könyvbe, nagyon jól néznek ki. Fogom forgatni, olvasni őket, az biztos, hogy a könyvespolcon nagyon jól mutatnak.

Mario Kart 8 DLC


A tegnap találkozó utóhatása, hogy megvettem magamnak a Mario Kart 8 DLC-ket. Úgy voltam vele, hogy amíg nem lesz meg a Switch, és a Mario Kart 8 Deluxe, addig ez nagyon jó lesz egyáltalán valami megérezni a Switch által nyújtott életérzésből, másrészt meg több pályán tudok gyakorolni. Méghozzá ennyin:

wvw69kx-qv4llkir_x

Ez a nagy haszna a tegnapi képkészítő trollkodásomnak. Addig nem vettem komolyan, hogy lehet képeket csinálni, és azokat feltölteni Miiverse-re, most meg csináltam néhányat. Switch-en mondjuk valamivel egyszerűbb, mert ott megnyomom a képkészítő gombot, és készen vagyok. Itt meg kell nyomni a HOME gombot akkor, amikor olyan kép jelenik meg, amit fel akarok tölteni, rámenni a Miiverse-re, és kérésre külön feltölti nekünk. Ez némi időbe telik, ráadásul ezen a képen is látható, hogy azért a Nintendo rontja a képminőséget, nehogy már a tökéletes képeimmel plágiumot kövessek el… A másik meg, hogy nem is lehet full HD-ban letölteni a képeket, csak 800×450-es méretben tudtam. Azért jól jött volna egy 1920×1080-as képméret. De ez legyen a legnagyobb baj, nagyon örülök, hogy lehet képeket elmenteni.

Szóval van hol gyakorolni, meg is teszek mindent az ügy érdekében, 50cc-n már ki is maxoltam a DLC kupákat.

wvw69kx-qai94qurvb

Véletlen a csukott szemű Mario, ha könnyebb lenne képeket feltölteni, akkor megtettem volna, hogy visszalépek, és úgy jelenetet kapok el, de lusta voltam. Egyébként nagyon tetszenek a DLC pályák, az ExciteBike, az Animal Crossing a The Legend of Zelda és az F-Zero pályák külön zenéi külön élménnyé teszik a játékot. A pályák felépítése is tetszenek.

De a választható versenyzők tárháza is bővült.

wvw69kx-eaigqe2dvm

Az alsó sor vált szabaddá, valamint különböző színű Yoshikat és Shy Guy-okat lehet választani. Nem vagyok rajongója az Animal Crossing sorozatnak, ezért nem is gondoltam volna, hogy szimpatikusak lesznek a karakterek onnan: Villager és Isabelle. És mégis. Tanooki Mariónál nagyon tetszett, hogy amikor ugratok vele, akkor szoborrá is változik. Ez egy nagy easter egg volt a Super Mario Bros. 3-ban, amikor Mario felvette a Tanooki mezt, akkor egy gombkombináció hatására szoborrá változik. Ez egyébként egy japán folklórra utalás, méghozzá a Bake-Danuki-ra, mely egy szellem (youkai), mely állatot a japán irodalom többször is versbe szedett. Az az igazság, hogy a legendáját nem nagyon tudom értelmezni, mert a japán folklór a sok furcsa, sajátságos hitvilága miatt túlságosan elvont, így nehezen értelmezhető számomra. De az viszont érdekesség a New Super Mario Bros. 2-ben Luigi-nak a levél hatására azért lesz “róka-farka”, mert az a Kitsune a japán mondavilágban, és a képessége nagyon hasonlít a tanookihoz. Van néhány Japánnal kapcsolatos easter egg a Mario 3-ban, érdemes felfedezni őket, külön élménnyé teszik az amúgyis életre szóló játékélményt. Link nagyon jó, hogy választható karakter lett, Dry Bowser viszont ijesztő, mert a Mario Kart Wii online játékában a legtöbb csalást, hackelést Dry Bowserrel követték el, és ez így rossz emlékként megmaradt vele kapcsolatosan.

Ez az eredmény nem olyan nagy szám, mivel 50cc-n sikerült elérni, az örömöm megosztása miatt teszem ki.

wvw69kx8s1i27ug4jp

Kellemes meglepetés számomra, hogy Cat Peach nyávogó hangja korántsem annyira idegesítő, mint ahogy gondoltam, hogy az lesz. Ebben még mindig Pink Gold Peach a “nyerő” a galamb-szerű hangjával.

Ha megvesszük a DLC-ket, még ezek a kocsirészek járnak mellé:

wvw69kx-etsl18z1ec

Legalábbis ez egy része, amit meg tudok mutatni, de azért ez is szemléltet néhány újdonságot. Azt gondolom, hogy jó kocsikat adtak, és a piros Yoshi olyan aranyos, hogy a jeges pályákon is piros hó esik a jelenlétére. Egyébként vele próbáltam ki a VS-t, hogy random megyek mindegyik pályán. 8 versenyt állítottam be 150cc térfogattal és hard CPU-val, és ilyen eredményt sikerült elérni:

wvw69kx-ppqf3k-0oe

Egyedül az utolsó játékot sikerült megnyerni, azzal szépítettem a negyedik helyemen. Amúgy általában, ha ilyen versenyre megyek, ami nagyobb kihívást nyújt, szinte mindig a 4. hely körül végzek. És ez így is van rendjén, szépen fokozatosan felérek a csúcsra. Most az volt a cél, hogy közelebb legyek a 3. helyezetthez, mint a 5.-hez, majd felérek a dobogó alsó fokára, megkörnyékezem az ezüstérmet, onnastól kezdve nincs megállás. A fokozatosság elvében hiszek, ha a fejlődésről van szó.

Ez a két kép már csak amolyan “fun fact”, kipróbáltam Time Trialban is néhány új pályát, ezek eredményeit örökítettem meg.

wvw69kx-xfohdn94niwvw69kx-y1uviuqfek

Nem hiszem, hogy nagy kihívás lenne ezeket az időket legyűrni. Az új pályák közül egyértelműen a metrós a kedvencem (Super Bell Subway), azért a metró aluljáró feeling azért nagyon ott van.

Határozottan azt mondom, hogy megérte megvenni a DLC-ket, addig remek szórakozás lesz a Mario Kart 8, amíg nem lesz meg a Switch. Addig meg felhozom magam a többiek szintjére.

Digitalizált The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D


A blog “nagytakarításának” hatására megint elkezdtem Zeldázni. Ahogy írtam korábban, a régi postok címkéinek javítgatása közben, amikor a Zeldás postokat javítottam, átéltem megint azt a hangulatvilágot, amit annak idején, és ez Zeldázásra inspirált. Most azon vagyok, hogy Nintendo 3DS-en és Wii U-n is végigvigyem a NES-es Zeldákat. Először a The Legend of Zelda legyen meg 100%-osra, a Zelda II-re külön lelki világ kell annak nehézsége miatt. Az első játékot viszont mindkét konzolon játszom egyszerre, Wii U-n az 5. dungeonnál tartok, míg Nintendo 3DS-en a hatodikat kezdtem el. Az 5. dungeon legnagyobb nehézsége a varázsfuvola megszerzése, ugyanis összesen 11 Darknut-ot kell megölni, hogy megszerezzük. Eleinte sokat szenvedtem vele, mert nem volt meg a kék gyűrű, amivel feleannyit sebződnék, valamint a levél sem volt meg, aminek segítségének az öreg nőtől (old woman-nek van írva, ezek után mégis minek hívjam? ^^’) lehet potiont venni. Eszembe jutott, hogy a potiont régen szörpnek hívtam, mert mintha szörpös üvegben adná a varázsló néni. Most is jó így hívni poénból. Szóval a levelet odaadtam a néninek, tőle lehet potiont venni. Soha nem vettem 40 rúpiáért egyszer használatosat (kék színűt) mindig a kétszer felhasználhatóból vettem, a pirosból. Ennek ára 68 rúpia és kétszer újra lehet tölteni az életerőnket. Így és feleakkora sebzéssel már lényegesen könnyebb dolgom volt, de mire ez eszembe jutott. De amúgy is eléggé szivatós az 5. dungeon, mert bomba nélkül nehéz megtalálni a megfelelő utat (nagyot kell kerülni). Aztán megtaláltam, közben meg már a bombáim is gyűltek, de akkorra meg már mindegy volt. A főellenségnél megfújtam a varázsfuvolát, ő összezsugorodott a hang hatására, onnan meg már könnyű dolgom volt. A 6. dungeonba csak belenéztem, de ide úgy nézem, hogy nincs szükség erősítésre.
A NES-es Zeldában egyébként több dolog sem vehető ki rendesen, hogy mi az. A memóriakorlátok néha érdekes dolgot művelnek a játékban. Arra emlékszem, hogy a 7. dungeonban majd egy Goriya az utunkat fogja állni, aki mormogással jelzi, hogy éhes. Neki kell húst venni, és például azt cukorkának néztem régen.

