Rövidtávra tervezett casual játékok


Most, hogy komolyabban használom a Wii Fit Plus-t, valahogy arra jutottam, hogy ezeket a programokat csak nem hosszú távra tervezték. A komolyabb alapok benne vannak, de van egy-két dolog melyek nem éppen arra “inspirálnak”, hogy sokáig használjam. Hétfőn reggel 1 kg pluszt mutatott, amikor megmértem magam. Na jó, ekkor már tényleg úgy voltam vele, hogy csak vissza kell fogni az evést, mert azért nem akarok 70 kg fölött lenni. Ezt sikerült is tartani, másnap reggel ismét megmérem magam, 1,5 kg mínusz. Szórakozik velem a Wii Fit. -_- De nem is ez az egyetlen, ami zavar. Most, hogy már 3 hete edzek komolyabban, ennyi idő alatt idegesítővé válik, hogy a különböző “intelmek” ugyanabban a hangszínben szólnak, pláne, ha ugyanazt többször mondja el egy gyakorlat alatt. Ez főleg a Tricep Extension gyakorlat alatt figyelhető meg. Ez az, amikor a Wiimote-ot kell emelgetni a kezünkben. Ez így nem tűnik nagy dolognak, mondja is a program, hogy ha már megy, akkor lehet súlyokkal is csinálni. Most egy fél literes teli palackkal csinálom, de gondoltam arra is, hogy előkerítem a 2 kg-os súlyzót, és azzal fogom legközelebb csinálni. Szóval ezalatt a gyakorlat alatt mondogatja például, hogy “Firmly bend your arm” vagy “This is a great exercize for toning your arms”. A másik érdekesség, hogy néha egy gyakorlat alatt másképp értékel, pedig nem is csinálom másképp. Például volt olyan, hogy egyszer ezt mondja: “Good job, your balance is excellent” majd néhány másodperc múlva: “You’re fairly unsteady. It’s not good for your back” Pedig semmit nem változtam. Nagyon remélem, hogy a Wii Fit U-ra kijavítják ezeket a hibákat, mert a motivációm megvan, hogy tovább csináljam, de nem így…

A gyakorlatok komolyak benne, két nagyon nehéz van, a Press-up & Side Stand, és a Parallel Stretch. Az első a fekvőtámasz, és az egyik karodat emeld fel. A fekvőtámasz volt olyan, ami régen sehogy nem ment nekem iskolában, most fokozatosan egyre jobban, de még nem mertem megemelni a mennyiséget. Eddig szinte minden gyakorlatban emeltem a elvégzendő mennyiséget, ebben meghagytam 6-on. A Parallel Stretch az, amikor majdnem fekvőtámasz módban kell lenni, a felkarodat a Balance Board-ra téve kell megtámasztani magad. Az a 30 másodperc néha van olyan, mintha fél óra lenne, nagyon nehéz. Próbáltam ebben az 1 percet, nagyon-nagyon nehezen bírtam ki, úgyhogy úgy voltam vele, hogy visszaállítom fél percre, előbb rövidebb idő alatt menjen nagyon jól, és majd utána érdemes megemelni 1 percre. Fejlődés van, és ezért is csinálom már 3 hete, mert nyilván látható eredménye még nincs, de már ennyi idő után érzem magamon, mintha tényleg jó hatással lenne rám fizikailag.

Azért írtam többes számban a címben, mert egy másik játékról is szeretnék beszélni, a Nintendogs + Cats-ről. Lassan 1 éve megvan a játék, és igazából még most is jól elvagyok vele, de már én is komolyabban hiányolok a játékból több lehetőséget. Például miért ne lehetne beteg az állatom? Most ezt egy virtuális állat esetében kicsit furcsa mondani, de szerintem sokkal közelebbi lenne a kapcsolatunk a kevencünkkel, ha látnánk szenvedni, és akkor ápolgatnánk, vinnénk állatorvoshoz, kúrálnánk, és hasonlók. Meg, hogy nem nőnek, az azért ennyi idő után érzem a hiányát. Szerintem egy 1 éves dalmata már nagyjából felnőtt, ehhez képest a kutyáim és macskám ugyanolyan kölykök, mint amikor megvettem őket. Még elvagyok vele, a kutyák rendkívül aranyosak, Pedometerrel sétáltatom őket, amikor megyek valamerre, meg figyelem, hogy éhesek-szomjasak-e, esetleg nem koszosak-e, de nagyjából ennyi. A pénzösszegen (amiből lehet mindenfélét vásárolni a játékban) látszik meg, hogy nem annyira kiforrott a rendszer, ugyanis már versenyre sem érdemes vinni a kutyáimat, mert annyi pénzem van, hogy 10 évig etethetném őket: £20.680, ebből Angliában már lehet kocsit is venni, ugyanis ez kb. 7 millió forint. De jó lenne, ha a valóságban megkaphatnám ezt az összeget. 😀

