Pan-Dji: Vádirat


IMG_20180112_143213Elolvastam Pan-Dji: Vádirat című könyvét. Nagyon tetszett, hihetetlenül jó könyv, és pont azért, mert nem egy észak-koreai rezsim elleni lázadó történetét mutatja be (valószínűleg igen rövid életű lenne ezen próbálkozása), hanem átlagemberek olyan történéseit, akik élték mindennapi életüket, csak olyan dolgot kényszerültek tenni, ami észak-koreai szemszögből bűnös. De a miénkből teljesen átlagos, ami bárkivel megtörténhet. És mégis…

Hiszen miért lenne bűn, ha valaki meg akarja látogatni súlyos beteg édesanyját a szülőfalujában? Vagy miért lenne bűnös az, aki elhúzza a sötétítőfüggönyt, mert a gyereke megijedt egy festménytől, ami az ablakukba belátszik? Azt már könnyebb megfejteni, hogy miért bűnös az, aki Kim Ir Szen halálakor elrendelt gyászidőben a ligetben udvarol egy lánynak, és virágot szed neki. De ezek mind bűnök Észak-Koreában. Abban az országban ugyanis nem jegyeket kér az ellenőr, a vonaton az utazó közönségtől, hanem engedélyeket. Utazni ugyanis csak engedéllyel lehet. Azért nem lehet csak úgy elutazni, mert az elsődleges szempont a kommunizmus építése, minden mást ennek vetnek alá. Aki nem szerez engedélyt, vagy megtagadják tőle azt, és ennek ellenére vonatra száll, az csak a padok alatt, csomagok között utazhat, ha nem akar lebukni, és kemény meghurcoltatásnak kivetni magát. A sötétítőfüggöny elhúzása meg a történetben azért volt bűn, mert a hölgy a Kim Ir Szen tér közelében lakott, és belátszott a Nagy Vezér óriási arcképe, és egyrészt, mi az, hogy valaki erre elhúzza a függönyt, másrészt meg azt gondolják, hogy ezzel akar az ellenséges kémeknek jelezni. Hogy mit akar ezzel jelezni, azt el nem tudom képzelni. Az az egy gondolat jutott eszembe, hogy ezzel azt jelzi, hogy van valaki, aki ily módon lázad a rendszer ellen, és ezt jelzi a kémeknek, más értelmes indok nem jutott eszembe.

A harmadik felvetésről meg érdemes külön beszélni, mert ez téma volt néhány éve nálunk is, amikor nyilvánosságsra hozták, hogy Kim Dzsong-Il meghalt, és hogy mekkora “sírás-özön” volt Észak-Korea szerte. Erre lehet azt mondani, hogy hetedhét országra szólt. És tényleg. Felvetették akkor, hogy őszinték ezek a könnyek? Azt válaszolta a meghívott vendég, hogy igen. Mert annyira a saját rendszerükben élnek, hermetikusan elzárva a külvilágtól, hogy nem igazán viszonyítási alapuk arra, hogy lehet másképp is élni. Hiteles biztos, hogy nincs, de ezt már elemeztem korábban. Mindenesetre erre ez a könyv némileg rácáfol, ugyanis a sztori Kim Ir Szen halála után kb. 2 hónappal játszódik, és egy magas rangú személy kifejezetten álszentnek látja a könnyeket. Le is van írva, hogy miért, de azt nem nehéz kitalálni, hogy jaj annak, akinek gyászos “buzgalma” kívánnivalót hagy maga után.

Tehát tényleg szívbemarkoló történetek vannak a könyvben, és pont attól, ahogy feljebb is írtam, hogy ezek a sztorik ott bárkivel megtörténhetnek. A nép ott egy olyan rezsimben él, mely saját nemzetét irtja ki. Ahogy áll a könyvben, és mennyire igaz. Gyereknek nézi a saját népét, nem dönthet senki önállóan, mindenkit megfigyelnek, és aki kicsit is gyanús, azt ha nem is viszik el, de alaposan elbeszélgetnek vele, hogy ez így nincs jól. Amikor elkezdtem olvasni, akkor írtam, hogy nem tudom elképzelni, hogy bárki is rendszerellenes legyen. És azért bőven voltak itt olyan történetek, melyek rávilágítanak, hogy a különböző elnevezésű Vezetők tényleg nem örvendenek 100%-os népszerűségnek. Hiába a sok propaganda, és a Kommunizmus építésének hirdetése, azért az észak-koreaiak is emberek, nekik is ugyanúgy a család és a barátok a legfontosabbak, és ha nem lehetnek mellettük, akkor azért megérzik, hogy miről is szól ez a rendszer valójában, és akár a végletekig is elmennének értük. Az előszóban meg is magyarázzák, hogy miért Vádirat a könyv címe. Minden egyes fejezet külön-külön története egy vádirat Észak-Korea ellen.