100E1068A Nintendo a “My Nintendo” nevű újdonságával nagyon ráment arra, hogy a digitális játékokat promotálják. Gamerek pedig szidják az új rendszert több ok miatt is, például azért, mert régen a játékok fizikai kiadásáért jártak csillagok, amiket különböző jutalmakra lehetett beváltani. Most már csak a digitálisan vásárolt játékokért jár jutalom, amit most már virtuális aranyérme testesít meg. A másik probléma, hogy ezeket az aranyérméket csak digitális tartalmakra lehet beváltani, míg régen a Club Nintendónál különböző tárgyakat lehet vásárolni, például OST CD-ket, vagy Mario Kart 7 trófeákat, Mario Golf mintázatú golflabdákat és egyéb jópofa dolgokat. Ez most már nincs, csak digitális játékokat vagy kedvezményekre lehet beváltani az aranyérméket. Alapvetően nekem sem tetszik az új rendszer, ennek ellenére, ha van lehetőségem, veszek digitálisan (is) játékokat. Főleg most, hogy azok a Nintendo 3DS játékok, melyek bekerülnek a “Nintendo Selects” katalógusba, tehát új kiadást lehet olcsóbban megvenni, ez természetesen a digitális változatok árára is jótékony hatással van. A The Legend of Zelda: Ocarina of Time 3D letölthető változata £39.99 / €44.99 volt, ez most lement £15.99 / €19.99-re. Az őrülten magas ár lement az elfogadható kategóriára. Lehet azt mondani, hogy fizikai mivoltában az új kiadás is olcsóbb, de az nekem egy forintot nem ér,The Legend of Zelda Ocarina of Time 3D Nintendo Selects mert az a bordó színű keret borzasztóan elcsúfítja a borítót. Itt is egy kép róla, nekem nagyon nem tetszik. Viszont, ha digitális változatának “külseje” (menüje) ugyanolyan, mint az eredeti kiadásé, (tehát semmiben nem mutatkozik, hogy miért olcsó) akkor vonzónak gondolom a digitális változatot. Meghánytam-vetettem az anyagi lehetőségeimet, és ha megveszem, az milyen anyagi áldozattal jár, és úgy döntöttem, hogy jöhet. 3.656 blokk az egész játék, ez a Nintendo saját memória mértékegysége. Ha ezt elosztjuk 8-cal, akkor kapjuk meg, hogy hány MByte-os az adott játék. Ez körülbelül 457 Mbyte. Bőven ráfér, mert még régebben vettem egy 32 GByte-os SD kártyát a külön a Nintendo 3DS-nek, ugyanis jelen állás szerint 32 GByte-os memóriakártya a maximum, amit támogat a kézikonzol. Ez körülbelül 262.000 blokknak felel meg. Letöltöttem, és örömmel láttam, hogy semmi változtatás nincs a menü ikonjában. Ez elvisz engem a digitális játékok felé, egyébként is azt gondolom, hogy ez lesz a jövő. Bár nemrég terjedtek el olyan hírek, mely szerint a Nintendo legújabb konzolja, ami jövő márciusban jelenik meg, megint cartridge-es lesz, mint például a Nintendo 64. O_O Nagyot néztem, amikor olvastam, elképzeltem, ahogy megint váltogatjuk a kazettákat, mint a régi szép időkben. De szerintem olyan lesz, mint a Nintendo DS-nél, 3DS-nél, tehát memóriakártya-szerű lesz a cartridge. Aztán továbbgondolva, arra jutottam magamban, hogy egyáltalán nem hülyeség, mert ugye a Blu-ray az eddigi legnagyobb kapacitású optikai lemez, ami 25 GByte-os (az egyrétegű), míg egy memóriakártya akár 128 GByte-os is lehet (legalábbis ez a legnagyobb, amit láttam). Bár az ár megint kérdéses, mert annak idején a Nintendo 64-re is azért morogtak a fejlesztők, mert baromira drága volt kazettára rámásolni a játékot. Ha belegondolunk, hasonló árak figyelhetők meg, hiszen például egy 128 GByte-os SD kártyának, jelenleg körülbelül 25.000 forint az ára, míg egy írható Blu-ray lemez nagyjából tizedáron vásárolható meg. Azt mondjuk elképzelhetőnek tartom, hogy azért gondolkodik cartridge-ben a Nintendo, mert az új konzol 4k-s (vagy UHD, nem tudom, melyik a legnagyobb manapság) felbontású lesz, és arra nem biztos, hogy elég lesz a Blu-ray lemez, vagy valami hasonló formátum. Már csak az ára miatt vagyok szkeptikus, amúgy tiszta nosztalgia így első körben a dolog.

Ennek ellenére azt gondolom, hogy meglepő lesz, ha tényleg cartridge-es lesz az új Nintendo konzol, mert tényleg a My Nintendóval annyira érződik, hogy a “digitális átállást” promotálja a cég, hogy lazán az volt a gondolatom, hogy meghajtó nélküli lesz az új gépezet. El is gondoltam magamban, hogy a dobozos, fizikai játékoknak más lesz a “szerepük”, ezután – hogy úgy fogalmazzak – dísztárgyak lesznek, elvesztik a használati tárgy mivoltukat, mivel a digitális játékokat fogjuk használni. És hogy ezek után úgy fogok nézni a dobozos játékokra, mint egy relikvia, például egy Link figura, ami ott van a polcon, jó érzést okoz, hogy van, mert kifejezhetem vele, hogy Zelda rajongó vagyok, de ennyiben ki is merül a szerepe. Egy előnyük biztosan van, hogy nem kell cserélni a kártyát, de legalább ekkora veszélye is van, hiszen ha elvész a konzol, akkor a digitális játékoknak is oda. Ugye erről én tudnék bőven mesélni, miután jártam így, és milyen nehéz volt visszaszerezni az NNID-met. Különben annyira hülyeség, hogy nem lehet csak úgy kiköt(tet)ni, hanem mindenféle hivatalos dolgot kellett majdnem intézni. Ugyanúgy kéne, mint az Androidnál, ha bármi baj történik, a Google oldalánál ki lehet köttetni az adott telefonról a felhasználói fiókot. Miután úgyis csak egy Nintendo 3DS-nél lehet az adott NNID-t használni, ezért a felelősség mindenképp az enyém. Ha nincs más mód rá (mert elhagytam, vagy ellopták, esetleg elromlik a gép), a kiköttetésre nagyon jó lenne, ha a Nintendo lehetőséget biztosítana például a My Nintendo profilunkon keresztül. Nagyon vigyázok a Nintendo 3DS XL-re, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer, egyelőre nincs baj. A hátrányaival együtt is jó dolognak tartom a digitális játékokat, a “Save Data Transfer Tool” nevű programmal átvihetők a mentések a digitális játékba, tehát ugyanott folytathatjuk, ahol abbahagytuk, csak vigyázni kell. Azok a játékok, amik megvannak digitálisban (az OoT mellett a Mario Kart 7 és a Super Street Fighter IV), azokat visszatettem az eredeti tokjukba, és ott tárolom őket, így a DS / 3DS cartridge tartóban felszabadulnak helyek így olyan DS játékok kerülhetnek be, amik nem voltak annyira fontosak, mert nem játszottam velük annyit.

