Láthatatlan javítás


Dolgozok most ezen a blogon, hogy jobb legyen, áttekinthetőbb. Egészen pontosan a kategóriákat és a címkéket rendezgetem. Rengeteg kategóriát fogok törölni, és csak a legfőbbek maradnak meg. Például: Nintendo, Anime, Film, Zene, Anison. Illetve a filmen, zenén belül meghagyom az adathordozókat (CD, DVD, stb.) Ha jól emlékszem, kb. 420 kategória volt, most tartok kb. 327-nél. Azt gondolom, hogy a végére kb. 40-50 lesz. A címkéken belül pedig sok a félreírt, duplázott címke. Azokból 900 körül van… Azokkal később fogok foglalkozni. A kategóriáknál átnézem az összes postot, és törlöm az egyes “tematikus” kategóriákat. Például animén belül volt olyan, hogy “Slayers” vagy “One Piece”, ezek törölve lesznek, és minden csak anime kategóriájú lesz. Közben a címkéket is átírom a helyesre. A címkéken belül lesz a Slayers és a One Piece, így lesz értelme mind a kettőnek. Kategórián belül csak az Anime lesz. Ha kész lesznek a kategóriák, akkor a címkékkel már sokkal könnyebb dolgom lesz, mert már csak törölni kell a szükségteleneket, félreírtakat, mivel azokat is folyamatosan javítom. Ha ez is meglesz, akkor áttekinthetőbb lesz, és kikerülhet minden a blogba, és lehet választani.

Tervezem, hogy visszaköltözzek ide, és minden blogpost egy helyen legyen. 2015 elején találtam ki, hogy témánként kerüljenek külön blogokba az írásaim. Ennek több oka is volt. Egyrészt, azt olvastam, hogy a tematikus blogok népszerűbbek, másrészt meg többen is mondták, hogy például a videojátékos írásaimat örömmel olvassák, de az animések nem érdeklik, harmadrészt meg minden blogmotornak megvan a maga előnye, “hangulata”, ami miatt jó azt használni. De hát a hiányosságok is bőven kijönnek. Nincs olyan blogfelület, ami tökéletes lennem Ezeket venném most számba:

  • blog.hu: Ezt azért szeretem, mert magyar. Így jobban “magyar-érzetetű” lesz a blog. Alapvetően ennek a legegyszerűbb a kezelőfelülete, ellenben csak itt lehet alapvetően táblázatot létrehozni. Ami viszont rettenetesen bosszantott, és visszavetette a lelkesedésemet, hogy a címkék közül nem listázza ki azokat, amikben kettőspont van Márpedig játéknál nem nehéz kettőspontot használni: “The Legend of Zelda: Twilight Princess”. És ezeket nem listázza… És sajnos a blog.hu-nál nincs címkekezelő, hogy lehessen azokat kezelni, így az összes blogpostban külön-külön kéne átírni. Amikor a supportban kértem segítséget, hát csak széttárták a kezüket, hogy ez van. Hát akkor én is széttárom a kezem, és elköltözök onnan.
  • Blogger: Ez azért jó, mert Google. És akinek van Google profilja, az miért is ne használhatná ki teljes körűen a benne rejlő lehetőségeket? Ezért kezdtem el azt használni. Ennek a kezelőfelülete inkább minimalista, mint egyszerű. Ennek HTML-je furcsa, mert “div”-ben formázza az írást, és nem “p”-ben. így némileg másképp néz ki. Kétszer kell entert nyomni, ha bekezdést akarok váltani, meg ilyenek. Előny viszont minden felületen egységes külső-beli beállítási lehetőség van. És mivel szeretem a két oldalú oldalsávot, ezért ez egyértelműen előny a bloggernél. Egyszerűen azért szeretem, mert áttekinthetőbb. Bal oldalon lennének a kategóriák, címkék, jobb oldalon meg az egyebek: Keresés, impresszum, Twitter, Instagram plugin és egyebek. Viszont ami idegesítő, hogy a címkék összesen 200 karakter hosszúak lehetnek. Például egy éves összesítésnél, ahol különböző animéket, előadókat említek meg, ott azért meglódulnak a címkék. A másik komoly hiba, hogy a képeket csak 1600 pixel szélesen jeleníti meg maximálisan, nem abban, amibe feltöltöm.
  • WordPress: Konkrétan itt van a beállítási lehetőség. Meg az egész a maga modern felületével sokkal inkább menő blog-feelinget ad. Meg hogy külön vannak választva a kategóriák, címkék, az sokat lendít az áttekinthetőségen. De a hiányosságok is, mint például hogy nem lehet csak úgy táblázatot létrehozni, azon könnyen lehet segíteni: Beírom a HTML-felületbe a kódot és kész. Kinézetre és külsőre ez tetszik a legjobban, ugyanakkor habár sok a sablon van, de a beállítási lehetőségeket erősen korlátozták azzal, hogy csak prémium felhasználók számára érhető el a CSS-felület. Meglátom, milyen lehetőség van a prémiumnál, és ha úgy döntöttem, hogy végleg ideköltözök ismét, akkor elképzelhető, hogy előfizetek, ha további számomra releváns előnyt nyújt.

