Néhány Ákos CD


Ahogy sejtettem, tényleg volt néhány Ákos CD, ami előkerült.

img_20180831_203622Csak anyámat kellett megkérdezni. Több dobozt is megnéztünk és valami teljesen lehetetlen helyről került elő, ahol nem is jutott eszembe megnézni.

A Beavatás CD is régről megvolt, a borító nagyon jó állapotban van, a lemez viszont nővéremnél van Angliában. Itt van az Alig hitted kislemez, amit izgatottan vettem meg a megjelenése napján. A szavakon túl kislemez Ákos weboldaláról lett megrendelve, az Andante papírtokos single pedig az Ölelj meg újra dalt tartalmazza több változatban. Ezeket osztogatták az Andante koncerten. Volt szerencsém jelen lenni a békéscsabai koncerten. Sokáig az Andante koncertturnéra jellemzően sajátságos hangszerelésben szóltak a dalok, aztán a végére nagy buli lett, és aki tudott, előre ment táncolni. Az Ilyenek voltunk dalnál valóságos partihangulat alakult ki. Hatalmas élmény volt.

Betömjem a fekete lyukakat, és tegyem teljessé az Ákos CD-gyűjteményt? Legyen. Idővel az lesz, de most Okui Masami: Sophia kislemeze és HAPPY END albuma van prioritásban.

Kategória: CD, zene | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Brit rádióadó


The Heart Network logoVan egy angol rádióadó, amit szoktam hallgatni, ha nagyon bennem van a brit hangulat, emlékek, kicsit átadva magamat annak az életérzésnek, amit ott éltem meg, amit nagyon szeretek. Ez pedig a Heart North West. A Heart egy országos kereskedelmi rádióadó, ennek a North West állomását hallgatom, miután nővéremék a Liverpool melletti Wallasey városában laknak. És valahányszor mentünk valahova autóval (márpedig ez mindennapos tevékenység volt), mindig ez a rádióadó szólt. Megtetszett a hangulata, azóta is, ha angol rádióadót hallgatok, csak ezt hallgatom.

Brit rádióadót meg nemcsak azért hallgatok, mert nagyon elmerülök azokban a dolgokban, amiket Angliában éltem meg, hanem mert innen “értesülök” a legújabb trendekről zenei téren. Elátkozott dolognak tartom a mai nyugati zenét, mégis hallgatom néha egészen egyszerű okból kifolyólag: Lazítani. Amikor nem igényes szövegre, élő zenére vágyom, csak egyszerűen lazításra vágyom, akkor hallgatok nyugati zenét. Ilyen ritkán fordul elő, most is a japán zene, illetve egyre inkább úgy fest, hogy Ákos a fő csapásirány nálam, ha zenéről van szó. Illetve néhány kiváló magyar előadó (LGT, Zorán, Metro, és néhány jó élő, rock zene) de néha kifejezetten jó érzés értelmetlen, jelentés nélküli zenét hallgatni.

Meg nemcsak ellazít, hanem olyan érzetet ad, mintha jobban benne lennék abban a világban, ami körülöttem van. Bár ez inkább csapda, mert mindig az aktuális trendek szólnak a népszerű rádióadókban, ami sok esetben a legkevésbé kompatibilis az igényes, élő zenével. De amikor ezeket hallgatom, akkor elengedem ezeket a gondolatokat, és átadom magam azoknak az érzéseknek, amik ezek a zenék adnak.

Angol rádiót meg azért is érdemes hallgatni, mert a híreket legtöbbször 1-2 percben lerendezik. Ledarálják gyorsan, hogy ki kit ölt meg, vert halálra, rabolt ki. Nem viccelek, tényleg ezek az angol kereskedelmi rádióadók híreinek fő csapásiránya. Nővérem módszeresen kapcsolta ki arra a pár percre a rádiót, amikor a hírek szóltak, aztán vissza, mert egyébként tényleg rettenetesek. De legalább gyorsan elmondja, és kész, mehet a buli a tovább.

