supermario4ever blog – 少年になりたい

Nintendo, Anime, Manga, Jpop, anison, és egy kicsit magamról is.

Nintendo 3DS XL

Posted by supermario4ever - 2015. február 13. péntek


Nem írtam róla annak idején, de sikerült pótolni a Nintendo 3DS konzolt. Karácsony után volt a Media Markt-ban végkiárusítás, és reménykedtem, hogy köztük lesz a Nintendo 3DS XL is, amely már évek óta ott árválkodik, senki nem vette meg. Főleg azért szerettem volna ennyire, mert ez az a Mario Kart 7 pakkos, amire megjelenése óta pályázok. És igen! 68.990 forint volt az eredeti ára, és lement 29.990 forintra. Igen nehéz volt érzelmileg felspannolva józan ésszel meghányni-vetni a lehetőségeket, de végül is megvettem.SDC12322SDC12324A jobbra váltottam, régi vágyam volt a Nintendo 3DS XL, mert nagyon tetszik a nagyobb kijelző megjelenítése. A Mario Kart 7 előre van telepítve, de a játék mentését egyelőre nem tudtam átvinni, mert a letöltendő program, mellyel átvihetem a mentést kártyáról a digitális játékra, külön le kellett tölteni a Nintendo eShop-ról, de ez egyelőre nem lehetett, mert csatlakoztatni kellett hozzá a Nintendo Network ID-t. Ami ugye az előző konzolban maradt.

Na ez is egy szép kaland volt, mert amikor kiderült, hogy elveszett az előző Nintendo 3DS, abba maradt benne az előző ID felhasználóm, és mivel egy account nem lehet benne két konzolban, ezért külön kellett írni a Nintendónak és kérvényezni, hogy kössék ki az előző felhasználói adatomat az elveszett gépből. Elvileg lehetséges, de ehhez adatokat kellett megadni: Az előző konzol gyári száma, miként veszett el, ellopták-e, volt-e formázva, az új konzol gyári számát (ha van) és rendőrségi jelentés fénymásolatát is kérik scannelve. Itt akadtam el. Ugyanis azóta már hazajöttem, meg is írtam válaszban a többi adat megadása mellett, hogy mi történt, reméltem, hogy méltányosan kezelik, de sajnos nem. Aztán elmentem a rendőrségre, hogy ha ott kapok papírt, hátha az megteszi. Azt nem kaptam, mert nem itthon vesztettem el, és nem is bűncselekmény “útján” veszett el, ezért nincs értelme felvezetni, mert azt ki kell küldeni Angliába, velük kommunikálni, és behívhatnak oda kihallgatásra, így oda elrepülni majdhogynem drágább, mint maga a gép. Hát ezzel már nem tudtam mit kezdeni. Sok mindent lehet mondani a rendőrségre, de ebben az esetben azt gondolom, hogy tényleg nem lehet mást tenni, mint igazat adni nekik. Úgyhogy maradt az az utolsó mentsvár, hogy a megtaláló formázza a 3DS-t. Ugyanis kiderült a Barátlista alapján, hogy a gépemet megtalálták, át is nevezte az egyén Matthew-ra. Hogy formázásra inspiráljam, megváltoztattam a Miiverse weboldalán a jelszót, hogy ne tudjon belépni az eShop-ra. Mondjuk túlzottan idealista gondolkodás lett volna várni, hogy formázza, ugyanis elég sok játékot letöltöttem ahhoz, hogy újak vásárlása nélkül is sokáig ellegyen a géppel. Úgyhogy gondolatban meggyászoltam az elveszett letöltött játékokat, és csináltam egy új felhasználói nevet, és hozzá kötöttem az új géphez. Nem veszett több Mohácsnál, ami elveszett, elveszett, ezzel együtt kell élni. Ha úgy alakul, letöltöm őket még egyszer. Bár a régi digitális gyűjtemény soha nem lesz teljes, mert a letöltött Ambassadoros GBA játékokat már sehogy nem lehet visszahozni, mivel nem tették elérhetővé mindenki számára. Ezért is vagyok morcos, hogy GBA Virtual Console csak Wii U-ra van, engem igazság szerint zavar, hogy most már ennyire variálják a VC-ket. Egyszerűbb lett volna, ha kézikonzolos játékok maradtak volna Nintendo 3DS-en, míg az asztaliak Wii U-ra. Inkább hoznák be be végre a Nintendo 64-et.

Most egy kicsit eluralkodott rajtam az indulat, de nyugi van, ami volt, elmúlt, nem lehet változtatni rajta, együtt kell élni vele. Most inkább azt kell lesni, hogy mit tudok kihozni az új gépemből. Van is mit. Nem volt tudatos, hogy pont ezt a napot vártam meg ennek a postnak a megírásával (bár tény, hogy régóta terveztem), de hát ma van a napja, hogy megjelent a New Nintendo 3DS és a New Nintendo 3DS XL. Megmondom őszintén így látatlanban (élőben) nem hoz annyira lázba, sokkal inkább a The Legend of Zelda: Majora’s Mask 3D! Azt nagyon szívesen megvenném, és végigjátszanám. Az új konzolnál meg tudom, hogy fejlett 3D a kamerakezelés, C analóg kar, fejlettebb CPU, de élőben akarom látni, hogy mennyivel jobb ezekkel a kézikonzol. Jelen pillanatban nem érzem, hogy váltanom kellene, főleg, hogy alig másfél hónapja van új gépem. Szerintem olyan 1-2 évet várok vele. A Wii U előbbre való.

Már csak azért sem, mert most az új gépen játszom a Pokémon HeartGold-ot. Érdekes amúgy, és mivel mindig viszem magammal a PokéWalker-t, van összehasonlítási alap, hogy esetleg azonos lépésszámot hoznak-e ki, de a PokéWalker rendre több lépést számol. Nem is kicsivel. Mai adat: A Nintendo 3DS 10.924 lépést számolt (megszavaztam magamnak azt a “kis” kimenőt ^^’), míg a PokéWalker 13.329 lépést számolt. Szerintem a 3DS számolja pontosan, mert azt láttam egyszer a Pokés cuccnál, hogy állok, bekapcsolom, leülök, és azt látom, hogy megy a számláló… 1, 2, 3…7 Abból a szempontból nem gond, hogy gyorsabban gyűlnek a wattok, Pokémonok gyorsabban fejlődnek, de lépésszámok tekintetében nem tekinthető hiteles forrásnak. Mindenesetre a zene a dübörög rendesen, Matsumoto Rica előző 373-es statisztikája majdnem megduplázódott, most már 704 alkalommal hallgattam meg a dalait. “Matsumoto Rica’s speed rose”, és még mindig nincs vége!

Posted in Nintendo, Pokémon, Rica Matsumoto | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Aladdin-Aladdin

Posted by supermario4ever - 2015. február 12. csütörtök


Örvendek, hogy ez a hét eseménydúsabb Japán CD-k megjelenésének tekintetében, 2 kislemez és 1 album is most jelent meg, ami érdekel:

  • JAM Project: B.B.
  • angela: Exist
  • Soukyuu no Fafner Complete Best album

Lássuk előbb a nehezét, a JAM Project kislemezt. Nem, nem és nem! Én nem tudom, hogy mi van velük, hogy egyszerűen nem képesek maradandót alkotni, ez se jött be. Köztudottan képesek nagyon nagy dalokat írni, ennek fényében az, hogy a mostani címadó dallal úgy vagyok, hogy szokni kell még a fülemnek, és ez egyáltalán nem biztató kezdet. Megírtam már többször is hozzájuk kapcsolódó panaszomat, és sajnos most is aktuálissá vált. Most lehet, hogy ha megjelenik a BEST COLLECTION XI albumuk majd valamikor, és ott a többi dal között jónak fog hangzani, de ez nem mentség ahhoz, hogy a dal alkalmatlan arra, hogy önálló kislemezen szerepeljen. És így lehet a JAM legutóbbi 5-7 kislemezét (a Breakthrough-t leszámítva) jellemezni, hogy nem rossz, de nem képviseli azt a minőséget, hogy önálló dalként megállja a helyét. Így ezekről a single-ökről azt gondolom, hogy van, de igazából nincs. És inkább olyan dalok jelennének meg külön, mint például a BEST COLLECTION X-ből az Arashi vagy a Kaze ~Tabidachi no Uta~, de ez azért nem lehetséges, mert egy anime, sorozat vagy videojáték végső záró dala, és erről külön nem szokás kislemezt megjelentetni, pedig minőségében hozzák azt a színvonalat, amitől szeretem (és állítom, hogy sok rajongó így van vele) az együttest. Eléggé szerencsétlen dolog ez.