Vélemény az új japán sorozatról, és életmódváltás


Tehát ma elkezdte az M1 játszani az új japán sorozatot, az Atsu hercegnőt. Tudom, hogy “Acu”-nak van írva, de jobban szeretem hepburn-nel írni japán szavakat, nem csak azért, mert “esztétikusabb” kinézetre, hanem mert ha magyaros átírás után beszélnénk japánul igencsak lesnének, hogy mi a bajunk. A hepburn jobban “láttatja” hogy hogy kell a szavakat kimondani. De ha igazán jól akarunk japánul beszélni, sokszor kell japán műsorokat nézni. Ami ajánlott, mert a legszebb hangzású ázsiai nyelv. Szóval a sorozat. Háát… nem voltam elragadtatva. Az elején kifejezetten rossz volt a színészi játék. Sok volt a narráció, ami részben jó dolog, mert így jobban értjük, hogy mi történik, ugyanakkor mintha súgógép-hatása lett volna, ugyanis többször előfordult az, hogy párbeszédet szakított meg a narráció, és annak végén a szereplők elkezdtek feltűnően másképp beszélni, mintha csak súgásra rájöttek volna, hogy ja, hogy nekem most ezt kell mondani. De az egész rész alatt elgondolkodtatott a színészi játék. Mert lehet, hogy a korábban leadott koreai sorozatok, mint a királyi ház titkai, vagy a korona hercege sem éppen Hollywood-i színvonalú produkciók, de mégis volt valami kedvesség, valami báj, amitől szerethetők voltak a karakterek. Itt ez nem volt meg, és azon gondolkodtam, hogy vagy a színészek voltak ennyire rosszak, hogy az akkori japán természetesnek vett mesterkélt viselkedést akarták eljátszani. Mert akkor nem élnék a Tokugawa sógunátusban. Mert bár azt éreztem, hogy Japánban a nőknek mintha több beleszólásuk lett volna a dolgokba általánosságban, mint mondjuk Kínában, mégis ha valóban ennyire mesterkélt volt az akkori japánok viselkedése, akkor nagyon kemény szabályok uralkodhattak annak idején. Ehhez képest Koreában élni megváltás lehetett akkoriban, már ami az ottani sorozatokból lejött. De valószínű, hogy csak (japán) a főszereplő lány volt olyan, hogy tiszteletet vívott ki magának, ugyanis amikor megszületett, és az apja megtudta, hogy lánya lett, igencsak lefagyott a mosoly az arcáról. Poén egyébként, hogy itt is megfigyelhetők, azok az animékben is használt klisék, hogy az apának 3 fiúgyerek mellett született lánya, és a fiúk nagyon esetlenek, semmi élet nincs bennük, már-már lányosan viselkednek, erre jön egy talpraesett csaj. Az apuka egyébként pont ezért szeretett volna negyedjére is fiút, mert azt remélte, hogy legalább ő lesz életre való. A jellem bejött, csak a nem nem. ^^’ A végére sokat javult a sorozat, mintha a szereplők “bemelegedtek” volna, inkább a dramaturgiával van nagy baj. Az első rész elején az anya megálmodja, hogy lánya születik, de az az érzés, amit ő érzett, nem jön át, és elsiették a lány felcseperedését. Így nem érezhettük át igazán, hogy már gyerekkorában sem volt egy átlagos, akire felfigyelnek. Visszautalnék a korona hercegére, az azért volt nagyon jó, mert jobban el volt nyújtva a főszereplők gyerekkora, így jobban átérezhettük azt, ahogy felnőttként viszonyulnak egymáshoz. Úgyhogy hagy némi kívánnivalót maga után a sorozat, de hátha javul. 50 részes egyébként.