Érdekes volt, hogy weboldalon eddig nem tudtam hallgatni, de most sikerült behozni ott is a rádiót. Valami brit törvény, hogy országhatáron kívül nem lehet hallgatni rádióadót… Nem biztos, hogy ez volt, csak azt láttam, hogy fenntartják a tévedés lehetőségét, és lehetőséget adtak arra, hogy beírjam az irányítószámot. Beírtam a nővéremékét, és Budapesten is szól a rádió (ahogy az LGT énekelte). Ennyit a helymeghatározásról. Már csak azért is, mert a TuneIn alkalmazásról és a Heart mobilos alkalmazásáról vígan tudom hallgatni a rádiót anélkül, hogy kérte volna az irányítószámot. Sokkal inkább itt arról van szó, hogy nem vagyok a kereskedelmi érdekeltségükben, mert nem Angliában hallgatom a rádiót. Mert egyébként rengeteg reklám van, legalább 7 perc egyhuzamban. Elvagyok ezekkel is. Nem annyira idegesítőek, inkább csak úgy érzem, hogy közelebb vagyok lélekben a britekhez.

Azért kezdtem el ismét hallgatni a rádióadót, mert felmerült a lehetősége, hogy valamikor az ősszel lehet, hogy lesz lehetőségem ismét egy kis időt tölteni Angliában. Ez még nem biztos, ennek ellenére nagyon elkapott a brit hangulat. Ehhez mondjuk az időjárás is rásegített, mert tegnapra rettenetesen lehűlt a levegő (pénteken 33°C, vasárnap meg 16°C…). De ehhez az is rásegített, hogy tegnap voltam az Aréna Plázában és szétnéztem a Sport Direct-ben. Ez Angliában a “törzs-ruhabolt”, ahova mindig járunk vásárolni, valahányszor Angliában vagyunk. Néhány éve nyílt Budapesten az üzlet, és ugyanaz az üzlet felépítése (franchise) ezért ugyanazt a hangulatot árasztja magából, mint az angliai üzletek. Egyébként alapvetően drága üzlet, ide a leértékelések miatt érdemes járni. Mert ami olcsó, az meglehetősen jó áron van, és olcsón lehet jó minőségű sportcipőt, ruhát venni.

Kategória: Anglia, Rádió | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Ákos kazetta gyűjtemény


Ahogy írtam korábban, Ákos kazettákat leginkább 2000-2001 között vettem, aztán utána is még, amik hiányoztak, meg az újabb albumokat is. Illetve az Indiántánc és a Beavatás megjelenésük óta van meg. Ezek szerencsére megmaradtak, és úgy tudom, hogy ez az összes valaha megjelent Ákos kazetta.

img_20180825_003905Összesen 22 kazetta. Ez az összes, ami megjelent 1993-2004 között. Aztán rá következő album, az Andante extra már nem jelent meg így, és a kazetta-forgalmazás is megszűnt.

Ezeknek örülök, viszont úgy tudom, hogy az Ákos maxi CD-ket nem adtam el. Akárhogy kutatom fel az egész házat értük itt Békéscsabán, nem találom sehol. Ahogy az Ákos verseskötetet sem, ami megvolt, a Szív, Seb, Ész címűt. Nem is nagyon tudom, hogy hol lehetnek, mert tavaly nyáron volt egy nagyobb felújítás, és akkor elég sok könyv lett az antikváriumba vagy a papírhulladékba szállítva. Nem emlékszem arra, hogy ily módon találkoztam volna Ákos könyvvel, inkább csak az, hogy sokkal kevesebb hely van, ahol meglenne a könyv, vagy a CD.

Főleg az Alig hitted kislemez hiányzik, azt ugyanis a megjelenés napján vettem meg. Emlékszem, tudható volt korábban, hogy 2002. július 15-én fog megjelenni a kislemez, és annyira vártam, hogy megvehessem, hogy aznap, amikor megjelent, már a lemezbolt reggel 9 órási nyitására ott voltam, hogy elsők közt vegyem meg. Nagyon szerettem, és rengeteget hallgattam. 1.500 forint volt, ha jól emlékszem? Mindenesetre már az önmagában élmény volt, hogy megjelenésének napján vehettem meg a CD-t. Aztán, amit még a megjelenés napján vettem meg, az az Új törvény kazetta 2002. október 30-án. Ezért már nem tudtam úgy rohanni, mert már ősz volt, és iskola, ezért csak délután tudtam megvenni. De akkor nagyon sokat hallgattam a kazettát, és sok dalra a mai napig emlékszem.

A politikai megnyilvánulás már ekkor nyilvánvaló volt számomra, 16 évesen azért már amennyire lehet, aktívan követtem a közéletet, hogy mi történik körülöttem. Nem is nagyon tudtam elkerülni, mert katolikus gimnáziumba jártam, és a 2002-es választásokkor az áhitat után az igazgató úr konkrétan korteskedett a Fidesz mellett. De Ákos dalai esetében igyekeztem eltekinteni a politikai utalásoktól az olyan dalok esetében, mint például A bosszú népe vagy a Conquistador. Amúgy tényleg nem maga a politikai beállítottság érdekel, mert ha a másik oldalt nézzük, Gálvölgyi János esetében is rettenetesen zavart egy idő után, amikor a Heti Hetesben felolvasott Jáksó László egy Fideszes hírt, és mondja rá Gálvölgyi (már szinte kényszeresen), hogy nem sül le a bőr a pofájukról. Ez ilyen teljesen jelentés nélküli mondat. Megnézem azt a politikust, akinek bármilyen tette miatt is lesül a bőr a pofájáról. Erősek a megérzéseim a felől, hogy előbb őszülök meg. Ráadásul most már nemcsak az zavar, ha valaki kritika nélkül híve egy politikai pártnak, hanem az az identitás nélküliség, amit egyes pártok képviselnek.

Na de visszatérve Ákosra: most tényleg nagyon sokat hallgatom a dalait, és igyekszek most is eltekinteni a politikai indíttatású szövegektől. Mert mint zenész, zeneszerző és énekes, kiváló, szinte életművet tett le az asztalra, de a szövegeivel továbbra sem vagyok maradéktalanul elégedett. De a közeljövőben többet írok Ákosról, és részletesebben fogom elemezni egy-egy dalát, albumát, és akkor részletesen leírom mikre gondolok. Nagyon kavarognak bennem a gondolatok, tudnék miről írni már most is.

Kategória: Kazetta, zene | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Ákos: Élő dalok CD


Ahhoz képest, hogy éveken át szinte tudatosan kerültem Ákos dalait, nagyon visszatértem.

img_20180822_165317Még volt belőle néhány darab a Duna Plázában, közülük vettem egyet magamnak. És persze a tudatos kerülést sem úgy kell érteni, hogy kikapcsoltam a rádiót, ha megszólalt valamelyik dala, egyszerűen csak nem hallgattam a dalait külön, és eladtam a CD-it 2014. decemberében. Ezt most már bánom, ha lenne rá mód, visszavásárolnám. Lesz rá, csak mástól, egyesével, és drágábban, mint ahogy eladtam őket. Legalábbis meglepődnék, ha jó áron meg tudnám venni őket, mivel az Ákos CD-ket az átlaghoz képest drágábban adják-veszik.

Általánosságban nem rajongok annyira a koncertalbumokért, valamiért ezek nem mozgatnak meg. Nézni sokkal jobban szeretem őket. Egyetlen koncertalbumot hallgattam rengeteget, mégpedig Zorántól Az elmúlt 30 év… albumot. Ezt a mai napig nagyon szeretem, különlegesen pozitív hangulata van. Koncertalbumokat gyűjteménybe veszek inkább, ez az album sem a fő csapásirány, ha Ákos lemezekről van szó, de szívesen fogom hallgatni néha. Ami miatt tetszik, hogy néhány dalt átdolgoztak. A Mégis jó ezen verziója például kifejezetten bejön. De állítólag ez a koncert is élőben volt hatalmas élmény.

Hálás köszönettel tartozom RetroSpidey-nak, hogy visszahozta Ákos dalait az életembe. Mondhatni a múltam egy részét hozta vele vissza. Bár ez nem egészen helytálló, ugyanis rendkívül érdekes, hogy annak ellenére, hogy írtam, hogy Ákost 2000-2003 között hallgattam rengeteget, nem ezt az időszakot hozza vissza. Az megvan az elmémben, hogy régóta ismerem a dalokat, de a jelenembe illesztem be őket. Ezt azért tartom érdekesnek, mert főleg a 2000-2001 közötti időszak rendkívül erős és intenzív az életemben (első nagy szerelem…), és ezekben az időkben rengeteget hallgattam Ákost, de mostanra olyan, mintha annyira elhalványult volna, hogy semmi jelentősége nincs a jelenre nézve. Néha eszembe jutnak az akkor történt események, de érzelmileg már egyáltalán nem érint meg, annyira távoli már ez az idő. Hát akkor az Ákos dalok új értelmet kapnak, ha sokat fogom hallgatni, akkor a jelenem egyik legjelentősebb dalai is lehetnek akár. Ez majd ki fog derülni.

Bonanza Banzai dalokat is elővettem, ezek valahogy sokkal távolabbinak tűnnek. Itt is van jónéhány jelentős dal. Például, most hallgattam meg a Szakadék című dalt. Annyira megörültem neki, hogy konkrétan nem tértem magamhoz. Ezt a dalt 2001 nyarán hallgattam rengeteget, legtöbbször akkor, amikor valami nagyon jó dolog történt velem, és hihetetlenül jókedvű voltam. Ez a dal akkor az oldott vidámság szimbóluma volt nálam, most sincs ez másként, mert amikor meghallottam… Valósággal libabőröztem, és olyan jókedv lett úrrá rajtam, hogy azt el nem tudom mondani. A Bonanza Banzai-ról fogok írni még bővebben később.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy új Ákos korszak kezdődik az életemben.

Kategória: CD, zene | Címke: , | Megjegyzés hozzáfűzése

Játék határok nélkül póló


img_20180814_001435Az utóbbi időkben egyre több videojátékos és animés relikviákat veszek. A mostani MondoConon néztem szét, és hihetetlen inspiráló volt látni a sokféle Nintendós ajándéktárgyat. Ebből vettem egyet-kettőt, és elgondolkodtam azon, hogy mivel a mai napig szeretem a Játék határok nélkült, ezért ebből is szeretnék egy relikviát. Csak mivel ma már nem létezik, és nem is feltétlen az a brand volt, ami mindenhol megjelent, ezért csináltattam egy pólót magamnak. Tegnap átvettem. A letmicro.com oldalról rendeltem meg, és a nyomat jó minőségűnek tűnik. De erről majd akkor fogok verdiktet mondani, ha beteszem mosásba, és látom, hogy állta ki a próbát. A póló a szokásos Fruit of the Loom, a sárga meg nem véletlen. Aki látta a sorozatot, az tudhatja, hogy miért van ez a szín.

Örülök ennek a pólónak, most is ez van rajtam, és örömmel viselem, viszont nemcsak annak a próbáját kell kiállnia, hogy ne fakuljon a nyomat rajta, hanem hogy ne bolyhosodjon meg. Ezt nagyon nem szeretem a pólókban, hogy némelyik megbolyhosodik. Abban kellemetlen lenni, mert mintha nem szellőzne át, emiatt Nyáron sokkal melegebbnek érzem, mint azokat, amik nem bolyhosodnak meg. Állítólag attól van, hogy műszálas. Erre az van írva, hogy 100% pamut, csak a legjobbakban bízok.

Kategória: Póló | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése

Gondolatok Ákos dalairól


Nagyon örülök annak, hogy olyan barátaim vannak, akik inspirálnak, gondolkodásra késztetnek. És itt az inspirációt nemcsak pozitívan kell érteni, hanem építő jellegű kritikát is mondunk egymásnak, kimondjuk azt is, ami nem tetszik. A minap láttam egy képet, amin nagyjából az állt angolul, hogy bátoríts, inspirálj engem, de ha rosszat mondasz, inkább hagyj békén. Ez tipikus esete a befogjuk a fülünket, ha valami olyat hallunk, ami nem tetszik, ne adj úristen, hogy szembenézzünk magunkkal, és változzunk, vagy fejlődjünk. Szerencsére RetroSpidey-val van olyan kapcsolatom, hogy lehezünk őszinték egymáshoz. Valahol itt kezdődik nálam az igaz barátság.

Nagy Ákos rajongó, mesélte a személyes élményeit a dalaival kapcsolatosan. Egy időben én is nagyon sokat hallgattam a dalait, egészen pontosan 2000-2003 között. Az akkor megélt érzelmeim kifejezésére éreztem kiválónak az Ákos szövegeket, ugyanis az első nagy szerelemhez kötődnek a dalai elsősorban. De aztán ahogy változtak az idők, úgy kerültek háttérbe nálam az Ákos dalok. Nem volt már érzelmi kötődésem a másik félhez, és mivel az Ákos dalai döntő többségében rá emlékeztettek (főleg a Test és az Ikon albumok dalai), ezért utána nagyon ritkán hallgattam Ákost. No meg abból sem csinálok titkot, hogy azért sem hallgattam egy idő után Ákos dalokat, mert nyíltan foglalt állást a politikában, és egyre több dala szólt a politikáról (Új törvény album…), arról nem is beszélve hogy idő után olyan stílusú megnyilatkozásai voltak, hogy csoda, hogy az egója mellett volt helye a képernyőn. Az egyik karaokés lány, Leea idősebb nálam, mesélte, hogy ő már a Bonanza Banzai-t se szerette igazán, mert elmondása szerint Ákost már akkor sem a szerénysége miatt szerették. Én ekkor még nagyon kicsi voltam, ezekre már nem emlékszem.

Az első komolyabb emlékem Ákosról az Indiántánc videoklip 1995-ből, amit még a Top TV-ben láttam. Ez volt a Z+ előtt az első nagy zenecsatorna. Illetve a nővérem már ekkor szerette Ákost, két kazettát vett meg megjelenésekor, az Indiántáncot és a Beavatást. Ezek a mai napig megvannak. Az összes többi Ákos kazettát 2000-2001 között vettem meg. Ezek is megvannak mind. Illetve később az azt követő albumokat is megvettem szintén kazettán, még az Utolsó hangos dal koncertalbum is megvan kis szalagon. Ez volt az utolsó Ákos album, mely megjelent kazettán.

A politikára egy gondolat erejéig visszatérve: Engem nem az zavar, hogy valaki egy politikai párt mellé teszi le a hitét, hanem ha kritika nélkül hisz benne, és csak az jó, amit ők csinálnak, és csak úgy, ahogy ők csinálják. Sokkal inkább vagyok híve egy saját értékrendnek, ezáltal sokkal inkább lehet egy-egy politikai oldal vagy párt tevékenységet kritikával illetni.

De inkább Ákos munkásságára térnék ki: nagyon érdekes volt néhány olyan dalt hallgatni, amiket alsó hangon 15 éve nem hallottam már. Mielőtt meghallgattam volna őket, kíváncsiságból végiggondoltam, hogy mostani fejemmel mire emlékszem az adott dalból. Amit érdekesnek találtam, hogy a zenét sokkal inkább vissza tudtam idézni az elmémben, mint a szöveget. Azon nevettem magamban, hogy amikor próbáltam visszaidézni a szöveget, bár a refrén az ment, de amikor a versét próbáltam visszaidézni, ilyen barokkos díszítéssel körbeírt gondolatok jutottak eszembe, amiket 15 szóban írt le, de ezeket egy egyszerűen gondolkodó ember 2-3 szóban el tudja mondani anélkül, hogy elinflálná a jelentését. Aztán oda jutottam magamban, hogy ha nagyon szeretném, én magam is írhatnék olyan szövegeket, mint Ákos, csak gyakorolni kell egyszerű gondolatokat gyönyörűen kidíszíteni.

Ennek fényében hallgattam meg eddig két albumát. Méghozzá azt a két albumot, melyet a legjobban szeretek tőle, amihez a legerősebb emlékeim vannak. Ez pedig a Test és az Ikon. Ezeket hallgattam annak idején a legtöbbet, így ezeket hallgatni valóságos nosztalgiavonat. Most az Ikont hallgatom, és valósággal megjelent előttem az a 2000-2001-es közeg, és minden, ami oda köt. Minden fájdalmával együtt szép időszak volt. Egy időben nagyon fájt, hogy elmúlt, de ma már nem. Már a helyére került minden. És ha leszállok a nosztalgiavonatról, akkor tényleg azt mondom, hogy furcsa hallgatni a szövegeket. Tényleg olyan, hogy barokkosan körbeírja a gondolatait, és mivel én egyszerű gondolkodású vagyok, ezért sokkal egyszerűbben fogalmaznám meg, amit ő körbeír. És ha lecsupaszítanám, akkor viszont olyan, mintha egy Paulo Coelho könyvet olvasnék. Ezekkel a barokkos körbefogalmazásokkal pedig egy továbbfejlesztett Coelho-könyv. Ezért jobb. Pedig különben marha jó zenész, és tényleg ennyi év után azt tudom mondani, hogy a zenéi sokkal erősebben megmaradtak bennem, mint a szövegei. A zenére sokkal inkább, sokkal inkább fellelkesedek, hogy tényleg, volt ilyen dallam is. Ezt mennyire szerettem, meg ilyenek. Szöveggel meg úgy vagyok, hogy hát igen, volt valami ilyesféle is. Ezt tényleg így fogalmazta meg? Hmm… Legjobban akkor mosolyogtam magamban, amikor az Indiántánc albumról a Nevess magadon című dal jutott eszmbe. Az a dal külön derűs perceket okoz nekem, az olyan vicces. Nem tudom komolyan venni azt a dalt. Mert ott is az van, hogy a zenére nagyon emlékszem, de a szövegből csak a refrént tudom visszaidézni. Amikor a versére próbálok emlékezni, akkor mindenféle összekutyult szókészlet jut eszembe, amivel a semmit írom körbe.

A szöveg részét sajnálom, pedig nagyon jó zenész. Amúgy nagyon vicces, hogy Ákos Last.fm profilján a hasonló együttesek között ott van a Kowalsky meg a Vega. Hát ők aztán szövegileg képviselnek egyfajta mélypontot a magyar zenében. Ők szimplán felütik a sablonszövegek gyűjteményét, és abból kreálnak valami dalszöveg-szerűséget. Sokkal-sokkal rosszabbak, mint Ákos. Mert Ákosban legalább költői véna van, és róla legalább el lehet mondani, hogy néha valós gondolatot fogalmaz meg, elhiszem, hogy az életről énekel.

Az biztos, hogy ma már némileg másképp látom Ákos munkásságát. És arra tippelek, hogy Ákos azért ír ilyen idealista (többség számára sablonos) szöveget, mert úgy tudom, hogy nagyon komoly nehézséget nem élt meg az életében. Nem akarok verdiktet mondani e téren, mert nem ismerem Ákos élettörténetét, ezért nem tudom, hogysmint volt az élete, csak egy tipp. De ha a helyén kezelem a barokkos szövegeit, akkor szerintem többet fogom hallgatni a dalait.

Kategória: zene | Címke: | 2 hozzászólás

Régi cicatörténet


Nézegettem CD-ken a régi képeimet, és annyira elcsodálkoztam, hogy találtam régi képeket az egyik macskáról, és hogy annyira aranyos volt, hogy tényleg majdnem megkönnyeztem. Ő az:

DCFC0010.JPG

Egy fiúmacska, és hogy milyen története van? 2007. őszi AnimeCon napján volt, ami a Petőfi Csarnokban volt. Mellette volt ugye a bolhapiac, a Nintendós csapattal szétnéztünk ott, és láttuk, hogy kint van egy kismacska. Megsimogattuk, és már akkor is annyira aranyosnak találtam, hogy ez kell nekem. 1.000 forintért adja. Konkréta úgy dobtuk össze rá a pénzt, de akkor sem lett meg, csak 850 forint, annyiért odaadta. Hát nekünk az az AnimeCon nem az animézésről, videojátékokról, bulizásról szólt, hanem a macskázásról. Imádtuk ezt a macskát, egész nap vele játszottunk. Megetettük, szegény rettenetesen éhes volt. Nem mellesleg Bowsernek neveztük el.

Aznap este hazavittem Békéscsabára, egyébként a vonatúton látszott, hogy már szobatiszta volt, ugyanis elkezdte kapargatni a földet. Tudtam, hogy mit akar csinálni, adtam neki egy zsebkendőt, hogy azon “ténykedjen”, és tényleg oda csinált. Az egyik unokatestvérem, akivel ekkor és régebben rengeteget voltunk együtt, jött ki elém a vasútállomásra, együtt vittük haza a macskát. Amikor hazaértünk, a szobámban letettem, és mintha csak érezte volna, hogy ez lesz az otthona, egyből felfedezőútra indult. Csak hát akkor volt a baj, amikor anyám megjelent, akinek elmondása szerint állat nem lehet panelben. Nagyon nem örült a macskának, és követelte, hogy vigyem el innen. Azért mertem elhozni – mert amúgy tudtam, hogy régen nem tűrte meg – mert abban bíztam, hogy mivel már felnőtt voltam akkor is, ezért megbízik bennem annyira, hogy tarthatok macskát, tudok felelősséget vállalni iránta. Sajnos ez nem jött be. Levittem a közeli játszótérre, és nagyon szomorúan, de otthagytam. Kóbormacska leszel, nagyon sajnálom…

De fél órára rá eszembe jutott, hogy hát basszus, van egy szomszédunk, aki nagyon szereti a macskákat, hátha be tudja ő fogadni. Szerencsém volt vele. Lementünk a macskáért, és magához vette. Így meg lett mentve, és nagyon jó helye van / volt nála. Ez a kép három hétre rá készült, arra kaptam engedélyt, hogy nálam legyen pár órára.

Itt egy másik kép róla:

DCFC0011.JPG

Most meg csak nézem, hogy ilyen édes kismacskáért nagy kár lett volna. De szerencsére megvan. A szomszéd azóta elköltözött, egyszer-egyszer találkoztam vele, akkor mondta, hogy a macska nagyon jól van, de hogy esetleg most mi lehet vele. Remélem, még él. 🙂 Ezeken a képeken kb. 3 hónapos, úgyhogy jó eséllyel megvan még, de már sokkal nagyobb, és talán már öregesebb is. De nagyon örültem ennek a macskának, hogy egy napig az életem része volt, és utána egy kicsit. Néhány kép őrzi az emlékét, néha eszembe jut most is.

Kategória: Macska, magamról | Címke: | Megjegyzés hozzáfűzése