Két mentésem van az Ocarina of Time 3D-ben, az egyikben a Fire Temple-ig jutottam el, emlékszem, hogy a főellenséget, Volvagiát nem tudtam megölni, aztán már inkább nem szenvedtem vele. Nem kifejezetten nehéz, de sokat sebez, így könnyű meghalni, ha nem vagyunk eléggé ügyesek. Abba is hagytam, aztán új mentést kezdtem el, itt még Young Link vagyok, épp az első dungeont csináltam meg. A következő a Goron City-ben lesz a Dodongo’s Cavern. Elég sok mindent megcsináltam már, hogy eljussak oda, megtáncoltattam Daruniát, megvan a karperec, amivel bombákat tudok felemelni, csak arra nem emlékeztem, hogy a Dodongo’s Cavern bejárata hol van. A Goron City-ben kerestem, amikor eszembe jutott, hogy van a nagy elzárt bejárat a Death Mountain lábánál, szóval az lenne az. Bementem oda, de itt mentettem. Este folytatom. Amúgy nagyon tetszik az Ocarina of Time 3D, szebb lett, ami nyilvánvaló, de úgy újították fel grafikailag, hogy sokkal jobban néz ki az egész játék tőle.

Abban gondolkodok, hogy fokozatosan állok át a digitális Nintendo 3DS játékokra, ahogy bekerül egyre több a Nintendo Selects kínálatba. És ahogy anyagilag lehetséges. Az biztos, hogy 35-40 fontért nem fogok játékot venni. Eddig két plusz olyan játék van, ami megvan fizikai mivoltában, és olcsóbb digitálisan: a NIntendogs + Cats: Toy Poodle & New Friends és a Mario Tennis Open, meg néhány játék, ami érdekel, például a Paper Mario: Sticker Star, Yoshi’s New Island, Mario & Luigi: Dream Team Bros., The Legend of Zelda: A Link Between Worlds, meg esetleg a Star Fox 64 3D és a Mario Party Island Tour.

Eladási adatok


Nagyon rég nem foglalkoztam The Legend of Zelda játékkal, de találtam egy érdekességet, úgy döntöttem, hogy írok róla. Köztudottan szeretek eladási adatokkal foglalkozni, mert abból is sok egyéb információt le lehet szűrni, és a Zelda sorozatról találtam egy olyan összesített eladási adatot, mely nemcsak az eredeti játék eladásait összegzi, hanem bele vannak számolva a remake-ek és a Virtual Console megjelenések is:

  1. Ocarina of Time: 10,96 millió
  2. A Link to the Past: 9,20 millió
  3. Twilight Princess: 8,55 millió
  4. The Legend of Zelda: 7,39 millió
  5. Link’s Awakening: 6,05 millió
  6. The Wind Waker: 5,57 millió
  7. The Adventure of Link: 5,07 millió
  8. Phantom Hourglass: 4,99 millió
  9. Oracle of Ages: 3,96 millió
  10. Oracle of Seasons: 3,96 millió
  11. Skyward Sword: 3,76 millió
  12. Majora’s Mask: 3,36 millió
  13. Spirit Tracks: 3,23 millió
  14. A Link Between Worlds: 2,07 millió
  15. The Minish Cap: 1,43 millió
  16. Four Swords Adventures: 0,83 millió

Azért látszik, hogy felnyomták a számokat rendesen, a legszignifikánsabban a LttP-ben mutatkozik meg, ugyanis az SNES-es változatból 4,61 millió példányt adtak el, a GBA port és a Virtual Console pedig hajszál híján megduplázták az eladásokat. A weboldalon több adat is van, például tisztán az eredeti játékok eladásai listázva, vagy ami még érdekesebb, hogy az adott konzoltulajdonosok hány százaléka rendekezik az adott Zelda játékkal. Ebben is az OoT a győztes 23,03%-kal. Nintendo 64-es változatból 7,6 millió kelt el, míg a konzolból 32,93 és a kettő hányadosa százalékértékben. Az utolsó százalékos érték inkább furcsa, az azt veti össze a Föld lakosságának hány százalékának van meg egy Zelda játék. Érdekes, hogy ebben a NES-es The Legend of Zelda vezet 0,132%-kal, az OoT pedig a második lett. Ha jobban belegondolunk, egyáltalán nem furcsa, hiszen az első játék 1986-ban jelent meg, akkor még nem voltak 5 milliárdan a Földön, most meg 7 milliárdnál is többen vagyunk, és a NES-es Zelda nagyon népszerű volt megjelenésekor.

Ma tartottuk a Kung Fu iskolában Dominik születésnapi buliját. Nem számítottunk arra, hogy ennyien elfogadják a meghívást, de amúgy összességében jól sikerült. Oroszlántánc most is volt, néhány gyerek most is szívbajt kapott. Kínai kultúra ide vagy oda, valami mást kéne kitalálni, amikor sok gyerek van, aminek mindenki egyaránt örül, nem tartom jónak, hogy néhány gyereknek biztosítjuk a napi sírógörcsöt. Amúgy többen is jöttek magyarok, jó volt találkozni, beszélgetni velük. Volt disco is, mai zenével, természetesen gyerekeknek megfelelő hangerővel (tehát nem annyira hangos). Megszólalt egy régi nagy sláger, a Lou Bega Mambo no. 5 dala, amit annyira már akkor sem szerettem. Most sem, főleg, hogy a mai napig nyomják a rádiók, és már igencsak kezd elegem lenni belőle. De az egyik magyar lány pont ekkor hívott táncolni. Csodás, még szép, hogy csatlakoztam! De max. 10 másodpercig táncoltunk, mert több gyerek egyszerre kezdett el sírni. Elfeledkeztek saját korlátaikról… Az külön felemelő volt, amikor az összes gyerek körbeülte Dominikot, amikor felköszöntötték. Jól sikerült összességében, 16 órakor lett vége, és ahhoz képest, hogy sokan voltak, nem volt nagy szemét, négyen-öten 3/4 óra alatt összetakarítottuk az egészet. Ami érdekes, hogy egy tükör hiányzik. Valószínűleg valaki levette, mert senki nem hallott robajt.

Német nyelv magasabb szinten


Mivel még mindig nem sikerült munkát találni, ezért anyám azt javasolta, hogy menjek be a munkaügyi központba, és keressek valami képzést, ami érdekel, mert fizetnek is érte. Tetszett az ötlet, el is sétáltam oda. Több lehetőég közül kifogtam a “Német nyelv középfokon” képzést. Ez egy 6 hetes intenzív nyelvtanfolyam, amely középfokú nyelvvizsgára készít fel. Zene füleimnek, azonnal jelentkeztem rá. Május 13-án 9-re kell menni egy szintfelmérőre, ha azon átmegyek, akkor részt vehetek a képzésen. Úgyhogy most komolyabban tanulom a nyelvet, mert mindenképpen szeretnék bejutni, hiszen célom a nyelvvizsga, akár a felsőfokú is, ha összejön.

