Best of 2014


Ahogy szokás volt az elmúlt években, most is közszemlére tenném a Last.fm profilom 2014-es évre vonatkozó statisztikáit.

Top 10 Előadó 2014

  1. Okui Masami (3.469)
  2. Hayashibara Megumi (2.872)
  3. JAM Project (1.176)
  4. Pa-Dö-Dő (719)
  5. Zorán (634)
  6. LGT (585)
  7. Suara (341)
  8. Skorpió (325)
  9. Nagata Kenta (146)
  10. Miyazaki Ui (145)

Eléggé orientált volt ez az év, bár nálam mindig bérelt helye van Okui Masaminak és Hayashibara Megumi az első két helyen, de hogy a 10. helyre egy előadó dalainak 145×-ös meghallgatása is elég volt, ez példátlan.

Top 10 albumok 2014

  1. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (545)
  2. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (400)
  3. Okui Masami: Love Axel (325)
  4. Hayashibara Megumi: CHOICE (202)
  5. Okui Masami: V-sit. (168)
  6. Hayashibara Megumi: Fuwari (162)
  7. Hayashibara Megumi: Enfleurage (158)
  8. Okui Masami: Gyuu (153)
  9. Hayashibara Megumi: bertemu (141)
  10. Okui Masami: Ma-KING (140)

Miután a kedvenc előadóim igencsak inaktívak voltak idén, ezért a régi klasszikusok felé fordultam. A JAM Project új válogatásalbuma azért nem került fel, mert vannak dalok, amiket jó hallgatni, a többit meg inkább kellemetlen, így az összkép eléggé furcsa. Na de a kislemezeknél robbantott.

Top 10 kislemezek 2014

  1. JAM Project: Breakthrough (322)
  2. Okui Masami: Mitsu (137)
  3. Okui Masami: Shake it (87)
  4. Okui Masami: OVER THE END (78)
  5. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (77)
  6. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (72)
  7. Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ (70)
  8. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (68)
  9. JAM Project: The Gate of the Hell (64)
  10. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… (63)

Egyedül a JAM Project volt aktív, és többször is írtam, hogy kijöttek olyan kislemezzel, amiről már akkor tudtam, hogy az év kiadványa lesz. Remélem, a 2015-ös évre is tartogatnak valami hasonló durranást.

Top 100 dalok 2014

  1. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) (113)
  2. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (105)
  3. Okui Masami: Mitsu (instrumental) (81)
  4. Okui Masami: CHAOS [instrumental] (71)
  5. Okui Masami: WILD SPICE (70)
  6. Okui Masami: spicy essence (64)
  7. Okui Masami: Shake it (off vocal version) (64)
  8. Okui Masami: Rose & Release (63)
  9. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) (63)
  10. JAM Project: Majin Kenzan!! (60)
  11. Okui Masami: Mitsu (59)
  12. Pa-Dö-Dő: Jó nekem így (57)
  13. Naoko Mitome & Chika Sekigawa: Gap of Frag (56)
  14. JAM Project: Breakthrough (56)
  15. Taro Bando & Hajime Wakai: The Long Distance of Murder (54)
  16. Neon Jungle: Welcome to the Jungle (54)
  17. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (50)
  18. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~ (49)
  19. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes (49)
  20. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (48)
  21. JAM Project: Breakthrough (off vocal)
  22. Hayashibara Megumi: KOIBUMI
  23. Okui Masami: BI-YA-KU
  24. Hayashibara Megumi: I & Myself
  25. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto…
  26. Okui Masami: OVER THE END [instrumental]
  27. Okui Masami: REINCARNATION
  28. Okui Masami: SNOWY (instrumental)
  29. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
  30. Okui Masami: Sora ~Ikite Ireba~
  31. Okui Masami: LOVE SHIELD
  32. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
  33. Hayashibara Megumi: Give a reason
  34. Okui Masami: Dogma
  35. Pa-Dö-Dő: Vár már a nyár
  36. Ishida Naoto: Big Blue
  37. Hayashibara Megumi: REINCARNATION
  38. Okui Masami: INSANITY [off vocal]
  39. Pa-Dö-Dő: Hómunkások dala
  40. Okui Masami: Energy
  41. Hayashibara Megumi: Give a reason ~Ballade Version~
  42. Okui Masami: Chou
  43. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
  44. Aya Tanaka: Space Match
  45. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (OFF VOCAL VERSION)
  46. Hayashibara Megumi: Ame no Koinu
  47. Hayashibara Megumi: Lively Motion
  48. Okui Masami: Shake it
  49. Hayashibara Megumi: raging waves (off vocal version)
  50. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  51. Okui Masami: Jama wa Sasenai (OFF VOCAL VERSION)
  52. Okui Masami: LOVERS
  53. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… <OFF VOCAL VERSION>
  54. Hayashibara Megumi: Plenty of grit ~TV size~
  55. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he
  56. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged
  57. Hayashibara Megumi: raging waves
  58. Hayashibara Megumi: RUN ALL THE WAY!
  59. Okui Masami: TRANSMIGRATION
  60. Pa-Dö-Dő: 450 780 132
  61. Okui Masami: Melted Snow
  62. Okui Masami: Divine love
  63. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  64. Okui Masami: Niji Iro Shooter
  65. Hayashibara Megumi: I’ll be there
  66. Okui Masami: I can’t… [daydreamix]
  67. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
  68. Okui Masami: Remote Viewing (Instrumental)
  69. Hayashibara Megumi: Revolution
  70. Nagata Kenta: Lava World
  71. Hayazaki Asuka, Yokota Mahito, Hama Takeshi: Desert Overworld
  72. Hayashibara Megumi: Shakunetsu no Koi
  73. Okui Masami: Key (off vocal version)
  74. Pa-Dö-Dő: Pusz-Pussz (Szögedre möntem)
  75. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  76. Okui Masami: Friends
  77. Hayashibara Megumi: Going History
  78. Hayashibara Megumi: Touch Yourself
  79. Okui Masami: Live alone Sennen Tattemo
  80. Hayashibara Megumi: Ame Nochi Kumori Nochi Hare…
  81. Okui Masami: wild cat
  82. Okui Masami: Remote Viewing
  83. Hayashibara Megumi: JUST BEGUN
  84. Okui Masami: STRATEGY
  85. Clean Bandit feat. Jess Glynne: Rather Be
  86. Hayashibara Megumi: Kimi Sae Ireba
  87. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
  88. Hayashibara Megumi: be Natural
  89. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni
  90. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (remix version)
  91. Lin Fu Chan: Free Hands
  92. Okui Masami: Gift
  93. Hayashibara Megumi: Meet again
  94. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sadame
  95. JAM Project: Victory Soul
  96. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
  97. Okui Masami: CHAOS
  98. Hayashibara Megumi: feel well
  99. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged (off vocal version)
  100. Okui Masami: Saikou no GAMBLE