Na de az új angela kislemez! Ez se tökéletes, de messze jobb, mint a JAM Project új kiadványa. Imádom a címadó dalt! Maguk a tagok a dalszerzők, megvan a rájuk jellemző stílus, mégis képesek úgy megmutatni, egy olyan oldalát, ahonnan még nem hallottuk, így szinte mindig érdekesnek hangzik. Ugyanaz az angelára jellemző stílus a címadó dal, hallottunk már tőlük ilyet korábban, mégis élvezem hallgatni. A kórus továbbra is dob a hangulaton, és vicces, mert azt értem (a dalszöveget még nem ismerve), hogy “Aladdin-Aladdin” és poénból mindig utánuk éneklem. Az új Soukyuu no Fafner anime openingje, csodálkoztam egyébként, amikor komolyabban ismerkedtem az együttes kislemezeivel, hogy ennyit énekeltek az animének. Korábban azt hittem, hogy van a Shangri-La és kész, és amikor nézegettem a Generasia wikin, hogy mely kislemezük mely animének az openingje, látom, hogy ez is SnF-es, meg ez is, meg ez is… Most már úgy kapcsolódik angela a Soukyuu no Fafner-hez, mint Hayashibara Megumi a Slayers-höz. Nem véletlen, hogy kijött az új sorozat, és ha már ennyi daluk van, akkor jön egy külön animéhez készült dalokból best of album. Hajrá-hajrá, robbantson a japán lemezeladási listán! Amúgy a kislemezzel a B-side track miatt nem vagyok teljesen megelégedve. Bár a SnF ending dala, mégis több angela kislemeznél megfigyeltem azt, hogy a címadó dal dominál, az nagyon erős, és a második dalt csak azért írják meg, hogy az első ne álljon magában, engem legalábbis nem fognak meg, nem jutnak el hozzám. Ugyanígy ennek a kislemeznek a második dala sem érintett meg. Persze vannak kivételek, például az Alternative és az Aoi Haru B-side trackjei is legalább annyira fantasztikusak, mint a címadó dal.

Most az utóbbi néhány napban kevesebbet játszok a Pokémon HeartGold-dal mert megbetegedtem. Fej- torokfájás, láz, rossz közérzet, és ilyenkor nehezemre esik odafigyelni a játékra. Hétfőn jött rám, azóta szerencsére már jobban vagyok, a láz elmúlt, de fejfájás még mindig van. Még Angliából hoztam haza forró italport, azzal kúrálom magam. De kedden jól becsaptam magam, ugyanis megittam egy bögre kávét, és hirtelen azt éreztem, hogy de jól vagyok. El is kezdtem aktívabban mozogni, ténykedni, de nem sokkal utána éreztem, hogy ezt nem kellett volna… De most már tényleg javulok, és ha továbbra is így alakul, akkor holnaptól megszavazok magamnak egy kis kimenőt. De visszatérve a Pokémonra, vasárnap milyen szerencsés voltam. Eszembe jutott, hogy egy időben Gengar volt a nagy kedvenc, és úgy voltam vele, hogy megnézem, hogy hol tudok Gastly-t fogni. Ez végül elmaradt, de amikor visszamentem a játékban, hogy fejlesszem a Pokémonjaimat, bementem a Bellsprout Tower-be szétnézni, és egyszer csak megállít egy vad Pokémon, hát nem Gastly volt az? A torony szelleme mostantól az enyém. *_* Négyes szinten kaptam el, most már 10-es szinten van, vittem a PokéWalkerrel is sétálni. Azért eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne a való életben, ha egy szellemmel sétálnék. Amúgy nem könnyű a játékban fejleszteni, mert csak egy sebző támadása van, a Lick, és nem mindegyik vad Pokémon nyitott arra, hogy benyaljon neki. Repülők ellen egyáltalán nem hatásos, és mivel éjszaka legtöbbször csak Hoothoot jön elő, ezért szinte reménytelen. De hogy Rattatára se legyen hatással… nincs könnyű dolgom vele. Másfelől meg csalódás ért amiatt is, hogy utánaolvastam, hogy Haunter csak cserével fejlődik Gengarrá… Remélem ez mind csak aljas rágalom. Hallottam már régen is arról, hogy van olyan Pokémon, mely csak cserével fejlődik, de tényleg soha nem mentem eddig bele professzionálisan a Pokémonok világába, és soha nem értettem annak a logikáját, hogy van az, hogy valaki csak cserével fejlődik. Értem a szintfejlődést, a követ, de a cserét nem. Önmagában attól, hogy elcserélem, fejlődik, és ha majd Haunter lesz, mindenképp el kell cseréljem ahhoz, hogy Gengar legyen belőle? De az onnantól már nem az enyém lesz… Jaj, én csalódott egyén. Amúgy jelenlegi statisztika: Time: 14:08, Pokédex: 27, Badges: 3. És ha belegondolok, hogy majd nemcsak a Johtós, de majd a Kantós teremvezetőkkel is meg kell küzdeni, akkor igen hosszú játékélmény elé nézek. Izgatottan várom.

Készítem a japán Pokémonos kfn-eket. Esküszöm, a nehézségei ellenére minden egyes pillanata élmény. A Rival! és a Challenger!! időzítése kész, a Rival!-ba be akarom tenni a háttérvokál énekét is, annak a szövege nincs meg, ezért a karaoke verziót hallgatva hegyezem a fülem, hogy mit énekelhetnek, talán megvan: “You’ve got rival!” “I’m your rival!” és van egy harmadik, amire nem emlékszem most így hirtelen. A Challenger!!-höz ilyen extra nem kell, viszont a zene itt is adja magát, hogy kicsit jobban effektezzem. Kerestem is még képeket, de nem találtam eleget, úgyhogy valószínűleg képek ismételgetésével, színezésével fogom megoldani. De érdekes volt a dalt 25%-os lassítással időzíteni, komolyan mondom, nagyon jól hangzott a refrén lassítva. A karaokék készítésére is visszatérek majd, ha teljesen jól leszek.