És pont most hétvégén találtam a vaterán egy olyan kiadású német szótárt, amilyet szerettem volna magamnak. 2000 forint volt a kettő együtt, ma érkezett meg. Teljesen rendben van, újszerű állapot, mintha könyvesboltban vettem volna meg, maximálisan elégedett vagyok vele. Egyelőre még nem sikerült találni egy olyan online szótárat (mondjuk, nagyon nem is kerestem), ami 100%-ig tudja pótolni a szótár könyv formáját. A Google fordítót szoktam használni, amikor kedvem van géphez menni német tanulás közben. Ugyanis a START! Neu német nyelvkönyvben csak német-magyar szószedet van, így ha németül írok valamit a füzetbe, és nem tudtam valamit, akkor mindig fel kellett kelnem. ^^’ Ez nem lustaság, csak ne akartam járkálni oda-vissza, ha nem tudok egy-egy szót. Amikor végképp nem volt kedvem, akkor addig törtem a fejem, amíg legalább valami hasonló szó nem jut eszembe németül, ez néha sikerült is. De ennek mostantól vége, hiszen itt van ez a szótár. De nemcsak ez a probléma az online szótárakkal, hanem az is, hogy legtöbbször csak egyféle jelentést ad az adott szóhoz. Például egy kézenfekvő példa, hogy “a játék nehéz” kifejezésre a nehéz szót “schwer”-nek fordította le. Ezt a szót ismerem, hogy nehéz, de éltem a gyanúperrel, hogy ez olyan, mint angolul a “heavy”, ami súlyra nehéz. Megkérdeztem azt a vietnami német lányt (vietnami származású, de Németországban él), hogy milyen szó van erre. Használják a schwer szót is, de a hart jobban kifejezi ezt a nehézséget. És ezt most megnéztem, benne van a szótárban. Tehát, több jelentés is benne van, és egy-egy példamondat is segít abban, hogy jó mondatszerkezetet írjunk le, határozottan jó segéd lesz a nyelvvizsgán. Na meg mondatok online fordításával azt hiszem, hogy sokan találkoztak már. Önmagában megér egy kabaréjelenetet, hogy milyen mondatokat hoz ki néha a Google fordító magyarul. Hát nincs mit tenni, nem tudták még áthidalni azt, hogy mennyire nehéz nyelvtanilag a magyar. Egyébként ugyanilyen kiadású angol szótárat is vennék.

Egyébként a srác, aki eladta, komolyabban beszélgettünk, ugyanis írta, hogy megnézte a blogomat, és tetszik neki, azt mondta, hogy ő is érdeklődik a videojátékok, animék iránt. Ez így vasárnap reggel jól esett. Elképzelhető, hogy komolyabban fogom tartani vele a kapcsolatot, szimpatikus nekem, ahogy beszélt a játékokról, mélyebben éli meg az érzéseit. Inkább Sony-s, de mindegyik konzolra nyitott, és tippet kért, hogy milyen hasonló játék van, mint az ICO. Emlékszem, hogy az 576 Konzolban olvastam róla annak idején, és meg mertem volna esküdni, hogy Nintendo 64-en is van ilyen című játék, amikor utánanéztem, és megláttam, hogy a SCEE (Sony Computer Entertainment Europe) adta ki, akkor tudtam, hogy hatalmas tévedés. Megnéztem a képeket, meg hogy stílusra “Action Adventure” volt írva, na mondom magamban, ez kiköpött Zelda-másolat. Biztos jó lehet ez is, aztán ma beszéltünk róla LernenBoy-jal, ő videót is nézett róla, mondta, hogy ez tényleg olyan, mint a Zelda, csak sokkal nagyobb a bejárható terület, és az ember olyan kicsinek érzi magát benne. Ha lenne PlayStation 2-m azt mondanám, hogy ki kell próbálni ezt a játékot, úgyhogy a zelda játékszériát ajánlottam neki, de felkészítettem, hogy ha NES verziókkal is játszani akar, akkor készüljön fel arra, hogy nagyon nehéz játékkal lesz dolga.

Különös korszakomat élem most. Egy-egy játékban elmerülök néhány órára, és kedvem van tesztet írni róla. És szerintem tényleg jókat hozok össze. Ma sem maradtok ilyen jellegű iromány nélkül:

ExciteBike: World Challenge

Nagy szám volt nálunk ez a játék amikor kijött WiiWare-re, sokat játszottuk online. Most ismét elővettem, és teljesen megragadt a hangulata. Na meg nem ártana mindegyik pályán S-grade time-ot menni. Sok játékkal akaródzik játszani, jó lenne megállapodni az egyiknél, és arra teljesen ráfeküdni. ^^’

2013. tavaszi MondoCon – Vasárnap


Szokás szerint kevésbé eseménydús nap, de legalább annyira jó hangulatban telik, mint a szombati.

Először a MAT pultnál voltam. Örülök, hogy ismét lesz MAT-os con. 2013. július 6-át mindenki jelölje be, 10 éves a Magyar Anime Társaság, és ennek örömére ismét a Petőfi (miért írok Pétert? -_-) Csarnokban ünnepelünk. Most azért lesz menő mert új igazgatóság, teljesen feújították az épületet. Én azt remélem, hogy lesz saját terme a karaokénak. A sátor hangulatosabb, de akusztikailag nulla. Egyébként ötletesen reklámozza a MAT a cont szokásukhoz híven, egyedül a Hungaromeme-es MATricával nem vagyok kibékülve. Kivételesen vicceset találtak ki, jól sikerült, de a meme-kért csak a fiatalabb korosztály rajong, és ezzel részint (szerintem persze) kizárják az idősebbeket.

Jó volt a hangulat, de nekem igazából így sem nagyon tetszett, hogy a zenekvíz az első program, szerintem elkélne a hagyományos karaoke amolyan bemelegítésként. Most csoportban zenekvízeztünk Kedvesjudittal, és Lam’O-val, hárman összehoztunk valamit. A hangulat jó volt, Tukeinon hozta a szokásos “segítőkész” formáját. El is képzeltem, ahogy kiparodizálna minket, mondjuk az Irigy Hónaljmirigy, és Tuki személyében mindig mondaná például, hogy “ezt az animét tegnapelőtt kezdtem el nézni”, vagy “ezt a nagynéném ajánlotta a múlt héten, és bejött.” vagy esetleg “ebből annak idején egy nap alatt 68 részt megnéztem, annyira bejött”. A többségénél csak tippeltem, Lam’O volt az, aki sokat tudott. Nekem az Another ment, a K, amik most így eszembe jutnak. Jó volt angelát hallgatni. Ja, meg a Kyoukai Senjou no Horizon II opening. Chihara Minori: ZONE//ALONE. Leea mondta is, hogy csinál belőle LQ-s kfn-t. Okvetlen kíváncsi leszek rá. Az előadós résznél most is sokat tudtam magamtól. Ha nem is ismerem annyira az előadót, de az énekstílusából, és hangneméből ki tudtam találni, hogy kit hallgatunk épp. Mizuki Nana hangja jellegzetes, a nyolcadik volt a legdurvább. Nagyon kedves Tukitól, hogy mindenkire gondol egy-egy dal erejéig, rám ekkor esett a választása. Mi is volt a választások között? Chihara Minori, Suara, Okui Masami, Ogata Megumi, és angela. Ezzel bebiztosítottam magamat, hogy ezt tudni fogom, mert egy van, amit nem ismerek (Ogata Megumi, illetve egy dalt ismerek tőle, a Momen no Handkerchief, de ezt is csak Ohmi Tomoe által). Felcsendül a zene, nem ismerem fel az előadót, akkor csak Ogata Megumi lehet… de várjunk! Ancient memories… ÉDES ISTENEM!!! De rég hallottam ezt a Suara számot! Hát akkor látni kellett volna engem, milyen arcot vágtam, Tuki nagyon röhögött rajtam. Hogy tudta kiválasztani ezt a dalt? XD Ez egyébként a PS3-ra megjelent ToHeart2 játék ending dala, a Taiyou to Tsuki album 14, vagyis záródala. Hát érdekes volt. Azt hiszem, hogy a végére 51 pontot gyűjtöttünk össze, ahogy kilestem, ezzel nem lettünk helyezettek. Még mindig a 2010. őszi zenekvízben teljesítettük az akkori hármassal a legjobban, akkor 54 pontot értünk el, és harmadikok lettünk.