Lassuló folyamat


68 csillaggal büszkélkedhetek a Super Mario Galaxy 2-ben, de lassan eljön az az idő, amikor csak tyúklépésben fognak gyűlni a csillagok. Hiszen lassan meglesz mindegyik, amiket könnyebb volt összegyűjteni, és nehezebbeket, amiket otthagytam, tényleg nem lesz könnyű összeszedni, úgyhogy lehet, hogy egy nap egy csillag lesz a napi tendencia. 70 csillaggal lehet Bowserhez menni, utána nyílik meg az S világ. Az nem tudom, hogy milyen lesz, ha marad ez a nehézségi szint, akkor olyan 80-85 csillagra tippelem, mire megszerzem az összeset, amit viszonylag könnyű volt összegyűjteni.

Gurulj hát, Mario!

Gurulj hát, Mario!

Mert érdekes, hogy a nehézségi szint nem nagyon változik a játékban. Ahogy visszanéztem, hogy milyen csillagok hiányoznak, az első világban is vannak olyanok, amiket szívesebben kihagynék, de hát ha 100%-ra akarom megcsinálni, akkor muszáj lesz megerőltetni magam. A 6. világban (ahol most tartok) is volt egy olyan üstökös csillag küldetés, ami csak elsőre tűnt nehéznek, aztán csak a továbbfejlesztett taktikát kellett okosan használni. A Flash Back Galaxy-ben ritmusra gyúlnak ki a fények, majd szépen lassan kialszik. Amúgy töksötét az egész, és a platformok össze-vissza vannak. Na itt kell 80 mp alatt 30 Octoombát kell megölni. Egyébként rettenetesen utálom őket, meg sokszor úgy támadnak, hogy hátrálnak, én meg rájuk ugranék, aztán egyszer csak megállnak, és lőnek, és ilyenkor szinte mindig megsebződök. És a hátrálás, ami miatt gyávának mondom őket, és emiatt idegesítőek nagyon. Először ráugrással próbáltam megölni őket, amikor többedik próbálkozás után leesett, hogy a Wiimote rázásával gyorsabban megy. Csak ekkor arra kell vigyázni, hogy lehetőség szerint ne sebződjünk meg, mert ilyenkor nem érmét ad, ha megöljük őket, hanem csillagtöredékeket, és csak az érmék gyógyítanak. Így egyébként lényegében könnyebb, amikor sikerült, még maradt is 5 mp-em. Persze, nem sikerült elsőre, sőt volt egy nagyon kellemetlen véget ért próbálkozásom is. Úgy volt, hogy nagyon kevés idő maradt a végére, és pont megöltem az utolsót, amikor már csak 1 mp maradt, DE mivel a számláló még nem számolta be, és hamarabb ért a nullához, mint ahogy beszámolta volna, így nem fogadta el, és meghaltam. Ha tudnátok, mit éreztem ekkor. -_- Ebből is látszik, hogy tényleg nincs kegyelem a játékban, ahogy az időszámláló elérte a nullát, vége a dalnak.