Igazából nagyon hajlok arra, hogy visszaköltözzek ide, és minden egy helyen legyen megint. Aztán mindenki azt a postot olvassa, ami neki tetszik. Csak ez nemcsak azzal fog járni, hogy a kategóriákat, címkéket rendbe tenni, hanem az összes blogpostot ide áthozni 2015-ig visszamenőleg. Meglátom, hogy haladok a kategóriák és címkék rendezésével, akkor milyen lehetőség lesz akkor, és megfontolom majd akkor, hogy végleg itt legyen minden. Akkor itt lenne minden Wii U, Nintendo Switch, post, sőt, az a rengeteg Haikyuu!! írás, amit idén ejtettem meg az animés blogomban. Úgyhogy miért is ne?

ShoujoCon


Szóval a tegnapi ShoujoCon. Jó volt, de megmondom őszintén unatkoztam a második felében. Sajnálom, hogy nem sikerült. 😦

Pár napja megbeszéltem bagszival, hogy nála alhatok pénteken éjszaka, így ahogy hazajöttem a munkából, összeszedtem mindent, ami kell, és siettem a vonathoz. 17.15-kor indult, utazás alatt a szokásosakat csináltam: olvastam, játszottam. Meg most nálam volt a laptop, ami igazából szerencse volt, mert rettenetesen bosszantó volt, hogy ketten előttem tárgyalják ki a magánéleti problémáikat, úgyhogy Garfield és barátai nézésével fejhallgatóval tereltem el a figyelmemet. Sikeres hadművelet, a 3. évad 13, 14. része pedig olyan vicces volt, mint a többi. Ettől függetlenül minden rendben volt. A Keletinél visszafordultam a Sülysáp felé menő vonaton, és Kőbánya Felsőnél szálltam le, a 37-es villamos megállónál vártam bagszit. Hazasétálva kitárgyaltuk a holnapi nap lehetőségeit kulisszatitkokkal, majd pizzaevés után még játszottunk egy kicsit Mario Kart 7-tel. Ki akartam itt is próbálni, hogy milyen tárgyak nélkül játszani. Ha őszinte akarok lenni, nem is vettem észre, hogy nincsenek tárgyak a játékban, úgy játszottam, ahogy eddig is, de az első menetnek nem volt folytatása, mert bagszinak egyáltalán nem tetszett így a játék. Meg ő már aludni akart, nekem egy jó darabig nem jött álom a szememre, folytattam a könyv olvasását, aminek már majdnem a végén járok. Ahogy írtam korábban, az utóbbi években nagyon rákaptam a pszichológiai, önismereti könyvekre, most épp Soma mamagésa első Ébresztő! könyvét olvasom. Aztán éjfél után csak én is elaludtam.