A vásáron szétnéztem Leeával, és találtam egy Zelda manga dobozt, benne a melléjáró poszterrel 800 forintért. Én azt megveszem magamnak. Úgysem lesz soha lehetőségem megvenni dobozostul együtt az összes mangát (nincs is értelme, hiszen megvan a Link to the Past és az Ocarina of Time 1. kötet), így megvettem ezt, bár tudom, hogy ezzel az Animeland is jól jár, hiszen külön olcsóbban tudja eladni, és a dobozt is biztosan el tudja valakinek olcsóbban adni (jelen esetben nekem). Én is jól járok, mert így nekem is megvan, és ha meglesz a többi rész is, beleteszem őket. És mást nem is vettem. Terveztem levásárolni a kuponkedvezményt, de így nem. 😐

A hagyományos karaokén mindenki nagyot alakított, amúgy ma kevesebben voltunk. Nem volt például Night, Neela, Megumi és Lucy. De jött ma is Leea, Narumi, Kedvesjudit, és persze a szervezőség is jelen volt. Amúgy vicces volt, ahogy jöttem conra, ha már megemlítettem az egyéneket. Megyek át Kőbánya-felső aluljárónál, és ott a messzeségben látom valakit, azt hittem, hogy Leea. Utánakiabálok, nem néz hátra. A harmadik után néz oldalra, és akkor látom, hogy hopp, téves hívás, ez egy srác. A sötét kabát, és a világos baseball sapka megtévesztett. ^^’ Leeának hosszú a haja, csak a messzeségben nem látszik a sapkája mögött, és ő is Kőbánya-felsőnél száll le. De mi páran jót buliztunk. Én háromszor énekeltem:

  • Slayers: feel well
  • Fantasia: Dare Yori mo Zutto…
  • Macskarisztokraták: Thomas O’Pamacska dala

Az elsőt tegnap este próbálgattam az utcán, amikor hazamentem. Egyedül voltam, miért is ne énekelhetnék szabadon? Mellesleg a Disney Bűbája után egyébként is ki akartam próbálni, hogy én is tudok-e olyan hatást kiváltani az énekléssel az emberek között. 😀 Szóval az volt a gyakorlás lényege, hogy ennek a verséi sem annyira mélyek, így próbálgattam, azt gondoltam, hogy jól megy, és igen. ^_^ Ilyennel kéne versenyezni. A Dare Yori mo Zutto… eleje kicsit mély volt, de ezt egyszer mindenképp el akartam énekelni, mert hát ki debütálna ilyen menő dallal, ha nem Okui Masami? A Macskarisztokraták meg egy grátisz, szintén siker, a részemről is. Milyen érdekes, hogy a dal végén hallható “bizony” szótól féltem, hogy csak nehogy buzisan mondjam ki, ehhez képest azt mondtam jól, és a közepén hallható “igen” (amikor ránéz Thomas Hercegnőre), volt az, ami kicsit érdekesre sikeredett. De élveztem, hiszen miért is ne szerethetnék énekelni? Egyébként a Swort Art Online: crossing field (LiSA) dala nagy divat lett manapság. Mondjuk, tetszetős, le is szedtem a kislemezt korábban, de odáig nem jutottam el, hogy meg is hallgassam. Végig jól éreztük magunkat.

A Gamer zenekvíz is jó volt. Abban nem tudom, hány pont sikeredett össze, de egy jópárat tudtam tippből is. A Commodore 64-eket volt érdekes hallgatni, egy pillanatra elképzeltem, hogy abban az időben játszom, de azt már végképp nem tudom visszaidézni, hiszen akkor születtem. A Disney-t viszont végig tudtam. Sokat ki lehetett találni, hiszen a többséget az eredeti klasszikusban (vagy sorozatban) is lehetett hallani. A Kingdom Hearts-ot, és az Epic Mickey-t nem tudtam, ezt a kettőt hangulatából találtam ki. A platformerben volt egy Super Mario Galaxy 2 is, melynek szintén örültem.

És akkor ezzel nagyjából ennyi is nekem. 16 órakor volt Jpop videó, melyből természetesen ki akartam maradni a sikítások miatt. A másik meg az, hogy 2 órás volt, és ha maradok még akkor is karaokén, akkor nem biztos, hogy elérem az utolsó vonatot, ami 19.10-kor indult. Úgy tűnik, hogy igaz, hogy Tukeinon most volt utoljára karaoke főszervező, hiszen élete máshova tereli. Élőben már nem maradt lehetőségem, de ezzel a dallal elbúcsúznék tőle, ha nem találkoznánk többet:

Ez az utolsó dal Megumi: Fuwari albumáról, nekem tipikusan ilyen búcsúdal. Kicsit szomorkás, kicsit visszatekintős, de elengedős. Ha tényleg utoljára találkoztunk élőben, akkor sok sikert! ^_^ Csináltam még néhány képet, majd holnap közzéteszem.

Születésnapi MondoCon 2012. tavasz – szombat


Alapjáraton nem szeretem hirdetni a születésnapomat, mert beképzeltségnek tartom, de ha egybe van kötve egy jeles animés eseménnyel, amin én is jelen voltam, hát akkor nem hagyhatom ki. Igazából nem is azért “nehéz” belegondolni abba, hogy 26 éves vagyok, mert öregszem, (mert azért ebben a korban ilyet még nem mondhatok), hanem mert határozottan azt érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és mintha egyre kevesebb mindent van lehetőségem megélni az életben, és szabályosan kapkodni kell, hogy mindent megéljek, amit szeretnék.