De voltak hasonló, éppen csak hogy sikerült küldetések. Például amikor Kőszikla Marióként kellett gurulni, eltalálni a tekebábukat. Abban 5.000 pontot kellett elérni, és pont 5.000 pontom lett, ezt elfogadta, megkaptam érte a csillagot. A másik, ami nehéz volt még – nem is sikerült – az a verseny a Fluzzard madárral a Fleet Glide Galaxy-ben. Ez a második verseny vele, ami ráadásul jóval nehezebb, mert fal is van, és ha nekiütközünk, az azonnali halált jelent.

Ez a nagy turpisság egyébként általánosan a Mario játékokban: Könnyű rájönni, hogy mit kell csinálni, de a kivitelezés… az teljesen más téma. Nagyon kíváncsi leszek, hogy haladok majd a játékban, az S világ lehet, hogy extra nehéz lesz, még soha nem láttam. De remélem, hogy nem lesznek az otthagyott csillagok annyira nehezek, hogy elveszítsem a motivációmat, de az biztos, hogy lesz párszor kemény küldetés a játékban.

Miyazaki Ui (宮崎羽衣)

Miyazaki Ui (宮崎羽衣)

És most egy kis zene: Nemrégiben kezdtem el komolyabban ismerkedni Miyazaki Ui dalaival. Mint ahogy minden út Rómába vezet, ugyanúgy minden út Rómából eredeztethető, őt is Okui Masami által ismertem meg, tetszettek azok a dalok, melyeket tőle énekelt a két Self Satisfaction albumán. Azok a dalok tőle is egészen jók, de amúgy összességében csalódás… Jó hangja van egyébként, de annyira nem találták meg az énekhangjához megfelelő zenei stílust, és a dalai többsége sablonosak. Nem maradnak meg a fejemben, és amikor hallgatom, akkor is máshol járok gondolatban, annyira nem ragadnak meg. Látszik, hogy Okui Masami varázsolt nála, ő hozta ki belőle a legjobbakat. Az alábbi dalokat írta ő:

  • KURENAI
  • Fates
  • Satisfaction
  • PHOSPHOR
  • STRATEGY
  • Happy Succession
  • Time Limit

Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy ezek a dalok magasan a legjobbak tőle. Beruháznék erre a három kislemezére, melyen megtalálhatók ezek a dalok (KURENAI, PHOSPHOR, Happy Succession) még az albumára is akár. Egyetlen egy albuma jelent meg UI1 címen. 2010 őszén jelent meg az utolsó kislemeze, Sweet Heaven címmel, az sem lett nagy szám, úgyhogy ha őszinte akarok lenni, talán jobb is, hogy nem jelentet meg új kiadványt, mert a fentebb említett Okui Masami dalokon kívül a többi tényleg erőtlen próbálkozásnak tűnik. Pedig jóket lehetne kihozni belőle, jó hangja van. Átok egyébként, hogy ennyire drágák a japán CD-k, ha olcsóbbak lennének, akkor könnyebben be tudnám szerezni azokat, amik érdekelnek, és akkor külön polc kellene nekik.

LGT könyv és koncertjegyek

LGT könyv és koncertjegyek

Magyar zene: Tegnap a békéscsabai bolhapiacon megtaláltam az LGT: És ilyen a boksz? című könyvet. Megvan már egyébként a könyv, csak a miénk eléggé rossz állapotú, ezen meg láttam, hogy egészen jól néz ki, sőt még 1992-es búcsúkoncert jegyek is benne voltak, úgyhogy elvittem 100 forintért. Jobb állapotban van, mint a miénk, úgyhogy tervezem bescannelni az egész könyvet. 188 oldalas, biztos nem kis meló, de megcsinálnám azért, meglegyen digitálisan (tudtom szerint senki nem scannelte be a könyvet). Magasan ajánlom, mert nem legendaként beszél az LGT-ről, hanem nyíltan kiírják, hogy nagyon-nagyon nehéz utat jártak be. Szinte megdöbbentő volt olvasni, hogy az együttesnek bár már annak idején is megvolt a kultusza, mégis nagyon kemény feltételeket támasztott nekik az állami kiadó. Azt hiszem, hogy az Ellenfél Nélkül lemez kapcsán írták azt, hogy csak egy bizonyos eladási szám után kapnak részesedést a bevételből. Pedig az már az 1984-es 10. nagylemez. Akkor már túl voltak olyanokon, mint Ringasd el Magad, Neked Írom a Dalt, A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, csak hogy ki ne felejtsem a Rádió, és a Mindenki Másképp Csinálja c. dalokat. Már ma munkához látok, nem ígérem, hogy kész leszek vele, de ha meglesz, ide is ki fogom tenni.