Amúgy az animét is elkezdtem nézni, méghozzá azért, mert megmondom őszintén, most csinálom először azt, hogy sorrendben nézem meg a részeket. Régen nem nagyon fordítottam gondot arra, hogy az összes részt lássam, akkor ment az RTL Klub-on, és néztem amelyik részt adták, meg amit be tudtam szerezni vateráról videokazettákat, és ennyi. Ja, amúgy kiakadtam azon a szegedi Pokémon találkozón, amikor az egyik srác hozott videokazettát, hátha érdekel valakit, azt meglátta valaki, és megkérdezte: Ki néz ma már VHS-t? *Magasra felteszi a kezét* Megmutathatom igencsak méretes videokazetta gyűjteményemet, Disney klasszikusok, egyéb filmek, sorozatok, melyek érdekelnek megvannak videokazettán, a videóm a TV-hez van kötve, bármikor tudom nézni őket, van kérdés? Nem szeretem, ha valaki lebecsüli a régi technikát, megvan annak a maga helye. Na szóval, most nézem az animét sorrendben egy nap három részt, így most tartok a 27. résznél. Megmondom őszintén, akármennyire is színvonalas a magyar Pokémon főcímdal éneke, kezd már ennyi hallgatás után az agyamra menni, úgyhogy inkább átugrom, és majd akkor hallgatom, amikor jól is esik. Igazából klisések a poénok az animében, mégis jó látni kedvenceink kivitelezésében. A prímet eddig egyértelműen a 23. rész viszi el. Hát nem hiába szeretem a szellempokémonokat, ahogy kibabráltak a Rakéta csapattal, sírtam a nevetéstől. Főleg torokfájósan nevetni, már inkább azon nevettem, amilyen hangot kiadtam magamból. Ha valaki régen látta, esetleg nem emlékezne rá, ez akkor volt, amikor Ash Sáfrányvárosban vereséget szenvedett Sabrinától a Kadabrájával, és egy férfi mondja Ashnek, hogy szellempokémont kell szereznie, ezért elmennek Levendulavárosba, az ottani szellemtoronyban szellemeskedtek Gastly-ék.
Ugyanakkor a 18. rész nem volt semmi… gyanús volt nekem, hogy csak angol szinkronnal volt elérhető, aztán eszembe jutott, hogy vannak bannolt Pokémon részek, és gondoltam, hogy ez is odatartozhat, és tényleg. És nem ok nélkül. Nem is volt teljesen angol, egy-két helyen japán, és váratlanul ért az, hogy női szépségversenyen James-et női mellekkel mutatják. Én tudom, hogy a japánok szabadon kezelik ezeket a dolgokat, és nem csinálnak ügyet abból, ha valaki az ellenkező nem ruhájának öltözködik, vagy ilyen esetben valakit ellenkező neműnek mutatnak. Csak akármennyire is más a szemlélete a Pokémonnak, azért az animét mégiscsak elsődlegesen gyerekeknek készítik, és most bennem is felmerült a kérdés, hogy ez nem okoz zavart egy japán gyerekben, ha ilyet lát? Veterán karaokésunk, Leea épp Japánban van, bár valamennyit én is tudok erről a dologról, de rákérdeztem, hátha többet tud mondani. Egyrészt ráerősített arra, hogy Japánban tényleg nem csinálnak ügyet a cross-dressingből, ezért nem valószínűleg a szülőket sem zavarja, ha a gyerek ilyet lát. Másrészt írt arról, hogy régen a fiúgyerekeket lányruhába öltöztették, és úgy is nevelték őket egy darabig, hogy szellemek el ne vigyék őket. Én erről például egyáltalán nem tudtam, és nagyon meglepett. Úgyhogy mint kiderült, van honnan gyökerezzen ez a jelenet. Amúgy egész jól elvagyok az animével, annak ellenére, hogy láttam már jóval komolyabb sorozatokat is, azt mondom, hogy maximálisan nézhető, és érdeklődésre tart számot a következő részekre is.

Posted in angela, JAM Project, Pokémon | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Út JAM Project-től a Pokémonig

Posted by supermario4ever - 2015. február 7. szombat


Matsumoto Rica (松本梨香)

Matsumoto Rica (松本梨香)

Nem rögös, de annál hangulatosabb. Ahogy írtam múlt hónapban, jól esett ismét JAM Project dalokat hallgatni, csak amikor hasonlóan pörgős dalba szerettem volna elmerülni, akkor nem éreztem semelyik iránt sem késztetést, hogy bármelyiket is hallgassam tőlük, viszont egy hirtelen jött pillanatban eszembe jutott Matsumoto Rica: OK! dala, ami szintén nagy kedvenc, és legalább annyira pörgős, mint a több JAM dal. Hihetetlen módon átjárt a hangulata, ez a dal ékes bizonyíték arra, hogy az énekesnő bizony méltó tagja volt 2008-ig az együttesnek. Az OK! a Pokémon anime 3. opening dala, és ha valaki azt hinné, hogy egy ilyen animének csak gyerekdala van, sajnos téved. Rock dal, kemény gitárszólóval, és az énekesnő akkorát énekel, mint előtte soha! Emellett még a Mezase Pokémon Master van meg digitálisan, de az OK! hirtelen arra inspirált, hogy megszerezzem Matsumoto Rica többi Pokémonos kislemezét. Nagyon nehéz volt megtalálni, meg kitalálni, hogy azon az egy helyen, ahol elérhető, hogyan tudnám megszerezni, végül LL segítségével sikerült rájönni a megoldásra. És megvan az összes kislemez digitálisan:

  • Mezase Pokémon Master
  • Rival!
  • OK!
  • Challenger!!
  • Spurt!
  • High Touch!
  • Best Wishes!
  • Yajirushi ni Natte!
Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Song Best

Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Song Best

Valamennyit már ismertem ezek közül a Matsumoto Rica ga Utau Pokémon Song Best albumról, melyet már korábban megszereztem. Az első helyen a Challenger!! állt, amit meg akartam szerezni, mert már az albumon felfigyeltem a hangulatára. Meghallgatva a kislemezt, totális katarzis-élmény. Titokzatos a zenéje, olyan sokat sejtető, az énekesnő stílusa is teljesen egyedi, úgyhogy szinte teljesen belezúgtam a dalba. De a többit is hallgatva elsősorban tőle egyrészt iszonyúan hangulatosak, másrészt meg ezen dalok által teljesen más érzetet kelt a Pokémon, mint olyan. Sokkal hangulatosabb, és azt érezteti, hogy felnőttként is bátran lehet foglalkozni a játéksorozattal, igazából nincs felső korhatára a játéknak. Nagyon jó hallani, hogy az énekesnő egy (Japánon túli sztereotípia által) gyerekeknek szánt animéhez legalább olyan komolyan énekelt dalokat, mintha csak a JAM Project-nek dolgozna. Az első három opening fejlődése az, amire felfigyeltem még: A Mezase Pokémon Master egyfajta bevezető, de akár kísérletező jellegűnek is lehetne mondani, mert vannak benne erősebb, rockosabb elemek, de azt gondolom, hogy nem merték nagyon elvinni, nehogy nagyon elüssön az anime hangulatától, hiszen akármennyire is lehetne jogszerű, hogy legnagyobb Pokémon mester leszek, és olyat énekel, hogy a legnagyobb rockénekeseknek is tátva marad a szájuk, azért akárhogy is nézzük, a Pokémon mégiscsak egy gyermeki világ, erre valami keményet énekelni, nem lenne jó döntés. Ehhez képest a Rival! iszonyú fejlődés. Sokkal bátrabb lett, keményebb, rockosabb, de úgy, hogy közben az énekesnő játszik a hangjával. Ezzel csempészi be azt a játékosságot, amilyen a sorozat is, hiszen mégiscsak egy videojáték adaptációról van szó. Az OK! meg már maga a csúcs. Itt már nincs kertelés, bele a közepébe, elő a kemény gitárszólóval, hadd szóljon! Aztán itt van egy szakadás, mert innentől már más is énekelt openingeket, a Challenger!! meg csak 4 évvel az OK! után jelent meg, és ez már teljesen más hangulat. De annyira a fülembe mászott már az első pillanattól, hogy most is szinte teljes hangerővel hallom a fejemben. És a másik az, hogy megint rácsodálkoztam, hogy mennyire szerteágazó a japán zene, és ahány előadó, annyiféleképpen művelik, és úgy érzem, hogy Matsumoto Rica nagyon beújított nekem. És iszonyatosan örülök neki, már pár napos hallgatás után is azt érzem, hogy mindegyik szám egyéniség, és mindegyiket másért lehet szeretni. Egyedül a High Touch! volt kicsit furcsa, az viszont tényleg gyerekesebbre sikeredett, de csakhamar megragadt annak is a hangulata. Jelen állás szerint az OK! és a Challenger!! az első számúak.