És névnapom alkalmából elhatároztam, hogy komolyabban fogok testedzeni, el is kezdtem ma. Már most érzem, hogy nem telt el eseménytelenül 1 óra, igyekeztem minden testrészemet megmozgatni: kar, mellkas, has, láb. Bemelegítésként, és záróakkordként jógáztam egy kicsit az elején és a végén. Természetesen mindezt Wii Fit Plus-szal. Aztán a végén megmértem magam, mert régen tettem már ezt meg, és visszamentem 70 kg-ra. Pont ezért nem mertem ráállni a mérlegre, mert tudtam, hogy nem fog szépet mutatni, ha az igazat akarja. De az a durva, hogy tudtam, hogy baj van, mégsem étkezek normálisan, és mivel féltem, hogy nem fog kellemeset mutatni. Csakhogy ha a félelem eluralkodik rajtam, akkor nem görgetem magam előtt a problémát, és a végére meg a mélyből sokkal nehezebb visszamászni a korábbi állapotra. Úgyhogy ez nagy baj. De most nem is a fogyás lesz a fő téma, hanem a testépítés. Szeretnék végre igazán jól kinézni! És a mai napi edzés utáni érzés azt mutatja, hogy van erre esély.

Ugyanis eddig azért hanyagoltam a komolyabb edzéseket, mert tisztában voltam azzal, hogy nem elég egy bizonyos szintig edzeni, azt meg is kell tartani folyamatos edzéssel, különben elernyednek az izmok. Féltem, hogy nem fog hosszútávon menni az életmód váltás, mert elvesztem a motivációmat. De most elhatároztam, hogy kipróbálom élesben, meglátjuk, hogy fog menni.

Az étkezésre visszatérve, ha még ennyire sem figyelném, hogy mennyit eszek, baromi könnyen felhízhatnék akár 120 kilóra. Ezt Angliában tapasztaltam meg, még korábban is, mert ott több olyan finom kaját lehet kapni, amit nálunk nem, és nem egészségesek. Ezalatt a 11 nap alatt, amíg kint voltam, többször volt arra példa, hogy ettem például az ecetes ízű chips-et (ez az, amit például hiányolok itthon), és bár nem voltam éhes, mégis amikor szólnak, hogy kész a pizza, nem kellett kétszer mondani, úgy ettem, mint aki órák óta nem evett volna. Ezt már korábban is írtam, hogy ez azért van, mert az ízélmény miatt eszek. És ha a pizzának az ízére gondolok, akkor valahogy elfelejtem, hogy 5 perce ettem utoljára, talán nem is keveset. Veszélyes játék, nem is tudom, hogy ezen lehet-e valahogy változtatni.

Successful Mission


Sikerült! ^_^ Közel 2 hónap alatt sikerült leadni 7 kilót, és elérni az ideális testsúlyomat, 64,2 kg. Nem volt annyira nehéz, ha valaki tényleg meg akarja csinálni, az igenis meg tudja. Nálam úgy volt, hogy az elején nagyon benne voltam, szinte igényeltem, hogy kevesebbet egyek. Az alábbiakból jól le tudtam fogyni:

  • Kefir zabpehellyel
  • Natúr joghurt müzlivel
  • Kukoricapehely tejjel
  • Virsli
  • Halrudak
  • Sajttal töltött pulykamell
  • Kukoricasaláta
  • Zacskós leves
  • Abonett
  • Alma
  • Görögdinnye

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe. Az elején még ettem rizst is, fogytam vele, de egy idő után megállt, és azt gondoltam, hogy a rizs miatt van ez, úgyhogy kivettem az étrendemből, meg is lett az eredménye: További fogyás. Viszont a második felétől már nehezebb volt. Mert ahogy éreztem a pizza illatát, úgy egyre inkább hiányérzetem volt, és már úgy voltam, hogy egy epres tábla csokiért a fele királyságomat odaadnám.

 Néhány képet is csináltam:

Az első nap eredménye
A mai nap eredménye

Ugyan, nem kell félteni.
Terveztem valami ilyesmit.
Folyamatábra a testtömegindex alakulásáról.
Folyamatábra a testsúlyom alakulásáról.

Na persze tudom, hogy megtartani sokkal nehezebb, mint elérni. Nem is tudja, mennyire szerencsés az az ember, aki nem hajlamos a hízásra. Mert nekem mostantól figyelni kell, hogy ha esetleg jojó-effektusra ítélném magam, akkor sokkal kisebb “tartományban” mozogjon az a bizonyos jojó. De tegnap megjutalmaztam magam egy pizza szelettel, a Határ úti metrómegállóban. Ott nagyon finomat adnak, hihetetlen jól esett. De nem elveszíteni a tudatosságot!

És a végén: Elég sokan keresik nálam a Família Kft. részeket. Ez eszembe juttatott egy ötletet, augusztus végétől kivitelezésre kerül, ha minden jól megy.

100 óra fittség, és Snowboard


Tegnapelőtt elértem a 100 órát a Wii Fit Plus-ban. Jó, hogy ezt így elértem, csak annak nem örülök, hogy ezt 453 nap alatt sikerült elérni. Ez átlagban 13 percet jelent. Volt olyan, hogy hónapokig elő sem vettem, vagy csak épp néhány percet játszottam vele, és ez igencsak levitte az átlagot. Jó lenne napi 30 percre feltornázni (hogy idevág), de ahhoz nagyon sokat kéne játszani rajta naponta. ^^’

Néhány napja a 3DS Hungary-n az egyik srác meghirdette a Wii Point kódját, hogy ingyen odaadja. Hát azonnal lecsaptam rá. Megadta privátban, tökre meglepett, amikor írta, hogy 1000 pontot ér, és ingyen odaadja. Azt mondta, hogy a 3DS-éhez akarta felhasználni, de nem tudta, hogy oda nem lehet a pontokat aktiválni. Mivel nálam nincs vezeték nélküli internet, ezért elmentem az egyik barátomhoz, Ragnaroshoz, hogy nála aktiváljam. Tényleg 1000 pontot ér. Ez egy Nintendo 64 játék! Elkezdtem nézegetni a listát, hogy mi legyen, a következők voltak a jelöltek:

  • 1080° Snowboarding
  • F-Zero X
  • Kirby 64: The Crystal Shards
  • Mario Tennis
  • Yoshi’s Story

Ahogy a címből kiderül, az 1080° Snowboardingra esett a választásom. De ezek azok a Nintendo 64 játékok, melyeket mindenképp meg fogok szerezni. És ha már itt vagyok, akkor aktiváltam a Nintendo csillagokból vásárolt 300 Wii pontot is, így 700 pont kell még a következő Nintendo 64 játékhoz. Erről a játékról már korábban írtam, hogy egyszer akkor régen játszottam vele egyet, megfogott, és azóta is érdekel. És most is. Élőben soha nem próbálnám ki az olyan veszélyes sportágakat, mint a Snowboard, vagy síugrás. Szeretem nézni a téli sportágakat a TV-ben, de legtöbbjükről az jut eszembe, hogy ha nén kipróbálnám, biztosan úgy kéne majd összeseperni a pályán. De visszatérve a játékra, egészen kellemes alkotás. A Time Attacket, és a Match Race-t próbáltam ki. A Match Race-ben egy gépi játékos ellen snowboardozunk, ha nyerünk ellene, akkor tovább megyünk a következő pályára. Három “életünk” (Snowboardunk) van. A Time Attack meg az időmérő edzés értelemszerűen. Megválaszthatjuk a snowboardost, és hogy mely deszkán csússzunk le, függ a győzelem a jó választástól is. Ajánlom mindenkinek.