Így azért lehet érezni, hogy miről szól a könyv valójában. Gondolkodtam azon, hogy kinek lehet a könyvet ajánlani, de nem tudok nagyon réteget mondani. Talán annak, aki szeretne minél többet tudni a világról, érdekli, milyen az észak-koreaiak mindennapja. Én mint ázsiai kultúra iránt érdeklődő, vettem meg a könyvet, és nagyon élveztem az olvasást.

Jó reggelt, Vietnam! három kiadásban


Annak ellenére, hogy csak két alakítását láttam Robin Williams-nek, abban a kevésben nagyon szeretem, amit csinál. Jóformán csak a két legismertebb filmjét láttam, a Mrs. Doubtfire (Apa csak egy van) és a Jó reggelt, Vietnam!, de ide lehet sorolni a Disney-klasszikusok közül Aladdint, ahol Dzsinnként is valami eszméletlent alakított. Most azon vagyok, hogy a két legismertebb filmjét beszerezzen videokazettán és DVD-n, lehetőleg az első kiadásúakat.

Ez sikerült a Jó reggelt, Vietnam! esetében, de ez érdekesen alakult.

IMG_20171228_190410Sikerült beszerezni az első kiadásokat videokazettán és DVD-n, a jobb oldalt lévő kék alapon a kép, egy későbbi, 2011-es kiadás. Ez régebb óta megvan. Amikor megtaláltam az első kiadású DVD-t, úgy tervezem, hogy a jobb oldalit eladom vaterán nyomott áron, de meg fog maradni, ugyanis az extra változaton nincs magyar szinkron, csak felirat. Az újra meg a szinkron is rákerült. Semmiképp ne egy őrült filmrajongónak képzeljetek el, de az a néhány film, amit szeretek, azt szeretném a lehető legjobb minőségben, gyűjteménybe betudni. És azért ragaszkodok az első kiadásokhoz, mert akkor még volt presztízse a DVD-nek, sokan vették, és odafigyeltek a külsőségekre. Általában az első kiadású DVD-k sokkal jobban néznek ki. Adott esetben díszdobozosak, több lemezesek, több extra van rajtuk, tehát a kiadók részéről is érződött, hogy foglalkoznak a DVD minőségével. És pont a Jó reggelt, Vietnam! lett egyfajta kivétel, hiszen az újabb kiadásra került rá a magyar szinkron, és minden extra megmaradt az első kiadásból. Egyébként van egy kisebb tudásbéli deficitem, ugyanis szentül meg voltam győződve arról, hogy itt is Mikó István hangján szólal meg Robin Williams, de amikor olvastam a Wikipédián, hogy itt Bajor Imre szinkronizálta, nagyon meglepődtem. Több filmben is láttam őt, láttam a Família Kft-ben, a Szomszédokban, ő volt a Pasik sorozat egyik főszereplője, meg a Heti Hetest is sokáig néztem, tehát sok helyen hallottam őt, és sehogy nem tudtam magamban összeegyeztetni Robin Williams hangjával. Nem tudtam elképzelni, hogy Bajor Imre jó szinkronhang lenne a filmben. Az új kiadású DVD-n az első szinkron van (mert Gesztesi Károly hangjára viszont emlékszem, és ő első szinkronos volt), de halovány emlékeimben ugyan, de tisztára meg voltam győződve arról, hogy Robin Williams-et Mikó István szinkronizálta.

Tegnap megnéztem a videokazettát, és meglepetten hallom a sok hangutánzásból, hogy ez tényleg Bajor Imre. És nem akartam elhinni, hogy ennyire jól csinálja. Annyira hitelesen játszik a hangjával, és annyira jól lavírozik a vicces és a komoly jelenetek között, hogy az eszméletlen. Azt mondom, hogy ha nem lenne más szerepe Bajor Imrének csak ez az egy szinkron, akkor is azt gondolnám róla, hogy egy életre megjegyeztette magát velem, de így, hogy láttam még néhány vicces szerepben, így most még jobban azt gondolom, hogy 2014-ben egy fantasztikus színész halt meg Bajor Imre személyében. Ahogy Robin Williams-ében is, szintén 2014-ben, de amit durvának tartok, hogy kettejük között mindössze 5 nap különbség van halála napjának tekintetében. Augusztus 6 és 11. Mind a kettejükért kár volt.

A filmről részletes véleményt később írnék, mert azt érzem, hogy jobban utána kell olvasnom a Vietnami háború történetéről, hogy tudjam, hova tenni a film történéseit. Mert értem, hogy mi történik, de úgy érzem, hogy olvasnom kell a háborúról ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, hogy az események valósak, vagy csak az érzelmekre akarnak hatni. Önmagában, amit láttam, nagyon tetszik, és jelen tudásom szerint mondanivaló tekintetében hitelesnek érzem. Inkább a kiadványokról írnék. A videokazetta megmarad gyűjteménybe, az első kiadású DVD-re voltam kíváncsi, egyrészt most láttam először angol hanggal, feliratosan. Abban nem volt kétségem, hogy az eredeti hangok kiválóan visszaadják a film hangulatát, viszont a felirat hagyott némi kívánnivalót maga után. Önmagában már attól a falra mászok, ha az ország nevét “Vietnám”-nak írják, amikor ékezet nélkül helyes magyarul. De több helyesírási hiba volt, vagyis inkább elgépelés. Ami helyesírási hiba megmaradt bennem, az “elött”. Eleinte azt hittem, hogy nem volt hosszú ő a feliratozásra, de amikor más szónál láttam, akkor lettem biztos abban, hogy helyesírási hiba volt. De hogy több szóban láttam elgépelést, vagy hiányzott egy betű, és így elég furcsa összképet adott. Gondolom, megjelenésekor 6-7000 forint volt, ennek fényében hanyag munkának érzem a feliratot, és hogy nem volt lektor, aki javította volna a szöveget. De megőrzöm ezt is gyűjteménybe, amúgy is csak 600 forintot fizettem érte. Az új kiadású DVD lesz az ideális abból a szempontból, hogy van rajta magyar hang is. Feliratot még nem néztem meg, de bízom benne, hogy már javították a hibákat.

Blu-rayen sajnos még nem jelent meg a film. de bízok abban, hogy ez változni fog. Nagyon szívesen betudnám Full HD-s kiadásban, le is tudom játszani, úgyhogy remélem, megjelenik. Azon csodálkoztam, hogy Media Markt weboldalán Disney-nek írja a Jó reggelt, Vietnam! DVD-t. És most már a Pro Video adja ki a lemezt, nekem még InterCom-os mind a kettő. Mondjuk, ha eddig nem adták ki, akkor erre már nagyon kicsi az esély, ugyanis a Disney pár éve megvonta a jogot a Pro Videótól, hogy kiadják Blu-ray-en is a DVD-iket, erről írtam korábban. Úgyhogy ha tényleg a Disney fennhatósága alá került a film, akkor nagyon kicsi az esély, hogy megjelenik Blu-Ray-en is. Akkor marad a DVD, esetleg Angliába ha megyek legközelebb, akkor levadászom a Blu-ray-t.

A kőbe szúrt kard DVD-n


IMG_20171224_140236Ahogy írtam pár hete, megörültem annak, hogy újabb Disney klasszikusok jelentek meg O-ringes kiadásban, közöttük jó néhány olyan, amit még nem is láttam, hogy Magyarországon megjelent volna. Közülük A kőbe szúrt kard esetében volt olyan érzésem, hogy az nagyon jó lehet, azt élvezni fogom. Végig hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet, ma meg is vettem. Artúr király legendáját mesélik el ebben a Disney klasszikusban, egy átlag kisfiúból lesz király. Egy jellemfejlődést reméltem, méghozzá olyat, ami felnőttként is inspiráló lesz. Meg is néztem, de sajnos csalódás ért. Ilyen az, amikor vannak kifejezetten érdekes karakterek, melyek érdekessé tehetnék a rajzfilmet, színessé a történetet, de mind hiába, mert nem sikerült. Hihetetlenül sótlan az egész, nem érzem a dinamikát, de ami ennél is nagyobb baj, hogy még olyan jellegű jellemfejlődés sem volt, mint amit mondjuk Aladdin megélt. A fiú végig az az esetleg kis kölyök marad, és Merlinnel, a varázslóval közös kalandjuk sem hozott nála semmilyen fejlődést, nem érzem át azt, hogy ő alsó rangú gyerek, ezáltal nem lehet lovag, ami egyébként nagy álma. Legfeljebb fegyverhordozó. És ahogy kiveszi a kőből a kardot, az is olyan jelentéktelen. Vannak azok a hatásvadász filmes jelenetek, melyben ugyan nem sok hitelesség van, mégis emlékezetessé teszik a filmet, de itt ezt se próbálják meg. És ahogy ott ül királyként a trónon, ugyanaz a szerencsétlen gyerek maradt, aki nem akar király lenni, a korona is rosszul áll rajta, ő csak egyszerű ember akar lenni. A srác amúgy Hamupipőke fiú kiadásban, mert ő csinál meg minden házimunkát, míg a család többi tagja csal lazsál, nem csinálnak semmit. A mostohaapja is csak parancsolgat neki. Úgyhogy vannak utalások előző Disney klasszikusokból. Hát ebből lehetne jellemfejlődést csinálni a javából, de nem érezteti azt velem, hogy bár király lett, de ember maradt, mert éreztethetné ezt is. De ezt akkor érezném, ha átment volna egy jellemfejlődésen, de alapvetően megmaradt önmaga, de azáltal, hogy életerősebb fiú lett a történések által, alkalmassá vált királynak. De itt az alkalmasság tökéletes hiányát látom, nem érzem azt, hogy egy nagy és legendás ember történetét láttam volna. Az egyik legvérszegényebb Disney klasszikus, amit eddig láttam.

Utánanézem a filmnek, mert eddig tényleg nem láttam ezt a DVD-t. Csak a Wikipédián olvastam, hogy 2007-ben megjelent nálunk DVD-n. Ez érdekes, mert 2011-2012 között nézek újra aktívan Disney-klasszikusokat, és azóta keresem a DVD-ket, egyszer nem találkoztam ezzel. Azt hittem, hogy ez is Wikipédiás tévedés, de a CoversClub oldalon fent volt a 2007-es kiadás borítója, úgyhogy tényleg megjelent korábban is. A borító amúgy ugyanaz, mint a jelenlegi, de gyűjteménybe beszerezném az eredetit is. A mai vétel kibontva így néz ki.

IMG_20171224_140429

Macskarisztokraták borító


Megvolt az első kiadású Macskarisztokraták videokazetta, de annak borítója már eléggé szakadt volt, a tok is már ázott, a kazetta sem volt az igazi. Szoktam nézni a vaterán a filmzenét CD-n és kazettán, mert valami extrém ritkaság, és hátha felteszik, de eddig semmi… Ellenben megtaláltam az első kiadású VHS-t 1 forintért, ami ráadásul nagyon szépen nézett ki. Na mondom, ezt ingyen elvinni szinte pofátlanság lenne, de mégis tettem rá licitet. És az enyém lett 1 forintért. ^^’ Igazság szerint nem szeretek semmit sem 1 forintért átvenni, ingyen elvinni, de úgy vagyok vele, hogy az eladó nyilván annak tudatában teszi fel a termékét 1 forintért, hogy akár ennyiért is elkelhet.

Ez nagyon szép állapotban van, minden nagyon jól néz ki, sőt a belső kis Disney-s reklám prospektus is benne volt. Így különösen örültem neki, mert ez is bekerül a gyűjteményembe. De hogy meg is legyen örökítve az utókornak, bescanneltem a borítót és a prospektust is.

Előbb a videokazetta borítója:

Macskarisztokraták külsőMacskarisztokraták belső

És a prospektus:

Macskarisztokraták promo1Macskarisztokraták promo2

Ott van a prospektusnál a Macskarisztokraták filmzene CD és kazetta borítója. A fele királyságomat odaadnám érte. A képekre kattintva teljes méretben megtekinthető és letölthető.

Két könyv akciósan


A Tescóban 30% kedvezménnyel vannak könyvek, és pont volt két olyan, ami érdekelt. Sokat gondolkodtam rajtuk, hogy ha megveszem, hogy tudom kispórolni az árát, vagy valahogy kompenzálni, és úgy gondoltam, hogy meg tudom oldani. Részben úgy, hogy nem megyek januárban a MondoCon-ra. Így már lehetséges.

Az egyik a könyv Észak-Koreáról, a Vádirat, a másik meg Hesna könyve, a Félj bátran. Úgy tűnik, nagyon jó lesz mind a két könyv. Most a Vádiratot olvasom. Ez nem egy teljes történet Észak-Koreáról, hanem fejezetenként vannak kisebb sztorik az ország történéseiről. De ezek a fejezetek is eléggé súlyosak, és rávilágít arra, hogyan zajlanak ott a mindennapok. Meglepőnek tartom, hogy vannak, akik annak ellenére, hogy egy hermetikusan elzárt országban élnek, tudják, hogy mi folyik valójában náluk. Mert amit eddig olvastam az országról, olyan szintű agymosás folyik náluk nap, mint nap, hogy csoda, hogy van ember, aki ráébred az igazságra. Még csak az első fejezeten vagyok túl, de már az is megdöbbentő volt. Illetve, nem is feltétlen megdöbbentő, mert ha nem is tudható nyíltan, hogy mik történnek egy ilyen országban, azért el lehet képzelni, hogy tartja fenn magát egy olyan rendszer, melyre a diktatúra sem kifejezés. Olvastam egyszer, hogy az észak-koreai rendszer a Csoszon-dinasztia öröksége, azt remete-királyságnak is szokás hívni.

A második fejezetet olvasom most, az első arról szól, hogy bárki lehet magas rangú, aki azt “megszolgálja” (persze negatív értelenben), de nem is elspoilerezni akarom a történetet, inkább annak hátteréről beszélni. Mert feljebb írtam, hogy meglepőnek tartom, hogy valaki ráébred ott, hogy rendszerben él valójában. mert az eddig olvasott 2 könyvben azt olvastam, hogy már az iskolákban azt nevelik a gyerekekbe, hogy a Nagy Vezér jóformán egy isten, aki egyszerre több helyen is képes lenni, meg hogy Észak-Korea gazdasága a legfejlettebb a világon, mindegyik más ország gonosz, és sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ők. És hogy bármi rossz is történik, az mind külső hatások miatt van, ők semmiben sem hibásak, de majd a Bölcs Vezér (mert így hívják a jelenlegi vezetőjüket) mindent helyretesz, és megad a dolgozó népnek. És hogy mégis van valaki, aki átlátja, hogy miről szólnak ott a dolgok valójában.

Ahogy olvastam ezt a könyvet, elképzeltem magamat észak-koreainak. Milyen lehet ott gyereknek lenni, felnőni, élni a nagybetűs életet. Oda jutottam magamban, hogy ha nem ismernék külső tényezőket, történéseket, és nem lenne viszonyítási alapom, akkor én is a jelenlegi Vezér hűséges szolgája lennék, és számomra teljesen normális lenne, ha a rangban előrejutásért némi “ellenszolgáltatást” kell nyújtani, azért, mert fogalmam sem lenne arról, hogy ezt lehet másképp is csinálni. De így, hogy kívülről látom az országot, azt mondom, hogy látogatóba se mennék oda soha. Azt olvastam, hogy még a turistákat is megfigyelik, nehogy kémkedésen kapják. És amikor erről az országról olvasok, mindig egy lepusztult, sivár, élettelen városképet látok magam előtt, mely valahol a XX. század elején leragadt, és képtelen kitörni onnan. Nem hiszem, hogy lenne bármi, vagy bárki, aki rá tudna venni arra, hogy valaha oda elmenjek. De könyveket szívesen olvasok róla, mint ázsiai országról. Érdemes volt megvenni a könyvet.

Hesna könyvébe még csak beleolvastam. Az előszót olvastam el, de annak alapján az is jónak tűnik. Mesél arról, hogy milyen háborús övezetben tudósítani, egyáltalán élni ott. Ír arról, hogy milyen megélni a félelmet, mivel írta az előszóban, hogy több könyvet is elolvasott a félelem hátteréről, ezért számítok arra, hogy írni fog a pszichológiájáról, és írni fog arról, hogy tanulta meg kezelni. De jónak ígérkezik, remélem, az olvasása közben is azt fogom érezni, hogy érdemes volt megvenni.

A róka és a kutya O-Ringgel


007Megörültem annak, amikor néhány napja láttam a Tescóban, és a Media Markt-ban, hogy újabb Disney-klasszikusokat adtak ki O-Ringgel. Ami meglepett, hogy olyanokat is, amiket soha nem láttam se régen Videokazetta-, se DVD-kiadásban. Különösen örültem, hogy az egyik nagy kedvenc Disney-klasszikusom, a róka és a kutya is megjelent O-Ringes kiadásban. Meg is vettem magamnak. Nagyon szeretem, mert sokban elüt az átlag Disney-klasszikustól. Egyrészt nincs benne Barbie-külsejű lány, aki maga a tökéletesség és valósággal elfogy, valamint a történet sincs túldramatizálva. Pont ezen két ok miatt nem tudok megbarátkozni a Jégvarázzsal. És mivel helyes lányok a főszereplői, melyekkel a kislányok tudnak azonosulni, ezért rendkívül sok extra bevételt hoz a különböző relikviákkal a konyhára. Érdemes azt megfigyelni, hogy az olyan Disney-klasszikusok, melyek mögött nincs ekkora pénz, az általában feledésbe merül. Azokkal nem találkozhatunk a boltok polcain, és nem is igazán beszédtéma. Így merülnek feledésbe az olyan tényleg nagyon jó Disney-klasszikusok, mint a róka és a kutya.

Ez a film azért is élt meg nálunk mostoha sorsot, mert nem jelent meg a ’90-es években videokazettán, amikor nagyobb kultusza volt a filmeknek, és több videokazettát adtak el, mint most bármilyen DVD-t, Blu-ray-t. Az egyik kiemelkedő példa erre, hogy az Oroszlánkirályból 125.000 körüli példányt adtak el, amikor 1995-ben megjelent videokazettán. Ez óriási szám. Mondjuk óriási dolog volt az Oroszlánkirály, láttam annak idején, 1994-ben moziban, és tényleg egy élmény volt. Tehát mivel kimaradt a nagy videokazettás korszakból a róka és a kutya, ezért nem vált annyira ismertté. Nem emlékszem arra, hogy a TV-k játszották volna, moziba nem vetítették (ennek utánanéztem), csak megjelent 2007-ben DVD-n. Pedig sokkal többet érdemel. Ezért is örülök, hogy végül megjelent O-Ringgel, szép kiadást élt meg.

020A belső borító teljesen ugyanaz, mint az eredeti, 2007-es kiadás. Talán ez az egyik leghitelesebb Disney rajzfilm a barátságról, és annak nehézségeivel. Nehézség meg főleg akad, ha az ösztöneik szerint egymás ellenségei. A vadászkutya a róka életére tör. Ők viszont barátok lesznek kölyökkorukban. Ez a barátság pedig pont úgy jelenik meg, ahogy mondjuk két óvodás korú fiú barátságot köt egymással. Úgy játszanak, nevetnek, jól érzik magukat, megígérik egymásnak, hogy örök barátok lesznek. Hitelesnek tartom azt, ahogy a rajzfilm megjeleníti ezt a barátságot, az én fejemben megjelentek azok a kisgyerekkori emlékek, amikor ilyeneket megéltem, amik tényleg széppé tették az óvodás- és általános iskolás éveket. És miért is ne lehetne egy kisgyerekkori barátság tényleg örök? Ha két baráti szív találkozik, az átvészelheti a különbözőségeket, és összetartja őket az, ami miatt megkedvelték egymást. Most ez talán elcsépeltnek hangzik, de például nekem megmaradt gyerekkori barátság mostanra is, valamint tényleg hitelesnek látom, ahogy megjelenik ez a róka és a kutyában.

Persze a különbözőségek itt is megjelennek, hiszen a kutyának egyszer el kell indulnia vadászni, a gazdája kötelezi erre. A róka pedig egyedül marad, sőt, egy “baleset” miatt bizony egymás ellen fordulnak. És hogy mi lesz ennek a vége? Na de kérlek, 799 forint igazán nem sok egy igényes kiadású fantasztikus filmért. Ami személy szerint nagyon tetszett, hogy az özvegyasszony magyar hangja Kassai Ilona. Ha van jó magyar szinkronszínész(nő), aki miatt érdemes magyarul filmet nézni, az Kassai Ilona. Hihetetlenül kellemes hangja van, emellett annyira jól és hitelesen elő tud adni különböző érzelmi helyzeteket a hangjával, hogy élmény minden egyes pillanatban hallgatni őt.

Sajnos ennek a Disney-klasszikusnak is vannak negatívumai. Az egyik az elcsépelt befejezés. Nem feltétlen reflektál a való életre. A másik, a szörnyű dalok. Csak Bölcs Mama (aki egy bagoly) énekel a dalban, de egyrészt rettenetesen egyhangú a zene, semmi kiemelkedő nincs benne, másrészt idióta a szöveg, harmadrészt meg sokszor elcsúszik a ritmus, hogy a szöveg hű legyen a jelenethez, és gondolom az eredeti szöveghez, hogy élvezhetetlenné válik az egész. Dalok tekintetében nagyon gyengén muzsikál (hogy stilszerű legyek) ez a Disney-klasszikus, ami főleg annak fényében fájó, hogy ezekben az időkben különösen erős volt a Disney a fülbemászó, egész életünkben fejünkben maradó, sokszor kifejezetten kellemes dalokban, de a róka és a kutya ebben csúnya kivétel. Mondjuk Bölcs Mama “bölcselkedései” egyébként is idegesítőek.

Ezekkel együtt is tudom ajánlani ezt a Disney rajzfilmet. Aki tud azonosulni azzal a barátsággal, amit megjelenít, és ahogy megjeleníti, az egy nagyon szép, hiteles, szívbemarkoló történetet fog látni, ami életre szóló élmény lesz.

Elavult technológia életrekeltése


Alkalmanként nézegettem a vaterán, zsibvásáron, jófogáson AKAI VS-G440-es videomagnót. Volt ilyen nekünk gyerekkoromban, kifejezetten szerettem, csak évek múltán aztán eltűnt. Aztán néztem, hogy vannak még videokazettáim, amiket néznék, így néha néztem, hogy lehet-e ilyen videót találni, de sokáig nem láttam. Aztán a héten megtaláltam a Jófogáson 3.000 forintért. Olcsó volt és mivel abban a kerületben volt, ahol én lakom, ezért másnap reggel telefonáltam is (éjfélkor találtam meg), hogy megvan-e még? Örömmel vettem tudomásul, hogy megvan, el is mentem érte még aznap este.

004Az alsó az. A felső egy Samsung BD-F5500-as Blu-ray lejátszó. Úgyhogy jelen van a mai technológia is, de mindenképp akartam egy videomagnót, mert van néhány kazettám, amit szívesen néznék néha. Erre vettem. Még szerdán mentem el érte (tök menő, hogy a szembe lévő utcában volt), aznap be is üzemeltem, de csak ma tudtam kazettával kipróbálni, mert mindegyik Békéscsabán van. Otthon voltam a hétvégén, és elhoztam néhányat. Próbára is tettem.

005Így működik rendesen, bár a kép kicsit ijesztő.

007Látható, hogy a felső rész ugrál jobbra, remélem, hogy ez csak ennél a videokazettánál van. Akármennyire is imádom a Super Mario Kalandjai rajzfilmet, de most azt mondom, hogy az a kisebbik rossz, hogy annak a szalagja gyűrődött meg, vagy mit tudom én, de a lényeg, hogy akkor inkább nézek mást videón, de szívesen használnám.

Bár azon elgondolkodtam, hogy lehetne ezen kívül használni, mert a lejátszáson kívül tényleg eljárt az idő a videó felett. Már digitálisan vesszük a TV adókat, a videó ezen minőségén csak ront. De ha videóra is kötnénk, üres videokazettát sem érdemes tartani, mert rosszabb képminőségben veszi fel a műsorokat. Sőt, meg is lepődtem, amikor látok néha Media Markt-ban vagy InterSpar-ban üres videokazettákat, milyen drágák. Egy darab ilyen 1.000 forint körül van… Nem értem miért ennyire drága, véleményem szerint nincs eszmei értéke. Nem tudom azt elképzelni, hogy valaki gyűjti az üres kazettákat, hogy aztán arra vegyen rá valami műsort, vagy filmet. De lehet, hogy van valami, mert nemrég találtam egy weboldalt, amelyik a magnókazettákról szól. Üres kazettákat mutat be márkánként és szériánként külön-külön. Rengeteg van belőle. Magnókazetta is aktívan volt az életemben, nem gondoltam volna, hogy azokat is szériákban gyártották. Mindenesetre most már érdekeltebb leszek a videokazettákban, a vaterán lehet venni olcsón jó filmeket, ha úgy alakul, bővítem a gyűjteményemet, és remélem, hogy a videó rendben működik.