Viszont ezeken a kislemezen mások is énekelnek, mivel opening és ending single-ök, és az énekesnő csak nyitódalokat énekel. Az endingek tetszési indexének tekintetében már jóval nagyobb a szóródás. Meglepetés volt számomra, hogy KAORI is mozog a Pokés világban, Haruka (May) hangja. Tőle az Ayakashi anime ending kislemezét, a Kagaribi-t ismertem eredetileg, melynek szövegét Okui Masami írta, ezért tettem egy próbát vele. Kellemes ballada. Viszont a Spurt! kislemezen hallható tőle a Watashi, Makenai! ~Haruka no Theme~ extrém jó zenei szólója van, és az énekesnő is nagyon jót énekel, öröm hallani, hogy ennyire beleéli magát a hangulatba. Viszont van negatív pólus is, méghozzá a High Touch! kislemez B-side track-je, az Ashita wa Kitto, mely Yoshii Kanako éneke, hát csak ha nagyon muszáj, akkor hallgatom. Borzasztó az énekstílus, a zene sem fogott meg, három szóban összefoglalva vallatni lehetne vele. Viszont felmerülnek itt már olyan dalok, melyek vélhetőleg gyerekeknek szólnak inkább. Egyrészt a különböző Pokémon Ieru Kana? változatok, de a Pokémon Sandwich sem marad el sokkal tőlük hangulatban. Ami még érdekes volt, azok a Meowth (Nyasu Japánban) image dalai, az énekhang kissé bántotta a fülemet, és ezek is inkább gyerekeknek írt dalok. Bár a Hey! Pikachu meglehetősen aranyos szám. Pontosan nem ismerem még a szöveget, de olyan feelingje van, mintha Meowth bevezetné Pikachu-t az élet rejtelmeibe, aki nem győz rácsodálkozni, hogy hát így mennek itt a dolgok.

De ezekkel együtt is teljesen más hangulatvilága van így a Pokémonnak, mint az angol dalokkal. Magyarokat azért nem hozom ide, mert az megint más kategória, ugyanis az angolok már jobban éreztetik, hogy a Pokémon nem felnőtt játék, ehhez képest két olyan kvalitású énekes énekli fel magyarul a dalokat, akik előadásukkal megint csavarnak a jelentésen, hangulaton. Németh Attila musical-énekes, és a Pokémonos dalokban sem titkolja ezen jellegű énekesi kvalitásait, Fehér Adrienn meg énektanárnő, ő is lépett fel színházban, kedves, barátságos hangjával igazán üde színfoltja a daloknak. Mert amúgy másfelől innen indult a dolog, hogy ugye korábban írtam, hogy ismét rákaptam a kfn-ezésre, és bagszi felvetette a kérdést, hogy nem akarok-e Pokémonos kfn-eket csinálni? Ez akkor nem jutott az eszembe, viszont régen tervbe volt, csak félbeszakadt. Aztán nyitott lettem az ötletre. Nem azért, hogy kedvezzek neki, hanem mert tudom, hogy a Pokémon zenei világ hatalmas, és ehhez képest igencsak méltatlannak érzem, hogy csak néhány Pokés kfn van. Nos, ha ez nemcsak fellángolás lesz, hanem komolyra fordul, akkor lehet készülni arra, hogy jelentősen meg fog duzzadni a választható Pokémon dalok tárháza. Első körben a magyar Pokémonos dalok (az Utazások Johto-ba CD-n rajta van 7 dal karaoke verziója, ebből még annak idején kész lett: a Pokémon Johto, a többi 6-ot most csinálom), és aztán jönnek a japánok.

Pokémon HeartGoldÉs ha már zene, akkor elkezdtem nézegetni a játékokat is… Első lépésként konstatáltam, hogy lemerült az elem a PokéWalker-ben, így azt cseréltem benne, és magammal viszem mindenhová, és visszatértem a Pokémon HeartGold Version-höz. Eredetileg új mentést akartam kezdeni, mert úgy voltam vele, hogy évek óta nem játszottam vele, és biztosan fogalmam sincs, hogy hol tartok, mit kell csinálni, ehhez képest tudtam folytatni. Csak az zavaró mostani fejjel, hogy bár változtattam a kezdeti módszereken, úgy tűnik, mégsem tudtam teljesen leszakadni róla. Ugyanis amikor 2006-ban elkezdtem komolyan Pokémonozni, a Sapphire volt az első, és akkor még úgy csináltam, kaptam ugye az elején egy Pokémont (Mudkip volt azt hiszem akkor az én kezdőm, azóta is a vízi pokémonok mellé teszem le a voksomat), és csakis és kizárólag azt fejlesztettem. Nem nagyon kaptam el vad Pokémont, ha elkaptam, azt is csak azért, hogy valamivel több adat legyen a PokéDEX-emben, amúgy azért látszott, hogy halvány lila gőzöm nem volt annak idején, hogy is kell ezt a játékot komolyan játszani. Mert ha egy olyan teremvezetőhöz kerülök, aki olyan Pokémontípushoz szakosodott, mely super effective az én egyetlen pokémonom ellen, onnastól vége a játéknak. Van ő pl. 35-ös szinten, a többi meg 4-6, mit kezdjek velük? Ez finomodott valamennyire, és fejlesztem a többieket is, de nem tökéletes. A HeartGold-ban Cyndaquil volt a kezdő Pokémonom, ha jól emlékszem, ő most 26-os szintű (vagyis már Quilava), a többiek meg 8-12, úgyhogy van még mit javítani. De az a jó ebben a verzióban, hogy két választási lehetőség van: Vagy visszamész a játékban és alacsony szintű vad pokémonokkal fejleszted őket, vagy PokéWalkerbe viszed őket, és azáltal is szinteket fejlődnek. Amúgy most újra játszva pont kapóra jött, hogy így is lehet Pokémont fejleszteni, ugyanis amikor hosszú idő után újra bekapcsoltam, látom, hogy van egy tojás a Pokémonjaim között, hát mi lesz belőle? Hamar kikelt egy kis Togepi. De milyen kicsi… 1-es szintű! Hát ezt még a házból se engedném ki, nemhogy harcolni! Illetve PokeWalker által kiengedtem a házból, és most már 6-os szintű lett. Most jelen pillanatban 10 óra játékidő mellett 3 jelvényem van, és 16 Pokémonról adat a PokéDEX-ben. Ez is nagyon kevés. Gondolkodok is azon, hogy most hagyni kéne a jelvényeket, és inkább fejleszteni a többi Pokémont, mert egyrészt minek annyira sietni a történet végigvitelével, másrészt meg a fenti tapasztalatból kiindulva biztos, hogy most is lesz olyan teremvezető, akivel nem fogok elbírni (a harmadik se volt könnyű, Miltank állandóan Attract-tal indított, ezáltal Cyndaquil szerelmes lett belé, és nem mindig akarta megtámadni), így leszek arra kényszerítve, hogy visszatérjek. Emlékszem is, hogy régen csodálkoztam, hogy lehet egy Pokémon játékkal több száz órát játszani? Hát úgy, hogy teletöltöd a PokéDEX-edet, és mindegyiket felfejleszted a legmagasabb szintre.

Hogy idáig eljutok-e, arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a lelkesedés bennem most hatalmas, Matsumoto Rica által visszatért egy régi életérzés, és ahogy ő visszahozta nekem, és amennyire szeretem a japán zenét, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy komolyabbra is fordulhat. A Last.fm-es statisztikiája már most az egekbe ugrott a profilomban, 126-ról felszökött 373-ra, és ez még koránt sem a vége! Bezzeg, ha ma lenne a szegedi Pokémon találkozó… Volt egy január 17-én, csak arról azért nem írtam, mert részemről a lehető legrosszabbul jött ki minden. Beteg is voltam, lelkileg is nyomasztottak dolgok, azt hittem, hogy ha kimozdulok, segíteni fog, de majdhogynem csak rosszabb lett az egész. Mára fizikailag is rendbejöttem, lelkileg is sokkal jobb lett minden, újra játszok, most kellett volna. De ez már így alakult. Játszok már amúgy egy néhány napja, csak eddig azért nem akartam nagydobra verni, nem akartam, hogy megint egy fellángolás legyen, aztán ha kiírom, nem marad belőle semmi. Meg is beszéltem ezt Lernie-vel, ő mondta, hogy a fellángolások is jó dolgok, és rájöttem, hogy igen. Mert ez idő alatt is lehet tanulni, amik később a hasznunkra válhatnak, nem is beszélve arról, hogy tényleg azt érzem, hogy ez most komolyra fog fordulni, de még tényleg óvatosan!