A Nintendo 64 játékok fent vannak, összegeztem, hogy mely NES, és SNES játékokat szeretném letölteni. Tegnap is elnézve a listát, keresűen vettem tudomásul, hogy el lett hanyagolva a Wii Virtual Console. Ennél sokkal-sokkal több játék jelent meg, és biztosan meg lehetett volna állapodni külsős cégekkel, hogy az ő játékaik is kerüljenek ki. Íme a lista:

NES:

  • Donkey Kong
  • Pinball
  • Donkey Kong Jr.
  • Tennis
  • Soccer
  • Kid Icarus
  • Castlevania
  • Pac-Man
  • Donkey Kong Jr. Math
  • NES Open Tournament Golf
  • Mario & Yoshi
  • Balloon Fight
  • Volleyball
  • Castlevania II: Simon’s Quest
  • Yoshi’s Cookie
  • Double Dragon
  • Donkey Kong 3
  • Castlevania III: Drakula’s Curse
  • Mega Man 5
  • Double Dragon II: The Revenge

SNES

  • F-Zero
  • Super Castlevania IV.
  • Street Fighter II: The World Warrior
  • Donkey Kong Country 2: Diddy Kong’s Quest
  • Kirby’s Dream Course
  • Street Fighter II Turbo: Hyper Fighting
  • Kirby’s Ghost Trap
  • Mario’s Super Picross
  • Super Metroid
  • Super Street Fighter II: The New Challengers
  • Super Punch-Out!!
  • Kirby’s Dream Land 3
  • Pilotwings
  • Street Fighter Alpha 2
  • Kirby’s Fun Pak
  • Final Fantasy II
  • Aero, the Acro-Bat
  • Aero, the Acro-Bat 2
  • Final Fantasy III
  • Chrono Trigger
  • Prince of Persia

20 NES, és 21 SNES játék. Adjatok sok Nintendo pontot, hogy meglegyen az összes!

A másik véglet


Nemrég vett Ragnaros Wiit magának, és kért tőlem kölcsön egy pár játékot, és el is jött értük. Mivel tudtam, hogy sajnos neki is súlyproblémái vannak, ezért megkértem, hogy mérjük le a Wii Fittel, hogy mit szól hozzá. Kicsit vonakodott, de beleegyezett. Alig kúszik fel, 14,55 BMI. Szegény Mii elernyed, alig bírja megtartani magát. Mondtam neki, hogy irigylem, hogy bármit ehet, semmitől nem hízik. Aztán elmagyarázta, hogy a kóros soványság is legalább akkora probléma, mint a kóros elhízás. Elgondolkodtam azon, hogy igaza van, mert ha nincs meg az ideális testsúly (ugye 20-as BMI-től ideális az ember testsúlya, de a 22 a legjobb), akkor nemcsak fizikailag gyenge, hanem valószínűleg a betegségekkel szemben sem annyira immunis. Mondjuk én szerencsére nem hízok kórosan, csak hízásra hajlamos vagyok. Amit sajnálok, mert annyira szeretek finomakat enni, és vannak bizonyos kaják, (pl. lasagne, pizza, görögdinnye) amiből még akkor is tudnék bőven enni, amikor már tele vagyok. De ha arról van szó (pl. most) akkor nagyon vissza tudom fogni magam. Talán írtam arról, hogy ez olyan, mintha jelezne az agyam, hogy most már sok, vegyünk egy kicsit vissza. Mostanság lényegesen kevesebbet eszek, tudok is fogyni. Ugye múlt hét vasárnap 23,60 voltam, ma reggel 23,39-et mértem. Úgyhogy nagyon jól alakul, ki is számoltam, hogy ha így haladok, akkor július végére-augusztus elejére el tudom érni az áhított 22-es testtömegindexet.

Aztán hosszú-hosszú idő után ismét elővettem a Super Smash Bros. Brawl-t, mert Ádám azzal akart játszani. Talán furcsa egy 2008-as játékról ilyet mondani, de már szinte tiszta nosztalgia. Hiszen akkor mennyit játszottu online. Csak hát már 4 év távlatából is lehet olyan kijelentéseket tenni, hogy így változnak az idők. Persze, nem változtam sokat, ugyanúgy elverhető vagyok, egy pár okos taktikát jól használok azért. És kölcsönbe a Super Paper Mariót, és a The Legend of Zelda: Twilight Princess-t vitte el.

Zsida mindvégig azt mondta, hogy őt nem lehet megfogni a Nintendo casual játékaival. Egészen addig nem, amíg bele nem mélyedik. Hihetetlen, hogy a Nintendo ezen világa is olyan szinten be tudja szippantani az embert, hogy ha nem szól senki, képes napestig játszani vele. Ugyanez volt nála a Wii Fit Plus esetében is. Totál ráfüggött a játékra, főleg az egyensúlyi gyakorlatok tetszettek neki. Bár annyira nem igaz ez a Nintendogs-ra, de azért azzal is eljátszogatott, pedig bevallotta, hogy hülyének nézett, hogy beszélek a kutyáimhoz, aztán ő sem bírta szó nélkül. Ez egy ilyen dolog, ezért kell megismerni a játékokat, mielőtt véleményt alkotunk róluk. Még ne adj isten ráérzünk az ízére.

Én is pont ezért vagyok nyitott a Nintendo casual játékaira, mert meg lehet vádolni azzal, hogy nem is valódi játékok, alacsony költségvetésből készültek, a cég csak nyerészkedni akar rajtuk, de mégis, egyszerűen olyan hangulattal áldották meg, hogy akaratlanul is rabjává válik az ember, aki nyit felé. A Wii-vel kezdődő (Sports, Play, Fit, Party) játékokba is olyan idióta grafikai elemeket tettek be, de mégis elhiszem, hogy a Wii Sports Resort-ban tengerparton sportolunk. Ez a kulcsa az egésznek.

Furcsa mérési eredmények


A Wii Fit Plus eddig is néha elég érdekesen mért, az elmúlt napok mérést eredményei is ezt hozták ki: csütörtök: 23,87, péntek: 23,77, szombat: 23,87, vasárnap: 23,60. Most azon gondolkodom, hogy ez most emberi sajátosság, hogy ennyire ingadozhat a testtömeg, vagy a Balance Board mér rosszul?

Egyébként volt a Tescóban (lehet, hogy a Fogarasi útiban még van, a Váci útiban már nincs) 699 forintért egy EA Sports Active nevezetű program. Ez is testedző program az Electronic Arts jóvoltából. A borító sokáig nem győzött meg arról, hogy vegyem meg, sokáig hezitáltam is, aztán úgy voltam vele, hogy ennyi pénzt megér, hogy kipróbáljam. És hááát… Egyetlen előnye van a Wii Fit Plus-szal szemben, mégpedig hogy komplett 6 hetes edzési program van benne, amivel elvileg látványos eredményt lehet elérni. Igen ám, csak hogy a Wii Fit-nek van egy legyőzhetetlen előnye: Van egy hangulatvilága, mely képes arra inspirálni, hogy mindig elővegyem a programot. Az EA Sports Active ilyen téren totálisan semleges program, sőt, rendkívül idétlenül mosolyog az a csaj, aki bemutatja a gyakorlatokat, nagyon idegesítő, inkább elnyomom, csak ne lássam. A grafika nagyon furcsa. Le akarták utánozni a Wii Fit egyszerűségét, mert azt hitték, hogy ebben rejlik a siker titka, csak az a baj, hogy az EA Sports Active grafikája olyan üres, semmilyen érzést nem kelt bennem, pedig elvileg tengerparton edzünk, mégsincs olyan érzésem, mintha sirályok hangjától hangos homokos parton lennék. Egy próbát megért, de nem vettem elő többször.

In England 14th Day – Return to Hungary


Ma végre hazajöttem! Jó volt kint lenni, jól éreztem magam, csak hát nekem Magyarországon van dolgom. Bár azért volt bennem egy kis üresség-érzet, amikor mentünk kocsival a repülőtérre, mert azért sok jó élmény ért, sok helyre elmentem. Mások a britek, és lehet rájuk mondani, hogy ostobák, mert még az ajtó kinyitásához is használati utasítás kell nekik, de ha a magyarok frusztráltsága, és a britek ostobasága között kell választanom, akkor egyértelműen az angolokra tenném le a voksomat. Nagyon sok emberen láttam belülről jövő mosolyt, ami tényleg őszinte. Pedig ott sem mindenki gazdag, csak magasabb az életszínvonal, ami jelenti, hogy magasabb fizetések mellett többet adóznak, és magasabbak az árak is.

A repülőtéren ahhoz képest, amit hallottam, minden simán ment. Meg voltam lepve, hogy 2 hete Pesten Ferihegyen milyen keményen és szigorúan ellenőriztek, mindent a műanyag kosarakba, át a röntgenen, fémdetektorral átvizsgáltak, utána lehetett csak továbbmenni. Hallottam, hogy állítólag megbírságolták a magyar repülőteret, és azért keményítettek be, de tény, hogy nem voltak ennyire szigorúak. Manchesterben, meg át a röntgenen minden, és kész. Pedig nagyon durva volt 2008-ban, emlékszem, hogy mindent ki kell pakolni a kézitáskából, volt olyat, amit többször átvittek a röntgenen, akkor nagyon kemény volt, ehhez képest ma minden simán ment. Örültem neki. Még mindig rengeteg bolt van a manchesteri repülőtéren, nekem ebből csak a WHSmith volt az érdekes, kerestem Nintendo eShop Cardot, hogy ha az lett volna, akkor vettem volna, de sajnos nem volt. Egyébként nem is ruhabolttal van tele a repülőtér, hanem illatszer és ajándék. Ha megférnek egymás mellett, engem nem zavar, csak ásványvizet vettem magamnak £1.10-ért. Maradt még 4 fontom, gondoltam, hogy teszek egy próbát az egyik ilyen szerencsejátéknál, ahol ilyen joystick-kal kell irányítani, és ki lehet halászni cuccokat. Volt iPod, de nekem arra az 50 fontnyi összegre fájt volna a fogam, de inkább továbbmentem, nem akartam, hogy egy új negatív korszak vegye kezdetét nálam ezzel. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, mire mehettünk a 7-es kapuhoz, de ott valami miatt csak később engedtek minket tovább, ráadásul akik hátul voltak, azoknak kellett előremenni, mert csak az első ajtaja volt nyitva a repülőnek. Én ezek közé tartoztam, mert a 24. sorban ültem, és 26 sorban volt 6 szék a gépen. 10 perc késéssel indult a gép, de ami nagyon érdekes, hogy 25 perccel hamarabb érkeztünk meg Pestre. Ezt hogy hozta össze, nem tudom. Egyébként rájöttem, hogy nekem csak felszállásnál vannak iszonyú félelmeim, de ezt szerintem a környéken ülők is észrevették. Ugyanis amikor felszáll a repülő, akkor ugye ferdén áll, és ez belül tisztára olyan érzetet kelt, hogy zuhanok a gép hátulja felé és nagyon kapaszkodok, holott semmi oka nincs, de akkor nagyon olyan érzésem van, elért a vég. De ahogy egyenesbe jövünk, újságot olvasok, vagy játszok, utána már nincs semmi baj. Csak a magaslati levegő, amit akkor érzek meg, amikor már földet értünk. Érdekes volt, amikor Pesten már leszállóban voltunk, akkor nagyon enyhén éreztem valamit, mondom magamban, így kell leszállni, pár másodperc múlva egy erősebb robajt éreztem, nem egészen így kell leszállni. Tök jó érzés újra Pesten lenni! ^_^ Bagszi várt engem kint, megkértem, hogy jöjjön ki elém, hogy ne egyedül menjek haza. A 200E busszal mentünk Kőbánya-Kispestre. Közben kicsit szédültem a magaslati levegő utáni földetérés okán, de gyorsan helyrejöttem. Elmentünk metróval a Határ útra, mert az Europarkban akartunk vacsorázni, mivel a kökis kajáldák színvonala nem nyerte el a tetszésünket. A mekiben csak egy sajtburger menüt kértem, én nem voltam annyira éhes. Utána gyorsan bementünk a Spar-ba, mert 21 órakor zárt. Néhány dolgot vettem magamnak, mert szinte üresen hagytam itt az albérletet. Hazaérve kipakoltam mindent, elkísértem bagszit a buszhoz és vissza. Megmértem magam a Wii Fittel, és hop-hop! 23,47 a BMI, ez sok! Úgyhogy a csokit eltesszük, ez megvár, amíg a hármas nem módosul kettesre. Lassan lefekszek aludni, holnap sok tennivalóm van.