Valami fél 6 körül ébresztett fel bagszi, hogy ideje készülődni. 6.20-ra kész lettünk, hát akkor menjünk. Eredetileg a 9-es busszal terveztünk menni, de mivel nem volt jegyem, át kellett menni a 3-as, 28-as villamos megállójához, mert csak ott volt jegyautomata. Szomorú, hogy Kőbánya alsó vasútállomás környéke Kőbánya városközpont, és nincs ott jegyautomata. Végülis a 28-as villamos is elvitt a 24-es villamoshoz, melynek köszönhetően a tett helyszínén kötöttünk ki. A Balázs Béla utcán kellett leszállni, ott volt a Ferencvárosi Művelődési Központ. 7-re odaértünk, de mivel nem ettünk, ezért elmentem a közeli Coop-ba, ott vásároltam be magamnak aznapra, meg bagszinak kérésére reggelit neki. Aztán vissza, beszálltam én is segíteni. Jó buli volt a konzoloknál ténykedni. Asztalok, székek, TV-k, konzolok elrendezése úgy nagyvonalakban. Közben többször felnéztem az emeletre a karaoke teremben, hogy lássam a karaokésokat, de semmi. 8 órakor, de még 8.30-kor is üres volt a terem. Akkor folytattam lent a segítést. Öten csináltuk: bagszi, Dash, ug, Truner és én. Egész jól elszórakoztattuk egymást, főleg amikor mi négyen, fiúk elhatároztuk, hogy beállunk egy Mario Kart: Double Dash!! bulira, de bagszi a maga stílusában ránk szólt, hogy ne most jusson eszünkbe játszani, amikor még bőven van tennivaló. De azt nem hagytam ki, hogy ug-vel kipróbáljam a Just Dance-et. Legalább most már úgy utálom, hogy tudom, hogy mi a bajom vele. Egy jó dolog van benne. Táncolhatok olyan számra is, amit szeretek. Ha jól emlékszem a Ray Parker Jr. az előadója a Ghostbusters dalnak (és valóban!), arra táncoltunk. Az a zene felhangzott az 1997-es Játék határok nélkül 1. elődöntőjében. A holland játékban szólalt meg, ahol is szellem léggömböket kellett jobb belátásra téríteni. Ez az oka, amiért szeretem ezt a számot, és mint tudjuk, nálam alapszabály, hogy ami az 1997-es Játék határok nélkül sorozatában volt, az rossz nem lehet. És hogy milyen a Just Dance-ben táncolni? Iszonyúan debil, olyan, mintha Alíz Csodaországában DDR-eznénk. Jó buli volt hülyének lenni, de köszöntem szépen a lehetőséget. Különben lazán Mario Kartozhattunk is, mert attól függetlenül, hogy néhány TV és konzol nem akarta rögtön az igazságot, nagyon gördülékenyen ment minden. Minden adott volt, és ahogy hallottam, hogy sehol nem volt csúszás, minden nagyon jól ment. Főleg azon szórakoztunk, hogy a PS3 controllere nem akart csatlakozni, tehát ezért nincs PlayStation gépem. Amúgy a Wii U és a PS3 képe borzasztóan nézett ki régi monitorokon. Volt Commodore 64 is, annak a fájllistáját nem tudtuk betölteni, meg egy kamu kínai gépezet, mely szintén nem akart működni. Áldásunk rá, ellesz a sarokban. Tehát egy Nintendo 64, egy Super Nintendo, egy GameCube, egy Commodore 64, egy Sega MegaDrive 2, Wii U egy PlayStation 3 sőt egy PC-t is beizzított bagszi, melyen valamelyik árkád Sailor Moon játék ment. Aztán csak megtaláltam a karaokésokat, illetve Narumi és Lucy néztek be a konzolszobába. Jó volt sok idő után újra látni őket. Aztán csak kész lettünk mindennel, de nem jöttek az emberek. Kiderült, hogy egyáltalán az épületbe nem nagyon jöttek be, eléggé kevesen voltak. Egy ideig elvoltam, fel is mentem a karaokéra énekelni. Először, a JAM Project: The advent of Genesis. Ez jó volt, valósággal remegtem attól, hogy ki tudtam énekelni a legmagasabb hangot is, ami eddig nem ment. Nagyon jó érzés volt. Aztán annyira csak nem volt lelkesedésem azügyben, hogy tovább énekeljek, ennek ellenére kiálltam még kétszer. A sikeren felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálom a JAM Project-től a Cosmic Dance-et, talán annak is megy a legmagasabb hangja? Hát, annyit azért nem javult az énekhangom egyik pillanatról a másikra. Meg az az igazság, hogy lelkesedésem sem volt a végére már. A harmadik próbálkozás pedig Okui Masami: It’s DESTINY -Yatto Meguri Aeta- dala volt, ami úgy elment. De aztán be is rekedtem. Mondjuk nem feltétlen mert annyira megerőltettem magam, hanem ez egyfajta belső tiltakozás lehetett most az éneklés ellen. Nem is volt most annyira jó a színpadon lenni, nem tudtam feloldódni. Majd ősszel.

A nap második fele már nagyon vánszorgósan ment. Nem nagyon jöttek a konzolterembe, ugyanazokkal a játékokkal egész nap játszani, az azért nekem sem buli már. A nagyobb dobás az volt, amikor kitaláltam magamnak, hogy előveszem a Super Mario All-Stars játékot, és végigviszem rajta a Super Mario Bros.-t immáron sokadjára +1-szer. Először az volt, hogy megpróbáljam, hogy az első pályán vajon el tudom-e érni a 40.000 pontot. De meghaltam, úgyhogy ez ugrott. Aztán volt az, hogy végigviszem, végül az, hogy elérem az 1.000.000 pontot. Egyik se jött össze, mert az 5-4 pályánál már ezt sem élveztem. Meg bagszi hívott, hogy játszunk PC-n Sailor Moon-t. Jól van. De sajnos ez a játék sem volt érdekes. Túl egyszerű, én itt mindenkit legyőznék. De aztán megráztam magam, hogy 18 óráig, indulásig azért jól érezzem magam, ezzel a szemléletváltással a végére egészen jól ment. Ja és még valami: Szerencse, hogy nem voltam ott zenekvízen az elején. Beültem nagyjából a felétől, és a PC-ről, amit a csaj használt lazán ki tudtam olvasni a megoldásokat. Ha játszottam volna, nagyon nagy lett volna a kísértés, hogy nézzem a megoldást. Egy tanács: Írjátok át a fájlnevet, vagy úgy tartsátok a PC-t, hogy ne lehessen olvasni róla.