A MondoCon jó volt, de olyan hibák voltak, amik miatt anno sokat szidták a MAT-ot, hogy semmit nem tudnak normálisan megszervezni. Ez annak fényében érdekes, hogy logikusan gondolhatnánk azt, hogy amikor kb. 3 éve kiváltak a MAT-ból, és átmentek a Mangafanba, azért mentek át, hogy megmutassák, hogy kell egy igazi cont jól megszervezni. Szarvashibák eddig nem voltak, de most nem volt bennük hiány. Az egyik ilyen nem is egészen hiba, úgy mondanám, hogy furcsaság, trendi angol szóval fogalmazva facepalm. Ugyanis a Cosplay.hu nemrég csinált a Cosplay TV-n keresztül egy kb. 11 perces videót, ahol bemutatják, hogyan zajlik egy MondoCon szervezése. Szerintem azok, akik hasonló korúak, mint én, azoknak azonnal feltűnhetett, hogy túlságosan rájátszanak arra, hogy ők most gondolkodnak, azon vannak, hogy minden a lehető legjobb legyen. Ez akkor lett volna hiteles, ha az első Hungexpós MondoConra készülnének így, ami a 2009. október 17-ei volt. Azóta voltak változtatások ugyan, de az alapok már itt le voltak fektetve, a 2010-es tavaszi MondoConra alakult ki a nagyjából végleges koncepció, azóta nem hiszem, hogy erősen gondolkodóba kell esniük, hiszen úgyis tudják már, hogy mi hol merre, hány méter. Szóval nekem eléggé fejfogós volt a videó, de aztán felfogtam úgy, hogy nem én vagyok a célközönség. Akit meg meg akartak fogni, azt ezzel meg lehet. Gondolok itt a fangörlökre. Beágyazni nem ágyznám be, de a link: http://www.youtube.com/watch?v=x4q5dPiOPBk Ha igazán adni akartak volna magukra, akkor a videó és a hang minőségén is javítottak volna. A másik, ami már hiba, az a jegyeladási szisztéma megreformálása. Bár én más oldaláról is megtapasztaltam, ugyanis segítettem bagszinak elvinni a MAT-os cuccokat, bekerültem a VIP bejáraton át. Mivel én előre megvettem, fel is tettem, ezért reméltem, hogy így bejuthatok. Először egyébként a többiekhez mentünk. Megjegyzem, negyed 10 volt, és még sehol semmilyen sor nem indult meg, de még asztalok sem voltak kint, ahol korábban eladták a jegyeket. O_O Pedig azokat már 8 óra után ki szokták tenni. Na, ebből mi lesz? Utána elmentünk a 2-es kapuhoz, ott megtaláltuk a VIP bejáratot, de senki nem volt, aki osztogassa a VIP jegyeket. Legalább 10 percet vártunk, míg Amina kijött, aki tudott jegyet adni, de ő is csak az egyik csoportnak hozott, akik már régebb óta vártak. Újabb negyed óra várakozás, közben megjött egy férfi, aki a pultjában rendezkedett volna, de nem tudott, mert nem mehetett be jegy hiányában. Aztán kijött egy csaj, aki már adott nekünk jegyeket, felmutattam neki a 2 napos jegyemet, és megkérdeztem, hogy felmehetek-e segíteni beadni? És tök flegmán válaszolt, hogy nem mehetek be, menjek át a többiekhez, mert nem engednek be a biztonsági őrök. Én meg nem voltam gyáva mondani, hogy a biztonsági őr nő meg mondta, hogy rajtuk múlik, erre a válasz, hogy jó, rajtunk múlik, menj vissza a többiekhez. Nem hadakoztam tovább, de annyira ideges lettem attól, hogy egy bunkó nő így beszél! Már korán reggel volt a véleményem a szervezési munkáról! Az egy dolog, hogy úszik az egész, és csúszásban vannak, de ha valaki emiatt nem tudja megőrizni a hidegvérét, az ne menjen el szervezőnek! Mire visszaértem a többiekhez, már nyitották a kapukat, de jegy sehol, közben látom, hogy az ajtónál hatalmas sor áll. Újabban 10 órakor kezdik el árulni a jegyet? De ez még hagyján, de hogy az ajtónál fogák árusítani a jegyet? Az szép tömegnyomort eredményezne, mert így azok se tudnának bejutni, akik előre megvették a jegyet. Rátelefonálok Night-ra, hogy hol van, még a vonaton. Időközben megjött Sami a barátjával, ő sem értett semmit, hogy mi van. Ők beálltak egy sor végére. Hátul ugyanis semmi nem jelezte, hogy melyik sor melyik. Én is ott kóvályogtam a sorok között, hogy melyik melyik, közben meg hallom a hátam mögött, hogy a Hungexpo rendesen kicseszett a Mangafannal. Ennyi MondoCon után miért tennék meg? Na mindegy, annyira nem foglalkoztat. 10 óra után látom, hogy kezd betódulni a nép. Na mondom szép, már csak a jegyvásárlást kell túlélni. Aztán arra leszek figyelmes, hogy nagyon jól haladunk, aztán a sor elején látom, hogy két lakókocsiban adják a jegyeket. Minő innováció! 😮 Annyira nem is vészesen, de bejutottam. De az a VIP-jegyes mizéria nagyon nem hiányzott. -_-

Előbb szétnézek, hogy mi hol merre van. A konzol részlegnél is szétnéztem. Azt persze, nem vártam, hogy lesz Nintendo, de azért érdekelt, hogy milyen X360, PS3 játékok vannak. Elnézegettem őket, de volt még sok-sok PS Vita is. Meg volt egy Gamer365-ös asztal, voltak kint szerkesztők az oldalról. Velük is beszélgettem egy kicsit. Majd elnéztem a karaoke felé. Kicsit leültem ott pihenni, majd szétnézek az árusok között. Igen, keresek Zelda mangát. A Trilliannál megvolt a hőn áhított Ocarina of Time 2. kötet, megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. Megnézte az amerikai árát ($7.99), és rámondja, hogy 3.500 forint. O_O Az egy dolog, hogy gyengül a forint árfolyama, de nem ennyire. Az árrés meg túlságosan nagy, úgyhogy nem belőlem fognak meggazdagodni. Aztán még az Animeland-nél volt Zelda manga, bár ott csak a Link to the Past, és Four Swords 2. kötet, de ezek legalább 2.400 forintok voltak. Erre már sokkal inkább azt mondom, hogy elfogadható, úgyhogy le is csaptam a LttP mangára, a Four Swordsnak érdemesebb lenne az első kötetét előbb beszerezni. Meg is beszéltem az Animelanddel, hogy a többit behozatom velük. És komolyan gondoltam. Természetesen nem egyszerre, csak fokozatosan. Visszamentem találkoztam Nighttal, Tukeinonnal, Neelával és Megumival. Ma csak egyszer énekeltem, de az elég volt. Tényleg régen énekeltem, és totál elfelejtettem, hogy kell magas hangon énekelni. Ráadásul teljesen legyengültem a dal végére. Zsibbadt mindenem, és remegtem, de nem az izgalomtól. Úgyhogy nagyon durva volt, aki kiesik az éneklés ritmusából, az bukik, itt nincs mese. De az a baj, hogy nincs lehetőség normálisan gyakorolni énekelni, ugyanis az albérletben harmonika ajtó van, és szinte mindig vannak otthon, így nagyon ritka az az alkalom, amikor van lehetőség gyakorolni. Vagy hol máshol? De nagyon hálás vagyok Tukeinonnak, hogy a kedvemért kijavította a Code Geass: Colors kfn-t, csak az összes gyakorlásom annyi volt, hogy egy párszor megnéztem a kfn-t, és suttogtam magamban a szöveget, hogy legalább a ritmusa meglegyen. Azzal nem is lett volna baj. Úgyhogy a verseny kilőve. A versenyig a karaoke teremben Zelda mangát olvastam, Nintendogsoztam, Mario Kartoztam, én olyan jól elvoltam egymagam. Night meg is jegyezte (akinek meg fülhallgató volt a fülén ugyanabban a teremben), hogy milyen jól szórakozok. Végülis az énekesjelöltek hallgatása nem feltétlen kell, kötelezzen a szem használatára, én meg érdekes mód a karaokén meg tudom úgy osztani a figyelmemet, hogy a fülemmel figyelem az énekeseket, miközben mangát olvasok.

Aztán a verseny. Háát, voltak, akik szépen éneketek, egyedül Megumit tudom kiemelni, olyan új oldalát mutatta meg az énekhangjának, hogy csak lestem, hogy mi ez a mély hang. Nagyon nagyot alkotott. A 13. versenyző után Night, Neela és Megumi elhívtak, hogy menjek velük enni. Miután vagy fél órát álltam sorban a Takebayashinál, és még el is fogyott a rizs, és mivel már annyira éhes voltam, hogy úgy döntöttem, nem várom ki, és az Animelandnél vettem ilyen rizspelyhes mogyorót. Finom volt, de nem elég. Úgyhogy elmentem Megumiékkal az Árkádba, ott az Intersparban vettem magamnak joghurtos Győri Édes Jó Reggeltet, meg egy energiaitalt. A többiek is vásároltak maguknak, de ők még aztán mentek a Mekibe is enni. És közben beszélgettünk mindenféle állatságot, nagyon jól éreztük magunkat, szétröhögtük a fejünket. Ezután a 100-as busszal mentünk vissza a Hungexpóhoz. Vissza a karaokéhoz, hallgatni a többieket, meg vártam az eredményhirdetést, annak ellenére, hogy nem versenyeztem, azért még érdekel, hogy mi lett a vége. 19 órakor volt a nagyszínpadon. Akkor jutott az eszembe, hogy mivel ilyenkor össznépi eredményhirdetés van, ezért mire a karaoke sorra kerül, ehhez képest elsőként hirdetett eredményt Amina és Daki. De előtte egy iszonyú hangos trance zenére ment egy egyébként nagyon jó tánc, de komolyan, csoda, hogy nem süketül bele az ember, még hátul is belehasított az ember fülébe a zene. Az eredményhirdetés meg… hát, fogjuk rá, bár az első helyezett egyáltalán nem jut az eszembe, a második helyezett megvan, viszont a harmadik helyezett tüske. Bár lehet tanulni tőle. Egy srác volt, aki Megumi Hayashibara: Sunadokei dalt énekelte el. Ja, nem a srác neve tüske, hanem úgy értettem, hogy a szívemnek az, mivel, ha úgy vesszük, sorstárs, hiszen én is női előadókkal próbáltam érvényesülni, de ilyen 16. voltam a 19-ből, meg 11. a 15-ből. Végülis tisztán énekelt a srác, de erőtlen volt a hangja, bennem nem keltett olyan nagy hatást, viszont amivel kivívhatta a zsűri szimpátiáját, az az előadás, a szemkontaktus. A különdíjas srác meg… Engem nem lehet poén terén meghatni azzal, hogy egy fiú poénból kiáll, és átéléssel elénekli a Dokuro-chant, főleg úgy, hogy az az elején elhasználja minden erejét. Nem ő az első fiú, és újat nagyon nem lehet felmutatni. Lehet, nem lenne hülyeség olyat csinálni, amit Tukeinon mondott az egyik zenekvízben az egyik szám alatt, hogy van egy tiltólista az amerikai animés rendezvényeken, oda olyan karaokék kerülnek, melyeket túl sokan énekeltek már, és elég volt belőlük.