És egyébként az ilyen lemezkiadó dolgok, és több statisztikát is látva már értem, hogy miért nincs “kultúrája” a Magyarországon a CD-knek, vagy lehet, hogy jobb kifejezés az, hogy nincs “hagyománya” a magyar CD vásárlásnak. A kiadók a lehető legkevesebb kockázatot akarták vállalni a lemezgyártásból, ami nemcsak a fent említett feltételekben nyilvánul meg, hanem, hogy magyar zenét alig reklámoznak, nincs promóciójuk. Így nincs meg az emberekben az az érzés, hogy többek lesznek azzal, hogy ha bizonyos CD-t megvásárolnak, és nem éri meg a maguk magas árát. És mivel már egyáltalán nem azt a kort éljük, amikor vásárolják az emberek a fizikai kiadványokat, ezért ezen most már nagyon nehéz változtatni. Vagy van olyan, akit jó érzéssel töltene el, ha azt mondom, hogy lehetetlen, mert akkor csak még jobban tenni akar ellene? Akkor lehetetlen változtatni rajta.

aNiwaCon


Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^’ Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^’ Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^’ Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják… És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még… Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^’ Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^’ Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a fehozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. 😀 És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^’ A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és “mentek utána” a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^’). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.

  1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss – Chieco Kawabe
    Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
  2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi – ALI PROJECT
    Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
  3. RAY the Animation: Yuunagi – Ohmi Tomoe
    Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^’ De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
  4. Saber Marionette J to X: Lively Motion – Hayashibara Megumi
    Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem…
  5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi – Nakaido “Chabo” Rei’ichi
    Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el… Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
  6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU – Shimokawa Mikuni
    Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem… Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
  7. Night Wizard – The Animation: KURENAI – Miyazaki Ui
    Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^’ Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
  8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana – Shimamiya Eiko
    Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
  9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow – Changin’ My Lige
    Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^’ Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
  10. Múmin: Yume no Sekai he – Shiratori Emiko
    Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^’ És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
  11. Ranma 1/2: Lambada Ranma – Operatic Troupe
    Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
  12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE – FLOW
    Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
  13. WHITE ALBUM: Shin Ai – Mizuki Nana
    Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^’ Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
  14. Macross Frontier: Diamond Crevasse – Sheryl Nome starring May’n
    Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
  15. Soukyuu no Fafner: Separation – angela
    Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^’
  16. ONE PIECE: We Go! – Kitadani Hiroshi
    Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. 🙂 Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
  17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta – Okui Masami
    Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
  18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence – JAM Project
    Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
  19. ToHeart2: Tomoshibi – Suara
    Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan “10000 közül is felismerni a hangját” típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
  20. Tsubasa Chronicles: Loop – Sakamoto Maaya
    Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.

Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum

Az eredmények:

  1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) – 22 pont
  2. Szűcs Eszter – 13 pont
  3. Bombicz Zsófi – 9 pont (6 helyes találat)
  4. Pévai Diána és Kocsis Dávid – 9 pont (5 helyes találat)
  5. Horváth Ditta – 7 pont
  6. Horváth Nelli – 6 pont

Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont – 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:

A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^’) a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész… Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay… Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után…), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: “Most a külföldi klubok versenye van”. Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. 😀 Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.

Köszönet jár egy pár embernek:

  • Erisz és Night –  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. 🙂
  • Megumi –  hogy elvállalta a zsűrizést
  • Gh0sT és Katayashi –  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. 🙂
  • Tukeinon – végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
  • Uran – Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. 🙂
  • Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
  • És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. 😉

aNiwaCon képek

Masami Okui: Self Satisfaction II review


Self Satisfaction II poszter

Na végre sikerült megszerezni a komplett albumot. ^^ Mint írtam korábban, nem volt könnyű szülés, mert aki kirakta letöltésre, az dalonként tette ki, és az olyan letöltőoldal, ahol 1 órát kell várni arra, hogy a következőt is magadénak tudhasd. Nagyon értelmes… És most, hogy néhányszor meghallgattam, azt kell mondjam, hogy korántsem olyan rossz az összkép, mint ahogy azt előrejelezték. Sőt, még azzal is vitatkoznék, hogy semmi újdonságot nem rejt az album. Néhány dal újrahangszerelését nagyon jól megoldotta. Bár azért abban én is reménykedek, hogy még idén (pl. októberben) jelentkezik új stúdióalbummal. De most lássuk a dalokat.

Cosmic Dance: Erről írtam korábban, nagyszerű megoldás. Nagyon jól magához igazította a dalt, és ügyesen megoldotta, hogy megtartsa a hallgató érdeklődést. Most énekhang terén nem kell megváltást várni, hiszen egyedül énekel 4 ember helyett, azért néha visszagondoltam a JAM Project tagjaira, hogy az ő hangjukkal azért tényleg másképp hangzik, hogy 4 különböző férfihang tette igazán érdekessé dalt. De így is nagyszerű! 9/10

Garden of Eden: Igen érzékeny pontom lett ez a dal, mivel nagyon szeretem Yuto Suzuki előadásában. Tehetséges énekes válhatna belőle. Okui Masami meg teljesen a saját képére alakította a dalt, amivel még nem is lenne baj, de nekem az áthengszerelt verzió semmi érzést nem nyújt, és Masami éneke is olyan érzetet ad, mintha csak eldarálná a szöveget. Többször végig kellett hallgatnom a dalt, mire megszoktam, és azt mondtam, hogy talán nem olyan rossz az összkép. Meg így albumként a többi dallal együtt azért egész jó. De az az érzés nagyon hiányzik, amit az eredeti megadott. 5/10

Fates: Miyazaki Ui KURENAI kislemez B-side trackje. Érződik az a hangulat, amit az első Self Satisfaction-ben megadott az ADORATION, és a KURENAI. Ezért azonnal megszerettem a dalt. Olyan lágy, kellemes, Masaminak is nagyon jól áll, nincs túlkomplikálva. Erre is szükség van. 9/10

Beloved: Na ez a másik fekete báránya az albumnak. Tomoe Ohmi dalok nem mennek Okui Masaminak. Legalábbis nem képes olyan lágyan énekelni, amit egyébként a dal megkíván. Nem az ő asztala. Neki erős hangja van, és amior szomorú dalt énekel, akkor kitör magából. Ezért is tudnak sokan azonosulni azzal az érzésvilággal, amit ő átad. De ezt a dalt lágyan kell énekelni, amire sajnos nem képes. 3/10

Hi no Hana: Az elején az az acapella hangzás … nagyon furcsa, és nem értem, mit keres ott. Nagyon elrontja az összképet, pedig az eredeti dal Tomoe Ohmi-tól nagyon szeretem. De ezt a dalt nagyon jól el tudta énekelni. Ugyanúgy átadja azt a kellemes érzést, amit az eredeti nyújt. Nagyon jó. 9/10

Still Love: A Hi no Hana párja. De én ezért szeretek néha Tomoe Ohmi dalokat hallgatni, mert néha szükségem van erre a kellemes, megnyugtató érzésre, amilyen a dal maga is, és amit az énekesnő a hangjával nyújt. És Okui Masami tökéletesen visszaadta ezt az érzést! Nagyszerű! 10/10

DEAD or ALIVE: Az album első igazán nagy durranása. Masaminak nem egy, hanem kb. tíz ilyen dala van, de annyira a vérében van az ilyen zene, mindegyik más, és mindegyik nagyszerű. Ez a dal is nagyon jól visszaadja azt az érzést, hogy gyerünk, nincs vesztegetnivaló idő, cselekedni kell, mert ha más ér előbb oda, csak bánhatjuk! Nekem ezt a jelenti a cím: Élve vagy halva, de neki mindenképp kell! És ez nagyszerűen átjön. 10/10

Happy Days: Újabb Tomoe Ohmi dal, a pörgősebbek közül. Az ilyeneket nagyon jól elő tudja adni. Ez a dal is különös érzést ad, amire még nem találtam magyarázatot, de nagyon szeretem. Hitelesen hangzik, amikor Masami énekli, hogy “Yes, I do my best!” ezt elhisszük neki. 9/10

GRADUATION: Ez újdonság számomra, ugyanis ez a dal tipikusan a “megszerezhetetlen” kategória. Az Ichigo Jam énekli, és a Final Approach 2 ~1st Priority~ PSP játékhoz tartozik. Nagyon érdekes, egyedi ritmusa, lüktetése teszi naggyá a dalt. Ez is olyan, hogy nem énekel benne nagyokat az énekesnő, de amit kiad magából az úgy jó, ahogy van. 9/10

Utakata: Ötödik, egyben utolsó Tomoe Ohmi dal. Az énekesnő anno ezzel debütált, nagyon nagy hatású dal, de érződött, hogy ez nagy falat neki. Okui Masami minden hibáját kijavította, tőle valahogy hitelesebben hangzik ez a fajta szerelmi bánat, jobban átjön az a fájó érzés. 9/10

KOHAKU: Hallj csodát, egy Shimokawa Mikuni dal! Full Metal Panic! valaki? Beugrott, mi? Ez a dal a Grenadier anime ending dala (az animéről írtak a 2011. januári Mondo magazinban is). Okui Masami áthangszerelte a dalt, és jó ötlet, mert jól illik a dal nyugodt hangulatához, hogy csak zongora, és vonós hangzás. Nagyon szép megoldás. 9/10

Satisfaction: Na ez a dal tesz arról, hogy ne felejtsük el az albumot! Ahogy előadja, ez a rockos hangzás! Ez az érzés, amit a dal ad! Nagyon imádom! Nem is kell többet mondani, ez így tökéletes, ahogy van! 10/10

Nem is olyan rossz az összkép, örülök, hogy van ez az album, bár tény, ami tény, hogy azért egy kicsit érződik, hogy nem olyan, mint a többi album. Jobb az első Self Satisfaction, és az i-magination album. De kell ez is, néhány dal nélkül szegényebb lenne a diszkográfiája Masaminak.

Összhatás: 33/40

Megjelent!


Végre megjelent Okui Masami: Self Satisfaction II albuma! Sajnos most nem volt lehetőségem előrendelni, ezért nagyítóval vadászom neten, hogy nem-e tette már ki valaki letöltésre. Hát egyelőre még senki. De nagyon kíváncsi vagyok, mert bár eddig is ismertem egy pár dalnak az eredeti verzióját, de lehetőségem volt a többit is megismerni, és mindenképp egy nagyon jó albumnak ígérkezik! Hallható lesz majd Ohmi Tomoe, JAM Project, Miyazaki Ui, sőt Shimokawa Mikuni feldolgozás is. Mint kiderült számomra, Okui Masaminak a Grenadier animéhez is volt köze, de az animéről majd később. ^^’  Tehát nagyon várom az albumot, és abban reménykedem, hogy az elődjénél jobban fog teljesíteni eladás terén. A Masamix fórum tagjai szerint rosszabbul, de egy nyamvadt ezrest már csak ki tud köhhenteni magából az Oricon, és 127. helynél jobbat. Én vagyok annyira elmebeteg, hogy várom a napi Oricon Top 30-ba. De szép is lenne… Tehát, remélem, most ebben a pillanatban minden japán megrohamozza a lemezboltokat az új Okui Masami CD-ért.

Letöltés útján megszereztem két korábbi kislemezt. Az egyik egy Suzumiya Haruhi single, a God Knows. Az első számot Hirano Aya énekli, a harmadik számot egy másik seiyuu, de számomra annyira minősíthetetlenül rossz, hogy meg se jegyeztem. Jó, gondolom, hogy az anime miatt énekli az egészet tök hamisan, de akkor is rossz hallgatni. Hayashibara Meguminak sem nagyon szívlelem a Yume no Balloon dalát, ahol a Ramna 1/2 kedvéért olyan hamis hangokat produkál, hogy egy tehetségkutató műsorban a zsűri fejét vesztve rohanna ki. Tehát az első két dal. Egész jó, bár azt ennyi után is el tudtam könyvelni magamban, hogy Hirano Aya stílusa eléggé távol áll tőlem. Én nem is értem, hogy tudom 139 hétig listán lenni a kislemez! O_O De állítólag ez minden idők leghosszabb ideig listán levő kislemez, és még csak nem is beszélhetünk 1 milliós eladásról. Olyan 140.000 körül akadt ki a számláló. De különben azért voltam kíváncsi a kislemezre, mert a címadódalt és a 2. dalt (Lost my music) sokat énekli Tukeinon hagyományos karaokén. Hát, ha őszinte akarok lenni, nekem Tuki éneke jobban tetszik. Bár valszeg azért, mert Hirano Aya nem bejövős számomra, Tuki meg tök jól énekli. ^^’ A Suzumiya Haruhi animét még nem láttam, de amiket olvastam róla, lehet, hogy jobb is? Állítólag nem követik a részek egymást, hanem kaotikusan össze-vissza van. De hogy ez mire jó… Majd egyszer megnézem az 1. részt, és majd meglátom.

A másik kislemez meg amire kíváncsi voltam, az a Lucky Star openingjének a kislemeze. Inkább ne lettem volna rá kíváncsi? Meglehet. Érdekes, sokan hasonlítják az animét az Azumanga Daioh-hoz, és eddig nekem csak az utóbbihoz volt szerencsém, de az fantasztikus volt. Hogy milyen lehet az anime, nem tudom, de az opening igencsak érdekes dallama, hogy őszinte legyek, kicsit elvette a kedvem. Sokan mondják, hogy poénos az anime, szerintem én nem erre a fajta poén-áradatra vagyok kíváncsi. ^^’ De adok majd egy esélyt neki. Az, hogy miért voltam kíváncsi a kislemezre, szerintem mindenki jobban jár, ha titok marad. 😉

Végezetül egy kis helyesbítés Yuriko-chan kérésére. Ő volt az a pécsi lány, akiről azt írtam, hogy mintha nem tetszene neki az előadás. Megírta nekem, hogy nagyon tetszett neki, és örülhetett, hogy látta. Elnézést kérek a tévedésemért. ^^’

Masami Okui – Self Satisfaction


Okui Masami (az énekesnő neve magyaros és japános sorrendben) számomra megváltás. Végre van egy olyan énekesnő a mai zeneiparban, aki igényes zene mellett képes önmagát adni. És mindezt 1993 óta műveli, és mivel anime dalokat énekel, ezért nem lett annyira népszerű, mint egy átlag japán JPOP énekes/előadó. De nemcsak ez az oka. Japánban már nagyon régóta telített a zeneipar, és ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon, ahhoz nemcsak az kell, hogy tehetséges, egyéniség legyen, hanem kell egy rakat reklám, hogy mindenki lássa-hallja. Masami nagyon utálja ezt. Nem szereti a felhajtásokat, ezért az albumait csak szolidan reklámozza. Éppen ezért sajnos sok emberhez nem jut el, és sokat veszítenek vele. Most a legújabb albumáról szeretnék írni, mely a Self Satisfaction címet kapta.

Masami Okui - Self Satisfaction

Az album 2009. augusztus 21-én jelent meg a énekesnő által alapított evolution kiadó által. Ez lényegében egy – angol szavakkal élve – cover album, magyarán feldolgozásalbum. 2005-2008 között más énekeseknek, együtteseknek írt dalokat adja elő a saját stílusában.

Dalok listája:
1. Divine love
2. STRATEGY
3. ADORATION
4. Yuunagi
5. Kagaribi
6. KAKERA
7. Time Limit
8. HONESTY
9. Fuyu no Himawari
10. Float ~Sora no Kanata de~
11. KURENAI
12. Ienai Kara -Piano quintetto-

1. Divine love
Az album nyitódalának a szövegét írta, a JAM Project együttesnek, melynek maga az énekesnő is tagja 2003. márciusa óta. Az együttes 2000-ben alakult meg, és anime dalokat játszik rock stílusban. Ebből következik, hogy ezen dal is rock. Na de nem a zúzós rockra kell gondolni, hanem a dallamosra. Ez jellemzi Masami énekesnői pályáját 2004-től. A Divine love annyit jelent magyarul: Isteni szerelem. Nagyon kellemes dal, a megvalósult, átélt szerelmet énekli meg. Egyik kedvenc dalom az albumról. A dal egyébként a Saint Beast ~Kouin Jojishi Tenshitan~ anime nyitódala (opening).

2. STRATEGY
Az egyetlen igazi, az énekesnőre jellemző rock dal. Bár annyira nem lett komoly. Eredeti előadója Ui Miyazaki. Egy könnyen fogyasztható rockzene. Nagyon szeretem, ahogy Makkun (az énekesnő beceneve) angolul énekel. Nehéz érteni. Csak akkor tudtam meg, hogy egyáltalán angolul énekli a refrén első sorát, amikor megnéztem a szövegkönyvben, és ez volt írva: Don’t let her shoot you! De a japánok mind érdekesen beszélik az angolt.

3. ADORATION
Gyorsan stílust váltunk, és egy kellemes, lágy dal lett az album harmadik tételen, mely a RAY the Animation anime úgymond karakter dala. Tehát Ui Miyazaki, aki felénekelte a dalt, ő adta Aka Ribbon hangját a sorozatban. A dal az imádatról szól (ahogy a címe is sugallja), hogy milyen fontos az, hogy legyen valaki, akit őszintén szerethetünk, tartozzunk hozzá. A lány hasonló szerepet játszik az animében. Érdemes megnézni egyébként az animét, nagyon jó lett.

4. Yuunagi
Ismét RAY the Animation, de most az anime záródala (ending), melyet eredetileg Tomoe Ohmi énekelt fel. Szinte tökéletes mása az előző dalnak, kellemes, lágy, melankólikus. A dal címe valami ilyesmit jelent: Őszi falevél. Az élet bölcsességét sokan sok formában elénekelték, Tomoe Ohmi arra jött rá, hogy mindnyájan egyedül vagyunk, és igazából senkire nem számíthatunk magunkon kívül. Ennek is van valóságalapja.

5. Kagaribi
Az Ayakashi anime ending dala. Ez is az előző kettőhöz hasonlóan egy érzelmes, lassú dal, bár ebben több érzelem és egy lázadás lapul. Valami rossz ellen lép fel. Ezt a dalt elmélyülten a gondolatainkban érdemes hallgatni, nagyon kellemes hatás ér minket.

6. KAKERA
Aki hiányolta a vidám dalokat, most fellélegezhet. A Kakera japán jelentése töredék, és ismét RAY the Animation karakterdaláról beszélünk. Az énekesnő külön kötődik az animéhez, mert nemcsak ő énekelte az opening dalokat, ő írt egy jópár dalt, hanem az OST albumot is a kiadója adta ki. Visszatérve a dalhoz, Sakura Nogawa énekelte el eredetileg, egy vidám pop dal, nagyon kellemes a fülnek.

7. Time Limit
Ez a dal is Ui Miyazaki előadásában született meg. Számomra ez az album leggyengébb alkotása. Na nem azt jelenti, hogy annyira rossz lenne a dal, egyszerűen csak ehhez tudok a legkevesebb érzelmet kapcsolni. A dal egy gyors pop dal, nem egészen az a vidám kellemes hangzású. Kicsit hű a címhez, hogy Time Limit, kicsit ilyen siettetős, nincs semmire időnk hangulatú. Talán emiatt tetszik nekem ez a legkevésbé.

8. HONESTY
Harmadjára is egy RAY the Animation karakter dal, melyet Hiroki Takahashi énekelt el. Nagyon érdekes dal, melankólikusan kezd, kissé torzított hangon. Aztán megmarad végig az a búskomorság, de élettel telivé válik. Egyébként érdemes lenne megnézni az animét, a dal jelentését igazán csak akkor lehet megérteni. Már csak azért is, mert maga az anime nagyon jó. A dal nagyon jó, elgondolkodtat.

9. Fuyu no Himawari
Amikor megtudtam, hogy készül ez a válogatásalbum, akkor vártam, hogy ez a dal is szerepeljen, mert korábbról ismertem, és nagyon szeretem. Előadó Tomoe Ohmi, és egy PC játék, Fuyu no Rondo ending dala ez. Nagyon szép dal, bár megmondom őszintén, amikor először meghallottam Okui Masamitól a dalt kisebb negatív érzés fogott, nem azt kaptam, amit vártam, de aztán rájöttem, hogy tilos összehasonlítani az eredetivel. Ez így tökéletes.

10. Float ~Sora no Kanata de~
Ismét egy Tomoe Ohmi dal, ez a SoltiRei anime endingje. Magát az animét nem ismerem, de a dal nagyon kellemes, jó érzést kelt az emberekben, ha meghallja, vidám lesz tőle. Megmondom őszintén, hogy szívfájdalmam, hogy a dalban megszólaló vonós-hangzás csak szintetizátorral van, pedig nagyon fellendítette volna a dal értékét, ha eredeti lenne a hangszer. Ez több dalra is igaz, de nem nem befolyásolja a dal értékét.

11. KURENAI
Egy gyors, vidám dal így a végére. Kicsit talán hasonlít az Akasha album LOVE SHIELD dalára, legalábbis hangulat, alapdallamra. És szinte ugyanaz a dal lüktetése. Lehet, hogy Ui Miyazaki egy ilyen dalt kért? De a dal nagyon jó lett, szerethető, aki szereti a vidám, élettel teli dalokat, azoknak ez a dal lesz a kedvencük.

12. Ienai Kara -Piano quintetto-
Okui Masaminál szokás, hogy kellemes, lágy dallal zárja az albumát, most sincs ez másképp. Kellemes hangulatú dal, érzékenyebb szíveket megríkatja. És bizony élő hangszerre áthangszerelt dalról beszélünk. A dalt egyébként Yoko Ishidának írta Okui Masami, és a Puchi Puri Yuushi anime ending dala. Nagyon szépen áthangszerelte Okui Masami.

Helytelen egy feldolgozást összehasonlítani az eredeti verzióval, mert az új általában az adott énekes/előadó saját gondolatmenetére hangszerelte át, emellett az sem utolsó szempont, hogy illeszkedjen az együttes image-éhez. Ezek a dalok ebben a formában nagyon jól illeszkednek az Okui Masami által alakított igényes pop-rock sziluetthez. Az album sajnos tragikusan szerepelt a japán lemezeladási (Oricon) listán, csak a 127. helyet tudta elérni. Ez többek között annak köszönhető, hogy ez egy feldolgozásalbum, és erre nemigen figyelnek fel a japánok. A borítón található képeket maga az énekesnő készítette, amikor 2009. június 15 és 22 között Görögországban nyaralt. A saját magáról készült képet is úgy csinálta a borítón, hogy fenyképezőgép felé néz, és katt. Nagyon eredeti. És még ez az, amiben különbözik az énekesnő a többi nyugati előadótól, hogy szinte soha nem ilyen sztárosan pózoló képei vannak, hanem ilyen teljesen átlagos. A Görögországban készült tájképek pedig igazán exkluzívvá teszik az borítót. Nagyon szeretem ezt az albumot, ha értékelném, akkor 40/40 pontot adnék rá. És amikor anyagilag alkalmam nyílt rá, megrendeltem a CD-t, az aznap megjelent kislemezével együtt.

Masami Okui: Self Satisfaction CD

A kislemezről is fogok majd írni.

Az album weblapja: http://www.evolution-m.com/masami_okui/selfsatisfaction/ Itt bele lehet hallgatni a dalokba.
Ha valakinek megtetszett, és hozzám hasonlóan szeretné eredetiben megszerezni az albumot, itt teheti meg: http://www.cdjapan.co.jp/detailview.html?KEY=EVCA-14 3000 yen, az forintban kb. 6000. A szállítási költség pedig 1148 yen, ha jól emlékszem, de 1100 és 1200 között van.