Posted in JAM Project, Pokémon, Rica Matsumoto | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Énekverseny tervek

Posted by supermario4ever - 2015. január 30. péntek


Idén ismét lesz énekverseny a MondoConon. És most nagy bizonyítási vágy van bennem, hogy megmutassam, hogy mit is tudok valójában, ezért most dalt is úgy választok, amit el tudok énekelni, és szívesen meg is teszem. Eleinte eléggé szűkösnek éreztem a választási lehetőséget, mivel férfi előadótól elsősorban JAM Project-et és előadóinak szóló dalait hallgatom, és a dalaik többsége sajnos olyan, ami kimegy az én hangterjedelmemből. Persze van, amit el tudok énekelni, csak gyakorolni kell őket. Először a Super Robot Wars 2: Original Generations videojátékból gondoltam a Babylon-t gyors dalnak és a Bakuman. III animéből a Yume Sketch dalt. Annyira nem is gyakoroltam őket, meg aztán beszélgettem az egyik mexikói barátommal LimaRam-mal, és nem is tudom honnan jött neki, de azt javasolta, hogy próbáljam meg a Mazinkaizer OVA-ból a TORNADO dalt. Azonnal lejátszódott a fejemben, és arra jutottam magamban, hogy igen, ez menne… Nem kifejezetten kedvenc, az első BEST COLLECTION albumon van rajta, amikor azt hallgatom, végighallgatom, megmarad a fejemben, hallom a komolyságot, de nem különösen foglalkoztam vele. De most volt egy olyan érzésem, hogy nagyon jó választás lenne. Tegnap este megcsináltam belőle a kfn-t, közben megpróbáltam kiénekelni a legmagasabb refrén részeket, és ment! Sikerült! Csak gyakorolni kell, hogy szépen kijöjjön, és rá kell érezni, hogy kell énekelni, hogy az úgy hangozzon, ahogy kell. És élveztem a spontán próbát, úgyhogy azonnal meg is köszöntem neki az ajánlást, ilyen 5-6.000 km-ről meg tudja mondani, mi áll jól nekem, hihetetlen. Mondjuk küldtem neki korábban hangfelvételt, úgyhogy valószínűleg arra gondolt vissza, amikor javasolta a dalt. Meg is hallgattam aztán néhányszor, és úgy éreztem, hogy mégis tudok azonosulni a hangulatával, úgyhogy jelen állás szerint azt mondom, hogy el tudom érzéssel énekelni.

Ez egyébként egy Mizuki Ichiro szóló dal. Nagyon tetszik, amit az együttes berkeiben művel, ha csak erre alapoznék, azt mondom, hogy nem véletlen, hogy már több mint 40 éve tart az énekesi karrierje. A szóló karrierje alatt felénekelt dalok egyébként nagyon nehezen elérhetők, és nem is láttam sehol teljes listát a megjelent kislemezeiből és albumaiból. Ehhez képest eléggé méltatlannak érzem, hogy akkora diszkográfiája van (gondolom én), amit bárki megirigyelne, és sehol nincs dokumentálva a teljes lista. De 2008-ban kiadott egy hatalmas válogatásalbumot Michi ~Road~ címmel, melyre az akkori 40. évforduló alkalmából válogatták össze a legjobb dalait. Bizony hatalmas, mert az album 5 CD-ből áll, összesen kb. 100 dallal. Még korábban végigmentem rajtuk egyszer, és az énekesi karrierjének eleje számomra teljesen csalódás volt. Melankólikus balladák, de az az életerőt hiányoló fajtából, ilyen hagyjatok meghalni jellegű dalok. És akkor totál elcsodálkoztam, hogy hát hol van az az erő, amit a JAM Project-ben mutat? Aztán a harmadik CD-től már jönnek az élettel telibb dalok, amiket vártam tőle, úgyhogy nem egy elveszett dolog, a Mazinger Z egészen jó volt. De nagyon különbséget tenni a dalok között nem tudok, mert annyira egy kaptafa, az egyes animékhez, Tokusatsu sorozatokhoz írt dalok, hogy nem tudom agyból megmondani, hogy melyik-melyik. Nagyjából egyszerű hangszerelésű dalok vannak a repertoárjában, azért a nagyján lehet érezni, hogy bár komolyabbak, de gyerekeknek készült sorozatokhoz készültek. Itt-ott még viccesnek is hat az éneke. Visszatérve a szomorú dalokhoz, azért azt hozzá kell tenni, hogy illik is a hangszínéhez, még fiatalon is ilyen komoly, elmélkedő, szomorkás férfihangja volt, ez nyilván nem változott az idők során, mindezek ellenére nagyon jól állnak neki az életerős dalok is. Meg a fentebb említett TORNADO dal azért is nagyon jó, mert az is ballada (az lesz a lassú dalom), de nem az az eret akarok vágni magamon típusú, minden életigenlést teljes mértékig hiányoló dal, hanem hallani az erőt. Szeretnék végre egy nagyon jót énekelni versenyen.

A gyors dal tekintetében még bizonytalan vagyok, de jelölt van. Nagyon bátor vállalkozás lenne a Kikou Seiki G-Breaker Legend of Cloudia videojátékból az Over the Top! Ugyanis ez egy őrült rock dal, imádom, hogy gondolatban mindig az őrületbe kerget, amikor hallgatom. Ez egy duett a JAM Project-en belül, Sakamoto Eizo és Endoh Masaaki páros énekelte fel, és azért ez a két név árulkodó. Sakamoto Eizo egyébként is egy őrült rocker, az Animetal együttes frontembere, nagyon szolid munkát nem is lehet várni tőle. És azért Endoh Masaaki-t is be lehet vinni a “rosszba”, úgyhogy biztos páros voltak egy ilyen keményebb dalhoz. Ezt a dalt sem próbáltam még komolyan, csak ahogy hallgatom, úgy érzem, hogy kijönne. És ha ki tudnám azzal az életérzéssel énekelni, ahogy ők, akkor bizony esélyes vagyok arra, hogy az eddigieknél jobb helyezést érjek el. Ha még a többieknek is tetszeni fog, akkor végképp elégedett leszek.

Posted in JAM Project, Karaoke | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Rica Matsumoto – Yajirushi ni Natte!

Posted by supermario4ever - 2015. január 28. szerda


A kislemez borítója

A kislemez borítója

Megjelenés: 2012. július 18.
Kiadó: Pikachu Records
ZMCP-6093
Ár: ¥1.300

  1. Yajirushi ni Natte! (やじるしになって!) 4:02
  2. Nanairo Arch (七色アーチ) 3:34
  3. Kimi no Mune ni LaLaLa (君の胸にLaLaLa) 3:40
  4. Yajirushi ni Natte! (Original Karaoke) 4:02
  5. Nanairo Arch (Original Karaoke) 3:32

Yajirushi ni Natte! Rica Matsumoto 17. kislemeze. A címadó dal a Pokémon Best Wishes Kyurem vs. Seikenshi Keldeo anime opening dala. A kislemez az 57. helyet érte el az Oricon charton, 5 hétig volt listán és 3.031 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Hetek száma H K Sz Cs P Sz V Helyezés Eladás
1. hét 38 44 49 50 57 1.278
2. hét 127 551
3. hét 48 107 584
4. hét 185 323
5. hét 199 295
Összes eladás 3.031

Posted in AniPedia, Letöltés, Pokémon, Rica Matsumoto | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Egy szélsőséges tenisz játékos