Még egy pár karaoke előadásra beültem, de 18.15-kor azért csak elindultam, hogy biztonságban elérjem a 19.10-es vonatot. A Keletiben van egy Gyros-os stand, ahol 500 forint egy pitás Gyros, vettem magamnak egyet. Kérdezi, lehet csípős: mondom persze, az nem baj, ha van egy kis ereje. Kérésemre becsomagolta, és a vonaton belekóstoltam. Mit hívnak csípősnek? Úgy könnyezett a szemem, mintha sírógörcsöm lett volna, az orromat egy 10-es papírzsebkendővel sem tudtam rendbetenni, az egész arcom úgy égett, mintha konkrétan tűz érte volna. Kegyetlen volt, én nem tudom, hogy mit gondolnak. Legalább 45 perc volt, mire hellyel-közzel rendbejöttem, de a szememet egész vonatúton nem bánthattam, mert akkor fél órán keresztül megint vak voltam. Most már nevetve gondolok vissza rá, meg jó móka volt, de akkor rettenetesen szenvedtem. Zsebkendővel igyekeztem kicsipkedni azokat, a zöldségeket, húsokat, melyeket érte az az extra erős chili paprika. Mivel nem szeretek kaját kidobni, ezért magamba szenvedtem, de ez valami embertelen volt. Maradnék a nem erősnél, azért a móka fogalma nálam mást jelent. Miután helyrerázódtam, befejeztem a fent említett könyv olvasását, már nem volt sok hátra.

Az biztos, hogy az őszi MondoCon sokkal eseménydúsabb lesz, de attól tartok, hogy ha a MAT megint nem lesz meghívva, nem jönnek el a Nintendós arcok, és akkor meg már azért lesz problémás. De ezt majd még meglátjuk.

És persze csináltam jó néhány fényképet, azok ezen link alatt érhetők el.

 

Holnap ShoujoCon


A jó isten áldja meg a MAT-ot, hogy még most is szervez rendezvényeket! Csak a legjobbakat, és szívből kívánom, hogy nyereséges legyen a ShoujoCon. Holnap új animés rendezvény, és végre olyan, amire el tudok menni, 2013. decemberében voltam utoljára akkor Animekarácsonyon, és nagyon hiányoznak az ilyen rendezvények. Nyilván nem a sok sikoltó fiatal kiscsaj, meg ilyenek, mégiscsak 29 éves vagyok, és 9 éve járok animés rendezvényekre. Hanem úgy az egész rendezvény hangulata. Segítőként megyek, viszek konzolt, de a fő csapásirány most is karaoke lesz. Nagyon hiányzik az ének, hogy közönség előtt énekeljek. Energiák szabadulnak fel belőlem, amikor énekelek, ebben teljesedek ki. És amíg a többiek azt tervezgetik, hogy kit fognak cosplayelni, én azt, hogy mit fogok énekelni. Nem a Shoujo jellegét fogom erősíteni, de van 1-2 ötletem:

  • JAM Project: The advent of Genesis
  • valamit Okui Masami-tól mindenképp.

De nem jut eszembe perpillanat, hogy mit. Vannak tőle Shoujós számok, lehet, hogy mégiscsak erősíteni fogom a lányos jellegét a dolognak. Így hirtelen a Shoujo Kakumei Utena: Toki ni Ai wa című dala jutott eszembe. Shoujós lányszerelem… Kell ennél több?

Konzolrészleg is biztos nagyon menő lesz, én viszem a Wii U-mat minden tartozékával, meg 2 db. N64 controllert. Minden holnap jelen levő legyen nagyon boldog! Én az leszek, mert már ma vonattal megyek, ugyanis bagszinál fogok aludni. Fogok olvasni, játszani, sőt viszem a laptopot, fogom nézni a Garfield és barátai 3. évadának 13, 14. részét, most itt tartok. Másodjára is újrakezdem. Imádom, sokszor vissza tudnám nézni őket. Az az egyik nagy kedvencem, amikor Ubul megvicceli Garfield-et, és lónyerítéssel röhög. Akkor mindig vele nevetek, és úgy érzem, rengeteg sok energia szabadul fel belőlem. Úgyhogy terápiás jelleggel is Garfieldezek. Ja, és extrém sok fényképezés lesz. Nem, nem cosplayeseket fényképezek, hanem pillanatokat, amik emlékezetessé teszik a conokat.

Még a végére: Tudom, hogy elsősorban a shounenek népszerűek, de nem vennék rossz néven egy ShounenCon-t is, ha ez be fog jönni.

 

Tárgyak nélkül Mario Kartozni


A mostani Nintendo 3DS találkozón akadt meg a szemem teljesen véletlenül azon, hogy Mario Kart 7-ben VS módban be lehet állítani, hogy tárgyak nélkül is lehet versenyezni. Ezt akkor nem volt lehetőség kipróbálni, de nagyon megihletett. Tárgyak nélkül Mario Kart-ozni. Nagyon jó lehet. Az a baj, hogy VS-t csak többjátékos módban van lehetőség játszani, így nem tudtam kipróbálni. Különben az egyik dolog, ami miatt morgok a Mario Kart 7-re, hogy kevés a beállítási lehetőség. Engem zavar, hogy csak fixen csak 4 VS-t vagy 4 csatát lehet menni egyhuzamban, aztán vége. Meg hogy nincs egyjátékos módban VS. De hogy van “Nincs tárgy” lehetőség, ez sokat kompenzál.

Ez amúgy ma jutott eszembe, megnéztem, hogy van-e a Mario Kart 8-ban is ilyen lehetőség, és igen!

SDC12859A Wii U-s részben ugyanis lehet egyedül is VS-t menni a többi gépi játékossal. És látható a többi beállítás is, ez a végleges. Nehezebb ez a Mario Kart, úgyhogy nem akármi 150cc-n nehéz gépi játékosok ellen menni. Különben pont ezért szeretem a Mario Kart 8-at, hogy nehezebb lett, itt már végre kihívás elérni az első helyet, és nem azon versenyzünk, hogy kinek lesz meg leghamarabb a 3 csillagos minősítés, hanem már maga az arany serleg elérése önmagában nagy teljesítményre vall. Hogy mi lesz 200cc-n? Nem tudom, még a 150cc-n próbálgatom megszerezni az arany serlegeket. Nagyon nehéz, higgyétek el. Próbáltam amúgy a 200cc-t most is, mielőtt észhez tértem volna, és átmentem volna 150cc-re, a 9. helyen végeztem végül a 12-ből. Ott már akkor nagyon örültem, ha 6. lettem, nemhogy megnyerni… Itt most 150cc-n egyszer sikerült nyerni. Ha lett volna pezsgő, megbontottam volna örömömben, mert tényleg nem akármilyen eredmény. De pont a kedvenc pályámon sikerült elérni, a Toad’s Turnpike-on, mely Nintendo 64-es is nagy kedvenc volt annak idején. Nemcsak a győzelem miatt volt ez a legjobb verseny a 8 közül, hanem mert ez volt a legnyugodtabb. Senkitől nem zavartatva mentem az élen, a forgalomban levő autókat, traktorokat, buszokat, egyéb szárazföldi járműveket kikerülni semmiség volt, végig teljes nyugalomban ment a verseny, és hatalmas élmény volt nyerni. Az egész játék sokkal jobb volt így, mert végre a valódi tudás számított, és nem az, hogy kinek milyen tárgya van, és azzal, hogy tud az élre törni. Egészen egyedi élmény így Mario Kartozni, biztosan lesz ennek folytatása. Többször voltam 4-nél rosszabb helyezett is, végül ez lett az eredmény:

SDC12862Egy erős 4. hely egy 150cc-s Mario Kart 8-as versenyben egyáltalán nem szégyen. Ez jelzi azt, hogy a potenciál bennem van, csak még ennél is jobban ki kell ismerni a játékot. Arra már rájöttem, hogy a kulcs azon van, hogy vesszük be a kanyart, azon lehet sokat nyerni, és ha rosszul csináljuk, sokat bukni, ugyanis a kocsik legtöbbször nagy ívben veszik be a kanyart, így ha nem figyelünk, hamar a túlsó oldali falnál találjuk magunkat. Igazán büszke vagyok magamra, csak így tovább!

A Wii U menü lefényképezésével pedig a jelenlegi digitális játékgyűjteményemet van lehetőség megmutatni:

SDC12857SDC12858És ez persze csak a Wii U-s, a Wii-sek a Mii Mode-ban vannak elrejtve.

 

Super Smash Bros. Wii U-ra


SDC12740Nem terveztem megvenni a játékot, teljesen spontán találtam rá. Nagyon érdekes története van, azt hiszem, amíg élek nem felejtem el. Egy forintért láttam a vaterán meghirdetve, ugyanis az eladó elmondása szerint nem működött. Sokat gondolkodtam rajta, mert megkérdeztem, hogy mi a baja konkrétan, de nem tudta megmondani. Aztán úgy voltam vele, hogy 3.000 forintért megéri a kockázatot, hogy megadjam az esélyt, hogy esetleg működni fog. Enyém is lett ennyiért (nyomták fel az árát azért), és hát akkor lássuk. Tegnapelőtt jött meg, kipróbáltam, és döbbenten látom, hogy működik. Nem rajongok annyira a Smash Bros. szériáért, de annyira transzba estem, attól, hogy egy amúgy nagyszerű játékot ilyen jó áron be tudtam szerezni, hogy még most sem hiszem el, hogy ennyire jól jártam. Frissítette is magát a Wii U, ahogy új játéknál szokás. Nem is gondoltam, hogy pár perc alatt végez, de hogy majdnem másfél órás legyen telepítéssel együtt, az azért nem semmi. Igazából gépi játékosokkal semmi problémám nincs, többségében a saját ritmusomban játszok. Először hármas szinttel kezdtem, hogy mégis mi a helyzet a játékkal, aztán fokozatosan nehezítettem. Annyira rossz nem vagyok, csak emberi játékosok könnyen átveszik az uralmat felettem a játékban. Még nem néztem át minden lehetőséget, de úgy láttam így ránézésre, hogy kevesebb játékmód van ebben, mint a Brawl-ban. A Wii-s Smash Bros-t nagyon keményen promotálták, hogy mindennél jobb lesz, ahhoz képest, a Wii U-s résznek nem volt akkora reklámkampánya, talán kicsit egyszerűbb is lett, másra helyezték a hangsúlyt. A Mario Party-szerű társasjáték viszont bejött, az jó ötlet volt extrának. A játék összességében kellemes lett. Már csak egy Amiibo kellene, és akkor micsoda menőség lenne. Elégedett vagyok, bár ezen az áron…

Új videojátékos kezdet


Nos, hogy néhány hete sikerült visszaszerezni Nintendo 3DS-emre az NNID-t, ezért komolyabban nekikezdtem a játékoknak. Most érzem igazán magaménak a Nintendo 3DS XL konzolomat, visszakaptam minden játékot, amit digitálisan letöltöttem a régi gépre, így lett teljes értékű az új 3DS. Azért megnézném annak a srácnak az arcát, aki magáévá tette a régi Nintendo 3DS-emet, és oly nagy örömmel játszott a játékokkal, hogy érintené, hogy most ki lett kötve az a gép a régi felhasználómból. El is gondolkodtam azon, hogy vajon a játékok is törlődtek-e abból a gépből; szerintem igen, mert felhasználóhoz vannak kötve a digitális játékok. Csak ne zsörtölődjön, így is szerencsés, hogy több ország választ el minket, bizton állíthatom, hogy ha Angliában maradtam volna, nem maradt volna rendőrségi feljelentés nélkül, még ha nem is lopta el a gépemet, hanem megtalálta, de nem juttatta vissza.

Amúgy most össze-vissza játszok a játékokkal, ahogy épp kedvem tartja. Elsődleges célom a játékok élvezete mellett, hogy a régi statisztikát hozzam vissza nagyjából, és mivel a játékokon kívül semmi más nem tért vissza, így azt nekem kell újra “felépíteni”. 168 óra Nintendogs + Cats? Kötve hiszem, hogy ezt újra meg tudom csinálni, de megint örömömet lehet a kutya- és macskanevelgetős játékban. Meg azt hiszem, hogy majdnem 4 millió lépés volt az előző kézikonzolban? Most még csak 100 ezer körülinél tartok. Ha minden nap gyalog járnék dolgozni, és nem biciklivel, akkor lendíthetném fel jelentősen.

Ahogy írtam, nem kifejezetten egy játékkal játszok, de van kettő, amire komolyabban rákaptam, a Game Boy-os Mario’s Picross és a Game Boy Color-os Mario Golf. Mind a kettő nagyon jó. Szeretem a logikai játékokat, a Mario’s Picross-ban az Easy Picross feladványok könnyen mentek, most a Kinoko (gomba) feladványokat csinálom. Itt az 5. szint 6. feladványánál tartok. 8 szint van, mindegyikben 8 feladvány, így egy kategóriában 64, összesen 256 feladvány van az egész játékban, nagyjából 100. környékén tartok. Itt még az a nehézség van, amit az alapvető trükkök elsajátításával még könnyen meg lehet csinálni, de volt már 1-2 olyan feladvány, ahol véletlenszerűen lőttem be, hogy esetleg ez a kis kocka jó lehet. Az előző mentésemben a csillag kategóriáig jutottam el, az már kellőképpen nehéz. Az a rossz, hogy a 15×15-ös kockában ilyen számok vannak, hogy 5, 5, 6, 1-7, 2-4 meg hasonlók. A két szám egy sorban (vagy oszlopban) azt jelenti, hogy van két jó kocka, majd legalább egy kockányi szünet, majd valahol négy jó. Az a jó kiindulópont, ha egy sorban van oszlopban legalább 8 jó van egy 15×15-ös rácsban, mert akkor a középső biztos, hogy jó, onnan el lehet indulni a többi felé. Persze minél nagyobb szám van, annál több biztosan jó kocka van. Hát ez a csillag kategóriától egyre ritkább, így annak kilogikázása, hogy melyik lehet jó, ahhoz már nincs képességem, kíváncsi vagyok, hogy most mire megyek, majd kiderül. Élvezem a játékot.

Májusban sikerült Wii U-t venni, méghozzá a Mario Kart 8 Premium Pack-ot:

SDC12395SDC12397SDC12402SDC12404

A Mario Kart 8-cal immáron 4 játékom van Wii U-ra:

  • Nintendo Land
  • Wii Fit U
  • New Super Mario Bros. U
  • Mario Kart 8

A Nintendo Land-et és a New Super Mario Bros. U-t még Angliában vettem akciós áron, a Wii Fit-et meg már itthon Media Markt-os kiárusítás keretében.

Jó játék mindegyik, legkevésbé a Nintendo Land tetszik. Pedig maga a név nagy ötletekre ad alapot, milyen lehet az élet Nintendo országában? Csupa móka és kacagás. A valóság ezzel szembe az, hogy a narrátor hangja rettenetesen idegesítő, és a 12 játékból inkább a több játékos játékok érdekesek, de olyan sokat nem játszottam még vele, hogy részletes véleményt írjak róla, de nem különösebben inspirál játékra. A Wii Fit U-ban 19 új gyakorlat van, mégsem használom olyan gyakran. Az a legnagyobb problémám, ez ügyben, hogy nem tudom életformámmá tenni a mozgást, ezért nem használom annyiszor. A New Super Mario Bros. U meg jó, hogy a régi Mario játékok hangulatát hozzák vissza, valószínűleg így néznének ki a régi nagy klasszikus Mariók mai köntösben. Vannak is újdonságok az új játékban, de ez ma már nem elég. Olyan Mario játék kellene, mint a Super Mario Galaxy 2. Játékmenetében hajaz a régi Mariókéra, de van benne annyi tartalom, amennyi egy mai Mario játéktól már elvárható lenne. De sajnos világosan kijelentették, hogy több Mario platformer már nem lesz Wii U-ra. Most volt az E3, melyre a Nintendo is készült. 2008 óta nem volt ennyire rossz prezentációjuk, mint most. A 7 évvel ezelőtti azért volt nagyon rossz, mert a Nintendo nagyon elszállt magától az akkori hatalmas siker miatt, most meg azért, mert már feladták a Wii U-t. Még nincs 10 milliónál sem a Wii U eladása, pedig már 2 és fél éve, hogy megjelent. A Wii U a távoli jövőben valószínűleg megmarad a Nintendo rajongók konzoljának és nem marad meg annyira a köztudatban, mint például a Super Nintendo vagy a Nintendo 64, amire még a Nintendóban nem jártasak is emlékeznek.

A játékok közül meg egyértelműen a Mario Kart 8 viszi a prímet. Nem lett annyira jó, mint az előző Mario Kartok, de a hangulata nagyon ott van, és igazából csak kicsivel marad el az előzőektől. Örülök annak, hogy nehezebb lett az előzőeknél, mert végre nem az van, hogy két hét alatt 100%-ra megvan az egész játék, utána már csak online élmény játék.Nem, itt jobban ki kell ismerni a kocsik irányítását, és 200cc-n, szó szerint őrült versenyzés megy. Nagyon nehéz, egyszer poénból kipróbáltam, hogy milyen vs-ben menni 200cc-n hard CPU-n, 10-nél jobb nemigen voltam a 12-es mezőnyben. Egyszer lettem nagyon véletlenül első, de úgy, hogy a gépi játékosok rommá verték egymást, én meg valahogy mindig kimaradtam a csetepatékból. Az biztos, hogy a Koopa kölykök megjelenése a játékban önmagában megtöbbszörözi a játékélményt.. Gyerekkori kedvenceim, így nagyon örülök, hogy a New Super Mario Bros. Wii-ben visszatértek, és úgy tűnik, hogy most már ők is tartós szereplői lesznek a Mario játékoknak.

Amikor írtam a Mariós oldalamra a Wii U konzolról a részletes leírást (nincs még kész, félbemaradt, azt is folytatni kellene), írtam a Wii U Pro Controllerről, nagyon vonzó lett számomra, ezért beruháztam erre is.

SDC12428SDC12429

Nagyon szeretem, egyetlen kifogásom volt az elején vele szemben, hogy az akciógombok lent vannak. A jobb oldali analóg kar helyett, amit keveset használunk, de meg lehetett szokni, sőt, majdhogynem már csak ezt használom controllerként, a GamePad szinte már csak második kijelzőként funkcionál.

A játékkínálat egyelőre nem tűnik az igazinak, nincs annyi játék Wii U-ra, amit még megvennék, de ami eddig van, az nagyon tetszik, annak ellenére, hogy nem vagyok mindegyik játékkal maradéktalanul megelégedve, de bízok abban, hogy azok a játékok, amiket ezt követően tervezek megvenni, még többet hoznak ki a Wii U-ból.

Retro kínálat is inkább a Wii miatt van, ugyanis System Transfer-nek köszönhetően a régi játékok átkerültek Wii U-ra, és játszhatók is Wii mode-ban, a Wii Shop Channel pedig itt is használhatók és továbbra is letölthetők a régi játékok. A Wii U kínálatát pedig lassan bővítik. Az jó dolog, hogy a kötelezők fent vannak, de néhány olyan játékot is szívesen látnék, amik nem voltak akkora durranások, de például nekem tetszettek, és szeretném, ha ezeket az igényeket is kielégítenék. Az újdonság varázsa már elmúlt, most az kell, hogy hosszú távon is emlékezetes maradjon a Wii U.