Részemről ennyi volt a con első napja. Bagszival együtt mentünk el, előbb az Europark InterSparjába, majd hozzám megmérni magam a Wii Fit Plus-szal, végül vissza hozzá. Itt vacsoráztunk, közben meg szenvedett az Oroszlánkirállyal. Ott a helye a Hardest SNES games ever toplistán. Lehetne arról is külön postot írni, hogy miben változtak ennyit a játékok. De az Oroszlánkirályból kéne versenyt csinálni. Aki végigviszi a játékot egyhuzamban, azoknak automatikusan jár egy SNES konzol. Ki próbálja meg?

A MondoCon meg összességében jó volt. Érdekes azt megtapasztalni, hogy bár történtek dolgok a karaokés berkeken belül, letisztultak számomra emberi kapcsolatok, azért magának az Adarna Karaokénak még mindennek ellenére is van egy egyedi hangulata, ami miatt nagyon jó eljárni. CSAK KI A SZABAD LEVEGŐRE!!! Iszonyú meleg van, és nincs semmi levegő már a nap végére. Tényleg találjatok ki erre valamit, mert ott nem maradhat a karaoke. A sátor, az az igazi! Nyáron, 40 °C-ban, mindenki álma sátorban karaokézni. ^^’ Maga a MondoCon meg néhány baki ellenére jó lett. Ja, és a végére hagytam még egy furcsaságot. Én vártam, hogy akkor jó, lehet, hogy én is pecsétezni fogok. Lazán azt gondoltam, hogy lesz egy külön papír, amin gyűjthetjük, de nem! Meg kell venni hozzá a Mondo magazint. Ne csinálják már, hogy ennyire rá akarják kényszeríteni az embert, hogy megvegye a magazint, ha pecséteket akar gyűjteni! Ráadásul hátoldalt van, a fényes oldalon a pecsétek helye, olyan gyönyörűen szétkenődik, hogy ott aztán lehet gyűjteni. Szóval ez is epic fail volt a részükről. Szóval volt itt sokminden, mindezek mellett érdemes volt elmenni.

Animekarácsony 2011


Olyan furcsa, hogy alig 2 hónapja volt a MondoCon, és máris Animekarácsony. Semmi hangulatom nem volt hozzá, de végül elmentem. Igaz csak pár órát aludtunk bagszival, eredetileg úgy volt, hogy egyáltalán nem alszunk, mert már fél 2 fele járt, mire az előző blogpostommal végeztem, de 3 órakor mégis elfáradtunk, úgyhogy aludni tértünk. Én 8-kor ébredtem fel, bagszi meg 8.45-kor rontott ki a nappaliba, hogy miért nem ébresztettem fel, neki 9-re kellett volna menni conra, mert a MAT vendégként jelen volt, és kellett volna segíteni. Nagyon sietett, de majdnem 10 óra lett, mire odaértünk. Ott összefutottunk Trunerrel, ő Krisit kereste, mert ő vette neki is a jegyet. Bagszi bement a szervezőibe, a MAT-hoz, én meg felhívtam Krisit, hogy ne várjunk rá, ő már bent volt. Hármasban mentünk be, közben ők a Pokémon játékokról beszélgettek, eközben átjött az érzés, hogy jó lenne megint játszani vele. Miért is ne? Igazából, aki kézikonzolon az összes létező Nintendo handheld játékot játszani akarja, annak csak 2 konzolra van szüksége: Game Boy Advance SP, és Nintendo 3DS. A GBA SP lejátsza a Game Boy, Game Boy Color, és Game Boy Advance játékokat, míg a 3DS a Nintendo DS és 3DS játékokat. A GBA SP az egyik legjobb Nintendo kézikonzol, mert az első európában is megjelent kézikonzol, melynek saját fénye van (Japánban megjelent 1997-ben a Game Boy Light, annak volt még saját fénye.) A 3DS meg adja magát. Nagyon sokat tud, online módozatok, és a gépben levő extrák. Tehát, bementünk, és most rendhagyó módon nem rohantam fel a karaoke részlegbe, hanem Krisiékkel néztem szét az árusoknál. Nem is kellett sok idő, mire összetalálkozunk bagszival, osztotta a MAT szórólapokat. Ismét csak levásároltam a jegy árát, a következőre:

  • Ruróni Kensin 1

Újba akartam belekezdeni, így három lehetőségem volt: Hellsing, Chrno Crusade vagy a Ruróni Kensin. Végül a Kensin-re esett a választásom, mert ott futottam össze Necrokiddel, aki mondta, hogy nagyon jó ez, így emellett döntöttem. Necro nem jött velem, de én kíváncsi voltam, hogy vol van a MAT pult, elvileg a 2. emeleten, de nem nagyon tudtam elképzelni. Azt hittem, hogy ott lett volna, ahol ősszel az étterem volt, de nem, és nagy meglepetés ért: A vetítőterem mellett, ahol a karaoke szokott lenni, ott van egy ajtó jobb oldalt, ahogy mennénk be a terembe, azt hinnénk, hogy ott vége van, de én el nem képzeltem volna, hogy az megnyitható. O_O Nem is kis helyiségbe érünk be, ott volt az étterem, és beljebb lehet menni, ott volt a konzol, és külön kis termet kapott a MAT. XD Ezután mentem a karaokéba, ott hátul foglaltam helyet. Éhes voltam, neki akartam állni enni. Kiveszem a szendvicset, és látom, hogy kólás az alufólia. Benézek a táskába, minden úszik a kólában! T_T Kiveszem a kólát, úgy spriccelt ki, hogy csodálom, hogy nem bámult meg senki, de hirtelen se tudtam, mit csináljak, közben folyt a kóla a padlószőnyegre. Végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek a MAT pultba úgyhogy fejjel lefele tartottam, mert az alján képződött egy lyuk, onnan spriccelt ki. Mutatom bagszinak és Trunernek, nem akartak hinni a szemüknek, ők ilyet még soha nem láttak, nagyon röhögtek. Én majdnem sírtam, mert a 3DS pont kártyáim eláztak. T_T Az volt a nagy szerencsém, hogy a 3DS-em a zsebemben volt. Azt hiszem, akkor lettem volna rosszul. Mindegy, fejjel lefele támasztottuk a falhoz. Elég sokat voltam most a MAT-nál, és… Beléptem a MAT-ba. Erre nagyon fellelkesedtem, és sokat gondolkodtam, hogy mit tehetnék a MAT-ért. Lennének terveim, csak azért vonakodtam, hogy most belépjek-e, mert még régebben bagszival beszéltük, hogy nem rossz, hogy egész nap egy helyen kell lennie a conon, és nem járhat semerre? Mondta, hogy egyáltalán nem, mert már úgyis mindent látott, nagyon nem érheti meglepetés, így inkább segít, és a részévé válik a rendezvénynek, ami egy nagyon jó dolog. Rájöttem, hogy ez így van, mert újdonság már úgysem érhet. A karaokéba olykor-olykor benéztem, de most az időm nagyrészében a MAT pultban beszélgettünk meg szórakoztunk, bagszival, meg Trunerrel, meg megismerkedtem egy csajjal, aki nagyon jófej volt, örültem a szerencsének.

Csibivel való találkozásom sem volt semmi, mert a MondoCon-Nintendo Magyarország nyereményjátékában 2. helyezett lett, így kap egy Zeldás ajándékcsomagot. Vagyis kapott volna, de aki átadta volna, az otthonfelejtette. Szegény Csibi, majdnem sírva fakadt, ami nem csoda, mert annyira várta. Egyébként volt egy nyereményjáték a Facebookon, hogy fényképezd le az októberi vagy / és novemberi Mondo magazint, és aki a legtöbb szavazatot kapja (kerüljük azt a csúnya szót), az nyer. Ez megint ilyen kinek van több ismerőse verseny, de örültem Csibi 2. helyének. Délután igencsak elfeledte a rosszkedvét, láttam, hogy a karaoke teremben ott “tombol”, mert két srác “előadta” a Fluor: Mizu szerzeményt. Odamentem hozzá, hát neki van Mario Kart 7-e! Hát azt nekem látnom kell! Krisi is ott volt mellette, már 15 óra volt, amikor véget ért a karaoke, Krisi is elment, de Csibi úgy próbálta marasztalni, hogy játszunk hárman vele. De csak elment, így ketten maradtunk. Mindegy, ha már így alakult, de nagyon kíváncsi voltam a játékra. Hát ez a játék valami csodaszép 3D-ben! A Super Mario 3D Land-ben valahogy nem jön le annyira a 3D-s hatás, hiába van bekapcsolva, de a Mario Kart 7 valami eszméletlen gyönyörű! Tényleg olyan, hogy közelít feléd a pálya, a karakterek is, szinte teljesen részese vagy a játéknak! Alig várom, hogy meglegyen nekem!

Aztán még ott szórakoztunk a MAT pultban, de lényegében ennyi volt. Megvolt, de olyan se jó, se rossz nem volt.

E3 2011 Nintendo – Ismertető és egyéni vélemény


Akkor ma 18 órakor megtartotta a Nintendo a konferenciáját. Hogy milyen volt? Eléggé felemás érzésekkel kapcsoltam ki a GameSpot oldalát. De lássuk is, mik voltak:

Egy igen ütős The Legend of Zelda blokkal kezdtek, a szimfonikus zenekar hatalmas ötlet volt így üdvözölni a széria 25. évfordulóját. Ennek örömére bejelentették, hogy 2 OST CD-t fognak megjelentetni, valamint a Nintendo 3DS-re a mai frissítéssel megjelenő Nintendo eShop-ban megjelent a Virtual Console-ra mától letölthető a Link’s Awakening DX. – Hát én azért többet reméltem erről a nagy hatású bevezetőtől, bár többször elgondolkodtam azon, hogy milyen játékkollekcióval lehetne méltóképp megünnepelni a Zelda 25. évfordulóját, hiszen van már Zelda Collector’s Edition GameCube-ra, valamint az összes régi Zelda letölthető Virtual Console-ról. Reméltem, hogy a mai napon megkapom a választ, de egy OST CD nem a legkielégítőbb… Ami nagyon jó, hogy új játékként meg fog jelenni a Zelda Four Swords DSiWare-re, és ingyenesen letölthető lesz mindenki számára.

Most jön a jó része az E3-nak, ugyanis, Nintendo 3DS-re azt kaptam, amit vártam, hogy felkeltsék az érdeklődést, és ez megtörtént. A Mario Kart 3D, Super Mario 3D, StarFox és Kid Icarus mind várhatók voltak, de az igazi nagy durranás a Luigi’s Mansion 2 lesz. Ez hatalmas ötlet volt GameCube-ra, szinte biztos vagyok abban, hogy 3DS-re sem fogják elrontani. Ezekről a játékokról mind láthattunk videót. Amíg a Mario Kart Wii-ben újítás volt, hogy motorral is mehettünk, addig a Mario Kart 3D-ben, kapunk egy sárkányrepülőt, valamint kocsijaink víz alatt is tudnak majd menni, úgyhogy kartjaink hároméltűek lesznek. A Super Mario 3D-ben meg visszatér a levél, Mario ismét tud repülni! Nagyon megörültem neki, mindig is kedvenc szórakozásom volt repülni a Super Mario Bros. 3-ban. Jól megújították a Super Mario World-ben és a Super Mario 64-ben, de legjobb a Mario 3-ban volt. Tehát szép jövő elé néz a 3DS.

És *hatalmas dobpergés* leleplezték a Nintendo Wii utódját, mely a Nintendo Wii U nevet kapta. A konzol lényegében egy controller. Legalábbis meglesz a többi “alkatrésze” is, de a controlleren mindennél nagyobb hangsúly lesz. A controller tartalmazni fog egy 6,2 colos érintőképernyőt, ami arra lesz jó többek között, hogy azon is nézhetjük, hogy épp mit játszunk. Így ha az egyik családtagunk TV-t akar nézni, akkor mi a controllerünkön folytathatjuk a játékot. Emellett a controlleren netezhetünk, videochatelhetünk, valamint, ha egy asztalra letesszük, akkor különböző táblás játékokat játszhatunk rajta. Egyetlen egy játékot lehet tudni rá: New Super Mario Bros. Wii 2, mely látszatra nem sokban különbözik a Wiis New Super Mario Bros-tól. Remélem újításokban nem marad el.

Hír bizonyítást nyert, ugyanis a Nintendo megígérte, hogy most igen széles terepet fognak kapni a külsős cégek. Akik benne voltak a Nintendo 64 és GameCube érában, azok tudják, hogy nagyon kevés 3rd party játék volt Nintendo konzolokra. Viszont a Nintendo már a GameCube-ra megígérte, hogy lesznek bőséggel külsős játékok, ám ez nem lett betartva. A Wii-re is megígérték. Valamivel jobb volt a felhozatal, de még mindig nem az igazi. Viszont most mutattak bőven külsős készülő játékokat 3DS-re és Wii-re.

Legvégül egy rakat idén és jövőre megjelenő játék listáját láthattuk. Kirby Wii, Mario Party 9 (Wii), Kirby Mass Attack (DS), Paper Mario 3DS, Mario and Sonic at the London 2012 Olympic Games (Wii / 3DS), stb.

És lényegében ennyi volt. A Wii U nem olyan, amilyennek elképzeltem. Az biztos, hogy grafikailag verni fog mindent, de ezek az újítások nekem nem jönnek be. Nekem ennyi kevés. Játékokkal kellett volna prezentálni a gép tudását. Ami még nem tetszett, az az, hogy Nintendo DS szinte egyáltalán nem volt már, és ezt nem szeretem a Nintendóban, hogy amint megjelenik egy adott konzol utódja, a gépet gyakorlatilag meggyilkolják. A Sonyban viszont ezt becsülöm, hogy még adnak ki az előző konzoljaikra játékokat bőven. De így, nem fog sokáig élni a DS, és félő, hogy a Wiinek is már csak 2 éve maradt hátra.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség


Zelda játékgyűjteményem

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban… Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet. Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. “Kipukkadt a lufi? :D:D:D” “Wiisznemlát! :D:P” Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Catherine Warwick

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna… Itt egy kép róla. Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein’ Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin’ in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.