Posted by supermario4ever - 2015. január 27. kedd


Továbbra is nézem az ausztrál open-t. Nagyon szeretem a játékok hangulatát, de az egyik játékos olyan stílusban játszik, ami engem nagyon kiakaszt. Az egyik görög származású ausztrál játékosról, Nick Kyrgios-ról van szó. Az, hogy a tehetsége megvan, az vitán felül áll, biztos, hogy nem véletlen az, hogy egy 19 éves fiatal játékos kétszer a legjobb 8 között játszik, ez utoljára Roger Federer-nek sikerült. De a közönséges jelleme, a láthatóan a sport iránti alázat teljes hiánya elég érvek voltak amellett, hogy ellene drukkoljak. Elég jók a megérzéseim egy ember jelleme kapcsán, ha meglátok valakit. És már amikor először megjelent, akkor elcsodálkoztam, hogy mit keres egy ilyen ember egy grand slam tornán? Amikor láttam, ahogy játszik, már valamennyire értettem, de a beszédek, arckifejezések, grimaszok sajnos igazolták, hogy most sem voltak alaptalanok a negatív megérzéseim. Bekiabál a vonalbírónak, amikor jogtalannak érezte az “OUT!” kiáltását, persze a challenge mindig ellene bizonyított, de még ekkor sem szállt magába. A bírónak is beszólt egyszer, és szinte minden egyes alkalommal, amikor hibázott, olyan arcot vágott, mintha soha nem magát, hanem mindig a körülményeket hibáztatná a téves ütéséért. A másik, ami rettenetesen zavart, a nézőközönség egy csoportja, olyanok voltak, mintha huligánok lennének. Egy teniszjáték nézőközönsége alapvetően nyugodtabb, mint mondjuk egy focimérkőzésé, és csak akkor van nagyobb ováció, amikor valaki hatalmas bravúrt játszik (szerencsére nem ritkák ezek), de ez a csoport az összes Kyrgios pont után hatalmasat ordítottak, és valamit manővereztek a nézőtéren. Rettenetesen zavaró volt. Olyanok voltak, mintha Kyrgios haverjai lennének, és közöttük oszt szét jegyeket, hogy jöjjenek őrjöngeni minden egyes nyert pontján. A negyedik fordulón láttam először, és ha őszinte akarok lenni, azért szurkoltam, hogy veszítsen. De nem rosszindulatból, hanem mert egyáltalán nem éreztem eléggé érettnek ahhoz, hogy továbbjusson, mert legyen akármennyire is tehetséges, egy ilyen játékosnak még sokat kell fejlődnie. Aztán továbbjutott. Ma volt az elődöntője. Ahogy elnéztem, valamennyire visszafogta magát, de volt egy eset, amit még a szakkommentátor sem hagyott szó nélkül. Egyszer szinte az égig felütötte a labdát, de ami érdekes, hogy úgy, hogy még a játéktéren belül landolt, és Andy Murray vissza tudta ütni, de erre Kyrgios a hálóhoz megy és Murray felé tartja az ütőt, hogy ne tudja visszaütni a labdát. Ellenfele is beszólt neki, és tényleg sportszerűtlen és tisztességtelen lépés volt. Itt volt az a gondolatom, hogy ez a játékos érzelmileg infantilis.

Én azt gondolom, hogy nem lehet ezeket a dolgokat arra fogni, hogy 19 éves, majd kinövi, hiszen a sport alapvetően alázatra, tiszteletre nevel, és vélhetőleg aki ilyen fiatalon ilyen magasra jut, az jó eséllyel még 6-7 éves sem volt, amikor elkezdett teniszezni, és aki élsportoló akar lenni, az egy idő után sokat edz, és hamar megtanulja egy idő után, hogy mit jelent az, hogy kitartás, és azok, miket korábban írtam. Ehhez képest Kyrgios hiába játszik professzionálisan, olyan közönséges a jelleme, mintha 16-17 évesen tévedésből fogott volna teniszütőt, és rájött, hogy de jól megy a játék. Elképzelhető, hogy sokra fogja vinni, lehet, hogy majd ő is világelső lesz, de sokkal inkább a jellemfejlődésére leszek kíváncsi. Hátha örülni fogok majd egyszer a döntőbéli győzelmének.

Posted in Tenisz | Címkézve: | Leave a Comment »

Ismét kfn készítés és tenisz sikerélmények

Posted by supermario4ever - 2015. január 24. szombat


JAM Project - No Border

JAM Project – No Border

Hosszú idő után ismét rákaptam a kfn-ek készítésére. Leginkább az inspirált engem, ahogy szétnéztem, hogy mely kfn-ek vannak készen, hogy a sok trendi japán dal között egyre nagyobb arányban látom azokat, melyeket én szeretek, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Ezzel valahogy azt érzem, hogy talán az én stílusomnak is helye van itthon, bár azt az oldalt se hallgassuk el, hogy ezen karaokék döntő többségét én csináltam. És mivel mostanság JAM Project-es időszakomat élem ismét, ezért most az ő választható dalaik tárházát bővítem. Bár nem is csak a kevésbé ismertségük miatt kételkedek abban, hogy kevesen választanák őket, hanem mert nagyon nehezek. Már évek óta szemezek a No Border című dalukkal, hogy azt jó lenne megcsinálni, már csak azért is, mert olyan a zenéje, hogy lehet rá effektezni rendesen. De hogy ennyire nehéz legyen az időzítés, azt nem hittem volna. Nem is csak azzal van a baj, hogy a versék nagyon gyorsak, hanem hogy hatan egymásra énekelnek, és így nincs igazán logika, nem hallok ritmust. Így azt se tudom, hogy az egyes szótagokat hol nyomjam le még 50%-os lassítással sem hallom ki. Így akármennyire is élveztem ma délelőtt hallgatni a dalt, most az időzítést már inkább kemény munkának fogom fel, ami egyszer vége lesz. Alapvetően, hogy milyen jól megy az időzítés, a dal ismeretén túl attól is függ, hogy mennyire érzek logikát a ritmusban. Többször volt úgy, hogy időzítettem egy olyan dalt, amit annyira még nem ismertem, mégis magától jött az, hol kell lenyomni a SPACE gombot. Igyekszem a lehető legjobban időzíteni.

Pár órával később sikerült befejezni a dalt. Soha nem effekteztem és soha nem kísérleteztem ennyit egy karaokéban. Remélem el fogja nyerni az oly szigorú ellenőr-gárda tetszését. Én személy szerint ilyen 80-90%-osnak ítélem meg, nem érzem, hogy tökéletesen vissza tudtam adni azt, amit elképzeltem, de most úgy voltam vele, hogy ez első próbálkozásra nagyon jó. Aztán ha majd jobban kiismerem a lehetőségeket, akkor még jobbat fogok csinálni. Csak ehhez olyan dalok kellenek, amik magukkal hozzák az effektezés igényét. Mindenesetre mivel most nagyon bent vagyok a JAM dalokban, és vannak terveim, ezért nem kell a következő ilyen dalra sokat várni.

Super Tennis PALJátékok leírásait általában a bennük levő képek, artworkök miatt őrzök meg, mert nagyon hangulatossá teszi a lapozgatását, olvasását. Nagyon kevés az olyan füzet, ami komolyabban hasznos információkat tartalmaz. Hát úgy tűnik, hogy a Super Tennis játékleírása ilyen. Most is épp nézem az Eurosporton az Australian Open-t, már említettem korábban, hogy szeretek teniszmérkőzéseket nézni, és most, hogy egyre többet nézek, egyre jobban tudom elemezni magamban a látottakat, és többször fordult az elő, hogy gondoltam magamban, hogy a játékos helyében én így és erre ütném el a labdát. Viszontlátom a gondolatomat, és nyerő ütés volt! Persze azt tudom, hogy teljesen más mindez a gyakorlatban, a fotel kényelméből könnyű gondolkodni, viszont ezt felfogom annak, hogy lenne érzékem a játékhoz, ha lenne gyakorlatom benne. Egy kicsit sajnálom, hogy gyerekként nem ismertem sportlehetőségeket, akkor meglett volna az én sportom. De most nézve a sportot, egyrészt inspirál a játékra. Ismét komolyan játszva a Super Tennis-szel, azt gondolom, hogy az eddig általam látott teniszjátékok közül ez adja vissza a legjobban a sportot, hiszen komoly trükközések vannak az ellenfél játékosok által, és legtöbbjük olyan, amiket TV-ben a nagyoktól látok. Aztán erre fogtam a rendszeres egy szettes 6-0-s vereségeimet, sokat kell gyakorolni, nagyon sokat. Vagy csak elolvasni a mellé járó kis füzetet? Fordítom magyarról a leírást, és rábukkantam egy pár számomra új és érdekes információra:

  • Talaj borítása: Ugye alapvetően háromféle talajon játszanak: Kemény, fű és salak pálya. A kemény borítás betonból van legtöbbször, ezért ezeken nagyon jól pattan a labda. Fű borításon alacsonyan pattan vissza. Ami érdekesség számomra, és amiről nem tudtam, hogy salakon is elég magasan pattan vissza, de nagyon lelassul a labda, ezért ott sokat kell gyakorolni.
  • A játékos neme: A leírás kitér arra is, hogy kezdő játékosnak érdemes női játékossal női ellenféllel (tehát WTA torna) játszani, mert nem ütnek annyira erősen, így könnyebb elérni a labdájukat. Bajnokságokon (openeken végig lehet menni, az összes nagy torna helyszíne benne van a játékban) is érdemes női játékossal kezdeni.
  • Gombkiosztás: Azt tudtam, hogy van különbség, csak azt nem, hogy A- és B-gomb között ilyen jelentős. Egyrészt szerválni. A-gombbal lassabban és gyengébben szerválunk, így biztos, hogy a megfelelő térre kerül a labda. B-gombbal viszont erősebbet ütünk, így nagyobb az esélye annak, hogy hibás lesz az ütés, de ha jól irányítjuk, megadjuk az esélyt magunknak arra, hogy ászt szerváljunk (tehát nem tudja az ellenfél játékos visszaütni a szervánkat). Emellett a leírás megemlíti azt is, hogy mind az A- mind a B-gombbal röptét ütünk, de a B-gombbal ütött röpték egy idő után keménnyé válnak, sőt előfordul az is, ha közel vagyunk a hálóhoz, játékosunk lecsapja a labdát, ami szinte biztos győzelem.

Ennek tudatában álltam neki még egyszer a játéknak. Kemény pályán, női játékossal, ismert gombkombinációval, és máris sokkal jobb lett az összkép. Az első játékot már csak 6-4-re vesztettem el, ami tőlem nagy szó, mert korábban már annak is örültem ha csak egy játékot meg tudtam nyerni. Mostanra meg gyakoribbak lettek a hosszú labdamenetek, amik iszonyúan hangulatossá teszik a játékot, és ezeket rend szerint meg szoktam nyerni, mert a végére amikor a pálya egyik végén vagyok, átirányítom a labdát (a labdát is lehet irányítani ütéskor a Control Paddal) a másik végére, és még ha el is éri az ellenfél, akkor is úgy üti vissza a labdát, hogy kimegy a játéktérről. Csak egy kicsit kellett utánaolvasni, hogy megy a játék, és máris klasszisokkal jobb a játékom. Aztán játszottam még egyet, ezt már én nyertem meg 6-4-re. Hatalmas élmény egy olyan játékban nyerni, amit nagyon nehéznek gondolok. Persze könnyítettem a körülményeken, de majd fokozatosan nehezítek, szeretnék nagyon jó lenni ebben a játékban.

Posted in JAM Project, Karaoke, Super Tennis | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Hiroshi Kitadani – Baku Atsu! Geist Crusher!

Posted by supermario4ever - 2015. január 16. péntek


A kislemez borítója

A kislemez borítója

Megjelenés: 2013. december 18.
Kiadó: Avex Entertainment
AVCA-74050 (Limited Edition)
AVCA-74051 (Regular Edition)

Ár:
¥1.600 (Limited Edition)
¥1.200 (Regular Edition)

  1. Baku Atsu! Geist Crusher! (爆アツ! ガイストクラッシャー) 3:45
  2. Baku Atsu! Geist Crusher! (TV size version) 1:32
  3. Baku Atsu! Geist Crusher! (Karaoke version) 3:45
  4. Baku Atsu! Geist Crusher! (Karaoke version (Ainote Ari)) 3:43

A Baku Atsu! Geist Crusher! Hiroshi Kitadani 11. kislemeze. A címadó dal a Nintendo 3DS-re megjelent Geist Crusher játék opening dala. A kislemez a 198. helyet érte el az Oricon charton, 1 hétig volt listán, és 265 példányt adtak el belőle.

Letöltés itt / Download here
(320 kbps mp3 + BK scans)

Posted in AniPedia, JAM Project, Letöltés | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Új Okui Masami kislemez

Posted by supermario4ever - 2015. január 9. péntek


2 és fél év után végre új Okui Masami kislemez fog megjelenni. Eleinte nagyon megörültem neki, hogy végre új kiadvány tőle, de aztán néhány információ árnyalta a képet. Az új dal a Shirobako anime második opening dala, és meghallgatva az első opening és ending dalokat (hogy mégis mire számítsak), eléggé elszörnyedtem. Teljesen komolytalan, ilyet már ezerszer hallottam. Ishida Yoko az opening előadója, egyébként sem szeretem a hangját, és most sem győzött meg arról, hogy esetleg újabb esélyt kellene adnom neki. Az ending dalt pedig három seiyuu adja elő, az már önmagában árulkodó, hogy Momoi Haruko írta a zenét. Egyedi stílusa senkit nem hagy hidegen, de sajnos zeneszerzőként most is a gyengébbik oldalát mutatta meg, az ének pedig… seiyuu-knál elvárás az énektudás, de döntő többségénél már régen sem tették magasra a lécet, ez most sem változott.

Egy hetes szünet után tegnap elérhető lett az anime 13. része, mely már az Okui Masami openinggel hallható. Meghallgattam, és több mindenre jöttem rá. Az előadó, az énekhang rengeteget számít. Azért tartom az egyik legigényesebb ’90-es évek popzenéjének azt, amit régen csinált, mert hallani, hogy komolyan vette, amit csinált, és már akkor is nagyon jól énekelt. Ez főleg abban érhető tetten, hogy már ezekben az időkben is sok feldolgozást énekelt, olyan dalokat, melyeket eredetileg ő írt, de egy seiyuu énekelte el. Néhány eredetit meghallgattam, és arra jutottam magamban, hogy Okui Masami előadásaiban inkább az hallatszik, hogy megmutatja, hogy ezt így kellett volna. Ez beképzeltségnek hangzik, de akkora a minőségbéli különbség, hogy ezt ki lehet jelenteni. A ’90-es években ha nem magának, akkor legtöbbször seiyuu-knak írt dalokat bizonyos animékhez (pl. Slayers, Saber Marionette, Bakuretsu Hunters), ezeket pedig a maguk módján felénekelték. Nem tartom kizártnak, hogy Okui-sama azért énekelte fel ezeket a dalokat, mert rettenetesen zavarta, hogy úgy lettek felénekelve a dalok, ahogy, de ezekkel a változatokkal nem tud mit kezdeni, mert az akkori trendek ezt diktálták, de hogy érvényre juttassa a saját elképzeléseit, felénekelte saját változatában ezeket a dalokat, a különbség pedig szinte fizikailag kézzel fogható.

A Shirobako opening dalt más írta, mégis úgy énekelte fel, hogy neki ez a munka is komoly, neki ez is sokat számít. A másik dolog, ami árnyalja a képet, hogy ez nem teljesen saját kislemez lesz, hanem az anime második opening és ending kislemeze, és mivel az endinget más adja elő (ha jól emlékszem, az is seiyuu előadás lesz), ezért sajnos nem önálló kislemez lesz. Pedig meghallgattam volna egy második saját dalt tőle, másrészt csak jobban ékesítené a diszkográfiáját, ha teljesen saját lenne. Mindenesetre bízok abban, hogy sikeres lesz, hátha valamit visszahoz a régi sikeresebb időszakból, és ismét gyakrabban jelentethet meg saját kiadványokat. A cím mindenesetre nagyon érdekes: Takarabako -TREASURE BOX-. Pontosan úgy kell írni, ahogy a best of angela album címet. Megjelenés 2015. február 25. Eredetileg elő akadtam rendelni, de így, hogy más énekli az endinget, már nem érdekel annyira.