 

Hazatérés veszteséggel


Hogy milyen csodálatos érzés újra Magyarországon lenni, azt szavakkal nem tudom leírni. Csak súlyos árat fizettem érte, ugyanis elvesztettem a Nintendo 3DS konzolomat… T_T Nem repüléskor, hanem még Angliában. Az történt, hogy még tegnap reggel elmentem az iskolába még utoljára takarítani, de a nagyobb hátizsákkal mentem, ugyanis vittem magammal olyan játékokat, amiket nem akartam hazahozni, de otthon sem akartam hagyni. Nem sokkal elindulásom után valami roppanást hallottam a táskámban. Arra gondoltam, hogy valamelyik játék tokja repedt meg, eléggé tömören pakoltam össze. Mivel volt nálam szatyor, ezért abba áttettem néhány tokot, és amikor már ráébredtem arra, hogy hiányzik a konzol, akkor esett le, hogy már ekkor sem láttam a hátizsákban, ott volt a felső részben. Ilyen mindent tűvé tettem érte állapotban voltam, de nem került elő. Még az iskolában is szétnéztem, de semmi. Írtam nővéremnek, hogy ha megtalálja, vigyázzon rá, de már tegnap beletörődtem abba, hogy volt Nintendo 3DS nincs Nintendo 3DS. Ami rettenetes nagy szerencsém, hogy kivettem a védőtokjából, amibe a 3DS játékok is voltak, így azok megmaradtak. Viszont az eShop és Virtual Console játékok is nagy veszteségek, mert elég sokat töltöttem már le. Megkérdeztem bagszit, mit tud róla, valószínűleg az angol supportot kell megkérdeznem. Mivel account-rendszerű lett a Nintendo eShop is, ezért azt gondoltam, hogy ha az új konzolomba megadom ezt a felhasználónevet és a jelszót, ezért az új gépre is le tudom tölteni, de aztán eszembe jutott az is, hogy ez nagy ziccer lenne, mert így lényegében szívességből (vagy fizetségként) bárkinek a 3DS-ébe beléphetek, és letölthetek neki egy-egy játékot. Hát, Wii U-t akartam venni magamnak, de valószínűleg 3DS pótlás lesz. Főleg, hogy az utolsó előtti hétvégén volt a Grainger Games-ben kiárusítás, és volt két olyan Wii U játék, amit mindenképp megvettem volna, és mivel úgy voltam vele, hogy ilyen jó áron úgysem találom meg egyhamar, ezért meg is vettem őket:

Kibontottam őket, amúgy fóliásan vettem mind a kettőt, sőt a New Super Mario Bros. U-t használtan vettem. Újonnan is jónak találtam érte a £15-öt, meg is kérdeztem, hogy van-e fóliásan. Mondta az eladó, hogy van, de van a használtak között is fóliás. Ez úgy lehet, hogy magánszemélytől vették át, és mivel nem hivatalosan vették át, ezért csak használtként vehették át (nem számolni!), így £13-ért vettem meg lényegében vadonatújan. A Nintendo Land-del ennyire szerencsés már nem voltam, de hogy újonnan £10, az már igazán semmiség érte, mivel úgyis meg akartam venni, és ennyiért nem láttam még használtan sem. Úgyhogy örvendek neki, de a Nintendo 3DS miatt valószínűleg tovább pihennek, mint terveztem.

A hazaút szerencsére a tervezettek szerint ment, bár továbbra is úgy vagyok a repüléssel, ahogy Presser Gábor fogalmazta meg az egyik híres LGT dalban: “Roppantul gyűlölök repülni!”. Mondjuk ennyire azért nem, mert ha el tudom foglalni magam, akkor eltelik az idő, de még mindig a vonatozás az első számomra, és maradva az LGT-nél volt alkalmam ismét élni az éjszakai vonatozás (ellenfél nélkül album 9. dal) lehetőségével, mivel a repülő 23:30-kor érkezett meg. Az utolsó vonat a Keletiből pedig 23:30-kor indult, úgyhogy minden esélyem megvolt arra, hogy még éjszaka hazaérjek. 1:07-kor indult egy személyvonat Ferihegyről, ezzel el tudtunk jutni anyámmal (kijött elém a repülőtérre) Szolnokra. Itt viszont 2 órát kellett várni a Lőkösházára induló személyvonatra. Szolnokra 2:24-kor érkeztünk meg, a Békéscsabára pedig 4:37-kor indult a vonat, így reggel 6:16-ra érkeztünk meg. Én már inkább csak Gyoma után aludtam egy kicsit, addig valahogy elfoglaltam magam. Nem aludtam egyébként délelőtt csak délután néhány órát. Nem történt nagy átrendezés a szobámban, amit éreztem, amikor beléptem ide, azt sem lehet szavakkal kifejezni. Teljes feltöltődést éreztem pillanatok alatt, és ez nem hagyott aludni. De már amikor kiléptem a repülőtérről, akkor is ahogy beszippantottam a levegőbe, teljesen más. Tiszta, kellemes. Szeretem Magyarországot! Olyannyira, hogy oda jutottam magamban, én nem megyek vissza, én itt fogok dolgozni, és fizetem az internetadót, búsuljon a ló. De azért még visszamegyek még próbálkozni. Addig kiélem ezt a pár napot itthon.