Amúgy megnéztem az anime első részét, egyáltalán nem tudott lekötni, úgyhogy dobtam is. Nekem már túl egyszerű, érzelmileg komolyabb alkotásokat szeretnék. Mondjuk, ha végiggondolom, a komolyságról a zene is árulkodik. Keveset nézek már animéket, de vajon kinőttem volna belőle? Ennek utána akarok járni.

Posted in Masami Okui, Shirobako | Címkézve: , | Leave a Comment »

Best of 2014

Posted by supermario4ever - 2014. december 31. szerda


Ahogy szokás volt az elmúlt években, most is közszemlére tenném a Last.fm profilom 2014-es évre vonatkozó statisztikáit.

Top 10 Előadó 2014

  1. Okui Masami (3.469)
  2. Hayashibara Megumi (2.872)
  3. JAM Project (1.176)
  4. Pa-Dö-Dő (719)
  5. Zorán (634)
  6. LGT (585)
  7. Suara (341)
  8. Skorpió (325)
  9. Nagata Kenta (146)
  10. Miyazaki Ui (145)

Eléggé orientált volt ez az év, bár nálam mindig bérelt helye van Okui Masaminak és Hayashibara Megumi az első két helyen, de hogy a 10. helyre egy előadó dalainak 145×-ös meghallgatása is elég volt, ez példátlan.

Top 10 albumok 2014

  1. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (545)
  2. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (400)
  3. Okui Masami: Love Axel (325)
  4. Hayashibara Megumi: CHOICE (202)
  5. Okui Masami: V-sit. (168)
  6. Hayashibara Megumi: Fuwari (162)
  7. Hayashibara Megumi: Enfleurage (158)
  8. Okui Masami: Gyuu (153)
  9. Hayashibara Megumi: bertemu (141)
  10. Okui Masami: Ma-KING (140)

Miután a kedvenc előadóim igencsak inaktívak voltak idén, ezért a régi klasszikusok felé fordultam. A JAM Project új válogatásalbuma azért nem került fel, mert vannak dalok, amiket jó hallgatni, a többit meg inkább kellemetlen, így az összkép eléggé furcsa. Na de a kislemezeknél robbantott.

Top 10 kislemezek 2014

  1. JAM Project: Breakthrough (322)
  2. Okui Masami: Mitsu (137)
  3. Okui Masami: Shake it (87)
  4. Okui Masami: OVER THE END (78)
  5. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (77)
  6. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (72)
  7. Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ (70)
  8. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (68)
  9. JAM Project: The Gate of the Hell (64)
  10. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… (63)

Egyedül a JAM Project volt aktív, és többször is írtam, hogy kijöttek olyan kislemezzel, amiről már akkor tudtam, hogy az év kiadványa lesz. Remélem, a 2015-ös évre is tartogatnak valami hasonló durranást.

Top 100 dalok 2014

  1. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (off vocal) (113)
  2. JAM Project: Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~ (105)
  3. Okui Masami: Mitsu (instrumental) (81)
  4. Okui Masami: CHAOS [instrumental] (71)
  5. Okui Masami: WILD SPICE (70)
  6. Okui Masami: spicy essence (64)
  7. Okui Masami: Shake it (off vocal version) (64)
  8. Okui Masami: Rose & Release (63)
  9. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni (off vocal version) (63)
  10. JAM Project: Majin Kenzan!! (60)
  11. Okui Masami: Mitsu (59)
  12. Pa-Dö-Dő: Jó nekem így (57)
  13. Naoko Mitome & Chika Sekigawa: Gap of Frag (56)
  14. JAM Project: Breakthrough (56)
  15. Taro Bando & Hajime Wakai: The Long Distance of Murder (54)
  16. Neon Jungle: Welcome to the Jungle (54)
  17. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (50)
  18. Okui Masami: M2000 ~PROLOGUE~ (49)
  19. Hironobu Yahata & Shinya Outouge: Dueling for Prizes (49)
  20. JAM Project: PROMISE ~Without you~ (48)
  21. JAM Project: Breakthrough (off vocal)
  22. Hayashibara Megumi: KOIBUMI
  23. Okui Masami: BI-YA-KU
  24. Hayashibara Megumi: I & Myself
  25. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto…
  26. Okui Masami: OVER THE END [instrumental]
  27. Okui Masami: REINCARNATION
  28. Okui Masami: SNOWY (instrumental)
  29. Pa-Dö-Dő: Én is itt vagyok
  30. Okui Masami: Sora ~Ikite Ireba~
  31. Okui Masami: LOVE SHIELD
  32. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
  33. Hayashibara Megumi: Give a reason
  34. Okui Masami: Dogma
  35. Pa-Dö-Dő: Vár már a nyár
  36. Ishida Naoto: Big Blue
  37. Hayashibara Megumi: REINCARNATION
  38. Okui Masami: INSANITY [off vocal]
  39. Pa-Dö-Dő: Hómunkások dala
  40. Okui Masami: Energy
  41. Hayashibara Megumi: Give a reason ~Ballade Version~
  42. Okui Masami: Chou
  43. Hayashibara Megumi: Lively Motion (off vocal version)
  44. Aya Tanaka: Space Match
  45. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (OFF VOCAL VERSION)
  46. Hayashibara Megumi: Ame no Koinu
  47. Hayashibara Megumi: Lively Motion
  48. Okui Masami: Shake it
  49. Hayashibara Megumi: raging waves (off vocal version)
  50. Hayashibara Megumi: A HOUSE CAT (OFF VOCAL Version)
  51. Okui Masami: Jama wa Sasenai (OFF VOCAL VERSION)
  52. Okui Masami: LOVERS
  53. Okui Masami: Dare Yori mo Zutto… <OFF VOCAL VERSION>
  54. Hayashibara Megumi: Plenty of grit ~TV size~
  55. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he
  56. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged
  57. Hayashibara Megumi: raging waves
  58. Hayashibara Megumi: RUN ALL THE WAY!
  59. Okui Masami: TRANSMIGRATION
  60. Pa-Dö-Dő: 450 780 132
  61. Okui Masami: Melted Snow
  62. Okui Masami: Divine love
  63. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
  64. Okui Masami: Niji Iro Shooter
  65. Hayashibara Megumi: I’ll be there
  66. Okui Masami: I can’t… [daydreamix]
  67. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
  68. Okui Masami: Remote Viewing (Instrumental)
  69. Hayashibara Megumi: Revolution
  70. Nagata Kenta: Lava World
  71. Hayazaki Asuka, Yokota Mahito, Hama Takeshi: Desert Overworld
  72. Hayashibara Megumi: Shakunetsu no Koi
  73. Okui Masami: Key (off vocal version)
  74. Pa-Dö-Dő: Pusz-Pussz (Szögedre möntem)
  75. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
  76. Okui Masami: Friends
  77. Hayashibara Megumi: Going History
  78. Hayashibara Megumi: Touch Yourself
  79. Okui Masami: Live alone Sennen Tattemo
  80. Hayashibara Megumi: Ame Nochi Kumori Nochi Hare…
  81. Okui Masami: wild cat
  82. Okui Masami: Remote Viewing
  83. Hayashibara Megumi: JUST BEGUN
  84. Okui Masami: STRATEGY
  85. Clean Bandit feat. Jess Glynne: Rather Be
  86. Hayashibara Megumi: Kimi Sae Ireba
  87. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
  88. Hayashibara Megumi: be Natural
  89. Hayashibara Megumi: Kagirinai Yokubou no Naka ni
  90. Hayashibara Megumi: KOIBUMI (remix version)
  91. Lin Fu Chan: Free Hands
  92. Okui Masami: Gift
  93. Hayashibara Megumi: Meet again
  94. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sadame
  95. JAM Project: Victory Soul
  96. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
  97. Okui Masami: CHAOS
  98. Hayashibara Megumi: feel well
  99. Hayashibara Megumi: don’t be discouraged (off vocal version)
  100. Okui Masami: Saikou no GAMBLE

Posted in JAM Project, LGT, Masami Okui, Megumi Hayashibara, Pa-Dö-Dő, Suara, Zorán | Címkézve: , , , , , , | Leave a Comment »

 
%d blogger ezt kedveli: